English
Hungarian
Ügyszám:
.
III/01701/2022
Első irat érkezett: 07/19/2022
.
Az ügy tárgya: Az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 5. § (1b) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (az államhatár védelmét biztosító létesítmény kapuján történő rendőri átkísérés)
.
Eljárás típusa: Bírói kezdeményezés (egyedi normakontroll eljárás)
.
Indítványozók típusa:bíró
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/15/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
A Fővárosi Törvényszék az előtte folyamatban lévő közigazgatási perben az eljárás felfüggesztése mellett az Abtv. 25. § (1) bekezdés szerinti egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Áhtv.) 5. § (1b) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint a folyamatban lévő valamennyi eljárásban való alkalmazásának kizárása iránt. Az indítványozó bíróság az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján kérte továbbá a támadott rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is.
Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő ügy tárgya az Áhtv. 5. § (1b) bekezdése alapján végrehajtott rendőri intézkedés elleni panasz ügyében indult közigazgatási jogvita. A támadott rendelkezés alapján tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet idején a rendőr Magyarország területén feltartóztathatja a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldit, és az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmény legközelebbi kapuján átkísérheti.  Az afgán állampolgárságú felperes 2018-ban érvényes vízummal lépett be a schengeni térségbe, Magyarország területén való jogszerű tartózkodása 2019-ben megszűnt, 2021-ben előterjesztett menedékkérelmét a hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasította, és kezdeményezte az Áhtv. 5. § (1b) bekezdés szerinti átkísérés alkalmazását. A rendőrség járőrei a felperest Budapesten előállították, a magyar-szerb határra szállították, majd a határvédelmi létesítmény kapuján átkísérték. A felperes jogi képviselője a rendőri intézkedés ellen panasszal élt, amely alapján a megismételt eljárásban másodfokon eljáró hatóság az eljárást megszüntette, mivel a rendőrök szóban forgó intézkedése ellen nincs helye a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szerinti panasznak. A felperes e döntés ellen keresetet terjesztett elő.
A Fővárosi Törvényszék a másodfokú eljárást felfüggesztette, és egyedi normakontroll indítványával az Alkotmánybírósághoz fordult. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés mind formai, mind tartalmi szempontból alaptörvény-ellenes. Egyrészt arra hivatkozik, hogy az Áhtv. 5. § (1b) bekezdése kivtelt képez az Rtv. 33. § (1) bekezdés f) pontja szerinti intézkedés alól, lényegében annak tartalmát módosítja, ennek ellenére az Országgyűlés a támadott rendelkezést megállapító módosító rendelkezést nem sarkalatosként fogadta el. Másrészt a szabályozás alapján nem világos, hogy az eljáró rendőr mi alapján dönt arról, hogy az Rtv. vagy az Áhtv. szerinti - az érintett szempontjából teljesen eltérő jogkövetkezményekkel bíró - intézkedést alkalmazza. Mindezek alapján a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és 46. cikk (6) bekezdésével.
Az alaptörvény-ellenesség tartalmi szempontú megalapozása körében a bíróság elsőként arra hivatkozik, hogy álláspontja szerint a támadott rendelkezés szerinti átkísérés követően a külföldinek szükségszerűen Szerbia felé kell elhagynia a határkerítés külső oldalán lévő területet, a határsávon való huzamos tartózkodás lehetetlen, a tranzitzónában menedékjogi kérelem nem terjeszthető elő, így az átkísérés a gyakorlatban kiutasítást jelent, anélkül azonban, hogy arról törvényes határozat születne, illetve hogy a külföldi egyéni körülményeit a rendőrség mérlegelné, ami lehetőséget teremt akár a csoportos kiutasításra is, ami az Alaptörvény XIV. cikk (2) bekezdésébe ütközik. Másodikként kifejti, hogy az átkísérést követően a felperes egy infrastruktúra nélküli helyszínre került, ahol sem ivóvízhez, sem élelemhez, sem alvási vagy tisztálkodási lehetőséghez nem jutott, az intézkedés nyomán tehát arra kényszerült, hogy a szerb jogszabályok megsértésével Szerbia felé távozzon Magyarországról. A bíróság álláspontja szerint ez az emberi méltóságot sérti, illetve embertelen, megalázó bánásmódként értékelhető. A bíróság a tartalmi alaptörvény-ellenesség körében harmadikként a támadott rendelkezésnek a XXIV. cikk (1) bekezdéssel és a XXVIII. cikk (7) bekezdéssel való összeegyeztethetetlenségére hivatkozik, mivel az Áhtv. a szóban forgó intézkedéssel szemben nem biztosít jogorvoslatot, és az ellen az Rtv. IX. fejezete szerinti panaszeljárásnak sincs helye.
A bíróság a fentieken túl több nemzetközi szerződésre is hivatkozik, és ezek kapcsán az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdésének megsértését állítja, valamint az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján kezdeményezi a támadott rendelkezésnek az indítványban hivatkozott nemzetközi szerződésekbe ütközésének vizsgálatát..
.
Támadott jogi aktus:
    az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 5. § (1b) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
Q) cikk (3) bekezdés
II. cikk
III. cikk (1) bekezdés
XIV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
46. cikk (6) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
III_1701_0_2022_indítvány_anonim.pdfIII_1701_0_2022_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
III_1701_7_2023_MHB_amicus_anonim.pdfIII_1701_7_2023_MHB_amicus_anonim.pdfIII_1701_5_2022_állásf_IM_anonim.pdfIII_1701_5_2022_állásf_IM_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3206/2023. (V. 5.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 04/18/2023
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2023.04.03 10:00:00 1. öttagú tanács
2023.04.18 9:00:00 1. öttagú tanács

