English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00451/2019
Első irat érkezett: 03/18/2019
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.II.38.070/2017/8. számú ítélete és a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 112. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (hallgatói jogviszony megszüntetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/20/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.143/2017/9. számú végzése, a Kúria Kfv.II.38.070/2017/8. számú ítélete és a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) 112. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy hallgatói jogviszonyát a felsőoktatási intézmény törléssel megszüntette. Álláspontja szerint az intézmény határozata jogszabálysértő volt, és alaptörvény-ellenes jogszabályon alapult, ezért a közigazagtási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A bíróság az Alkotmánybírósághoz fordult az Nftv. 112. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása miatt. Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította, a bíróság sem adott helyt a kereseti kérelemnek. A Kúria a döntést hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint az Nftv. 112. § (1) bekezdése, amely két félév felkészülési időt biztosított a tanulmányok befejezéséhez, a végbizonyítvány megszerzéséhez, alaptörvény-ellenes, mivel a 8 hónapos határidő ésszerűtlen követelmény, és sérti az Alaptörvény XI. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt alapvető jogát..
.
Támadott jogi aktus:
    a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 112. § (1) bekezdés
    Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.143/2017/9. számú végzés, Kúria Kfv.II.38.070/2017/8. számú ítélet
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XI. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_451_2_2019_indkieg_anonim.pdfIV_451_2_2019_indkieg_anonim.pdfIV_451_0_2019_indítvány_anonim.pdfIV_451_0_2019_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3298/2019. (XI. 18.) AB határozat
    .
    Az ABH 2019 tárgymutatója: jogbiztonság mint kellő felkészülési idő; oktatáshoz való jog intézményvédelmi oldala; intézményvédelmi kötelezettség; művelődéshez való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/29/2019
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    XI. cikk
    XI. cikk (2) bekezdés
    XIV. cikk (2) bekezdés
    24. cikk (2) bekezdés c) pont

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény egy
    rendelkezése ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz indítványt. A támadott
    rendelkezés változatlan feltételek mellett lehetővé teszi a korábbi
    felsőoktatási törvény alapján megkezdett képzések befejezését 2016. szeptember
    1-jéig, ugyanakkor elrendeli azon hallgatók jogviszonyának megszüntetését, akik
    e határidőig nem szerzik meg a végbizonyítványt. Az indítványozó hallgatói
    jogviszonyát a Széchenyi István Egyetem Felnőttképzési Központ a támadott
    rendelkezés alapján megszüntette, amelyet a rektor helybenhagyott. Az
    indítványozó keresetet terjesztett elő a Győri Közigazgatási és Munkaügyi
    Bíróságnál, amely az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, mivel szerinte a
    felsőoktatási törvény érintett rendelkezése sérti a visszaható hatályú
    jogalkotás tilalmát. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést nem találta
    megalapozottnak. Ezt követően a bíróság eljárását folytatta és az indítványozó
    keresetét elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában lényegileg a
    kellő felkészülési idő sérelmére hivatkozott, mivel szerinte a támadott
    rendelkezés teljesíthetetlen feltételt támaszt. A jogszabály által tűzött
    határidő ésszerűtlen, nem elegendő a tanulmányok befejezésére, illetve a
    bizonyítvány megszerzésére. Az Alkotmánybíróság az érdemi eljárás során először
    is rámutatott, hogy a támadott rendelkezés 2015. szeptember 1-jével lépett
    hatályba, a végbizonyítvány megszerzésére vonatkozó – a korábbi követelmények
    szerinti – kötelezettségnek 2016. szeptember 1-jei határt szabva. A címzettek
    számára tehát összességében ez az időtartam állt rendelkezésre a jogszabály
    tartalmának megismerésére, illetve az arra való felkészülésre, hogy
    kötelezettségeiket teljesítsék. Ugyan az indítványozó által felvetett
    körülmények miatt a végbizonyítvány megszerzésére rendelkezésre álló időtartam
    felsőoktatási intézményenként eltérő lehet a vizsgák szervezését illetően,
    mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy objektíve lehetetlen feltételt
    támasztott volna a jogszabály, vagyis a kötelezettség teljesítése még
    potenciálisan sem volt biztosítva és emiatt nem is lehetett rá felkészülni.
    Önmagában az, hogy az indítványozó által állított szubjektív körülményei (pl.
    egymásra épülő tárgyak teljesítésének hiánya) miatt a megadott időtartam alatt
    nem tudta a feltételeket teljesíteni, nem jelenti azt, hogy mindenki más (pl.
    akinek csak egy vizsgája hiányzik) számára is teljesíthetetlen volt a feltétel,
    vagyis önmagában a jogszabályi rendelkezés nem teszi lehetetlenné a
    felkészülést az új szabályok alkalmazására. Az állami döntéshozatal körébe
    tartozik a felsőoktatásban való részvétel szabadságával összefüggésben a
    hallgatók képességének és alkalmassága feltételeinek meghatározása, a kellő
    felkészülési idő követelményéből nem vezethető le azonban az, hogy a bevezetett
    kötelezettség teljesítésére minden érintett egyéni körülményeire tekintettel a
    megadottnál hosszabb időtartamot kellett volna biztosítania. Mindezekre
    tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2019.10.29 17:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3298_2019 AB határozat.pdf3298_2019 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 112. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
    I n d o k o l á s
    I.

    [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Etl Ádám ügyvéd) útján 2019. február 20-án előterjesztett és 2019. május 2-án kiegészített, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszában az Alkotmánybírósághoz fordult, kezdeményezve a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 112. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a jogszabály alkalmazásának kizárását az ügyében. A támadott rendelkezés a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény alapján megkezdett képzések befejezését 2016. szeptember 1-jéig teszi lehetővé változatlan feltételek mellett, és elrendeli azon hallgatók jogviszonyának megszüntetését, akik e határidőig nem szerzik meg a végbizonyítványt. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság követelményével, a XI. cikk (1) és (2) bekezdése szerint művelődéshez való joggal, illetve a XV. cikk (2) bekezdése szerinti diszkrimináció tilalmának követelményével.

    [2] 2. Az indítványozó hallgatói jogviszonyát a Széchenyi István Egyetem Felnőttképzési Központ 2016. augusztus 31-én hozott FK-2016/02078. számú határozatával, a támadott rendelkezésre hivatkozással törléssel megszüntette. A döntést a Széchenyi István Egyetem rektora a 2016. október 11-én hozott FK-2016/02078/3. számú határozatával helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó bírósághoz fordult. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az Alkotmánybírósághoz fordult, kezdeményezve az Nftv. jelen ügyben is támadott 112. § (1) bekezdésének a visszaható jogalkotás tilalmába ütközése miatt való megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság a 3061/2017. (III. 31.) AB határozatával a bírói kezdeményezést elutasította. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2017. szeptember 14-én meghozott 17.K.27.143/2017/9. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította, megállapítva, hogy az alperes megalapozott döntés hozott. Az indítványozó ezt követően a Kúriához fordult, amely a 2019. január 16-án meghozott Kfv.II.38.070/2017/8. számú ítéletével a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.

    [3] 3. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés ellentétes a kellő felkészülési idő követelményével, mivel teljesíthetetlen feltételt támaszt. A jogszabály által tűzött határidő észszerűtlen, nem elegendő a tanulmányok befejezésére, illetve a végbizonyítvány megszerzésére, mivel az abszolutórium megszerzéséhez szükséges tárgyakat, vizsgakövetelményeket általában csak egy adott félévben lehet teljesíteni, előrehozott vizsgát pedig az intézmény nem biztosít. Ebből következően ténylegesen nem biztosított a tanulmányok befejezésének lehetősége, amivel sérül a jogbiztonság követelménye. A szabályozás mindezeken túl a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába is ütközik, ugyanis a hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.
    [4] Az észszerűtlen határidő meghatározása miatt sérült az Alaptörvény XI. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt alapjoga is, mivel a művelődésből (felsőoktatásból) olyan feltételt tartalmazó jogszabály által zárták ki, amit lehetetlen teljesíteni.

    [5] Mindezeken túl álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése szerinti egyéb helyzet szerinti különbségtételt valósít a meg szabályozás, mivel a 2007-ben, illetve azt követően beiratkozott hallgatók változatlan szakmai követelmények és vizsgarend keretében, a tanrendben előírtakhoz képest akár évekkel később is befejezhetik a felsőoktatási képzéseket. Számukra tehát az Alaptörvény XI. cikk (2) bekezdése szerinti alapjog biztosított, míg az indítványozó számára nem.
    [6] Az indítványozó ezen kívül megjegyzi, hogy nem abból kell kiindulni, hogy a hallgató a hallgatói jogát rendeltetésszerűen gyakorolta-e, hanem abból, hogy 2016. január 1. napján hatályba léptettek egy jogszabályt, ami ekkor tudatosítja a hallgatóban, hogy 8 hónapja van arra, hogy abszolváljon, illetve a végbizonyítványt megszerezze úgy, hogy egyébként ennek feltételei nem is adottak a felsőfokú intézmény részéről. Emellett bármilyen önhibán kívüli körülmény eredményezheti a tanulmányok elhúzódását, ami nem jelenti egyben a hallgatói jogok rendeltetésellenes gyakorlását, illetve az Nftv. a szünetelésnek nem határozza meg a felső határát.
    II.

    [7] 1. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései:

    „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

    „XI. cikk (1) Minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez.
    (2) Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.”

    „XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

    [8] 2. Az Nftv. kifogásolt rendelkezése:

    „112. § (1) A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény […] alapján megkezdett képzéseket – folyamatos képzésben – 2016. szeptember 1-jéig lehet változatlan szakmai követelmények, változatlan vizsgarend keretében, változatlan oklevél kiadásával befejezni. Azok hallgatói jogviszonyát, akik e határidőig nem szerezték meg végbizonyítványukat, e dátummal meg kell szüntetni. Azok a volt hallgatók, akik 2016. szeptember 1-jéig végbizonyítványt szereztek, 2018. szeptember 1-jéig tehetnek záróvizsgát. Az e törvénynek az egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló 2015. évi CXXXI. törvénnyel megállapított 112. § (5a) bekezdése hatálya alá tartozó volt hallgatókra e bekezdés szabályait alkalmazni kell, a 112. § (5a) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmények által hozott döntéseket e bekezdésre tekintettel a volt hallgatók javára 2016. február 15-ig módosítani kell.”
    III.

    [9] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy a beadvány megfelel-e a törvényben előírt feltételeknek.
    [10] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványnak az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek feltételeit az (1b) bekezdés tartalmazza.

    [11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány határidőben előterjesztettnek minősül, mivel az indítványozó 2019. február 19-én vette át a Kúria ítéletét, alkotmányjogi panaszát pedig 2019. február 20-án terjesztette elő. Az indítvány határozott kérelmet tartalmaz, mivel megjelölte azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét, illetve megalapozza az indítványozó jogosultságát, az eljárás megindításának indokait, illetve az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével, továbbá kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére.
    [12] Az Abtv. 31. § (1) bekezdése szerint, ha bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak.
    [13] Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az indítványozó ügyében eljáró bíró kezdeményezésre már vizsgálta az Nftv. 112. § (1) bekezdésének visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközését és a 3061/2017. (III. 31.) AB határozatával elutasította az indítványt (Indokolás [10]–[19]), a körülmények pedig nem változtak meg, ezért az indítvány e körben ítélt dolognak minősül.
    [14] Hasonlóképpen ítélt dolog áll fenn a támadott jogszabályi rendelkezés Alaptörvény XI. cikkébe és XV. cikk (2) bekezdésébe ütközése vonatkozásában, ezekre vonatkozóan az Alkotmánybíróság – szintén bírói kezdeményezésre – érdemi vizsgálatot folytatott a 3004/2018. (I. 22.) AB határozatban, az indítványt elutasítva (Indokolás [23]–[26]).
    [15] A B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani {lásd: 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 23/2016. (XII. 12.) AB határozat Indokolás [72]; 3306/2017. (XI. 24.) AB határozat, Indokolás [43]}. Az indítványozó a felkészülési időre is hivatkozott, ami alapján az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt be lehet nyújtani.

    [16] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdésében, valamint az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket az alkotmányjogi panasz kimeríti-e. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben felperesként szerepelt. Megállapítható továbbá, hogy az eljáró bíróságok a támadott jogszabályi rendelkezést alkalmazva hozták meg döntéseiket, illetve az indítványozó számára további jogorvoslati lehetőség nincs biztosítva.
    [17] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a felkészülési idő vonatkozásában az alkotmányjogi panasz felveti a jogszabályi rendelkezés és azon keresztül a bírói ítéletek alaptörvény-ellenességének kételyét. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a panasz ezen részét – a befogadási eljárás lefolytatásának mellőzésével – az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
    IV.

    [18] Az indítvány nem megalapozott.

    [19] 1. Az Alkotmánybíróság következetes joggyakorlata szerint a jogállamiságból és az annak részét képező jogbiztonság követelményéből fakadó egyik fontos elv a kellő felkészülési idő biztosítása, melynek értelmében a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a címzettek számára a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. E követelményt megismétli a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (3) bekezdése is. A kellő felkészülési idő jelen ügyre vonatkoztatható részkövetelménye, hogy a jogszabállyal érintett személyek számára kellő időt kell biztosítani annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. A kellő felkészülési idő követelményének a jogbiztonság elvéből következő lényegi eleme, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek mindazok a címzettjei, akik részére a jogszabály új, illetve többletkötelezettségeket ír elő, a kötelezettségeiket potenciálisan teljesíteni tudják, és akaratuk ellenére ne kövessenek el kötelességszegést, ne valósítsanak meg jogellenes magatartást {6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [233]–[236]; 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [58]–[59]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [26]–[27]; 3076/2017. (IV. 28.) AB határozat, Indokolás [46]}.
    [20] A kellő felkészülési idő követelményének való megfelelés vizsgálata minden esetben az adott körülmények – a jogszabály kihirdetése és hatálybalépése, vagy a szabályozás normatív tartalmának kifejtése között eltelt idő, a szabályozás új kötelezettséget előíró vagy többletkötelezettséget megállapító jellege – figyelembevételével történik. Alaptörvény-ellenesség megállapításának pedig akkor van helye, ha az előbbiekre tekintettel a felkészülési idő oly mértékben rövid, hogy az új szabályozáshoz való alkalmazkodás rendkívüli nehézségekkel járna, lehetetlen, vagy felkészülési idő egyáltalán nincs biztosítva {32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [58]; 3002/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [22]}. A kellő felkészülési idő megállapítása és biztosítása a jogalkotó mérlegelésének és döntésének függvénye, alaptörvény-ellenesség csak a felkészülési időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg. Annak elbírálása, hogy valamely konkrét jogszabály esetében mennyi idő szükséges a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, esetről-esetre dől el, gazdaságpolitikai, szervezési, műszaki és egyéb szempontok figyelembevételét igényli, vagyis alapvetően nem alkotmányjogi probléma. Az Alkotmánybíróság ugyanis egyrészt a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges idő pontos felmérésének lehetőségét tekintve nincs azonos helyzetben a jogalkotóval (jogszabály-előkészítővel), másrészt – mivel számszerű, mértékbeli kérdésben kell döntést hozni – a probléma alkotmányjogi szempontú értékelését nem minden esetben lehet egyértelmű és kiszámítható szempontok alapján elvégezni. A jogszabály alkalmazására való felkészülési idő kirívó hiánya azonban alaptörvény-ellenességhez vezet. A jogbiztonságot súlyosan sérti, ha az új, illetve többletkötelezettségeket előíró jogszabályi rendelkezés kihirdetése és hatálybalépése közötti felkészülési idő elmarad vagy olyan rövid, hogy nyilvánvaló, hogy a jogszabály címzettjei jóhiszeműségük, legjobb szándékuk és igyekezetük ellenére sem – vagy csak rendkívüli erőfeszítések árán – tudnának kötelezettségeiknek eleget tenni {6/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [233]–[239]; 3001/2019. (I. 7.) AB határozat, Indokolás [79]–[80]; 22/2019. (VII. 5.) AB határozat, Indokolás [44]–[45]}.
    [21] Jelen ügyben nem állapítható meg a kellő felkészülési idő biztosításának sérelme az alábbiak szerint. Az Nftv. támadott rendelkezését a 2015. július 13-án kihirdetett, az egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló 2015. évi CXXXI. törvény 78. § (1) bekezdése 2015. szeptember 1-jei hatállyal emelte be az Nftv.-be (az oktatás szabályozására vonatkozó 2015. évi CCVI. törvény 39. §-a pedig 2016. január 1-jei hatállyal kiegészítette azt), a végbizonyítvány megszerzésére vonatkozó – a korábbi követelmények szerinti – kötelezettségnek 2016. szeptember 1-jei határt szabva. A címzettek számára tehát összességében ez az időtartam állt rendelkezésre a jogszabály tartalmának megismerésére, illetve az arra való felkészülésre, hogy kötelezettségeiket teljesítsék. Ugyan az indítványozó által felvetett körülmények miatt a végbizonyítvány megszerzésére rendelkezésre álló időtartam felsőoktatási intézményenként eltérő lehet a vizsgák szervezését illetően, mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy objektíve lehetetlen feltételt támasztott volna a jogszabály, vagyis a kötelezettség teljesítése még potenciálisan sem volt biztosítva és emiatt nem is lehetett rá felkészülni.
    [22] Önmagában az, hogy az indítványozó által állított szubjektív körülményei (például az egymásra épülő tárgyak teljesítésének hiánya) miatt a megadott időtartam alatt nem tudta a feltételeket teljesíteni, nem jelenti azt, hogy mindenki más (például akinek csak egy vizsgája hiányzik) számára is teljesíthetetlen volt a feltétel, vagyis önmagában a jogszabályi rendelkezés nem teszi lehetetlenné a felkészülést az új szabályok alkalmazására. Tekintettel továbbá arra, hogy az Alaptörvény XI. cikk (2) bekezdéséből fakadó intézményvédelmi kötelezettség és abból fakadóan az állami döntéshozatal körébe tartozik a felsőoktatásban való részvétel szabadságával összefüggésben a hallgatók képességének és alkalmassága feltételeinek meghatározása, a kellő felkészülési idő követelményéből nem vezethető le az, hogy a bevezetett kötelezettség teljesítésére minden érintett egyéni körülményeire tekintettel a megadottnál hosszabb időtartamot kellett volna biztosítania.


    [23] 2. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Nftv. 112. § (1) bekezdése nem ütközik a kellő felkészülési idő meghatározása követelményébe, ezért a rendelkező részben foglaltak szerint az alkotmányjogi panasz elutasításáról döntött.

      Dr. Varga Zs. András s. k.,
      tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
      .
      Dr. Horváth Attila s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Schanda Balázs s. k.,
      alkotmánybíró
      .
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró
      .

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      03/18/2019
      Subject of the case:
      .
      Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.II.38.070/2017/8 of the Curia and against Section 112 (1) of the Act CCIV of 2011 on National Higher Education (termination of student relationship)
      Number of the Decision:
      .
      3298/2019. (XI. 18.)
      Date of the decision:
      .
      10/29/2019
      Summary:
      The Constitutional Court rejected the constitutional complaint petition submitted against a provision of the Act on national higher education. The challenged provision allows, with unchanged conditions, to complete by 1 September 2016 the training programs commenced on the basis of the former Act on higher education, but at the same time it orders the termination of the student relationship of those who fail to obtain the final certificate by the above deadline. On the basis of the challenged petition, the Adult Education Center of Széchenyi István University had terminated the student relationship of the petitioner and the rector approved the termination. The petitioner had brought an action with the Győr Administrative and Labour Court that initiated the procedure of the Constitutional Court, as the court held that the relevant provision of the Act on higher education was in breach of the prohibition of legislation with retroactive effect. The Constitutional Court has found the judicial initiative unfounded. The court then followed its procedure and rejected the petitioner’s claim. In the constitutional complaint, the petitioner essentially referred to the injury of due preparation period, as he held that the challenged provision raised a condition that is impossible to comply with. The deadline set forth by the law is unreasonable, it is insufficient for completing the studies and to obtain the final certificate. In the procedure on the merits of the case, the Constitutional Court first pointed out that the challenged provision had entered into force on 1 September 2015, setting the time limit of 1 September 2016 for obtaining the final certificate, in line with the obligation under the former requirements. Thus, the persons addressed had in total the above period available for getting acquainted with the content of the law and for getting prepared to perform their obligations. Although, due to the circumstances mentioned by the petitioner, the period of time available for obtaining the final certificate may be different by higher education institutions, with regard to the organisation of examinations, still one may not clearly declare that it was objectively impossible to comply with the condition set by the law, i.e. that compliance with the obligation was not potentially secured and, therefore, it was impossible to get prepared for it. The mere fact that the petitioner could not comply with the conditions within the specified period due to the subjective circumstances mentioned by the petitioner (e.g. the lack of performing courses built on each other) does not mean that the condition was impossible to comply with for all the others (e.g. those who only had a single missing exam), i.e. the provision of the law, in itself, does not render it impossible to prepare for the application of the new regulations. In the context of the freedom of participation in higher education, specifying the conditions applicable to the capacities and competency of the students is within the scope of decision-making by the State, however, the need to provide a period of time longer than the specified one for the performance of the introduced obligation – with respect to the individual circumstances of all affected persons – is not deductible from the requirement of due preparatory time. Considering the above, the Constitutional Court rejected the constitutional complaint.
      .
      .