Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01922/2014
Első irat érkezett: 11/18/2014
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete, és a 30/2010. (VI. 4.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet 8. § (4) bekezdése és 48. § (3) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (parkolási díj, pótdíj)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/26/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
05/19/2015
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján - kérte a Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, és a 30/2010. (VI. 4.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet 8. § (4) bekezdése, valamint 48. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, továbbá a jelen eljárásban történő alkalmazhatósága kizártságát. Kérte, hogy az elsőfokú bíróság a határozat végrehajtását függessze fel az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig.
Az indítványozó előadja, hogy a Főváros II. Kerületi Önkormányzatával történt peres eljárása során az eljáró bíróság parkolási díj megfizetésére kötelezte, mert a parkolócédulát nem helyezte el megfelelő helyen a gépjárművében, bár a parkolójegy másolatát postán elküldte az önkormányzat részére. Álláspontja szerint egy korábbi perében megállapította a bíróság jogerősen, hogy a támadott jogszabályhely csak a parkolást üzemeltető eljárását szabályozza, és nem alkalmazandó a peres eljárásban akként, hogy amennyiben nem teljesítette a parkolócédula kihelyezési kötelezettségét az alperes, úgy a pótdíj fizetési kötelezettség a teljesítés ellenére is terhelné.
Az indítványozó álláspontja szerinti sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, és a XXVII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga. .
.
Támadott jogi aktus:
    30/2010. (VI. 4.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet 8. § (4) bekezdés és 48. § (3) bekezdés
    Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete
    PKKB 32.P.104.779/2013/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1922_13_2014_nyilatkozat. anonim.pdfIV_1922_13_2014_nyilatkozat. anonim.pdfIV_1922_4_2014_ind_kieg anonim.pdfIV_1922_4_2014_ind_kieg anonim.pdfIV_1922_0_2014_inditvany. anonim.pdfIV_1922_0_2014_inditvany. anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_1922_0_2014_Fov_Tvszek_masodfoku.pdfIV_1922_0_2014_Fov_Tvszek_masodfoku.pdfIV_1922_0_2014_PKKB.pdfIV_1922_0_2014_PKKB.pdf
.
A határozat száma: 3007/2016. (I. 25.) AB határozat
.
Az ABH 2016 tárgymutatója: Alkotmánybíróság korábbi határozatai felhasználhatósága; indokolási kötelezettség; korábbi alkotmánybírósági határozatok hatályon kívül helyezése; lex specialis; önkormányzati rendelet Alaptörvénybe ütközése; parkolási díj; tisztességes eljáráshoz való jog; tisztességes eljáráshoz való jog mint indokolt bírói döntéshez való jog
.
A határozat kelte: Budapest, 01/19/2016
.
.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság tanácsa január 19-én megállapította, hogy a Pesti Központi
Kerületi Bíróság 32.P.104.779/2013/7. számú ítélete, valamint a Fővárosi
Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért
megsemmisítette az ítéleteket. Az indítványozót az eljáró bíróság parkolási díj
megfizetésére kötelezte, mert a parkolócédulát nem helyezte el megfelelő helyen
a gépjárművében, bár a parkolójegy másolatát postán elküldte az
önkormányzatnak. Szerinte a bírói döntés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1)
bekezdés szerinti tulajdonhoz, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti
tisztességes eljáráshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta
az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a bíróságok által
felhívott jogszabályi rendelkezések vizsgálata alapján egyértelműen
megállapítható, hogy azok nem tartalmaznak olyan előírást, amely szerint a
polgári peres eljárásban várakozási díj és pótdíj fizetésére kellene, vagy
mérlegelés alapján lehetne kötelezni önmagában a parkolójegy kihelyezésének
szabálytalan módja miatt azt, aki az előírtak szerint a várakozás díját
megfizette. Az ítéletekben felhívott jogszabályokból a jogértelmezés általános
szabályainak megtartása mellett nem következnek az indítványozót marasztaló
bírói döntések, így azok sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből
levezetett indokolási kötelezettséget, amely az ítéletek alaptörvény-
ellenességét eredményezi.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2015.05.19 8:30:00 1. öttagú tanács
2016.01.19 8:00:00 1. öttagú tanács

.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    h a t á r o z a t o t:

    1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 32.P.104.779/2013/7. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért az ítéleteket megsemmisíti.

    2. Az Alkotmánybíróság a 30/2010. (VI. 4.) Főv. Kgy. rendelet 8. §-ának (5) bekezdése és 48. §-ának (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s
    I.

    [1] 1. Az indítványozó ügyvédi iroda – törvényes képviselője útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a 30/2010. (VI. 4.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 8. §-ának (4) bekezdése és a 48. §-ának (3) bekezdése, valamint a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása, a hivatkozott jogszabályi rendelkezések tárgyi ügyben történő alkalmazásának kizárása és az ítélet megsemmisítése tárgyában. Az indítványozó álláspontja szerint a Rendelet támadott rendelkezései és a Törvényszék hivatkozott számú ítélete sérti az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indítványozó állította, hogy a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése ellentétes a jogforrási hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15/C. § (1) bekezdésével is.
    [2] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy mind az elsőfokú bíróság, mind a másodfokú bíróság, mind az indítványozó a parkolójegy kihelyezése kapcsán tévesen hivatkozik a Rendelet 8. §-ának (4) bekezdésére. A bírósági és az indítványozói szöveg-hivatkozások alapján ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a parkolási esemény időpontjában hatályos normaszöveg szerint a Rendelet 8. §-ának (5) bekezdéséről van szó, ezért az Alkotmány­bíróság vizsgálatát e jogszabályhely figyelembevételével folytatta le.

    [3] 2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (továbbiakban: PKKB) 32.P.104.779/2013/7. számú ítéletével kötelezte az indítványozót (a per alperesét), hogy fizessen meg a Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzatnak (a per felperesének) 400 Ft várakozási díjat, 16 000 Ft pótdíjat, valamint 15 590 Ft perköltséget, figyelemmel arra, hogy az indítványozó 2012. október 11-én gépkocsijával a Budapest, II. kerület Fekete Sas utca 3. szám előtt, a felperes által üzemeltett várakozóhelyen – a Rendelet 8. § (5) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen – lefordított parkolójeggyel várakozott és parkolójegyét a Rendeletnek a parkolási esemény időpontjában hatályos 48. § (3) bekezdésében előírt 5 naptári napos határidőn belül személyesen nem mutatta be a parkolás üzemeltető ügyfélszolgálati irodájában. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy – mivel a Rendelet 8. § (5) bekezdésének előírása alapján a parkolójegyet jól láthatóan, az érvényesség ellenőrzését biztosító módon kell elhelyezni – alaptalan az az indítványozói hivatkozás, mely szerint a gépkocsi ajtajának csapódásakor keletkezett szél hatására fordult meg a parkolójegy. Az indítványozónak ugyanis, mielőtt a gépkocsit elhagyná kötelessége meggyőződni a parkolójegy szabályszerű elhelyezéséről. Az elsőfokú bíróság szerint nem fogadható el továbbá az indítványozó arra történő hivatkozása, hogy a Rendelet 48. § (3) bekezdésében előírt 5 naptári napos határidőn belül a felperesnek postai úton megküldte a parkolójegy-másolatot, ugyanis azt a hivatkozott jogszabályi előírás alapján személyesen kellett volna megtennie. Az elsőfokú bíróság osztotta a felperes azon álláspontját, mely szerint a személyes megjelenésnek a jogszabály alapján jelentősége van, ugyanis a személyes megjelenés során lehet a felmutatott jegyet beazonosítani, valamint ellenőrizni annak a jogszabályi feltételnek a teljesülését, hogy a bemutatás lehetőségével naptári hónaponként csak egy alkalommal lehet élni.

    [4] 3. Az indítványozó fellebbezésében hangsúlyozta, hogy az igénybevett szolgáltatásért a várakozási díjat megfizette és sem a Kkt.-nak, sem más törvényi szintű jogszabálynak nincs olyan rendelkezése, amely szerint a megfizetett díj ellenére a parkolójegy nem jól látható kihelyezését úgy kellene tekinteni, mintha várakozási díjat nem fizetett volna, és emiatt a Kkt. 15/C. § (1) bekezdése szerint szankciót kellene, vagy lehetne alkalmazni. Kiemelte, hogy a Rendelet 48. § (3) bekezdésében nincs szó szerint rögzítve a személyes megjelenési kötelezettség, valamint az, hogy a postai úton történő bemutatás elfogadhatatlan lenne a jegy beazonosíthatatlansága miatt. Véleménye szerint a kísérőlevéllel megküldött másolaton a jegy sorszáma jól olvasható, ráadásul a felperes soha nem is vonta kétségbe a jegy eredetiségét. Fellebbezése mellékleteként csatolta az indítványozó a felperessel folytatott levelezését, melyből megállapítható, hogy a felperes 2012. október 18-án kelt levelében a következőképpen fogalmazott: „Természetesen levélben is elfogadjuk, eredeti formában.” Tette ezt a felperes úgy – állítja az indítványozó a fellebbezésében – hogy a perben hivatkozott 5 napos határidő 2012. október 16-án lejárt és a perben állított postai küldeményt nem fogadták el. Végül hivatkozott fellebbezésében az indítványozó arra, hogy a törvényes képviselője és egyetlen tagja Budapesttől 40 km-re lakik, így nem várható el, hogy mintegy 5000 Ft benzinköltségen – újabb parkolójegy megvásárlása mellett – csak azért utazzon Budapestre, hogy a parkolójegyet bemutassa a felperesnek.
    [5] A Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú – tárgyaláson kívül hozott – ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kereset és ellenkérelem keretei között a tényállást teljes körűen feltárta, helyesen állapította meg, s abból az irányadó jogszabályi rendelkezések helytálló felhívása, értelmezése és alkalmazása mellett okszerű jogi következtetést vont le, a bizonyítékokat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése alapján értékelve. A másodfokú bíróság álláspontja szerint megalapozottan utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a Rendelet 48. § (3) bekezdésének helyes értelmezése személyes, vagy meghatalmazott útján történő bemutatást jelent, amely az eredeti parkolójegyre vonatkozik. Az indítványozó által a fellebbezéshez csatolt levelezés iratanyaga a Pp. 387. § (1) bekezdésén keresztül érvényesülő 235. § (1) bekezdésnek korlátozó rendelkezése alapján új bizonyítékként érdemi vizsgálat tárgyát nem képezheti, azonban annak tartalmára tekintettel a másodfokú bíróság megjegyezte, hogy a felperes levélben is elfogadta volna az eredeti parkolójegyet, amelyet azonban a levelezés tanúsága szerint az indítványozó nem volt hajlandó megküldeni.

    [6] 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában állította, hogy mind a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete, mind a Rendelet 8. § (5) bekezdése és 48. §-ának (3) bekezdése alaptörvény-ellenes, mert sérti az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát. A hivatkozott rendeleti szabályok az indítványozó szerint nem anyagi jogszabályok, hanem eljárási normák, viszont a konkrét esetben a bíróság anyagi jogi normaként alkalmazta azokat, ami a tulajdonjog séreleméhez vezetett. Az indítványozó ugyanis fizetett a szolgáltatásért, amit nem lehet azon az alapon meg nem történtnek tekinteni, hogy a nyugta írást tartalmazó oldala nem volt látható.
    [7] Az indítványozó szerint a bíróság ítélete nem vette figyelembe az ellenszolgáltatás megfizetésének tényét és annak az indítványozó általi igazolását, ezért a bírói döntés nem áll összhangban az Alaptörvénnyel. E körben hivatkozott az indítványozó egy másik – állítása szerint azonos jogi helyzet szerinti –, a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 9.P.87.253/2014/5. szám alatt folyamatban volt, első fokon jogerőre emelkedett ügyére, amelyben a bíróság a Rendelet 48. § (3) bekezdését akként értelmezte, hogy az ott meghatározott feltételek nem a parkolási díj és pótdíj fizetése alóli mentességet állapítják meg, hanem csak annyit, hogy e feltételek teljesülése esetén a parkolásüzemeltető törli a nyilvántartásából a fizetési kötelezettséget. Abban az ügyben tehát a Pesti Központi Kerületi Bíróság a tárgybani ítélettel ellentétes döntést hozott és rámutatott arra, hogy a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése a peres eljárásban nem alkalmazandó akként, hogy a pótdíj fizetési kötelezettség a teljesítés esetén is terhelné az indítványozót.
    [8] Az indítványozó szerint sérti a tulajdonhoz fűződő jogát az is, hogy az ítélettel a felperes javára megítélt ismételt szolgáltatási díj, pótdíj, perköltség, továbbá az indítványozónak az eljárással kapcsolatban felmerült költsége összességében megközelíti a parkolási díj százszorosát. Végül hivatkozott az indítványozó arra, hogy a Kkt.-nak – de egyetlen más törvényi szintű jogszabálynak – sincs olyan rendelkezése, amely a rosszul elhelyezett parkolójegy miatt az egy órai várakozási díj és pótdíj fizetését lehetővé tenné.

    [9] 5. Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására panaszát kiegészítette. A panasz-kiegészítés szerint a Rendelet 48. § (3) bekezdése egyrészt sérti az indítványozónak a tulajdonhoz való jogát azáltal, hogy a parkolási díj megfizetését „semmisnek” tekinti, ha a parkolójegy nem a Rendelet 8. § (3) bekezdésének [nyilvánvaló elírás, helyesen: (5) bekezdés] megfelelően van elhelyezve, másrészt sérti a Rendelet 48. § (3) bekezdése az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő jogát az által, hogy nem adja meg a bizonyítási lehetőséget, a parkolójegy másolatának postai úton történő megküldésével. Ez a szabályozás – állítja az indítványozó – azért tisztességtelen, mert az eredeti nyugta mint a fizetés teljesítésének pénzügyi bizonylata mindig a kifizetést teljesítő felet illeti, továbbá a parkolójegyen lévő egyedi azonosítószám nyilvánvalóan visszaellenőrizhető. Sérelmezte továbbá az indítványozó azt is, hogy az eljáró bíróság is figyelmen kívül hagyta „ezen elveket” és így hozta meg a jogvitában a határozatát. Állította indítvány-kiegészítésében a panaszos továbbá azt is, hogy a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése a jogszabályi hierarchiában magasabb szinten elhelyezkedő Kkt. 15/C. § (1) bekezdésébe ütközik, amely törvényi rendelkezés a díjfizetés nélküli várakozás, vagy a kifizetett várakozási idő meghatározott időtartammal történő túllépése esetére rendelkezik egyórai várakozási díj és pótdíjfizetési kötelezettségről. Ugyanakkor a Rendelet – külön törvényi felhatalmazás nélkül – kiterjeszti a várakozási díj és pótdíj megfizetését arra is, aki nem a Rendelet 8. § (3) bekezdése szerint helyezi el a parkolási bizonylatát a szélvédő mögött. Végül az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján ismét kérte a jogerős ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, figyelmemmel arra, hogy a bírói döntés sérti az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés szerinti tulajdonhoz, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát.
    II.

    [10] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:

    „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”

    „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

    [11] 2. A Rendelet alkotmányjogi panasszal támadott, a parkolási esemény időpontjában hatályos rendelkezései:

    „8. § (5) A parkolójegyet a gépjármű első szélvédő üvege mögött, kívülről jól látható helyen és érvényességének ellenőrzését biztosítva, teljes egészében láthatóan, olvasható módon kell elhelyezni.”

    „48. § (3) Amennyiben a gépjármű üzemben tartója az ellenőrzés időpontjában érvényes parkolójeggyel rendelkezett, de azt nem jelen rendelet előírásai szerint helyezte el, vagy a parkolójegy (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés) érvényességének kezdő időpontja és az ellenőrzés időpontja között nem telt el 5 percnél hosszabb idő, az ellenőrzés napjától számított 5 naptári napon belül a parkolásüzemeltető ügyfélszolgálati irodájában a parkolójegy bemutatható (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés igazolható). Amennyiben a bemutatott parkolójegy (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetési igazolás) jelen bekezdésben foglaltaknak megfelel, a parkolásüzemeltető a várakozási díj és pótdíjtartozást törli a nyilvántartásból. A parkolójegy bemutatás lehetőségével (vagy a mobiltelefonos parkolási díjfizetés igazolásával) naptári hónaponként legfeljebb egy alkalommal élhet a gépjármű üzemben tartója, ha a bemutatás időpontjában az adott gépjárműre nincs 30 napnál régebbi jogosulatlan parkolási esemény miatt kiszabott és nem vitatott várakozási díj és pótdíjtartozás.”
    III.

    [12] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján, tanácsban eljárva 2015. május hó 19-én döntött a panasz befogadásáról.
    [13] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy bár az indítványozó a főtitkári felhívásra hiánypótlás keretében az Abtv. 26. § (1) bekezdése vonatkozásában kiegészítette panaszát, azonban a Rendelet 8. §-ának (5) bekezdése alaptörvény-ellenességét illetően a panasz-kiegészítés sem tartalmazott érvelést. Indokolta ezzel szemben a panaszos a Rendelet 48. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességét, továbbá állította és indokolta e jogszabályi rendelkezésnek a Kkt. 15/C. § (1) bekezdésébe ütközését.
    [14] Az Abtv. 37. § (1) bekezdése szerint „az Alkotmánybíróság a 24–26. §-ban meghatározott hatáskörében az önkormányzati rendelet Alaptörvénnyel való összhangját akkor vizsgálja, ha a vizsgálat tárgya az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálata nélkül, kizárólag az Alaptörvénnyel való összhang megállapítása”. Az idézett rendelkezés és az azzal kapcsolatos következetes alkotmánybírósági gyakorlat tehát – az alkotmányjogi panasz más jogszabály sérelmét is állító hivatkozása okán –, jelen eljárásban kizárja Magyar­ország Alkotmánybíróságának hatáskörét a Rendelet 48. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálata tárgyában.
    [15] Fentiekre figyelemmel az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti indítványt az Alkotmánybíróság a Rendelet 8. §-ának (5) bekezdése vonatkozásában az Abtv. 64. § d) pontja alapján, míg a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdése vonatkozásában az Abtv. 64. § a) pontja alapján visszautasította.
    [16] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Magyar Közlönyben 2015. szeptember 16-án közzétett Köf.5014/2015/4. számú határozatával a Rendelet – az alkotmányjogi panasszal érintett parkolási esemény időpontjában hatályban volt szövegéhez képest időközben módosított – 48. §-a (3) bekezdésének egyes szövegrészeit törvénysértés okán megsemmisítette.
    IV.

    [17] Az alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint megalapozott.

    [18] 1. Az Alkotmánybíróság számos korábbi eljárásában vizsgálta a közterületi parkolás alkotmányossági kérdéseit, így egyebek mellett a törvényi felhatalmazó rendelkezéseket és az önkormányzatok szabályozását, a parkolással kapcsolatos jogviszonyokat, azok közjogi, illetve magánjogi jellegét, a parkolási díjak és a pótdíjak meghatározásának kereteit, korlátait és mértékét is. Ezen eljárások azonban túlnyomó részt a parkolásra vonatkozó jogi szabályozásra irányuló normakontroll indítványokon alapultak. Jelen ügyben nem erről van szó, az előterjesztett indítvány-kiegészítés ugyanis az Abtv. 37. § (1) bekezdése alapján kizárta a Rendelet alkotmányossági vizsgálatát. Jelen ügyben az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak az ítéleteket kellett vizsgálnia, így először is azt, hogy a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete sértette-e az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
    [19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
    [20] Az Alaptörvény negyedik módosítása 2013. április 1. napjával hatályon kívül helyezte az Alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatokat. Ezért az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kellett, hogy felhasználhatja-e a fenti időpontot megelőzően hozott határozatainak a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő megállapításait.
    [21] Az Alkotmánybíróság a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatában megállapította, hogy a hatályon kívül helyezett alkotmánybírósági határozatokban kidolgozott érvek, jogelvek és alkotmányossági összefüggések felhasználhatóak az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések elbírálásakor is: „ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntés indokolásába történő illesztése.” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}
    [22] Az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt szabály értelmezésekor – az Alkotmánnyal fennálló tartalmi és kontextuális egyezés okán – irányadónak tekinti a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető joggal kapcsolatban kimunkált korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot.
    [23] Az Abh.-ban foglaltak szerint: „[…] az Alkotmánybíróság által vizsgált, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye a bíróság döntési szabadságának abszolút korlátját jelenti, nevezetesen azt, hogy döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia. Az indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme az eljárási szabály alap­törvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát az eljárási szabályok Alap­törvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket (Abh., Indokolás [34]).