.

.
A döntés szövege (pdf):
3206_2023 AB végzés.pdf3206_2023 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 5. § (1b) bekezdése alaptörvény-ellenességének, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A Fővárosi Törvényszék bírója (a továbbiakban: indítványozó), az előtte folyamatban lévő peres eljárást a 13.K.701.571/2022/14. számú végzésével felfüggesztette és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján indítványozta az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. évi törvény 5. § (1b) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá annak kimondását, hogy e jogszabályi rendelkezés sem a tárgyi ügyben, sem bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható.
    [2] Az indítványozó másodlagosan az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott jogszabályi rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközését és semmisítse azt meg, továbbá kezdeményezte annak kimondását, hogy e jogszabályi rendelkezés sem a tárgyi ügyben, sem bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható.
    [3] A bírói kezdeményezés, valamint az eljárás során keletkezett és a bíróság által megküldött iratok alapján az ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.

    [4] 1.1. Az afgán állampolgárságú felperes (a továbbiakban: felperes) 2018-ban „D” típusú vízummal a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren keresztül érkezett Magyarország területére, majd jogszerű tartózkodása 2019-ben történt megszűnését követően 2021. szeptember 17-én az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságnál menekültkérelmet terjesztett elő. Kérelmét a hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasította, az erről szóló végzést kihirdette, majd a hatóság munkatársa rendőri intézkedést kért, tekintettel arra, hogy megállapítása szerint a felperes jogszerűtlenül tartózkodott az ország területén.
    [5] Ezt követően a felperest a Budapesti Rendőr-főkapitányság XI. Kerületi Rendőrkapitányság (a továbbiakban: BRFK XI. RK) munkatársai a kapitányságra előállították, amelynek kapcsán – az Országos Rendőrfőkapitányság (a továbbiakban: ORFK, vagy alperes) 29000/4199-8/2022. ált. számú jogerős határozatában foglalt ismertetés szerint – a felperes az előállítás jogalapját, az annak során alkalmazott bilincselést, az előállításról szóló igazolás kiadásának elmulasztását, valamint a jogorvoslati lehetőségekről szóló tájékoztatás hiányát panaszolta. A felperest ezután a BRFK XI. RK járőrei átszállították a Repülőtéri Rendőri Igazgatóságra (a továbbiakban: RRI), ahonnan rövid várakoztatást követően őt a magyar-szerb határra szállították és a Bács-Kiskun Megyei Rendőrfőkapitányság járőrei az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Áhtv.) 5. § (1b) bekezdése alapján átkísérték az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmény kapuján.

