Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00390/2015
Első irat érkezett: 01/27/2015
.
Az ügy tárgya: a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.501/2013/28. számú ítélete, valamint a 2009. évi XXXVII. törvény 17. § (8) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (erdőfelújítási kötelezés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/27/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
03/01/2016
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése, valamint a 27. §-a alapján - az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 17. § (8) bekezdése, valamint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.501/2013/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság a támadott ítéletben hatáskörét túllépte, közigazgatási szerv helyett hozott döntést az ügyében, amivel megsértette az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésében foglaltakat. Kifejti, hogy a közigazgatási határozat hiányában nem élhetett a bírósági döntés ellen jogorvoslattal, ezért az ítélet sérti a tisztességes hatósági, a tisztességes bírósági, illetve a jogorvoslathoz való jogát. Az indítványozó előadja, hogy a támadott jogszabály által előírt újraerdősítési kötelezés sérti az egészséges környezethez, illetve a tulajdonhoz való jogát. Hozzáteszi, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés nem felel meg a normavilágosság követelményének, ezért sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát..
.
Támadott jogi aktus:
    az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 17. § (8) bekezdés
    a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.501/2013/28. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
15. cikk (1) bekezdés
25. cikk (2) bekezdés b) pont

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_390_20_2015_ind_kieg.pdfIV_390_20_2015_ind_kieg.pdfIV_390_15_2015_ind_kieg.pdfIV_390_15_2015_ind_kieg.pdfIV_390_9_2015_ind_kieg.pdfIV_390_9_2015_ind_kieg.pdfIV_390_7_2015_ind_kieg.pdfIV_390_7_2015_ind_kieg.pdfIV_390_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_390_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_390_2_2015_ind_kieg_anonim.pdfIV_390_2_2015_ind_kieg_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_390_22_2015_FVM_allasfoglalas_anonimizált.pdfIV_390_22_2015_FVM_allasfoglalas_anonimizált.pdf
.
A határozat száma: 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat
.
Az ABH 2016 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; indokolási kötelezettség; tisztességes eljáráshoz való jog mint indokolt bírói döntéshez való jog
.
A határozat kelte: Budapest, 11/08/2016
.
.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság tanácsa elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság
Kfv.II.37.107/2015/9. sorszámú, valamint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi
Bíróság 14.K.27.501/2013/28. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének
megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az elsőfokú
közigazgatási szerv kötelezte az indítványozót, hogy gondoskodjon a
tulajdonában álló erdő szakszerű felújításáról. Az indítványozó fellebbezését a
Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elutasította, ahogy a Miskolci
Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság is a keresetét, miután abban a kérdésben
kellett állást foglalnia, hogy helytállóan állapították-e meg az indítványozó
erdőfelújítási kötelezettségét. A Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta. Az
Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapján azt kellett tisztáznia,
hogy a határozat meghozatalának időpontjában volt-e érvényes körzeti erdőterv,
ellenkező esetben ugyanis alappal merülhet fel az Alaptörvény XXIV. cikk (1)
bekezdés szerinti indokolási kötelezettség megsértése. A földművelésügyi
miniszter tájékoztatása szerint az ügy alapját képező határozat meghozatala
idején – 2012. november 20-án – létezett érvényes körzeti erdőterv, amelynek
érvényessége csak 2014. december 31-én járt le. A határozathoz Stumpf István és
Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2016.03.01 15:00:00 2. öttagú tanács
2016.10.24 15:00:00 2. öttagú tanács

.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában – dr. Stumpf István és dr. Varga Zs. András alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.107/2015/9. sorszámú, valamint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.501/2013/28. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben – elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján, kérve az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 17. § (8) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.107/2015/9. sorszámú, a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.501/2013/28. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a XII. cikk (1) bekezdésével, a XIII. cikkével, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseivel, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, a 15. cikk (1) bekezdésével, valamint a 25. cikk (1) bekezdésével.
      [2] Az ítéleti tényállások szerint három, különböző helyrajzi számon nyilvántartott osztatlan közös tulajdonban álló erdő művelési ágú ingatlan a felperes (jelen ügy indítványozója), a felperes oldalán beavatkozók és további egy tulajdonostárs közös tulajdonában állnak. Ezen erdőrészletekre az Állami Erdészeti Szolgálat Miskolci Igazgatósága 1998-ban az erdőterület véghasználatára (tarvágás) adott engedélyt. A véghasználat az engedélynek megfelelően megtörtént. Az elsőfokú erdészeti hatóság 2010-ben kötelezte a perbeli ingatlanok tulajdonosait az erdő szakszerű felújítására. A másodfokú hatóság a határozatot helybenhagyta.
      [3] Az elsőfokú hatóság 14.3/4909/2011. számú határozatával 2012. május 31-ei határidővel az ingatlan tulajdonosait az erdő szakszerű felújítására kötelezte. A helybenhagyó másodfokú határozat elleni keresetet elutasító ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria Kfv.III.37.543/2013/5. számú ítéletével elutasította. Az elsőfokú közigazgatási szerv kötelezte az erdőrészletek tulajdonosait (köztük az indítványozót), hogy a megjelölt erdőrészletekben gondoskodjanak az erdő szakszerű felújításáról.
      [4] Az indítványozó a határozat ellen fellebbezést terjesztett elő. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a fellebbezést elutasította. A határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 14.K.27.501/2013/28. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy helytállóan került-e sor az indítványozó vonatkozásában az erdőfelújítási kötelezettség megállapítására. A törvényességi felülvizsgálatot követően a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a határozat nem jogszabálysértő.
      [5] A bíróság az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy az indítványozó maga sem vonta kétségbe, hogy az adott területre erdőgazdálkodó nyilvántartásba vételére nem került sor.
      [6] Arra sem volt adat, hogy az ingatlanok tulajdonostársai társult erdőgazdálkodási tevékenységet végeznének, így ennek hiányában az Evt. 17. § (8) bekezdés b) pontja szerint az erdőtulajdonosok kötelesek az erdő szakszerű felújításáról gondoskodni. Összegezve megállapította, hogy a felperes, illetőleg a perrel érintett ingatlan tulajdonosainak felújítási kötelezettsége az Evt. 51. § (1) bekezdéséből és a 17. § (8) bekezdés b) pontjából vezethető le. Amennyiben az adott ingatlanra erdőgazdálkodó lenne nyilvántartásba véve, akkor a kötelezés nem a tulajdonosokat, hanem az erdőgazdálkodót terhelné.
      [7] A jogerős ítélet ellen az indítványozó és a II. rendű felperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
      [8] Az indítványozó kérte a Kúriát, hogy nyújtson be az Európai Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. Előadta, hogy keresetének új tárgya az, hogy az erdészeti hatóság jogsértően nem folytatta le az erdőtervi eljárást, hatásvizsgálatot, terepi felmérést, állapotfelmérést, hozamvizsgálatot mint az erdőfelújítás előfeltételét. Állította, hogy az alperes nem a jogszabályoknak megfelelően lefolytatott eljárásban létrehozott körzeti erdőtervben, valamint az Országos Erdészeti Adattárban előírtaknak megfelelő határozatot hozott.
      [9] Állította, hogy erdőtervnek erdőgazdálkodó hiányában is léteznie kell, annak hiányában az újraerdősítésre kötelezés jogsértő a tulajdonosra nézve is. Állította, hogy az erdőtulajdonos nem kötelezhető erdőfelújításra, csak arra, hogy gondoskodjon erdőgazdálkodóról.
      [10] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.501/2013/28. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta. Egyetértett a Kúria a jogerős ítéletben a felperes tiltott keresetkiterjesztésével kapcsolatban kifejtettekkel. A felperes a felújítási kötelezettség szakszerűségét vitató kereseti kérelmét a perindításra nyitva álló határidőn túl terjesztette elő, ezért azt az elsőfokú bíróság – jogszerűen – érdemben nem vizsgálta. A Kúria kiemelte, hogy a perbeli ingatlanokon levő erdőterület véghasználatára a hatóság engedélyt adott, a tarvágás megtörtént. A véghasználat pedig olyan fakitermelés, amelynél felújítási kötelezettség keletkezik. (Evt. 5. § 25. pont). Az erdő szakszerű felújításáról pedig – erdőgazdálkodó hiányában – az erdő tulajdonosa köteles gondoskodni [Evt. 17. § (8) bekezdés b) pont]. Az erdőterv elkészítésével és figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos felülvizsgálati álláspontokat a Kúria arra figyelemmel tartotta alaptalannak, hogy az Evt. 40. § (1) bekezdés az erdőtervet az erdőgazdálkodó jogaival és kötelezettségeivel összefüggően szabályozza, a felpereseket azonban, mint tulajdonosokat kötelezte a hatóság a felújításra külön törvényi rendelkezés [Evt. 17. § (8) bekezdés b) pont] alapján.

      [11] 2. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság és a Kúria ezen ítéleteivel, és az Evt. 17. § (8) bekezdésével szemben nyújtott be az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése, továbbá 27. §-a szerinti panaszt, kérve az ítéletek megsemmisítését, illetve a jogszabályhely megsemmisítését.
      [12] Az indítványozó a jogszabályi rendelkezésekkel és az ítéletekkel megsérteni állított jogaként megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a XII. cikk (1) bekezdését, a XIII. cikkét, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseit, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, a 15. cikk (1) bekezdését, valamint a 25. cikk (1) bekezdését. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság erre irányuló felhívására, majd ezt követően önmagától többször is kiegészítette.
      [13] Az indítványozó álláspontja szerint az erdőfelújítási kötelezettségüket megállapító alperesi határozat indokolásában szereplő körzeti erdőterv mint az újraerdősítési kötelezettség egyetlen lehetséges törvényi jogalapja, valójában nem is létezik, a korábbi tíz éves körzeti erdőterv ugyanis – állítása szerint – lejárt.
      [14] Az indítványozó szerint azzal, hogy az elsőfokú bíróság megállapította, hogy nincs erdőterv, és ezután hatályában fenntartotta azt az újraerdősítési kötelezést, aminek a jogszabályi előfeltétele formálisan is az erdőterv, az elsőfokú bíróság lényegében egy bírósági ítélettel helyettesítette a hatósági erdőterv határozatot, amivel megsértette az Alaptörvény bíróságok hatáskörére vonatkozó 25. cikk (2) bekezdés b) pontját, mert a bíróság csak egy létező közigazgatási határozat törvényességét bírálhatja el, de nem léphet a közigazgatási szerv helyébe, és de facto nem hozhat közigazgatási határozatot. Állítása szerint a hatóság nem folytatta le a hatósági körzeti erdőtervezési eljárást, ami ellen az indítványozó jogorvoslattal élhetett volna. Mindezek révén sérültek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) és (2) bekezdései, valamint a jogérvényesítést tőle megtagadó bírósági eljárás miatt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései.
      [15] Az indítványozó kifogásolja, hogy az Evt. és annak végrehajtási rendeletei szerint az erdőtervezési eljárásba – beleértve az eljárásba az állapotfelmérést, hatásvizsgálatot, hozamvizsgálatot, majd az ezek alapján a hatóság által lefolytatott erdőterv véglegesítést is – be kell vonni az erdőgazdálkodót is, aki értelemszerűen a javaslat­tételi joga mellett az erdészeti hatóság döntései ellen jogorvoslattal is élhet, mindezen jogok ugyanakkor az erdő tulajdonosát nem illetik meg, csak a kötelezettségek terhelik, az is a normavilágosság követelményének teljesítése nélkül. Az indítványozó hivatkozott az alapvető jogok biztosának két jelentésére is (az AJB-8370/2012. számú és az AJB-2602/2013. számú ügyekben).
      [16] Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság által alkalmazott Evt. 17. § (8) bekezdése azáltal sérti meg a jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonságot [Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés], hogy normatív kötelezettséget úgy ír elő számára, hogy sem a kötelezettség megléte, sem annak normatív tartalma nem állapítható meg. Álláspontja szerint az Evt. 17. § (8) bekezdése emellett sérti az Alaptörvény magántulajdonhoz való jogot biztosító XIII. cikkét, valamint a vállalkozás szabadságát garantáló XII. cikkét is.

      [17] 3. Az Alkotmánybíróság megkereste a földművelésügyi minisztert. A miniszter 2016. július 5-én beérkezett levelében részletesen kifejtette az indítvánnyal kapcsolatos jogi álláspontját.

      II.

      [18] 1. Az Alaptörvény indítványban hivatkozott rendelkezései:

      „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

      „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
      (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”

      „XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
      (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.”

      „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
      […]
      XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

      „15. cikk (1) A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A Kormány az Országgyűlésnek felelős.”

      „25. cikk (1) A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfőbb bírósági szerv a Kúria.”

      [19] 2. Az Evt. támadott rendelkezése:

      „17. § (8) Erdőgazdálkodó hiányában az erdő tulajdonosa köteles
      […]
      b) az erdő szakszerű felújításáról gondoskodni, […]”
      III.

      [20] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
      [21] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

      [22] 2. A határidőben érkezett alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai követelményeinek az alábbiak szerint részben eleget tesz.

      [23] 2.1. Az alkotmányjogi panasz részben megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésében támasztott, határozott kérelemre vonatkozó feltételeknek, mivel tartalmazza az Alkotmánybíróság Abtv. 26. § (1) bekezdésében, valamint az Abtv. 27. §-ában foglalt hatásköreire való hivatkozást, megjelöli az Evt. kifogásolt rendelkezését, továbbá az ügyében hozott bírósági ítéleteket, és megjelöli az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, indokolva, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések és a bírósági ítéletek miért ellentétesek az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseivel. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. § szerinti feltételeket.
      [24] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekintendő, mivel a bírósági eljárásban az indítványozó által alaptörvény-ellenesnek állított (és a konkrét ügyben alkalmazott) jogszabályi rendelkezésre alapítva az eljáró bíróság az indítványozót ítéletében szankcionálta (illetve fenntartotta a kifogásolt állapotot), így az érintettség kétséget kizáróan fennáll mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése, mind (az érintettség kérdését vizsgálva) a 27. §-a szerinti kérelem esetén.
      [25] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontjában és a 27. §-ában foglaltak szerinti rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, mivel az alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott jogerős döntéssel szemben terjesztette elő.

      [26] 2.2. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XII. cikke, XIII. cikke, a XXIV. cikk (2) bekezdése, a XX. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése tekintetében azonban nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a támadott jogszabály illetve bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény – lényegében csak felsorolt – rendelkezéseivel. Erre tekintettel az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) illetve e) pontjában megfogalmazott követelményeinek, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a határozott kérelem követelményeinek meg nem felelő részeiben az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

      [27] 2.3. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében deklarált jogállamiság, valamint a jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság és normavilágosság követelménye nem tekinthetők az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogainak, így e rendelkezésre – a visszamenőleges hatályú jogalkotás és a kellő felkészülési idő hiányának eseteit kivéve – alkotmányjogi panasz nem alapítható {lásd például: 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]}.
      [28] Az Alaptörvénynek a panaszos által megjelölt 15. cikk (1) bekezdése, valamint a 25. cikk (1) bekezdése ugyancsak nem minősül olyan, Alaptörvényben biztosított jognak, melynek sérelmére alkotmányjogi panasz alapítható lenne.
      [29] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panasznak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, a 15. cikk (1) bekezdésére, valamint a 25. cikk (1) bekezdésére hivatkozó részét az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

      [30] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
      [31] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ára alapozott panaszelem esetében a XXIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában a befogadhatóság formai feltételein túl az Abtv. 29. § szerinti tartalmi feltételeknek is megfelel. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bír, hogy a perrel érintett ingatlanokra nézve létezett-e a bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott IV-G/6472-1/2012. számú hatósági határozat indokolásában megjelenő érvényes körzeti terv, mert ha nem, az alappal veti fel az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második mondata szerinti indokolási kötelezettség sérelmét. Ennek a megállapítására viszont csak érdemi vizsgálat során van lehetősége az Alkotmánybíróságnak.
      IV.

      [32] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [33] 1. A fentiekben kifejtettek szerint az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán érdemben csak az Abtv. 27. §-ára, vagyis a bírósági ítéletekkel összefüggésben előadott – és alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés miatt befogadott – panaszelemet vizsgálta.
      [34] Az indítványozó ezzel összefüggésben előadott érvelésének a lényege, hogy az alperes által a perbeli határozat 3. oldalán hivatkozott körzeti erdőterv mint az újraerdősítési kötelezettség egyetlen lehetséges törvényi jogalapja, valójában nem is létezik. Ezzel pedig sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése.
      [35] A határozat vonatkozó része a következők szerint rendelkezik: „[a]z adott erdőrészletre vonatkozóan a megvalósítandó célállományra az érvényes körzeti erdőterv a rendelkező részben leírt két alternatívát tartalmazza, melyek közül a tulajdonosok gazdálkodási céljaiknak megfelelően – maguk dönthetik el, hogy melyiket választják.” (IV-G/6472-1/2012. számú határozat 3. oldal.)
      [36] A perben támadott határozat indokolása tehát valóban hivatkozik „érvényes körzeti erdőtervre”, így az Alkotmánybíróságnak azt kellett tisztáznia, hogy a határozat meghozatalának időpontjában létezett-e érvényes körzeti terv, ellenkező esetben ugyanis alappal merülhet fel az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés szerinti indokolási kötelezettség megsértése.
      [37] Az Alkotmánybíróság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól bekérte a per teljes iratanyagát, valamint a körzeti erdőterv megléte vonatkozásában kérdést intézett a földművelésügyi miniszterhez.
      [38] A földművelésügyi miniszter tájékoztatása alapján a három, különböző helyrajzi számon nyilvántartott ingatlannak a Tiszakeszi Erdőtervezési Körzet részeként 2014. december 31-ig érvényes körzeti erdőterve volt. A jelen ügy alapját képező IV-G/6472-1/2012. számú határozat meghozatala idején, 2012. november 20. napján tehát – az indítványozó állításával ellentétben – igenis létezett érvényes körzeti erdőterv az adott erdőtervezési körzetre, amelynek érvényessége csak 2014. december 31-én járt le.
      [39] Ezzel összefüggésben az indítványozó még azt is kifogásolta, hogy ezt az – általa nem létezőnek vélt – körzeti erdőtervet mint kötelezettsége teljesítésének jogalapját, nem ismerhette meg még a bírósági eljárás során sem, és azt az alperes sem tudta bemutatni a bírósági eljárás során.
      [40] Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a körzeti erdőterv adatait az Országos Erdőállomány Adattár tartalmazza, az adatokhoz való hozzáférést pedig az Evt. 39. § (2) bekezdése biztosítja, az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról szóló 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet 22. §-ban szabályozott módon. Ahogy arra az Alkotmánybíróság már az imént is utalt három ingatlannak a Tiszakeszi Erdőtervezési Körzet részeként 2014. december 31-ig érvényes körzeti erdőterve volt, az idézett jogszabályi rendelkezések alapján pedig az indítványozó mint erdőtulajdonos az erdészeti hatóságtól kérhet(ett volna) az erdőterületét érintően teljes, vagy szemle másolatot, megismerve így a körzeti erdőterv rá vonatkozó részét.
      [41] A fentiek alapján a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog, és az ennek részét képező indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozó részében elutasította.
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István alkotmánybíró különvéleménye

          [42] A többségi határozatba foglalt elutasítást nem támogatom, ugyanis álláspontom szerint az indítvány nem lett volna elbírálható érdemben.
          [43] Az Alkotmánybíróság joggyakorlata szerint „[n]em fogadható be azonban a panasz, ha az nem veti fel annak a lehetőségét, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, illetve hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó [Abtv. 29. §]. Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a bíróságok tényállás-megállapítási és bizonyítékértékelési tevékenységét, valamint azok jogértelmezését támadja, érvelése pedig részben a döntések tartalmi kritikáját, részben a támadott ítéletek jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel kapcsolatos kritikát foglalja magában; a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz.
          [44] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése azonban a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. […] Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}” {3185/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
          [45] A többségi indokolás szerint a panasz azért felelt meg az Abtv. 29. § szerinti feltételeknek, mert „alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bír, hogy a perrel érintett ingatlanokra nézve létezett-e a bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott IV-G/6472-1/2012. számú hatósági határozat indokolásában megjelenő érvényes körzeti terv, mert ha nem, az alappal veti fel az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés második mondata szerinti indokolási kötelezettség sérelmét. Ennek a megállapítására viszont csak érdemi vizsgálat során van lehetősége az Alkotmánybíróságnak.”
          [46] Ebből kiindulva az Alkotmánybíróság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól bekérte a per teljes iratanyagát, valamint a körzeti erdőterv megléte vonatkozásában kérdést intézett a földművelésügyi miniszterhez. A kapott válaszok alapján a többségi indokolás arra a konklúzióra jutott, hogy „2012. november 20. napján tehát – az indítványozó állításával ellentétben – igenis létezett érvényes körzeti erdőterv az adott erdőtervezési körzetre, amelynek érvényessége csak 2014. december 31-én járt le”.
          [47] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben tulajdonképpen a bírói döntés indokolásában szereplő egyik tényállási elem (körzeti erdőterv) megléte szempontjából folytatott le vizsgálatot, új bizonyítékot szerzett be, illetve meglévő iratokat (mint bizonyítékokat) értékelt újra. Eközben a bírói jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára – ami az Alkotmánybíróság feladata az Abtv. 27. §-a alapján támadott bírói döntések vonatkozásában – nem került sor.
          [48] Mindezekre tekintettel az indítvány visszautasításának lett volna helye.

          Budapest, 2016. november 8.
          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          [49] A különvéleményhez csatlakozom.

          Budapest, 2016. november 8.
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró
            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            01/27/2015
            .
            Number of the Decision:
            .
            3231/2016. (XI. 18.)
            Date of the decision:
            .
            11/08/2016
            .
            .