Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02883/2015
Első irat érkezett: 09/11/2015
.
Az ügy tárgya: A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (közigazgatási végzés felülvizsgálata)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Balsai István Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indízványozó elsődlegesen - az Abtv. 27. § alapján - a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint másodlagosan - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet Alaptörvénnyel való összhangjának vizgsálatát és a kormány jogalkotói feladata elmulasztásának kimondását kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozót - perbeli felperest - az elsőfokú hatóság közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú hatóság az indítványozó kiegészített fellebbezését - elkésettség okán - érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A végzés ellen az indítványozó fellebbezést terjesztett elő, azonban a másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság végzését helybenhagyta. Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a bíróságon, amelyben kérte az első- és másodfokú végzések hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását. A bíróság az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet (és jogszabály) sérti a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogot [XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése] és a jogorvoslathoz való jogot [XXVIII. cikk (7) bekezdése]..
.
Támadott jogi aktus:
    410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről
    az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről,
    felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről

    Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2883_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_2883_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_2883_3_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_2883_3_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_2883_7_2015_ind_kieg. anonim.pdfIV_2883_7_2015_ind_kieg. anonim.pdfIV_2883_6_2015_ind_kieg. anonim.pdfIV_2883_6_2015_ind_kieg. anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3077/2016. (IV. 18.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogbiztonság mint jogsérelem alapja
    .
    A döntés kelte: Budapest, 04/12/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.04.04 10:00:00 1. öttagú tanács
    2016.04.12 9:00:00 1. öttagú tanács

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
      .
      A döntés szövege:
      .
      A döntés szövege:
        Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
        v é g z é s t:

        Az Alkotmánybíróság a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet 9. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, továbbá a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
        I n d o k o l á s

        [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Ebben elsődlegesen kérte a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, míg másodlagosan a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 9. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének, valamint annak megállapítását: a Kormány alaptörvény-ellenességet idézett elő jogalkotói feladatának azzal az elmulasztásával, hogy nem határozta meg, hogy abban az esetben, ha az ügyfél a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül bizonyítási indítványt terjeszt elő, illetve él a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21/A. §-ában meghatározott kimentés lehetőségével, úgy a határozat kézbesítéséhez fűződő jogkövetkezmények mikor állnak be, a határozat mely napon tekintendő közöltnek.

        [2] 1.1. A megelőző eljárásban Vas Megye Rendőrfőkapitánya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 21000/00146902/1/2013. ált. számú határozatával az indítványozót 30 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.

        [3] 1.2. Az indítványozó az előbbi határozat meghozatalát követően bizonyítási indítványt terjesztett elő. Ennek folytán az elsőfokú hatóság a 21000/00146902/14/2013. ált. számú határozatával az eredetileg meghozott határozatának indokolását módosította. Ebben kifejezetten felhívta az indítványozó figyelmét arra, hogy a határozat ellen, annak közlésétől számított tizenöt napon belül 5000 forint illetéknek illetékbélyegben történő lerovása mellett, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének címzett, de e hatóságnál előterjesztett fellebbezésnek van helye. A határozatot az indítványozó 2013. augusztus 28-án vette át.

        [4] 1.3. Az indítványozó a 2013. szeptember 3-án kelt beadványában az elsőfokú hatóság 21000/00146902/1/2013. ált. számú határozatának kiegészítését kérte a jogorvoslati jogról szóló tájékoztatás vonatkozásában. Az elsőfokú hatóság az indítványozó beadványát – annak tartalmi elbírálása szerint – a 21000/00146902/14/2013. ált. számú határozat elleni fellebbezésnek tekintette, és a 21000/00146902/16/2013. ált. számú végzésével az indítványozót hiánypótlásra hívta fel. Az indítványozó a hiánypótlási felhívásra úgy nyilatkozott, hogy az azt megalapozó beadványa nem fellebbezés, hanem kiegészítés iránti kérelem. Az elsőfokú hatóság a 21000/00146902/18/2013. ált. számú határozatával az indítványozó beadványát továbbra is fellebbezésnek tekintve, érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

        [5] 1.4. Az indítványozó 2014. március 6-án kelt beadványában ismételten kérte a 21000/00146902/14/2013. ált. számú határozat kiegészítését, majd a 2014. március 11-én kelt beadványában úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a hatóság a határozat kiegészítésére nem lát lehetőséget, a 21000/00146902/14/2013. ált. számú határozat ellen fellebbezést, egyúttal a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjeszt elő. A hatóság a 21000/00146902/23/2013. ált. számú végzésével az előbbi beadványokat fellebbezésnek tekintve – elkésettség okán – érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

        [6] 1.5. E végzés ellen az indítványozó fellebbezést terjesztett elő. A fellebbezés alapján a másodfokú hatóság (Budapest Rendőrfőkapitánya) az elsőfokú hatóság 21000/00146902/23/2013. ált. számú végzését helybenhagyta.

        [7] 1.6. A jogerős végzés ellen az indítványozó bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte az első- és másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését.
        [8] Kérelmének indokolásában előadta, hogy a 2014. március 6-án kelt beadványát a hatóságok helytelenül tekintették fellebbezésnek, mert az valójában kiegészítés iránti kérelem. A kiegészítés iránti kérelem pedig éppen arra irányult, hogy a 21000/00146902/1/2013. ált. számú határozatot mikor kell közöltnek tekinteni, és ehhez képest mi a jogorvoslati határidő.

        [9] 1.7. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésével a felülvizsgálati kérelmet elutasította.
        [10] Indokolásában rámutatott, hogy a 21000/00146902/1/2013. ált. számú határozat és az e határozatot módosító 21000/00146902/14/2013. ált. számú határozat egy döntésnek minősül. A korábbi határozat elleni bizonyítási indítvány előterjesztésének lehetősége ugyanis azt a célt szolgálja, hogy az elsőfokú hatóság a határozatát külön jogorvoslati eljárás nélkül – a kérelmező által felhozott bizonyítékok tükrében – utólag esetleg felülbírálja, és az utóbb felmerült bizonyítékok mérlegelésével megalapozott döntést hozzon. Ebben az eljárásban megállapítható, hogy az elsőfokú hatóság az indítványozó bizonyítási indítványát befogadta és annak tükrében a korábban meghozott határozatát az elsőfokú hatóság módosította. Ebből pedig az következik, hogy a 21000/00146902/1/2013. ált. számú határozat elleni fellebbezési határidő az azt módosító, 21000/00146902/14/2013. ált. számú határozat kézbesítésével, azaz 2013. augusztus 28-án kezdődik.
        [11] A bíróság utalt arra, hogy az indítványozó által 2013. szeptember 3-án előterjesztett beadványt az elsőfokú hatóság fellebbezésnek minősítette és azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A hatóság e döntése ellen az indítványozó nem élt fellebbezéssel. Ezzel összefüggésben a bíróság rámutatott, hogy az indítványozó a 2013. szeptember 3-án kelt beadványában vitathatta volna, hogy a határozat kiegészítése iránti kérelmét az elsőfokú hatóság tévesen minősítette fellebbezésnek, mint ahogy azt is, hogy a támadott határozat a jogorvoslati tájékoztatást nem, vagy nem megfelelően tartalmazta. A bíróság ezért hangsúlyozta, hogy az indítványozó ezeket a kérdéseket a 2014. március 6-án és 2014. március 11-én előterjesztett beadványaiban már nem vitathatja érdemben.
        [12] A bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy helytelenül járt el az első- és másodfokú hatóság, amikor előbbi beadványokat befogadta és döntést hozott, tekintve, hogy az eljárás jogerősen lezárult. A bíróság azonban megállapította, hogy a jogsértés az ügy érdemére nem hatott ki, ezért nem tartotta indokoltnak az első- és másodfokú végzés hatályon kívül helyezését.

        [13] 1.8. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, R) cikk (1)–(3) bekezdésének, T) cikk (3) bekezdésének, I. cikk (1)–(3) bekezdésének, XV. cikk (1)–(2) bekezdésének, XXIV. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (1)–(7) bekezdésének, és 28. cikkének sérelmét állította.
        [14] Az indítványozó a jogorvoslathoz való jogának állított sérelmével összefüggésben kifejtette, hogy álláspontja szerint a hatósági határozatnak világosan, félre nem érthetően kell tartalmaznia, hogy az ügyfél a jogorvoslathoz való jogát milyen módon gyakorolhatja. Ez értelemszerűen magában foglalja azt is, hogy az adott döntéssel szemben a fellebbezést mely szervhez, milyen határidőn belül kell benyújtani, és feltételezi, hogy az ügyfelet tájékoztassák a fellebbezési határidő kezdetéről.
        [15] Hivatkozással az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2004. december 15-ei 2004 (20) számú ajánlására, rámutatott, hogy a közigazgatás aktusaival szembeni hatékony felülvizsgálat megteremtése a tagállamok kötelezettsége. Az ajánlás az alapelvek között rögzíti, hogy jogsértés esetén a bírósági felülvizsgálatnak rendelkezésre kell állnia.
        [16] Utalt továbbá a Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezési jogról adott téves tájékoztatásról szóló 7/2010. (XI. 8.) KK véleményére, amely rögzíti, hogy a közigazgatási szerv téves jogorvoslati tájékoztatása miatt az ügyfelet joghátrány nem érheti. Hivatkozott végül a BH 2014.27. számú eseti döntésre, amelyben a Kúria kifejtette, hogy az eljárási jogszabály rendelkezéseinek súlyos megsértéséhez vezet, ha a bíróság a fél nem keresetlevélnek szánt beadványát keresetlevélként kezeli és érdemben bírálja el.
        [17] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével kapcsolatban úgy összegezte álláspontját, hogy a hatóságok és a bíróság eljárása miatt elesett attól, hogy az elsőfokú hatóság 21000/00146902/1/2013. ált. számú érdemi határozatával szemben jogorvoslattal élhessen.
        [18] Az indítványozó kifejtette azt is, hogy álláspontja szerint a jogállamiság elvéből levezethető az is, hogy az ügyfelet a közigazgatási hatósági eljárásban is megilleti a határozathozatalhoz fűződő jog. A közigazgatás törvény alá rendelése azt is jelenti, hogy az ügyfél kérelmét ténylegesen el kell bírálni.
        [19] Utalt továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkében és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikkében foglalt igazságos és nyilvános tárgyalás követelményére, anélkül azonban, hogy e hivatkozását indokolta volna.
        [20] A Rendelet állított alaptörvény-ellenességével összefüggésben az indítványozó kifejtette, hogy annak 9. § (4) bekezdése hallgat arról, hogy bizonyítási indítvány előterjesztése esetén a határozat kézbesítéséhez fűződő következmények mikor állnak be. Ez pedig sérti a jogbiztonság és a normavilágosság követelményét.

        [21] 1.9. Az indítványozó hiánypótlási felhívást követően az indítványát kiegészítette, és a Rendelet 9. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kérte. Az indítványozó hangsúlyozta ugyanakkor, hogy e másodlagos kérelme csupán „eshetőleges” kérelem, amely az elsődleges kérelem sikere esetén „tárgytalan”.
        [22] Az indítványozó előadta, hogy az Alaptörvény T) cikkére, R) cikkére, I. cikkére, XV. cikkére, valamint 28. cikkére alapított kérelmét nem tartja fenn, arra a továbbiakban „nem kíván hivatkozni”.
        [23] Kifejtette, hogy a hatóságok azzal sértették meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető határozathozatalhoz való jogát, és a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy érdemben elbírálták a 2014. március 6-án és 2014. március 11-én kelt beadványait.
        [24] Az indítványozó álláspontja szerint az általa bemutatott eljárási szabálysértések összességében megalapozzák az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglaltak sérelmét is, mert „az eljárás minősége nem volt fair”.

        [25] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja a befogadás formai és tartalmi feltételeinek meglétét.