    [6] 1.2. A felperes jogi képviselője útján 2021. október 15. napján panaszt terjesztett elő az RRI-hez a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés miatt. Az RRI igazgatója a panaszt elutasította, a másodfokú hatóságként eljárt alperes ezen elsőfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította. Az elsőfokú hatóság ismételten elutasította a panaszt, majd a felperes fellebbezése alapján eljárt ORFK a fent már hivatkozott számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az eljárást megszüntette. E határozatában az alperes a megismételt eljárás megállapításai kapcsán rögzítette, hogy a felperessel szembeni kényszerintézkedés 2021. szeptember 17-én 13 óra 40 perckor megszűnt, a felperes „az RRI központi objektumában történő tartózkodása során panasszal nem élt”, előállítás foganatosítására az RRI-nél nem került sor, így az előállítás okáról történő tájékoztatási, illetve az előállítás időtartamáról szóló igazolás-kiállítási kötelezettség nem állt fenn, a panaszban kifogásolt bilincselést ugyancsak nem az RRI rendőrei foganatosították, és mivel az átkísérést a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság hajtotta végre, az RRI a felperessel szemben nem fejtett ki olyan tevékenységet, amellyel kapcsolatban a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) szerinti panasz benyújtásának van helye. Mindezek alapján az ORFK arra hivatkozva szüntette meg az eljárást, hogy „az Rtv. 92. § (1) bekezdésében meghatározott jogorvoslati eljárás előfeltétele hiányzik”.

    [7] 2. Az indítványban ismertetett kereseti hivatkozás szerint a bíróságnak abban kell állást foglalnia, hogy az RRI objektumában, illetve az államhatárra való szállítás közben a felperessel szemben megvalósult szabadságelvonás az Áhtv. 5. § (1b) bekezdése szerinti feltartóztatás és átkísérés immanens része-e, ezért nem lehet tárgya az Rtv. 92. §-a szerinti panaszeljárásnak, vagy pedig előállításnak minősül. Amennyiben ugyanis az előbbi értel­mezés a helyes, akkor a foganatosító rendőrség belátása szerint, korlátozás nélkül lenne elvonható az átkísért személy személyi szabadsága, ami nyilvánvalóan ellentétes az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésével, ezért a bíróságnak indokolt egyéni normakontrollt kezdeményeznie az Áhtv. 5. § (1b) bekezdést illetően.

    [8] 2.1. Az indítványozó elsődlegesen formai szempontból vizsgálta az Áhtv. 5. § (1b) bekezdésének alaptörvény-ellenességét. Ennek során megállapította: az Alaptörvény 46. cikkének (6) bekezdése szerint a rendőrség működésére vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvényben kell meghatározni, és az Áhtv. 5. § (1b) bekez­dése – ahogyan az alperes azt maga is elismerte – speciális rendőri intézkedést tartalmaz, így, mivel a jogalkotó nem sarkalatos törvényben szabályozta ezt az intézkedést, az sérti az Alaptörvény 46. cikkének (6) bekezdésében foglaltakat.
    [9] Hangsúlyozta az indítványozó továbbá azt is, hogy amíg az Rtv. 33. §-ának (1) bekezdés f) pontja kógens szabályként tartalmazza a jogellenesen tartózkodó külföldi elfogását és az illetékes hatóság elé állítását, addig az Áhtv. vizsgált rendelkezése ettől eltérően rendelkezik, semmiféle támpontot nem adva azonban arra vonatkozóan, hogy az eljáró rendőr mi alapján dönthet arról, hogy melyik intézkedést választja. Amennyiben ugyanis a felperessel szemben az Rtv. 33. § (1) bekezdés f) pontja szerinti intézkedést hajtották volna végre, úgy vele szemben kiutasításnak lett volna helye, az idegenrendészeti hatóságnak vizsgálnia kellett volna Afganisztán mint célország vonatkozásában a non-refoulement követelmény fennállását, továbbá a kiutasításról indokolt döntést kellett volna hozni, amellyel szemben a felperes közigazgatási pert kezdeményezhetett volna. Az indítványozó szerint az, hogy a rendőr szabadon dönthet a két – a külföldire nézve teljesen eltérő joghatással bíró – intézkedés között, olyan mértékben ad lehetőséget az önkényes jogalkalmazásra és olyan mértékben sérti a jogszabályok kiszámíthatóságával kapcsolatos elvárást, hogy a vitatott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében előírt jogállamiság követelményét.

    [10] 2.2. Az indítványozó ezt követően a tartalmi vizsgálat kapcsán – emlékeztetve az Európai Unió Bírósága C-808/18. számú ítéletének 255–260. pontjaiban foglaltakra – megállapította, hogy az Áhtv. 5. § (1b) bekez­dése szerinti átkísérés a gyakorlatban törvényes határozat nélküli – akár csoportosan is végrehajtható – kiutasítást jelent, sértve ezzel az Alaptörvény XIV. cikkének (2) bekezdését.
    [11] Állította az indítványozó továbbá, hogy a határkerítésen való átkíséréssel a magyar hatóságok arra kényszerí­tették a felperest, hogy a szerb jogszabályok megsértésével Szerbia felé távozzon, melynek révén egy olyan – infrastruktúra nélküli – helyszínre került, ahol sem ivóvízhez, sem élelemhez, sem alvási, tisztálkodási lehetőséghez nem juthatott, melynek okán a támadott rendelkezés az Alaptörvény II. cikkébe és a III. cikk (1) bekezdésbe is ütközik. A felperesi hivatkozással szemben azonban az indítványozó szerint – figyelemmel arra, hogy a rendőri intézkedésre 10 óra 7 perckor került sor, a határzáron történő átkísérést pedig 17 óra 30 perckor foganatosították – a szabadságelvonás a IV. cikk (2) bekezdésével összhangban állt.
    [12] Kifejtette az indítványozó azt is, hogy a támadott rendelkezés sérti a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogot is. Egyrészt azért, mert az Rtv. IX. fejezete szerinti panaszeljárásnak nincs helye, másrészt, ha még lehetne is panasszal élni az intézkedéssel szemben, az a hatékony jogorvoslatot nem biztosítaná. Önmagában ugyanis annak megállapítása, hogy az intézkedésre jogszerűtlenül került sor, nem alkalmas a jogsértés reparálására, hiszen a kiutasításra már sor került, és a külföldi így kizárólag külön vízum, vagy egyéb engedély birtokában utazhatna vissza.

    [13] 2.3. Állította az indítványozó, hogy a támadott „intézkedés” a Q) cikk (3) bekezdésébe ütközik, a magyar hatóságok ugyanis azáltal, hogy a szerb hatóságokkal való egyeztetés nélkül a szerbiai határhoz szállítják a jogellenesen Magyarországon tartózkodó külföldieket, megsértik a szerb állam szuverenitását. Az indítványozó rá­mutatott, hogy az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság közötti, az engedély nélkül tartózkodó személyek visszafogadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló 2007/819/EK határozat részletesen szabályozza, hogy Szerbiának mely esetekben van visszafogadási kötelezettsége (3. cikk), úgyszintén magát a visszafogadási eljárást is [6. cikk (1) bekezdés], melynek feltétele a megkeresett állam hatóságaihoz benyújtott visszafogadási kérelem. Mivel a támadott rendelkezés olyan személyekkel szemben is alkalmazható, akik nem Szerbiából léptek be illegálisan, ezért az nyilvánvalóan ellentétes a hivatkozott megállapodással. Az indítványozó hivatkozott továbbá az 53/2010. (III. 11.) Korm. rendelettel kihirdetett, a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szerb Köztársaság Kormánya között – az Európai Közösség és a Szerb Köztársaság között a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyek visszafogadásáról szóló 2007. szeptember 18-án Brüsszelben aláírt megállapodás végrehajtásáról szóló – 2009. december 19-én, Röszkén aláírt jegyzőkönyvre, amely álláspontja szerint szintén nem ad lehetőséget a magyar hatóságoknak arra, hogy a szerb hatóságokkal való egyeztetés nélkül külföldieket kényszerítsenek Szerbia területére.
    [14] Végül hivatkozott az indítványozó az 1979. évi 15. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Kormánya között a magyar-jugoszláv állam­határon a határrendsértések megelőzéséről és rendezéséről Budapesten 1978. október hó 4. napján aláírt egyezmény 1. cikkének 1. pontjára, amely szerint a szerződő felek „minden szükséges intézkedést megtesznek azon okok elhárítására és jelenségek megakadályozására, amelyek a magyar-jugoszláv államhatáron a határrend megsértését idézhetik elő.” Az indítványozó szerint az az intézkedés melynek során a Magyarországon tartózkodó külföldit rendőri kísérettel a szerb határra szállítják és ott átkísérik a határzáron, éppenséggel nem a határsértés megakadályozására, hanem kifejezetten annak előidézésére irányul, ezáltal e nemzetközi egyezménybe ütközik.

    [15] 2.4. Az Alkotmánybíróság az indítvány megküldésével megkereste az igazságügyi minisztert, aki kifejtette az üggyel kapcsolatos álláspontját.

    [16] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bírói kezdeményezés megfelel-e a törvényben előírt feltételeknek. Az Abtv. 25. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alap­törvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jog­szabály alkalmazásának kizárását. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján a bíró – a bírósági eljárás felfüggesz­tése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.
    [17] A felperes a 2021. október 15-én kelt rendőri intézkedés elleni panaszában az Rtv. 92. § (1) és (2) bekezdése alapján panasz tárgyává tette a vele szemben 2021. szeptember 17-én foganatosított – álláspontja szerint személyi szabadságát jogellenesen korlátozó –, Rtv. szerinti rendőri intézkedéseket, melyek a panaszban jelölt ­címek szerint a következők: „visszatartás az OIF hivatali helyiségében”; „előállítás a BRFK XI. Kerületi Rendőrkapitányságra, illetve az RRI-re”; „a panaszos bilincselése”; „igazolások és jogorvoslati tájékoztatás elmaradása”.
    [18] A felperes az ORF határozata ellen benyújtott keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását és a panasz megalapozottságának megállapítását, másodlagosan az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására utasítását kérte a bíróságtól.
    [19] Jelen ügyben a rendőri intézkedés elleni panaszt és a kereset tárgyát figyelembe véve az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (4) bekezdése alapján nem találta megalapozottnak, hogy közvetlen összefüggés van az alapjául szolgáló egyedi ügy – az abban való döntéshozatal –, és az Áhtv. 5. § (1b) bekezdése alkotmányossági vizsgálatának indokoltsága között. A felperes keresetében előadott sérelmek ugyanis – függetlenül attól, hogy az egyes időpontokban az intézkedést mely rendőri szerv foganatosította –, nem hozhatók közvetlenül összefüggésbe az Áhtv. 5. § (1b) bekezdésének rendelkezésével.
    [20] Az Alkotmánybíróság ennek okán azt állapította meg, hogy az indítvány – úgy az alaptörvény-ellenesség, mint a nemzetközi szerződésbe ütközés kapcsán – valójában nem az Abtv. 25. § (1) bekezdése és az Abtv. 32. § (2) bekezdése követelményei szerinti egyedi ügyre, hanem – az Alaptörvény 24. cikkének (2) bekezdés b) és f) pontja által tartalmazott felhatalmazás keretein nyilvánvalóan túlterjeszkedve –, az Áhtv. 5. § (1b) bekezdésének absztrakt utólagos normakontroll vizsgálatára irányult.

    [21] 4. A fentiek alapján a bírói kezdeményezés nem felel meg az Abtv. 25. § (1) bekezdése és a 32. §-ának (2) bekezdése szerinti törvényi feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Czine Ágnes s. k.
        alkotmánybíró




        Dr. Juhász Imre s. k.
        előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Horváth Attila
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Juhász Miklós
        alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        07/19/2022
        Subject of the case:
        .
        Judicial initiative against section 5 (1b) of the Act LXXXIX of 2007 on the State Border (police escort over the gate of a facility protecting the state border)
        Number of the Decision:
        .
        3206/2023. (V. 5.)
        Date of the decision:
        .
        04/18/2023
        .
        .