A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a gépjárműsport-rendezvényen részt vevő gépjárművekre kötött felelősségbiztosítás szabályairól szóló 121/2024. (VI. 10.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte a gépjárműsport-rendezvényen részt vevő gépjárművekre kötött felelősségbiztosítás szabályairól szóló 121/2024. (VI. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet1. vagy rendelet1.) alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését és/vagy az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelmények megállapítását, amelyeknek a vizsgált jogszabály nem felel meg.
[2] Az indítványozó az Alaptörvény több rendelkezésének, így az M) cikk (1) és (2) bekezdéseinek, T) cikk (3) bekezdésének, I. cikk (2) bekezdésének, VIII. cikk (1) bekezdésének, XII. cikk (1) bekezdésének, XX. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Sport tv.) preambulumának és 1. § (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott.
[3] 1.1. Az Alkotmányjogi panaszra okot adó körülmények lényege a következők szerint foglalható össze.
[4] A megalkotott Korm. rendelet1. új szabályozást vezet be a gépjárműsport-rendezvények lebonyolítására, amelynek célja a rendezvények biztonságának növelése és az uniós előírásokkal való összhang megteremtése. A gépjárműsport-rendezvény – így például verseny, edzés, teszt vagy bemutató – csak akkor tartható meg, ha a szervező kötelező rendezvényszervezői felelősségbiztosítást köt, amely fedezi a szervező hibájából harmadik személyeknek (például nézőknek vagy a személyzetnek) okozott károkat. Emellett minden résztvevő versenygépjárműnek külön felelősségbiztosítással is kell rendelkeznie, amely a verseny során harmadik félnek okozott károk megtérítésére szolgál.
[5] 1.2. Az indítványozó az alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme vonatkozásában kifejtette, hogy a Korm. rendelet1. hatályba lépése közvetlen, bírói döntés nélkül bekövetkezett alapjogsérelmet eredményezett számára, mivel az új jogszabályi környezet ellehetetlenítette szabadidős gépjárműsport-tevékenységének gyakorlását, valamint annak vállalkozásszerű szervezését. Állítása szerint az érintett rendelet1. – azáltal, hogy a felelősségbiztosítás meglétét tette kötelezővé a gépjárműsport-rendezvényeken való részvételhez – olyan feltételrendszert teremtett, amely a gyakorlatban csak a Magyar Nemzeti Autósport Szövetségen (MNASZ) keresztül teljesíthető. Ez a gyakorlat a szabadidős, nem szövetségi keretek között szervezett eseményeket kizárja a jogszerű megvalósítás lehetőségéből, így ezen események megtartása, illetve azokon való részvétel a rendelet1. következményeként meghiúsul.
[6] Konkrét példákon keresztül igazolta azt is, hogy e jogszabályi rendelkezések közvetlenül akadályozták részvételét egy tervezett szabadidős eseményen, amely a hatóságok jogértelmezése szerint a rendelet1. alapján nem volt jogszerűen megtartható. Előadta továbbá, hogy az érintett rendelet1. következményeként meghiúsultak a jövőbeni, általa tervezett szabadidős rendezvények is, ezáltal nemcsak személyes sporttevékenysége, hanem potenciális szervezői tevékenysége is ellehetetlenült. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy sporteszközének használhatatlanná válása anyagi és eszmei veszteséggel is járt számára.
[7] Mindezek alapján, álláspontja szerint, a támadott jogszabály közvetlen hatályosulása következtében olyan jogsérelmet szenvedett el, amelyre semmilyen jogorvoslati eljárás nem áll rendelkezésre, így az Alaptörvényben biztosított jogai érvényesítésére kizárólag az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti közvetlen alkotmányjogi panasz útján van lehetőség.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában – az ügy érdemét illetően – a következőket adta elő.
[9] A Korm. rendelet1. alkotmányellenesen egységesen alkalmazza a gépjárműsport-rendezvényekre vonatkozó szabályokat a versenysport és a szabadidősport esetén is, figyelmen kívül hagyva a két sportforma közötti lényeges különbségeket. A rendelet1. által beiktatott szabály – miszerint „[a] rendelet hatálya alá tartozó sportrendezvényt csak sportszervezet, szakszövetség vagy sportági szövetség szervezhet” [a sportrendezvények biztonságáról szóló 54/2004. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet2. vagy rendelet2.) 5. § (1) bekezdés] – azt jelenti, hogy szabadidős gépjárműsport-rendezvényt magánszemély vagy gazdasági társaság nem szervezhet, kizárólag sportszervezetek. Ez a szabályozás sérti az Alaptörvény M) cikkének (1) és (2) bekezdéseit. A rendelet1. továbbá nem szakképesítéshez, hanem szervezeti formához köti a sportrendezvények szervezését, ezáltal megsérti a szektorsemlegességet is, amely a piaci szereplők egyenlő elbánását követeli meg.
[10] A Korm. rendelet1. nem differenciál a verseny- és a szabadidősport között, és ezzel aránytalan terheket ró a szabadidősportolókra, megakadályozva őket abban, hogy megfelelő jogi keretek között hódoljanak hobbijuknak. A szabályozás következtében a baráti, házi vagy magánjellegű autósport események szervezése gyakorlatilag ellehetetlenül, mivel ezek is a rendelet szigorúbb követelményei alá esnek, mely szabályozás sérti az Alaptörvény T) cikkének (3) bekezdését.
[11] A Korm. rendelet1. sérti az Alaptörvény I. cikkének (2) bekezdését is, mivel nem tesz különbséget a szabadidős és versenysport között. Ezáltal olyan jogi feltételeket ír elő, amelyek „ellehetetlenítik mind az egyéni, mind a közösségi szabadidősport tevékenységet” a gépjárműsport keretei között. Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése a gyakorlatban szintén sérül, hiszen a szabályozás szerint csak akkor lehet néző jelen a rendezvényeken, ha van érvényes felelősségbiztosítás. Mivel a rendelet1. e biztosítást is előírja a szabadidős eseményekre, ennek hiányában nézők nem lehetnek jelen, így az indítványozó szerint „a nézők gyülekezési joga is sérül”.
[12] A XX. cikk (1) és (2) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, amelyet az állam a sportolás támogatásával is elősegít. A támadott szabályozás viszont „megfosztja a gépjárműsportot szabadidős tevékenységként végzőket” ettől a lehetőségtől.
[13] Az indítvány utal a Sport tv. preambulumára, amely szerint: „Magyarország Országgyűlése kinyilvánítja, hogy minden embernek alapvető joga van a sporthoz, és e jogát az állam biztosítja, függetlenül attól, hogy versenysportról, a szabadidő eltöltéséről, […] vagy az egészség megőrzéséről van szó.” Az indítványozó érvelése szerint a támadott rendelet1. nem biztosítja e jog gyakorlását a szabadidősportolók számára, mely ellentétes a törvény szellemiségével és a sporthoz való alkotmányos joggal is.
[14] 1.3. Az Alkotmánybíróság főtitkára levelében hiánypótlásra hívta fel az indítványozót. Az indítványozó a főtitkári hiánypótlási felhívást 2024. december 6-án vette át, az indítvány-kiegészítését 2024. december 14-én, határidőben, egységes szerkezetbe foglaltan nyújtotta be.
[15] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi feltételeknek, különösen az Abtv. 26–27. és 29–31. §-aiban foglalt feltételeknek.
[16] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani. A sérelmezett jogszabályi rendelkezések 2024. június 26-án léptek hatályba, az alkotmányjogi panaszt 2024. november 17. napján – határidőben – nyújtotta be az indítványozó. Az indítványozó jogi képviselő nélkül járt el.
[17] 2.2. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 26. § (2) bekezdését, amely megalapozza az indítványozó jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására.
[18] 2.3. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti ún. közvetlen alkotmányjogi panaszeljárás kivételesen akkor kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján előterjesztett panasz esetében tehát igazolni kell – többek közt – a támadott szabályok közvetlen hatályosulását {3/2019. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [3]}.
[19] Az Alkotmánybíróság konzekvens gyakorlata szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz alapján az indítványozó érintettségének személyesnek, közvetlennek és aktuálisnak kell lennie {lásd például: 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]}. Az Alkotmánybíróság – figyelemmel az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtettekre és az ahhoz csatolt mellékletekre – megállapítja, hogy azok hitelt érdemlően igazolták az indítványozó személyes, közvetlen és aktuális érintettségét.
