A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Nyíregyházi Törvényszék 2.Pkf.21.637/2015/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó magánszemély – saját ügyében személyesen eljárva – alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő a Nyíregyházi Törvényszék 2.Pkf.21.637/2015/2. számú végzése, a Mátészalkai Járásbíróság 1604-20.Vh.696/2013/4. számú végzése és az önálló bírósági végrehajtó 0164.V.1482/2011/31. számú díjjegyzéke ellen, amelyet 2016. április 12-én nyújtott be – postai úton – a Mátészalkai Járásbíróságon.
[2] A Nyíregyházi Törvényszék 2.Pkf.21.637/2015/2. számú végzésével az első fokon eljárt Mátészalkai Járásbíróság 1604-20.Vh.696/2013/4. számú végzését – amelyben a végrehajtási kifogását elutasította – helybenhagyta.
[3] Az indítványozó az ügy alapját képező végrehajtási eljárásban mint végrehajtást kérő vett részt. A végrehajtó 0164.V.1482/2011/31. számú díjjegyzéke ellen nyújtott be végrehajtási kifogást, vitatva az abban szereplő összegek törvényességét. Az ügyben első fokon eljárt Mátészalkai Járásbíróság 1604-20.Vh.696/2013/4. számú végzésével a kifogással támadott díjjegyzéket hatályában fenntartotta és a kifogást elutasította, e döntést a fellebbezés alapján eljáró Nyíregyházi Törvényszék 2.Pkf.21.637/2015/2. számú végzésével helybenhagyta.
[4] Az indítványozó szerint a támadott bírói döntések és a végrehajtó díjjegyzéke sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdését. A tulajdonhoz való jog sérelmét abban látja, hogy a végrehajtást kérőt olyan költségekkel terhelik, amelyek esetleges visszatérítését bizonytalan jövőbeni eseményektől tették függővé. A tisztességes hatósági eljáráshoz való jog az indítványozó szerint azért sérül, mert a jogértelmezés alapján a végrehajtó előnyösebb helyzetbe kerül, mint a végrehajtást kérő. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét pedig abban látja, hogy a törvényben meghatározott határidőt a bíróság jelentősen túllépte.
[5] 2. Az indítványozó – az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztatására válaszolva – 2016. június 13-án érkezett újabb beadványában továbbra is az Alkotmánybíróság eljárását kérte, az állított alapjogsérelemre vonatkozó újabb indokolást vagy kiegészítést nem terjesztett elő.
[6] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság tanácsa az alábbiakat állapította meg.
[7] Az indítványozó érintettsége fennáll, hiszen a végrehajtási eljárásban végrehajtást kérőként szerepelt. Az indítványozó a Nyíregyházi Törvényszék 2.Pkf.21.637/2015/2. számú végzését támadta, amely döntést jogi képviselője 2016. február 12-én vett át, panaszát pedig 2016. április 12-én – határidőben – adta postára.
[8] 4. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az olyan alkotmányjogi panaszt, amelyet nem ilyen határozattal szemben kezdeményeztek {3179/2013. (X. 9.) AB végzés (a továbbiakban: ABv.), Indokolás [9]}. Az Alkotmánybíróság 3268/2014. (XI. 4.) AB végzésében úgy ítélte meg, hogy a szüneteléssel ügyviteli szempontból befejezett végrehajtási eljárás díjvonzatának törvényességét vizsgáló döntés alkotmányjogi panasszal támadható {3268/2014. (XI. 4.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[9] Mivel az indítványozó a végrehajtási eljárás ügyviteli befejezéséhez kapcsolódó díjigény törvényességét vizsgáló bírói döntést támadott, azt az Alkotmánybíróság jelen ügyben is olyan döntésnek tekintette, amely alkotmányjogi panasszal támadható.
[10] 5. Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt feltételnek. Az Alaptörvény XXIV. cikke ugyanis a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett (ABv., Indokolás [6]).
[11] 6. Az indítványban támadott végzésekkel szemben megfogalmazott indítványozói érvek mind az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése, mind a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmének vonatkozásában a bíróságok jogértelmezésére és jogi következtetéseire irányulnak, azok megalapozottságát vitatják, vagyis arra irányulnak, hogy az Alkotmánybíróság törvényességi szempontból vizsgálja felül a bíróságok döntését.
[12] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012 (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Az indítvány akkor alkalmas érdemi elbírálásra, ha az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően határozott kérelmet tartalmaz. Az indítványozó csupán hivatkozik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésére, azonban alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra vonatkozóan, hogy a kifogásolt végzések miért ellentétesek az Alaptörvény felsorolt rendelkezéseivel, nem adott elő.
[13] 7. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglalt feltételek hiánya miatt, az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |