a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 803. § (1) bekezdése, (4) bekezdés a) pontja, 806. § (2) bekezdés "vagy a mulasztását a vád ejtésének kell tekinteni" és a 813. § (1) bekezdés "vagy vele szemben az eljárást megszüntette"
Fővárosi Törvényszék 20.Beüf.5556/2022/2. számú végzése és a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 12.B.XVIII.556/2021/8-I. számú végzése

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 803. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja, valamint a 806. § (2) bekezdés „vagy a mulasztását a vád ejtésének kell tekinteni” és a 813. § (1) bekezdés „vagy vele szemben az eljárást megszüntette” szövegrészek, továbbá a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Beüf.5556/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

[8] 1.2. Az indítványozók jogi képviselőjük útján 2022. május 2-án az elsőfokú bírósághoz érkezett alkotmányjogi panaszukban, majd 2022. augusztus 3-án az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítvány-kiegészítésükben az Abtv. 26. § (1) bekezdésre hivatkozással a Be. 803. § (1) bekezdése, (4) bekezdés a) pontja, valamint a 806. § (2) bekezdés „vagy a mulasztását a vád ejtésének kell tekinteni” és a 813. § (1) bekezdés „vagy vele szemben az eljárást megszüntette” szövegrészek alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt terjesztettek elő. Álláspontjuk szerint a támadott rendelkezések sértik az Alaptörvény I. cikk (1), (3) bekezdésben, XV. cikk (1)–(2) bekezdésben, XXVIII. cikk (1), (7) bekezdésben és a XXX. cikk (1) bekezdésben foglalt jogaikat.
[9] Az indítványozók az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 12.B.XVIII.556/2021/8-I. számú büntetőeljárást megszüntető végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Beüf.5556/2022/2. számú, a pótmagánvádas eljárás megszüntetését helybenhagyó végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is előterjesztettek. Álláspontjuk szerint a támadott bírósági határozatok sértik az Alaptörvény I. cikk (1), (3) bekezdésben, a II. cikkben, a IV. cikk (1) bekezdésben, a XV. cikk (1)–(2) bekezdésben, a XXVIII. cikk (1), (7) bekezdésben, valamint a XXX. cikk (1) bekezdésben rögzített jogaikat.

[10] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóságra vonatkozó kritériumoknak.
[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és a 27. § (1) bekezdésére alapozott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve.
[12] A másodfokú bírósági határozatot az indítványozók jogi képviselője 2021. december 9-én vette át és az alkotmányjogi panaszt 2022. február 7-én adta postára. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt határidőben benyújtottnak fogadta el.

[13] 2.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdés alapján benyújtott indítvány részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek, mert tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 26. § (1) bekezdés], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [I. cikk (1), (3) bekezdés, XV. cikk (1)–(2) bekezdés, XXVIII. cikk (1), (7) bekezdés, XXX. cikk (1) bekezdés], a támadott jogszabályi rendelkezéseket [Be. 803. § (1), (4) bekezdés a) pont, 806. § (2) bekezdés, 813. § (1) bekezdés szövegrészei], valamint a kifejezett kérelmet a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
[14] Az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló indítvány nem tesz eleget a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek az alábbiak szerint:
[15] Az I. cikk (1), (3) bekezdés nem tartalmaz az indítványozók számára Alaptörvényben biztosított jogot. A jog­szabályhely ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlatában kikristályosodott általános alapjogvédelmi tesztet ­deklarálja. Funkciója nem más, minthogy garanciális szabályként rögzítse az alapvető jogok korlátozhatósá­gának általános kereteit. Ezért érdemi alaptörvény-ellenesség vizsgálatára önállóan nem szolgáltat alapot {3002/2020. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [22]; 3231/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [8]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [32]}.
[16] Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (7) bekezdés, XXX. cikk (1) bekezdés tekintetében nem adtak elő alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást, csak állítják az alaptörvény-ellenességet, és érvelésük valójában nem a támadott jogszabályi rendelkezések vélt ellentmondásait tárja fel, hanem a számukra kedvezőtlen bírósági határozatok elleni törvényességi kifogásokat (pl. igazolási kérelem elutasítása) vet fel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az elégtelen alkotmányjogi indokolás az érdemi elbírálás akadályát jelenti, ezért ezen cikkek vonatkozásában nem tartotta az indítványt tovább vizsgálhatónak {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}. Az Alkotmánybíróság így az Abtv. 26. cikk (1) bekezdésen alapuló panasz tekintetében a továbbiakban kizárólag az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) cikkére alapozott kifogásokat vizsgálta.

[17] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott indítvány tekintetében elsőként azt vizsgálta, hogy a támadott bírósági határozat az ügy érdemében hozott döntésnek vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek tekinthető-e. Az Alkotmánybíróság több határozatában rögzítette, hogy alkotmányjogi panasz keretében csak az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók. Alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján valamennyi ügydöntő határozat, így az ítélet és az ügydöntő végzés is {legutóbb pl. 3057/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [7], korábban: 3040/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [30]; 3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [20]–[21]}. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alapul szolgáló ügyben hozott, a pótmagánvádas eljárás megszüntetését jóváhagyó másodfokú végzés olyan bírósági határozat, amely ellen alkotmányjogi panaszt lehet benyújtani, mivel a pótmagánvád érvényesítésének lehetőségéről jogerősen döntött {lásd pl. 3127/2019. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [20]}. Jelen ügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2022. február 24. napján jogerős 20.Beüf.5556/2022/2. számú végzése tekinthető a bírósági eljárást befejező döntésnek, ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban ezt a bírósági határozatot vizsgálta.
[18] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott indítvány részben tesz eleget az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. Tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 27. § (1) bekezdés]; az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [I. cikk (1), (3) bekezdés, II. cikk, IV. cikk (1) bekezdés, a XV. cikk (1)–(2) bekezdés, a XXVIII. cikk (1), (7) bekezdés, XXX. cikk (1) bekezdés]; a támadott bírósági határozatot (Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Beüf.5556/2022/2. számú végzés), továbbá kifejezett kérelmet ezen bírósági határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
[19] Az indítvány az alábbiak szerint nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdésen alapuló határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek.
[20] Az I. cikk (1), (3) bekezdés nem tartalmaz az indítványozók számára Alaptörvényben biztosított jogot. A jog­szabályhely ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlatában kikristályosodott általános alapjogvédelmi tesztet ­deklarálja. Funkciója nem más, minthogy garanciális szabályként rögzítse az alapvető jogok korlátozhatósá­gának általános kereteit. Ezért érdemi alaptörvény-ellenesség vizsgálatára önállóan nem szolgáltat alapot {3002/2020. (II. 4.) AB határozat, Indokolás [22]; 3231/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [8]; 3024/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [32]}.
[21] Az indítványozók az Alaptörvény II. cikk, IV. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1)–(2) bekezdés, a XXVIII. cikk (7) bekezdés, XXX. cikk (1) bekezdés tekintetében az Alaptörvény sérelmét állítják, de ahhoz nem fűznek olyan indokokat, amelyeket alkotmányjogi szempontból értékelni lehetne. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az elégtelen alkotmányjogi indokolás az érdemi elbírálás akadályát jelenti {3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3231/2016. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [26]}. Ennek következtében az Alkotmány­bíróság az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított kifogások közül kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódókat tartotta további vizsgálatra alkalmasnak.

[22] 2.3. Az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontja és az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az I. számú indítványozó az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntető ügyben pótmagánvádló volt, így az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint érintettnek tekinthető {legutóbb pl. 3245/2018. (VII. 1.) AB határozat, Indokolás [14]}.
[23] A II. számú indítványozóra vonatkozóan azonban, aki a pótmagánvádló jogi képviselője volt, a támadott másodfokú bírósági határozat nem tartalmaz rendelkezést vagy kötelezést, így sem az Abtv. 26. § (1), sem pedig az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszeljárásban nem tekinthető érintettnek. Az Alkotmánybíróság ennek következtében a továbbiakban az I. számú indítványozó által előterjesztett kifogásokat vizsgálta.
[24] Az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontja és az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy a jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek eleget tett.

[25] 3. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában rögzített, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta.
[26] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[27] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az indítványozó azt állította, hogy a Be. 803. § (1), a (4) bekezdés a) pontja, valamint a 806. § (2) bekezdés „vagy a mulasztását a vád ejtésének kell tekinteni”, és a 813. § (1) bekezdés „vagy vele szemben az eljárást megszüntette” szövegrészek ellentétesek az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésével. A törvény előtti egyenlőség és a diszkrimináció tilalmának sérelmét az I. számú indítványozó abban látja, hogy az ügyész és a pótmagánvádló egyaránt a vádat képviseli, mégis különbséget tesz köztük a jogi szabályozás egyes jogok – pl. a tárgyalásról való távolmaradás és a bűnügyi költségviselés – tekintetében. Az I. számú indítványozó szerint a pótmagánvádlónak és jogi képviselőjének a tárgyalásról történő távolmaradása ugyanis az eljárás megszüntetéséhez és a bűnügyi költségek viseléséhez vezet, miközben az ügyész távolmaradása nem jár ezekkel a jogkövetkezményekkel és a költségeket is az állam viseli.
[28] Az Alkotmánybíróság határozataiban már rögzítette, hogy az ügyész és a pótmagánvádló helyzete több lényeges kérdésben különbözik. A büntetőeljárásban a pótmagánvádló és az ügyész helyzete közötti egyik fő különbséget a hatósági jogkör hiánya jelenti. A pótmagánvádló az ügyész helyébe lép és számos lényeges jogosítványát gyakorolhatja, de nem várható el tőle, hogy a vádképviselet ellátásához megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezzen, ezért köteles jogi képviselőt igénybe venni. A pótmagánvádló alkotmányos helyzetének egy másik fontos eleme az, hogy fellépése esetén nem az állami büntetőigényt érvényesíti, arról ugyanis az államot képviselő ügyészség már lemondott. Ilyen értelemben a pótmagánvádló fellépése járulékos jellegű, mert csak akkor lehetséges, ha a közvádas eljárás „dominus litise”, vagyis az ügyész abban nem vesz részt. Tükörképnek is nevezik az eljárását, mert ahogyan a vádlottat megilleti, hogy az ellene emelt vádról a bíróság döntsön, úgy illeti meg a sértettet e jognak a tükörképe, a jog arra, hogy sérelméről is a bíróság hozzon döntést.
[29] Az ügyész szerepe a pótmagánvádló helyzetéhez képest sajátos továbbá abban a tekintetben is, hogy az ügyész a közérdek képviselete során a szakmai felelősség szabályai szerint köteles eljárni {legutóbb: 3090/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [35]; 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 519, stb}. Az ügyész szakmai felelősségének a szabályai körébe tartozik a kötelező objektivitás, ami megnyilvánul például abban, hogy köteles a terheltet mentő, a büntetőjogi felelősséget enyhítő körülményeket figyelembe venni [Be. 28. § (1) bekezdés], indítványt tehet a vádlott felmentésére [Be. 315. § (3) bekezdés], és fellebbezési joggal rendelkezik a vádlott javára (Be. 324. §). Ez a kötelezettség sok tekintetben erősíti a védelem pozícióját. A pótmagánvádlót azonban ilyen objektivitási kötelezettség nem terheli, ami megnyilvánul például abban, hogy a pótmagánvádló mind az elsőfokú, mind pedig a fellebbviteli eljárásban csak a vádlott terhére nyújthat be fellebbezést [Be. 324. § (2) bekezdés, 367/A. § (2) bekezdés], valamint a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében terjeszthet elő perújítási indítványt [Be. 409. § (1) bekezdés b) pont], továbbá kizárólag a terhelt terhére nyújthat be felülvizsgálati indítványt (BH2013. 61.I.) {15/2016. (IX. 21.) AB határozat, Indokolás [57]–[60]}.
[30] Mindezek alapján a vádat képviselő különböző helyzetben lévő ügyészre és pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő szabályozás nem veti fel a támadott jogszabályi rendelkezések – az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdésébe ütköző – alaptörvény-ellenességének kételyét és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[31] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott indítványban az indítványozó azt állította, hogy a támadott másodfokú bírósági határozat az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt tisztességes eljárás követelményébe ütközik.
[32] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2022. február 24. napján jogerős 20.Beüf.5556/2022/2. számú végzésével az indítványozó által indított pótmagánvádas eljárást megszüntető és a pótmagánvádlót 51 000 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelező elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert sem a pótmagánvádló, sem a jogi képviselője a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a kitűzött tárgyaláson és távollétét nem tudta megfelelő indokkal alátámasztva kimenteni.
[33] Az I. számú indítványozó által alkotmányossági kifogásként felhozott érvek a számára kedvezőtlen bírósági határozat kritikáját tartalmazzák. (Pl. Az I. számú indítványozó indokolatlannak tartja, hogy az elsőfokú bíróság 2021. december 2. napjára tűzte ki a megismételt eljárásban a tárgyalást, majd saját, illetve a jogi képviselő távolmaradása miatt nem halasztotta el, hanem az eljárást megszüntette, továbbá kimentési okaikat nem ­fogadta el és az egyébként jogi képviselővel együtt eljáró pótmagánvádlót nem tájékoztatta az eljárás szabályairól. Kifogásolja továbbá, hogy a pótmagánvádas bírósági eljárásban a pótmagánvádlót az ügyésszel, a jogi képviselőt pedig a védővel azonos jogosultságoknak kellett volna megilletniük.)
[34] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alap­törvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[35] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indo­kolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[36] Mindezen elvek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az I. számú indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás elvének megsértését olyan törvényességi kifogásokkal kívánta alátámasztani, amelyek az ügy érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét nem alapozzák meg, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetnek fel.

[37] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában, valamint részben az Abtv. 26. § (1) bekezdésében, részben az Abtv. 27. § (1) bekezdésében, részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Dr. Sulyok Tamás s. k., tanácsvezető alkotmánybíró .
Dr. Sulyok Tamás s. k. tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes előadó alkotmánybíró helyett Dr. Juhász Imre s. k. alkotmánybíró .	Dr. Horváth Attila s. k. alkotmánybíró Dr. Juhász Miklós s. k. alkotmánybíró .