[20] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja értelmében az Alkotmánybíróság – többek között – a jogszabályok alaptörvény-ellenességének utólagos vizsgálatát folytatja le, melynek kezdeményezésére a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész vagy az alapvető jogok biztosa jogosult.
[21] Jelen ügyben az indítványozó – mint természetes személy nem tartozik az Alaptörvény és az Abtv. által meghatározott, utólagos normakontroll indítványozására jogosultak körébe. E tekintetben az Alkotmánybíróság külön is hangsúlyozza: az egyéni jogsérelmet szenvedő természetes vagy jogi személyek számára az Abtv. 26. § (1) vagy (2) bekezdései szerinti alkotmányjogi panasz áll rendelkezésre, amennyiben az alaptörvény-ellenes jogszabályt konkrét ügyben alkalmazták, és az közvetlenül alapjogot sért. Az utólagos normakontrollra irányuló indítvány tehát nem válhat ezen panaszformák alternatívájává.
[22] 2.4. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. Az Abtv.
52. § (1b) bekezdés szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést, valamint indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítvány a határozott kérelem tartalmi és formai követelményének az alábbiak szerint, részben tesz eleget.
[23] Az indítvány tartalmaz az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára való hivatkozást [Abtv. 26. § (2) bekezdés], megjelöli az Alaptörvény megsértettnek ítélt rendelkezéseit [Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdés, T) cikk (3) bekezdés, I. cikk (2) bekezdés, VIII. cikk (1) bekezdés, XII. cikk (1) bekezdés, XX. cikk (1) és (2) bekezdés].
[24] Az indítványozó a támadott Korm. rendelet1. tekintetében egyedül az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésére utalással jelölt meg konkrét rendelkezést. Az indokolást a sérelmezett alaptörvényi rendelkezések – különösen az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, T) cikk (3) bekezdése, I. cikk (2) bekezdése, VIII. cikk (1) bekezdése, XII. cikk (1) bekezdése, XX. cikk (1) és (2) bekezdései – vonatkozásában már csak általános módon fejtette ki, anélkül, hogy egyértelműen meghatározta volna a támadott, konkrét jogszabályi rendelkezések és az állított alapjogi sérelmek közötti kapcsolatot. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor figyelemmel volt arra, hogy a támadott Korm. rendelet1. rendkívül rövid terjedelmű, tartalmilag homogén szabályozást tartalmaz, így – e sajátosságokra tekintettel – az indítvány az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdések, T) cikk (3) bekezdés, I. cikk (2) bekezdés,
VIII. cikk (1) bekezdés, XII. cikk (1) bekezdés, XX. cikk (1) és (2) bekezdések állítólagos megsértése tárgyában az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában rögzített határozottsági követelménynek megfelel.
[25] 2.5. Az alkotmányjogi panasz, így az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz is, kizárólag Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható {lásd: 3062/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [17]}.
[26] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdései, T) cikk (3) bekezdése és I. cikk (2) bekezdése nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak {lásd például: 20/2014. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [53]; 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; 3178/2015. (IX. 23.) AB végzés, Indokolás [20]; 3222/2015. (XI. 10.) AB végzés, Indokolás [15]; 3335/2022. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [8]}. A Sport tv. nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított alapjogot, hanem az állam sporttal kapcsolatos közfeladatainak jogi kereteit határozza meg. Bár a törvény tartalmilag kapcsolódik az Alaptörvény XX. cikk (1) és (2) bekezdéséhez, amelyek a testi és lelki egészséghez való jogot, valamint az állam e jog érvényesülését elősegítő kötelezettségét rögzítik, de e kapcsolódás az állam feladatvállalásának szintjén értelmezhető, nem pedig alanyi alapjogként. A Sport tv. tehát nem konstituál az Alaptörvény alapján közvetlenül érvényesíthető egyéni jogosultságokat.
[27] Ami a gyülekezési jogot illeti, az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése értelmében „[m]indenkinek joga van a békés gyülekezéshez.” Ez az alapjog a demokratikus nyilvánosság működésének egyik biztosítéka, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy véleményüket nyilvánosan, másokkal közösen, békés módon fejezzék ki.
[28] A gyülekezési jog gyakorlásának tárgyi hatályát a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 2. § (1) bekezdése határozza meg, amely szerint gyűlésnek kizárólag a legalább két személy részvételével, közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel minősül. Ebből következően a gyülekezési jog védelmi köre nem terjed ki olyan eseményekre, amelyek nem közügyek megvitatását szolgálják, függetlenül azok nyilvánosságától vagy résztvevőinek számától.
[29] A sportrendezvények rendeltetésük szerint nem közéleti véleménynyilvánítási célt szolgálnak, hanem sportesemények megtekintésére, szurkolásra, szabadidő eltöltésére irányulnak, ezért a gyülekezési jog fogalmi körébe rendszerint nem tartoznak. Az ilyen rendezvényekre eltérő jogszabályok – különösen a sportról szóló törvény és a közrend védelmét szolgáló normák – irányadóak.
[30] Az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított gyülekezési jog elsődlegesen a politikai, társadalmi tartalmú, közügyeket érintő megnyilvánulások védelmére szolgál. E jog gyakorlásának megítélése minden esetben az esemény céljához kötött. Ennek megfelelően kizárólag azok az események esnek e jogi védelem alá, amelyek a közéleti diskurzus részét képezik. Sportrendezvény csak abban az esetben minősülhet gyűlésnek, ha annak keretében közügyben való véleménynyilvánítás történik.
[31] 2.6. Az Abtv. 29. §-a értelmében – tekintettel az Abtv. 26. § (2) bekezdésére – az alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[32] Az Alaptörvény XX. cikkében foglalt jog elsősorban alkotmányos védelmet élvező társadalmi célként jelenik meg, amelynek megvalósítása során az államnak tevékeny szerepet kell vállalnia, de az ebből fakadó egyéni jogosultságok nem tekinthetők klasszikus értelemben vett alanyi alapjogoknak. Az állam a testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését politikai és jogalkotói mérlegelés alapján különféle eszközökkel segítheti elő.
[33] A vizsgált Korm. rendelet1. elsődleges célja a gépjárműsport-rendezvényekhez kapcsolódó biztosítási szabályozás megerősítése. A rendelet1. értelmében csak abban az esetben tartható ilyen rendezvény, ha mind a szervező, mind a résztvevő versenygépjárművek rendelkeznek megfelelő felelősségbiztosítással. A rendelet1. szigorúan előírja a szervező kötelezettségeit a biztosítási fedezet fennállásának ellenőrzésére, és meghatározza a minimális biztosítási összeghatárokat is.
[34] A szabályozás célja tehát – a rendelet szövegéből és preambuluma szerinti uniós megfelelési indokból is következően – nem a testi és lelki egészséghez való jog korlátozása, hanem annak közvetett támogatása, mivel a gépjárműsport-rendezvények résztvevőinek és harmadik személyeknek okozott károk megelőzését és – esetleges bekövetkezésük esetén – anyagi kompenzációját szolgálja. A biztosítási kötelezettség előírása olyan mechanizmust hoz létre, amely elősegíti a közbiztonság, a testi épség és a rendezvényszervezés felelősségteljes kereteinek fenntartását, így közvetve járul hozzá a testi és lelki egészség védelméhez, illetve az ahhoz való jog érvényesüléséhez.
[35] Mindezek alapján, az Alaptörvény XX. cikk (1) és (2) bekezdésével összefüggésben nem merül fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mivel a támadott Korm. rendelet1. nem csorbítja, hanem előmozdítja a testi és lelki egészséghez való jog érvényesülését. A jogalkotó a sportrendezvények biztonságos lebonyolítását olyan módon szabályozta, amely megfelel az Alaptörvényben előírt állami gondoskodás követelményeinek, így a rendelet nem vet fel az Alkotmánybíróság által, érdemi vizsgálatra alkalmas alkotmányjogi kérdést.
[36] 3. Az indítványozó szerint „azok a szabadidős gépjárműsport rendezvények, amelyek eddig megrendezésre kerülhettek, illetve az MNASZ hatáskörén kívül kerültek megrendezésre, a szóban forgó rendelet által létrehozott jogi környezetben nem kerülhetnek megrendezésre az MNASZ hozzájárulása nélkül”, figyelemmel a Sport tv. 65. § (4) bekezdésére.
[37] A Sport tv. 77. §-ának u) pontja szerint sportrendezvénynek minősül a versenyrendszerben vagy azon kívül, sporttevékenység végzése céljából tartott sportesemény, verseny, mérkőzés és az azt közvetlenül megelőző másfél óra, valamint az azt közvetlenül követő másfél óra. A Sport tv. 49. §-ának k) pontja alapján a sport társadalmilag hasznos céljainak megvalósítása érdekében az állam – többek között jogalkotás útján – gondoskodik a sportrendezvényeken a közbiztonságról és hozzájárul a sportrendezvények biztonságos lebonyolításához. Ugyanezen törvény 67. § (2) bekezdése alapján sportrendezvény a szakszövetség, illetve a sportági szövetség által meghatározott előírások, valamint a külön jogszabályban foglaltak szerint szervezhető.
[38] A támadott Korm. rendelet1. 9. §-a a Korm. rendelet1. 2. §-a szerinti gépjárműsport-rendezvénnyel egészítette ki a Korm. rendelet2. 1. § (1) bekezdését. A támadott Korm. rendelet1. 2. § alapján gépjárműsport rendezvénynek minősül a gépjárművek részvételével, korlátozottan megközelíthető és körülhatárolt területen szervezett verseny, edzés, teszt és bemutató, ha az megfelel a Sport tv. 1. § (2) bekezdésében szereplő sporttevékenységnek, vagy közvetlenül ahhoz kapcsolódik. A Sport tv. 1. § (2) bekezdése alapján „[s]porttevékenységnek minősül a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja.”
[39] A sportrendezvények előzetes hozzájárulása tárgyában az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy annak követelményét a sportról szóló 2004. évi I. törvény módosításáról szóló 2011. évi CLXXII. törvény 49. § (2) bekezdése iktatta be a Sport tv.-be [Sport tv. 65.§ (4) bekezdés] és 2012. január 1-jén lépett hatályba, mely szerint „[k]izárólag a szakszövetség, vagy az országos sportági szövetség előzetes írásbeli hozzájárulásával tartható olyan sportrendezvény, amelynek résztvevői a versenyzés során fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytatnak (veszélyes üzem). A szakszövetség, vagy az országos sportági szövetség a hozzájárulását nem tagadhatja meg, ha a sportrendezvény lebonyolítása a sportág hazai és nemzetközi versenyszabályzatában, valamint egyéb szabályzataiban meghatározott biztonsági előírásoknak megfelel, és megtartása a sportág versenyrendszerének (bajnokság) működtetését nem veszélyezteti.”
[40] A fenti rendelkezésből következően az olyan sportrendezvények – ideértve a szabadidősport célú rendezvényeket is –, amelyek a versenyzés során fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősülnek, csak az illetékes sportági szakszövetség vagy országos sportági szövetség előzetes írásbeli hozzájárulásával tarthatók meg. A Sport tv. 65. §-ának (4) bekezdése alapján a hozzájárulás nem tagadható meg, ha a sportrendezvény lebonyolítására vonatkozó kritériumok teljesülnek.
[41] Az engedélyezési kötelezettség jogszabályi alapja tehát a Sport tv. fent idézett rendelkezéséből ered, ami nem egy, a támadott Korm. rendelet1.-ben előírt új követelmény, hanem egy korábban bevezetett és azóta is hatályban lévő szabályozás következménye. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a veszélyes üzemnek minősülő sporttevékenységek – ideértve azok szabadidősport célú formáit is – engedélyezési kötelezettsége már a támadott Korm. rendelet1. hatályba lépését megelőzően is fennállt. Az indítványozó által hivatkozott alapjogi sérelem így nem a Korm. rendelet1.-ből, hanem a korábbi törvényi szabályozásból ered.
[42] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy bár az indítvány ezen eleme formai szempontból nem tekinthető elkésettnek, tartalmi szempontból nem alkalmas az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének igazolására. Az indítványozó által hivatkozott sérelem ugyanis nem a támadott Korm. rendelet1., hanem a már korábban hatályba lépett – a Sport tv. 65. § (4) bekezdésében foglalt – törvényi szabályozás következménye, amely a jogalkotó akaratából hosszabb ideje érvényben van. A támadott Korm. rendelet1. e körben új, alapjogot érintő tartalmat nem vezetett be.
[43] 4. Az indítványozó álláspontja szerint sérül a vállalkozáshoz való joga, mivel – megfogalmazása szerint – „[…] vállalkozásszerűen; az egyéb törvényi előírások betartása mellett, a szabadidős jellegű gépjármű-sport területén, magánszemélyként nem szervezhetek eseményeket sem szórakozási-, sem gazdasági-, sem jótékonysági céllal.”
[44] A Korm. rendelet2. 5. § (1) bekezdése – hasonlóan a Sport tv. 65. § (2) bekezdéséhez – megállapítja, hogy „[a] rendelet hatálya alá tartozó sportrendezvényt csak sportszervezet, szakszövetség vagy sportági szövetség szervezhet.” Tekintettel arra, hogy a támadott Korm. rendelet1. 9. §-a kiterjesztette a Korm. rendelet2. hatályát a gépjárműsport-rendezvényekre, annak hatálybalépését követően magánszemélyek számára már nincs lehetőség ilyen rendezvények önálló szervezésére.
[45] A Sport tv. 15. § (1) bekezdése meghatározza, hogy mi számít sportszervezetnek: „Sportszervezetek a sportegyesületek, a sportvállalkozások, a sportiskolák, valamint az utánpótlás-nevelés fejlesztését végző alapítványok.” Mindezekből következik, hogy bár magánszemélyként a továbbiakban nem, de sportszervezet formájában, valamint az illetékes sportági szakszövetség vagy országos sportági szövetség előzetes írásbeli hozzájárulásával – mely feltétel korábban is fennállt – szervezhető gépjárműsport-rendezvény.
[46] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem merül fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés. A támadott Korm. rendelet1. nem veti fel a gazdasági tevékenység önkényes vagy indokolatlan korlátozásának kételyét, mivel nem zárta el az indítványozót attól, hogy képességei és lehetőségei szerint vállalkozási tevékenységet folytasson – jogi személyiséggel rendelkező sportszervezet keretében.
[47] 5. Összegzésként az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a támadott Korm. rendelet1. célja nem az indítványozó jogainak csorbítása, hanem a gépjárműsport-rendezvények biztonságos és felelősségteljes keretek között történő lebonyolításának elősegítése. A gépjárműsport a természeténél fogva fokozott kockázattal járó, veszélyes sporttevékenység, amely fokozott állami szabályozást és ellenőrzést igényel. A jogalkotó e körben az Alaptörvény XX. cikkében elismert testi és lelki egészséghez való jog biztosítását tekintette elsődleges céljának, amelyet a résztvevők, szervezők és harmadik személyek életének és testi épségének védelme indokol.
[48] A biztosítási kötelezettség előírása, a szervezői kör korlátozása, valamint a sportági szövetségek előzetes hozzájárulásának követelménye olyan alkotmányos célokat szolgál, amelyek a közbiztonság és a közegészségügy védelméhez kapcsolódnak. Éppen ezért nem veti fel a vállalkozás szabadságához való jog indokolatlan korlátozásának kételyét.
[49] A szabályozás nem tiltja meg a gazdasági célú sporttevékenység végzését sem, hanem azt jogi személyiséggel rendelkező sportszervezet keretében, az illetékes szakmai szervek ellenőrzésével és az általános biztonsági szabályok betartásával teszi lehetővé. Ezáltal a jogalkotó olyan normatív keretrendszert hozott létre, amely összhangban áll többek között az Alaptörvény XX. cikk (1)–(2), valamint XII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott alapelvekkel.
[50] Ennek megfelelően a támadott Korm. rendelet1. nem vet fel érdemi alkotmányjogi vizsgálatra alkalmas kérdést.
[51] 6. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 29. §.-ban írt feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Patyi András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |