A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.050/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Perlaki Tamás alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, kérve a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.050/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a VII. cikk (1) bekezdésével, a XIII. cikkével, a XXI. cikkével, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseivel, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, a 15. cikk (1) bekezdésével, a 25. cikk (1) bekezdésével, valamint az Alaptörvény P) és Q) cikkeivel.
[3] A jelen panasszal támadott bírói ítélet alapjául szolgáló eljárásban az elsőfokú hatóság 2012. október 12. napján kelt IV-G/5322-5/2012. számú határozatával a három, különböző helyrajzi számon nyilvántartott osztatlan közös tulajdonban álló erdő művelési ágú ingatlanok tulajdonosait – köztük jelen ügy indítványozóját – erdőgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolásában rögzítésre került, hogy a hatóság 2012. május 31. napjáig írta elő az ingatlanokon az erdő szakszerű felújítását. 2012. szeptember 18. napján hatósági ellenőrzést végeztek a fenti erdőrészletekben, ahol megállapításra került, hogy a tulajdonosok az erdőfelújítási kötelezettségüknek nem tettek eleget, nem gondoskodtak az erdő szakszerű felújításáról. A bírság összegét a hatóság a tulajdonosok tulajdoni hányadának arányában állapította meg. A határozattal szemben felperesek, felperes oldalán beavatkozó fellebbezést terjesztettek elő, amelyet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elutasított. Felperesek keresettel támadták a határozatot, amelyet a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság – jelen alkotmányjogi panaszindítvánnyal támadott – 14.K.27.050/2016/6. számú ítéletével elutasított.
[4] Az indítványozó a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.050/2016/6. számú ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Abtv. 27. §-a szerint, kérve az ítélet megsemmisítését.
[5] Az indítványozó az ítélettel megsérteni állított jogaként megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a VII. cikk (1) bekezdését, a XIII. cikkét, a XXI. cikkét, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseit, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, a 15. cikk (1) bekezdését, a 25. cikk (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény P) és Q) cikkeit. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság erre irányuló felhívására, majd ezt követően önmagától többször is kiegészítette. Álláspontja szerint az erdészeti hatóság mulasztott azzal, hogy nem folytatta le a körzeti erdőtervezési eljárást, nem biztosította a körzeti erdőtervet, az elsőfokú bíróság pedig elvi éllel zárta ki eme alkotmányos garanciáknak a perbeli relevanciáját. A kötelezést körzeti erdőterv hiányában állapította meg a hatóság és a bíróság, a körzeti erdőterv relevanciáját kizárta a perből; az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) 17. § (8) bekezdés b) pontjának és az 51. §-ának az együttes direkt alkalmazása téves, a bíróság túllépett alkotmányos hatáskörén és megsértette az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdését, valamint a 25. cikkét, aminek a következménye az, hogy kiszámíthatatlanná válik a jog, azaz sérülnek a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdései és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései. Kifogásolta, hogy a bíróság az ügyében nem mérlegelt semmit, a keresete valamennyi elemét kizárta a mérlegelésből, jogi tényeket állapított meg önhatalmúan, nem kérte számon a pillanatnyilag is érvényes körzeti erdőtervet az alperesen.
[6] 2. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.
[7] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt utal arra, hogy jelen alkotmányjogi panaszeljárás tárgyát kizárólag az indítványozó által támadott 14.K.27.050/2016. számú ítélet képezi. Az ítélet indokolása leszögezte, hogy a perrel érintett eljárásnak a tárgya az erdőgazdálkodási bírság megfizetésére kötelező határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata volt. Az erdőgazdálkodási bírság kiszabásának jogalapját megalapozó erdőfelújítási kötelezettség tekintetében már korábban, valamennyi jogorvoslati fórumot kimerítő döntés született, az ebben az eljárásban már nem volt vitatható. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság is csak a konkrét bírósági döntésben testet öltő bírói jogértelmezés alaptörvény-ellenességének vizsgálatára rendelkezik hatáskörrel az Abtv. 27. § alapján, a korábban lefolytatott vagy – az indítványozó szerint – le nem folytatott bírósági és hatósági eljárások illetve döntések vizsgálatára már nem.
[8] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az indítványozó alkotmányjogi panasza a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletének nem alkotmányossági, hanem törvényességi szempontú és ténykérdésekben való felülvizsgálatára irányul. Az indítvány az Alaptörvény minden sérelmesnek vélt rendelkezése tekintetében kifejezetten a jogalkalmazó jogszabály-értelmezéséből vezette le a megjelölt alapjogsérelmeket, az indítvány az Evt. értelmezésének a helyességét, a bíróság által levont következtetést vitatja. Az indítvány tehát lényegében a bíróság jogértelmezését vitatja, nem tartalmaz alapjogi okfejtést, csupán a kifogásolt ítélet és az azt megelőző eljárás törvényességi, szakjogi szempontú felülbírálatára irányul.
[9] Az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {3197/2016. (X. 11.) AB végzés, Indokolás [44]}.
[10] Az Alkotmánybíróság mint az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a bírói döntéseket is csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, hatásköre a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik {például 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3138/2016. (VI. 29.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[11] Az alapul fekvő ügyben a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és az irányadó jogszabályok alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, és mindezek önmagukban alkotmányossági kérdést nem vetnek fel {3222/2015. (XI. 10.) AB végzés, Indokolás [27]; 3250/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [11]; 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [14]; 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16]}.
[12] Nem értékelhető alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként az sem, hogy egy bizonyítási indítványt a bíróság mérlegelési jogkörében nem teljesít. Ettől ugyanis még nem válik az egész eljárás tisztességtelenné és ezáltal alaptörvény-ellenessé. „Ennek a kérdésnek a vizsgálata csak szélső esetben lehet az alkotmánybírósági eljárás tárgya, ellenkező esetben ugyanis a rendes bírósági eljárásokban részt vevő valamennyi fél – akivel szemben a bíróság valamit nem (vagy nem a kérelme szerint) teljesített – a bírósági határozat alkotmányossági szempontból történő felülvizsgálatnak álcázott, valójában azonban a rendes bírósági határozatot felülbírálni kívánó indítvánnyal fordulhatna az Alkotmánybírósághoz.” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}
[13] Önmagában az, hogy a bíróság az indítványozó kereseti kérelmét elutasította, nem eredményezi az indítványozó alapvető jogainak a sérelmét. Az indítványozó alanyi jogainak vélt sérelme egyáltalán nem eredményez alapjogi sérelmet. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy „[s]em a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14], 3020/2016. (II. 2.) AB végzés, Indokolás [17]; 3217/2016. (XI. 14.) AB végzés, Indokolás [30]}.
[14] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasszal támadott ítélettel összefüggésben nem merült fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |