Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság eljárása alapjául ötven országgyűlési képviselő indítványa
szolgált. Az indítvány szerint a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény
(Klímatv.) 3. §-a ugyan konkrét vállalásokat tartalmaz, ám azok nem igazodnak
az éghajlatváltozás folyamatos súlyosságához, továbbá a nemzetközi közösség és
az Európai Unió klímavédelmi célkitűzéseihez. A Klímatv. 3. § (1) bekezdése
értelmében „Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40%-kal
csökkenti 2030-ig az 1990. évhez képest.”, amely jogszabályi rendelkezés az
Alkotmánybíróság határozata szerint a védelmi szint első alkalommal történő
kijelölésének tekinthető. Az Alkotmánybíróság határozata szerint az Alaptörvény
természeti erőforrások védelmére vonatkozó rendelkezéséből (P) cikk (1)
bekezdése) a testi és lelki egészséghez való jogból (XX. cikk (1) bekezdése)
valamint az egészséges környezethez való jogból (XXI. cikk (1) bekezdése) nem
csupán a védelmi szint első alkalommal történő kijelölésének kötelezettsége és
ezen kötelezettség változatlan formában történő megőrzése fakad, hanem egy
folyamatos védelmi kötelezettség, amely megfelel az elővigyázatosság és
megelőzés elvének is. A jogalkotó a klíma védelmében olyan
kötelezettségvállalásra köteles, mely a nemzedékek közötti igazságosság elvének
megfelelően egyaránt és azonos súllyal figyelembe veszi a jelen és a jövő
nemzedékek érdekeit, ahogyan az az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből és 38.
cikk (1) bekezdéséből következik. A testület megállapította, hogy valamely jogi
szabályozás hosszabb időn keresztüli változatlansága ugyan formálisan nem sérti
a visszalépés tilalmának elvét, ám tartalmi értelemben a tudományos bizonyosság
szabályozás megalkotásakori szintjének változása miatt, amennyiben nincs
tekintettel az elővigyázatosság és megelőzés elvére, utóbb nem csupán
elavulttá, hanem egyben alaptörvény-ellenessé is válik. Az Alkotmánybíróság
megerősítette, hogy a jogalkotót az a kötelezettség terheli, hogy megalkossa
azt a jogszabályi környezetet, amely biztosítja a Kárpát-medence egyedi tájának
és élővilágának, természeti értékeinek megőrzését, ideértve az anyagi jogi,
eljárásjogi és intézményi kereteit is. Mindezen indokokra figyelemmel az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Klímatv. 3. § (1) bekezdése alaptörvény-
ellenes. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Országgyűlés
mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem
szabályozta átfogóan és kifejezetten a Kárpát-medence és Magyarország
sajátosságainak megfelelően a klímaváltozást előidéző üvegházhatás kibocsátású
gázok csökkentésének hagyományos kibocsátás szabályozásán túli eszközeit
(mitigáció), a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazás eszközeit
(adaptáció), valamint a klímaváltozás következményeivel szembeni
ellenállóképesség növelésének eszközeit (reziliencia), ideértve azok jogon túli
(a fenntartható fejlődési keretrendszer bevezetéséhez szükséges) elemeit is. Az
Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2026.
június 30. napjáig tegyen eleget. Az Alkotmánybíróság a Klímatv. egyéb
rendelkezéseit kifogásoló indítványokat elutasította, illetve visszautasította.
Az ügy előadó alkotmánybírója Szabó Marcel alkotmánybíró volt. A határozathoz
párhuzamos indokolást Patyi András és Varga Réka alkotmánybíró, különvéleményt
Handó Tünde, Haszonicsné Ádám Mária és Márki Zoltán alkotmánybíró fűztek. |