A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.22.412/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint az egyik indítványozó 2005-ban lakásvásárlás céljából deviza alapú kölcsönszerződést kötött, amelyet szerződő partnere 2013-ban nemfizetés miatt felmondott. Az ezt követően indult végrehajtási eljárásba bevonták a másik indítványozó tulajdonában álló, a kölcsön megfizetésének garanciájául jelzálogjoggal terhelt ingatlanokat is. Az indítványozók a végrehajtási eljárás megszüntetését kérték a Budai Központi Kerületi Bíróságtól a kölcsönszerződés érvénytelenségére való hivatkozással. A bíróság 2.P.21.128/2017/2. számú végzésével a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján – hivatkozva a régi Pp. 124. § (2) bekezdés a) pontjára és a 121. § (1) bekezdés d) pontjára (amely szerint a keresetlevélben fel kell tüntetni „azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható”) – idézés kibocsátása nélkül elutasította. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 47.Pkf.635.419/2017/3. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta. Megállapította, hogy fellebbezésükben helytállóan hivatkoztak az indítványozó felperesek arra, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság hatásköre és illetékessége a régi Pp. 367. §-a értelmében nem függ a per tárgyának értékétől, továbbá a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nem lehet indoka „az a körülmény, ha a felperesek keresetlevelükben a perértéket nem jelölik meg”. Mindazonáltal a felperesek a II., V. és VI. rendű alperesek vonatkozásában „az első fokon eljáró bíróság illetékességét megalapozó tényállítást nem tettek”, továbbá a II-VII. rendű alperesek vonatkozásában „nem jelölték meg az érvényesíteni kívánt konkrét jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával” [régi Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont]. A másodfokú bíróság szerint a „keresetlevél csak egységesen bírálható el, ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az nem alkalmas a tárgyalás kitűzésére”.
[3] Az indítványozók felülvizsgálati kérelmét a Kúria a régi Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján – a felülvizsgálat kizártsága miatt – hivatalból elutasította. Az indokolás szerint a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés sem jogerős ítéletnek, sem az ügy érdemében hozott jogerős végzésnek nem minősül [régi Pp. 270. § (2) bekezdés], főszabály szerint ezért felülvizsgálati kérelemmel nem támadható. Kivételt jelentenek a régi Pp. 270. § (3) bekezdése szerint a régi Pp. 130. § (1) bekezdés a)–h) pontjai alapján meghozott végzések. A konkrét ügyben azonban a döntést a régi Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján hozta meg az alsóbb fokú bíróság.
[4] Az indítványozók ezt követően fordultak az Alkotmánybírósághoz, és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján benyújtott kérelmükben a Kúria Pfv.I.22.412/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérték – az alsóbb fokú bíróságok által hozott végzésekre is kiterjedő hatállyal – az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésének, XXVIII. cikk (1) bekezdésének, XXVIII. cikk (7) bekezdésének és 28. cikkének a sérelme miatt. A második indítványozó később kiegészítette a kérelmét az Alaptörvény II. cikkének és XV. cikk (1)–(2) bekezdésének a sérelmére való hivatkozással is. Az indítványozók mindegyik megjelölt alaptörvényi rendelkezés kapcsán alapvetően azt sérelmezték, hogy a bíróság nem bírálta el érdemben a kereseti kérelmüket és nem döntött a kölcsönszerződés általuk állított érvénytelensége tárgyában. E körben kitértek arra, hogy a régi Pp. 121. § (1) bekezdés d) pontjára alapított elutasítás a régi Pp. 367. §-ába foglalt kizárólagos illetékességi szabály fényében miért volt megalapozatlan. Bővebb kifejtés nélkül utalt továbbá a második indítványozó arra, hogy az üggyel kapcsolatban „fennáll az »irányított« szignálás lehetősége, amely kétessé teheti a pártatlan ítélkezést”.
[5] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[6] A Kúria támadott végzése 2017. november 8-án kelt, az alkotmányjogi panaszt 2018. január 4-én adták postára, tehát az indítványozók az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be kérelmüket.
[7] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget, nem tartalmaz ugyanis Alaptörvényben biztosított jogot az Alaptörvény R) cikke és 28. cikke {lásd a legutóbbi gyakorlatból pl. 3276/2017. (X. 19.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[8] Megállapítható volt továbbá, hogy az indítványozók által a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító kúriai végzést követően előterjesztett alkotmányjogi panaszban felhozott indokok csak Budai Központi Kerületi Bíróság elsőfokú és a Fővárosi Törvényszék másodfokú, jogerős végzése alaptörvény-ellenességének az alátámasztására irányulnak. Kizárólag azt kifogásolták ugyanis az indítványozók, hogy az alsóbb fokú bíróságok megalapozatlanul – jogszabálysértően – utasították el a keresetlevelüket idézés kibocsátása nélkül. A keresetlevél szerintük megfelelt a jogszabályi feltételeknek, ezért az érdemi vizsgálat hiánya sérti a fent megjelölt, Alaptörvényben biztosított jogaikat. A Kúria támadott, Pfv.I.22.293/2016/2. számú végzésével összefüggésben az indítványozók nem terjesztettek elő indokolást. Pusztán röviden utaltak arra, hogy a régi Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálható lett volna, ezen állításukat azonban nem indokolták, és nem hozták alkotmányjogi összefüggésbe a megjelölt alapjogokkal.
[9] Az Alkotmánybíróság emlékeztet rá: „[a]z, hogy az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jog sérelme kapcsán – egyebek mellett – az eljárás egészét illető törvényességi kifogásokat is tett, a Kúria érdemi elbírálást nem tartalmazó végzésének alkotmányossági vizsgálatát nem alapozza meg” {3269/2016. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [17]; hivatkozza pl. 3214/2018. (VI. 21.) AB végzés, indokolás [8]}. Az alsóbb fokú bírósági döntések önálló megtámadására az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nincs lehetőség, ugyanis az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján csak a bírói döntés megsemmisítése esetén kerülhet sor a döntéssel felülvizsgált más – alsóbb fokú – bírósági vagy hatósági döntés megsemmisítésére.
[10] Az Alkotmánybíróság ezért azt állapította meg, hogy az indítvány a kúriai döntés vonatkozásában nem tesz eleget a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban írt követelményének {hasonlóképpen lásd 3279/2017. (XI. 2.) AB végzés, Indokolás [7]}, ezért annak elbírálására nincs mód. Az alsóbb fokú bírósági döntésekkel összefüggésben előterjesztett és tartalmilag e döntések törvényességét kifogásoló indokolás a vizsgált ügyben a támadott kúriai döntés vonatkozásában érdemi alkotmányossági vizsgálatra nem ad lehetőséget.
[11] Mivel a kifejtettek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |