Ügyszám: IV/01987/2017
.
Első irat érkezett: 10/17/2017
.
Az ügy tárgya: A Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (sikkasztás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27.§-a alapján a Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/799. számú ítélete, a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítélete és a Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozót mint I. rendű vádlottat az elsőfokú bíróság bűnösnek találta folytatólagosan elkövetett sikkasztás, költségvetési csalás bűntettében, és felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ezért őt a bíróság 3 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra, és vagyonelkobzásra ítélte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az indítványozóval szemben 5 év szabadságvesztést és 5 év közügyektől eltiltást állapított meg, valamint a vagyonelkobzás összegét felemelte. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljárások során sérült a törvényes bíróhoz való joga, törvényes vád hiányában folytatták le az eljárást, a bíróság a bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása során nem az eljárási szabályok szerint járt el, és ezáltal sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga. Álláspontja szerint sérült a védelemhez való joga, a jogorvoslathoz való joga, valamint a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való joga..
.
Támadott jogi aktus:
    Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/799. számú ítélete
    Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítélete
    Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
IV. cikk (1) bekezdés
IV. cikk (2) bekezdés
IV. cikk (3) bekezdés
VI. cikk (1) bekezdés
VIII. cikk (1) bekezdés
VIII. cikk (5) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (3) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1987_7_2017_indkieg_anonim.pdfIV_1987_7_2017_indkieg_anonim.pdfIV_1987_0_2017_indítvány_anonim.pdfIV_1987_0_2017_indítvány_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3283/2018. (VII. 20.) AB végzés

A határozat kelte: Budapest, 07/10/2018
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2018.07.10 16:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege (pdf):
3283_2018 AB végzés.pdf3283_2018 AB végzés.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/799. számú ítélete, a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítélete és a Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője [Dr. Magyar Anikó ügyvéd (7100 Szekszárd, Arany János utca 18., földszint 4.)] útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/799. számú – a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítélete folytán – jogerős ítéletével az indítványozót – más személyek mellett – bűnösnek mondta ki folytatólagosan, jelentős értékre, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében és más bűncselekményekben, ezért őt öt év börtönbüntetésre és mellékbüntetésül öt év közügyektől eltiltásra ítélte. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként hozott, Bfv III.285/2017/15. számú végzésében hatályában fenntartotta az említett ítéleteket.

[3] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében kifejtette, hogy a Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/799. számú ítélete, a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítélete és a Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzése az Alaptörvény IV. cikkét, VI. cikkét, XV. cikkét, valamint XXVIII. cikk (1), (3) és (7) bekezdéseit sértik.
[4] Az indítványozó álláspontja szerint a személyi szabadsághoz való jogának sérelmét jelentette, hogy úgy helyezték előzetes letartóztatásba, hogy nem ismerhette meg – később, a bírósági eljárásban sem – az ellene „felhozott, terhelő adatokat”. Emellett kifogásolta, hogy titkos adatszerzés érintettje is volt az eljárás során, amelynek eredménye azonban – a vádhatóság tájékoztatása szerint – nem került felhasználásra a büntető ügyében. Ugyanakkor, az indítványozó érvelése szerint, nem lehet meg nem történtté tenni, hogy az előzetes fogvatartása mégis ezeken az adatokon alapult, amelyeket azóta sem ismerhetett meg. Sérelmezte továbbá, hogy a titkos adatszerző tevékenységgel összefüggésben a magán- és családi életére, otthonára, kapcsolattartására vonatkozó adatok is találhatóak az iratanyagban, amely megsértette az említett jogok tiszteletben tartásához fűződő alapjogát.
[5] Az indítványozó panasza a törvény előtti egyenlőség, illetve diszkrimináció tilalmának sérelmével kapcsolatban semmilyen indokolást nem tartalmaz.
[6] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét elsősorban abban látta, hogy elvonták törvényes bírójától, illetve az ügyekben kizárt bírók vettek részt. E körben előadta, hogy az elsőfokú eljárás során az ügyének szignálásakor még a Szekszárdi Járásbíróság ügyelosztási rendjében szerepelt az ügyét tárgyaló elsőfokú tanács elnöke, azonban időközben az illető a Szekszárdi Törvényszék bírója lett, mégis tanácselnökként ő hozta meg az elsőfokú ítéletet. A másodfokú eljárásban pedig az ügyében szavazóbíróként olyan személy járt el, aki abban az időben nem a Zalaegerszegi Törvényszék ügyelosztási rendjében szerepelt, hanem a Nagykanizsai Járásbíróságéban. Az indítványozó szerint azzal is sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, hogy a büntetőeljárás hossza meghaladta az észszerű időtartamot, mert az több, mint hat éven át tartott. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság indítványait, az általa csatolt bizonyítékokat elutasította, illetve mellőzte arra való hivatkozással, hogy azokat a vádirat kézbesítését követően kellett volna benyújtani, a későbbiek során erre lehetőség nincs. Végül az indítványozó kifejtette, hogy a nyomozás törvényes továbbfolytatás elrendelése nélkül folyt le és a határidőket is törvénytelenül hosszabbították meg, illetve a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el.
[7] A védelemhez való jogának sérelmét azért állította az indítványozó, mert a másodfokú eljárás során úgy tartottak nyilvános ülést, hogy azon a védője nem vett részt, holott a védelem kötelező volt.
[8] Ezen kívül, az indítványozó – a jogorvoslathoz való jogának megsértéseként – azt is kifogásolta, hogy nem tudott panasszal élni a nyomozás során hozott, a nyomozás határidejét meghosszabbító határozatokkal szemben.
[9] Végül az indítványozó részletesen kifejtette azt is, hogy álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelésénél, illetve a bűncselekmény(ek) jogi minősítésénél milyen törvénysértéseket követtek el.
[10] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte az említett ítéletek és végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[11] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

[12] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság – egyesbíróként eljárva – helyt adott az indítványozó igazolási kérelmének, ezért az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza határidőben benyújtottnak tekintendő.

[13] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket és kifejezetten kéri azok megsemmisítését. Ugyanakkor az indítványozó érvelése – az Alaptörvény IV. cikkének, VI. cikkének, XV. cikkének és XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét állító részében – nem tartalmazza a megjelölt alapjogok sérelmének lényegét, illetve az indítványozó alkotmányjogilag releváns indokolást sem fejt ki. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ugyanis az indokolás hiánya {lásd például: 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]} az ügy érdemi elbírálásának akadálya.

[14] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseit sérelmező részében – az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29–31. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.

[15] 3.4. Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügy terheltje és szankciót szabtak ki vele szemben. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozatokkal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.

[16] 3.5. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeiként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának és védelemhez való jogának sérelmét állító részében kifejtett kifogásait már az elsőfokú ítélet elleni fellebbezése és felülvizsgálati indítványa is tartalmazta. A másodfokú bíróság és a Kúria a kifogásokat megvizsgálta és azokat – az alábbiak szerint – alaptalannak találta.
[18] A másodfokú bíróság indokolásában kitért arra, hogy a nyomozás továbbfolytatására, az ügyek egyesítésére is a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény szabályainak betartásával került sor és az eljárt bíróságok a vádat is törvényesnek értékelték (lásd: Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítélete, 8. oldal).
[19] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú eljárást lefolytató bíró az indítványozó büntető ügyének kiszignálásakor az ügyelosztási rendben felvett járásbírósági bíró volt, majd őt határozattal áthelyezték a Szekszárdi Törvényszékre és hozzájárulásával – egyéb ügyek mellett – kirendelték az indítványozó büntetőügyének intézésére is (lásd Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítélete, 9. oldal). A Kúria indokolása pedig utalt arra, hogy a korábban eljárt bíróságok, illetve a Kúria korábbi – az indítványozó ebbéli kifogásait elbíráló – határozatai alapján megállapítható, hogy kizárt bíró nem vett részt az eljárásban (lásd: Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzése, 6. oldal). A Kúria megállapította azt is, hogy a védő távollétében megtartott nyilvános ülést a másodfokú bíróság megismételte, így nem következett be az indítványozó védelemhez való jogának a sérelme (lásd: Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzése, 7. oldal).
[20] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a fentieken túl az indítványozó alkotmányjogi panasza arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékokat a bíróságtól eltérő módon értékelje, illetve a bíróság által megállapított jogi minősítést felülvizsgálja. Az Alkotmánybíróságnak ugyanakkor az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető tehát a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálata eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt és az abban biztosított jogokat védi {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének felülbírálatára sem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.

[21] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseinek sérelmét állító részében – sem a Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/799. számú ítéletében, sem a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/106. számú ítéletében, sem a Kúria Bfv.III.285/2017/15. számú végzésében foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[22] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseire is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

    Dr. Schanda Balázs s. k.,
    tanácsvezető alkotmánybíró
    .
    Dr. Pokol Béla s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Szívós Mária s. k.,
    előadó alkotmánybíró
    Dr. Stumpf István s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Varga Zs. András s. k.,
    alkotmánybíró

    .