        [26] 2.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeinek vizsgálata körében megállapította, hogy az indítványázó az alkotmányjogi panaszt határidőben nyújtotta be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítványozó ugyanis a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzését 2015. július 15-én vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2015. augusztus 28-án adta postára, amelyet az eljárt bíróságon 2015. szeptember 1-jén iktattak.
        [27] Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e a határozott kérelem feltételeinek [Abtv. 51. § (1) bekezdés, 52. § (1b) bekezdés].
        [28] Az indítványozó megjelölte azokat a törvényi rendelkezéseket [Abtv. 26. § (1) bekezdés, 27. §], amelyek megállapítják az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
        [29] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésben megjelölte az állított jogsérelem lényegét. Az indítvány ugyanakkor az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem felel meg a határozott kérelem feltételének, mert az Alaptörvény e rendelkezéséből – abban az összefüggésben, amint erre az indítványozó hivatkozott – nem vezethető le Alaptörvényben biztosított jog. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis csak kivételes esetekben, így a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén ismeri el az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét olyan Alaptörvényben biztosított jogként, amelyre alkotmányjogi panasz is alapítható {elsőként 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14], legutóbb megerősítette: 3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [29]}. Az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkozott „határozathozatalhoz fűződő jog” nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, ezért vélt sérelmére – figyelemmel az Abtv. 27. § a) pontjában foglaltakra is – alkotmányjogi panasz nem alapítható. Ebből következően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg a befogadhatóság Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi követelménynek.
        [30] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzése), és az Alaptörvény általa megsértettnek vélt rendelkezéseit [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés]. Az indítvány ugyanakkor kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmaz, ezért az indítvány ebben a részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak.
        [31] Az Alkotmánybíróság vizsgálta továbbá, hogy az indítvány egyértelműen megjelöl-e kifejezett kérelmet a jogszabály vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Ezzel összefüggésben pedig arra mutat rá, hogy az indítványozó kérelme részben arra irányult: az Alkotmánybíróság állapítsa meg, a Kormány alaptörvény-ellenességet idézett elő jogalkotói feladatának azzal az elmulasztásával, hogy nem határozta meg, abban az esetben, ha az ügyfél a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül bizonyítási indítványt terjeszt elő, illetve él a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 21/A. §-ában meghatározott kimentés lehetőségével, úgy a határozat kézbesítéséhez fűződő jogkövetkezmények mikor állnak be, a határozat mely napon tekintendő közöltnek. Az indítványozó tehát jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának a megállapítását kérte. Ilyen tartalmú kérelem előterjesztésére azonban az indítványozó nem jogosult, figyelemmel arra, hogy az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján e jogkövetkezményt az Alkotmánybíróság hivatalból („hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásban”) gyakorolhatja. Erre tekintettel az indítvány ebben a részében nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pontjában foglaltaknak. Megfelel ugyanakkor a hivatkozott törvényi feltételnek az indítvány a bírói döntés megsemmisítése iránti kérelemmel összefüggésben.
        [32] Az indítványozó alkotmányjogi panasza a fentiekben kifejtettek szerint a befogadhatóság formai feltételeinek abban a részben felel meg, amelyben a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.50.056/2015/3. számú végzése alaptörvény-ellenessége megállapítását az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére alapítottan kéri.

        [33] 2.2. Az Alkotmánybíróság az alábbiakban – mérlegelési jogkörében – azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasznak a formai feltételeknek megfelelő része a befogadhatóság tartalmi feltételeit – különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket – kielégíti-e.
        [34] A befogadhatóság tartalmi szempontú vizsgálata során az Alkotmánybíróság elsőként a panaszos érintettségét vizsgálta. Az indítványozó a megelőző bírósági nemperes eljárásban kérelmezőként vett részt. Erre tekintettel a panaszos Abtv. 27. § b) pont szerinti érintettségét az Alkotmánybíróság megállapította.
        [35] Az indítványozó által támadott bírói döntéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye, ezért megállapítható, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
        [36] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
        [37] Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
        [38] Az Alkotmánybíróság a vizsgált esetben – figyelemmel a fent ismertetett gyakorlatára – az Alaptörvény XXXIII. cikk (7) bekezdésének a sérelmét állító indítvány tekintetében megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt alternatív törvényi követelmények egyikének sem.
        [39] Az eljárt bíróság ugyanis egyértelmű indokát adta annak, hogy az indítványozó által állított jogsérelem miért nem áll fenn. Hivatkozott az érintett hatóságok és a bíróság egyező jogértelmezésére azzal összefüggésben, hogy ha az ügyfél a közigazgatási bírság kiszabásáról rendelkező határozat ellen bizonyítási indítványt terjeszt elő, akkor a módosító és a módosított határozatok egységben kezelendők. Ilyenkor a határozat ellen a módosító határozat közlését követően – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 98. § (3) bekezdés b) pontja alapján – önálló fellebbezésnek van helye. Az elsőfokú hatóság a módosító határozatában erről kifejezett tájékoztatást is adott. A bíróság által kifejtettek alapján ezért nem merül fel olyan jogsérelem kételye, amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést alapozna meg.
        [40] A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a Rendelet 9. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt – figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pontjára – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. A bírói döntés alaptörvény-ellenességére és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig a B) cikk (1) bekezdésével, a XXIV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben – figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjára – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, míg a XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben – figyelemmel az Abtv. 29. §-ában foglaltakra – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
            Dr. Sulyok Tamás s. k.,
            tanácsvezető alkotmánybíró
            .
            Dr. Balsai István s. k.,
            előadó alkotmánybíró

            Dr. Juhász Imre s. k.,
            alkotmánybíró
            Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
            alkotmánybíró

            Dr. Salamon László s. k.,
            alkotmánybíró

            .
            English:
            .
            Petition filed:
            .
            09/11/2015
            .
            Number of the Decision:
            .
            3077/2016. (IV. 18.)
            Date of the decision:
            .
            04/12/2016
            .
            .