    [24] 2. Figyelemmel arra, hogy a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete a Pp. 394. § (1) bekezdése alapján a PKKB 32.P.104.779/2013/7 számú ítéletét – annak helyes indokait megállapítva – helyben hagyta, az Abh. idézett szövegrésze és az indítvány hivatkozása alapján az Alkotmánybíróság elsőként vizsgálat tárgyává tette az elsőfokú ítélet által felhívott – a parkolási esemény időpontjában hatályos, a döntés alapjául szolgáló – jogszabályi rendelkezéseket. Az elsőfokú ítélet – a Pp.-nek az eljárással kapcsolatos rendelkezésein kívül – a Rendelet 6. számú mellékletére (A parkolásüzemeltetési rendszer feltételei), a Rendelet 8. § (4) bekezdésére [nyilvánvaló elírás, helyesen (5) bekezdés, A parkolójegy kihelyezésének módja], a Rendelet 48. § (3) bekezdésére (Az érvényes parkolójegy parkolásüzemeltetőnél történő bemutatásának feltételei), a Kkt. 15/C. § (1) bekezdésére (Díjfizetés nélküli várakozás, valamint a kifizetett várakozási idő túllépése esetére megállapított díj-, és pótdíjfizetési kötelezettség), a Kkt. 15/C. § (2) bekezdésére (A pótdíj összege és kiszabásának módja), a Kkt. 15/D. § (3) bekezdésére (A várakozási díj-, és pótdíjfizetés nem teljesítése esetén bírósági út igénybevételének lehetősége), valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 328. §-ára (Az engedményezés) alapította ítéletét.
    [25] A Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú jogerős ítélete az elsőfokú ítélet által felhívott jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta, ahhoz annyit fűzött hozzá, hogy a perbeli jogvita elbírálása során a PKKB által hivatkozott, a Kkt.-ben található rendelkezések „lex generalis”-nak, míg a Rendelet hivatkozott szabályai „lex specialis”-nak minősülnek.
    [26] A hivatkozott jogszabályok, valamint a Kkt. 9/D. § (3) bekezdése alapján – amely a szóban forgó jogviszonyt polgári jogi jogviszonyként definiálja –, az eljáró bíróságoknak a kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem keretei között abban kellett (volna) dönteni, hogy az indítványozó megfizette-e a Rendelet szerint a várakozás díját, avagy sem, továbbá okot adott-e a perre, avagy sem. E polgári perben pedig a bizonyítás eredményének mérlegelésére a Pp. szabályai az irányadók, és nem a Rendeletnek a parkolás üzemeltető eljárását szabályozó rendelkezése.
    [27] Az elsőfokú és az azt helybenhagyó másodfokú ítélet – a díjfizetésre vonatkozó bizonyíték mérlegelése nélkül –, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a parkolójegy fordított, a Rendelet 8. § §-ának (4) bekezdését [helyesen: (5) bekezdés] sértő kihelyezése és a Rendelet 48. §-ának (3) bekezdésében előírt, az eredeti bizonylattal történő a parkolásüzemeltető előtti személyes megjelenés és az eredeti bizonylat bemutatásának elmulasztása megalapozza a parkolásüzemeltető követelését. Ezen túlmenően az elsőfokú – másodfok által helybenhagyott – ítéleti indokolás a Kkt. 15/C. §-át jelöli meg döntése egyik alapjaként a díjfizetési kötelezettség alá eső területen történő díjfizetés nélküli várakozásra vonatkozóan.
    [28] A bíróságok által felhívott jogszabályi rendelkezések vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható azonban, hogy azok nem tartalmaznak olyan előírást, mely szerint a polgári peres eljárásban (ismételt) várakozási díj és pótdíj fizetésére kellene, vagy mérlegelés alapján lehetne kötelezni önmagában a parkolójegy kihelyezésének szabálytalan módja miatt azt, aki az előírtak szerint a várakozás díját megfizette.
    [29] Jelen esetben tehát az ítéletekben felhívott jogszabályokból – illetve ezáltal az ítéleti indokolásból – a jogértelmezés általános szabályainak megtartása mellett nem következnek az indítványozót marasztaló bírói döntések, így azok – az Abh. idézett megállapítására is tekintettel – sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett indokolási kötelezettséget, amely az ítéletek alaptörvény-ellenességét eredményezi.
    [30] Az Alkotmánybíróság ezúton is hangsúlyozza: polgári ügyekben a tényállás megállapítása, a bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti mérlegelése, az alkalmazandó jog megválasztása, a jogszabályok értelmezése a bíróságok feladata.
    [31] Az Alkotmánybíróság – figyelemmel arra, hogy a bírói döntés alaptörvény-ellenessége az elsőfokú ítélet vonatkozásában is megállapításra került – az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a PKKB 32.P.104.779/2013/7. számú ítéletének a megsemmisítéséről is rendelkezett.

    [32] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint megállapította, hogy a Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete és a PKKB 32.P.104.779/2013/7. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért az ítéleteket, – az indítványban állított, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére való hivatkozást állandó gyakorlata szerint már nem vizsgálva – az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alapján megsemmisítette.
        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Balsai István s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Juhász Imre s. k.,
        előadó alkotmánybíró
        Dr. Czine Ágnes s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Kiss László s. k.,
        alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        11/18/2014
        .
        Number of the Decision:
        .
        3007/2016. (I. 25.)
        Date of the decision:
        .
        01/19/2016
        .
        .