Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00049/2014
Első irat érkezett: 01/09/2014
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.638.104/2013/2. sorszámú végzésével összefüggő alkotmányjogi panasz (végrehajtói munkadíj mértéke)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/24/2014
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
05/19/2014
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.638.104/2013/2. számú végzése, illetve a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-2.Vh.3191/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozza.
Az indítványozó kéri továbbá, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-át, mivel az az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésébe ütközik.
Előadja, hogy a bíróság a sérelmezett végzésekben túlzott mértékűnek találta költségelőleg felhívását, munkadíját és költségátalányát mérsékelte, illetve arról rendelkezett, hogy munkadíja 20%-át be kell fizetnie végrehajtói letéti számlájára.
Álláspontja szerint a végzések sértik az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, mert diszkriminációt valósítanak meg vele és az önálló végrehajtókkal szemben, és az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, mert megfosztják jogorvoslati lehetőségétől..
.
Támadott jogi aktus:
    A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §
    a , a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-2.Vh.3191/2013/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_49_10_2014_ind_kieg_anonim.pdfIV_49_10_2014_ind_kieg_anonim.pdf49_2014_inditvany_anonim.pdf49_2014_inditvany_anonim.pdf49_2014_inditvany_kieg_anonim.pdf49_2014_inditvany_kieg_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3218/2014. (IX. 22.) AB határozat
    .
    ABH oldalszáma: 2014/2413
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: alkotmányossági felülvizsgálat; emberi méltósághoz való jog; ítélt dolog; kártérítés; res iudicata; tulajdonhoz való jog; végrehajtási kifogás
    .
    A határozat kelte: Budapest, 09/15/2014
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    II. cikk
    XIII. cikk
    XV. cikk (2) bekezdés
    XXIV. cikk (2) bekezdés
    XXVIII. cikk (1) bekezdés
    XXVIII. cikk (7) bekezdés
    28. cikk

    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2014.05.19 9:00:00 1. öttagú tanács
    2014.09.15 9:00:00 1. öttagú tanács

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdése tekintetében elutasítja, a XV. cikk (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése vonatkozásában visszautasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-2.Vh.3191/2013/4. és a Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.638.104/2013/2. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s
    I.

    [1] Az indítványozó – önálló bírósági végrehajtó – jogi képviselője útján 2013. december 20-án az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, kérve egyrészt a hivatkozott végzéseknek az Abtv. 43. §. (1) bekezdése és 43. § (4) bekezdése alapján történő megsemmisítését, másrészt az Abtv. 41. § (1) bekezdésére hivatkozással a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 217/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott törvényhely sérti az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdését (diszkrimináció tilalma) és XXIV. cikkének (2) bekezdését (hatóság által jogellenesen okozott kár megtérítése), valamint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz fűződő jogot.
    [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróság főtitkára azon hiánypótló felhívására, mely szerint az indítványa nem tartalmaz kellő indokolást az Abtv. 27. §-ának megfelelő panasz vonatkozásában, indítványát – a megjelölt határidőn belül, 2014. március 6-án – kiegészítette azzal, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság (a továbbiakban: PKKB) 0101-2.Vh.3191/2013/4. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) 56.Pkf.638.104/2013/2. számú végzése sérti az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz, valamint a XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogát.
    [3] Az indítványozó 2014. június 11-én az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszát a diszkrimináció tilalmának sérelmét illetően kiegészítette.

    [4] 1.1. A végrehajtást kérő végrehajtási kifogása alapján indult eljárásban a PKKB 0101-2.Vh.3191/2013/4. számú végzésével az indítványozó eljárása kezdetén megfizetendő költséget – munkadíj és költségátalány címén 75 000 Ft-ra, készkiadás címén 15 000 Ft-ra, összesen 90 000 Ft-ra – leszállította, egyben kötelezte az indítványozót ennek megfelelő összegű költségelőlegről szóló jegyzőkönyvnek a végrehajtást kérő részére történő kézbesítésére. A PKKB a Vht. 217/B. §-a alapján kötelezte továbbá az indítványozót a végrehajtási ügyben járó munkadíja 20%-ának megfelelő pénzösszegnek 60 napon belül, a végrehajtói letéti számlára történő befizetésére.
    [5] Az elsőfokú végzés megállapítása szerint, az indítványozó az eljárás kezdetén járó munkadíj és költségátalány fejében 428 736 Ft, készkiadás címén 15 000 Ft, összesen 443 736 Ft költségrész megelőlegezésére és átutalására szólította fel a végrehajtást kérőt, aki ez ellen végrehajtási kifogással élt. Az elsőfokú bírósági eljárás során az indítványozó a végrehajtási kifogás elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy álláspontja szerint a 75 000 Ft maximális összeg kizárólag a költségátalányt érinti. A PKKB ezzel szemben – a végrehajtást kérő kifogásának helyt adva – megállapította, hogy mind a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 17. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése, mind a jogszabály munkadíjra és költségtérítésre vonatkozó egyéb rendelkezései (7–8. §, 16. §) egyértelművé teszik, hogy az eljárás kezdetén a 75 000 Ft-os maximum a munkadíj és költségátalány teljes összegére vonatkozik.

    [6] 1.2. Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró Törvényszék az 56.Pkf.638.104/2013/2. számú jogerős határozatával az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, elutasítva egyben az indítványozónak az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező kérelmét.

    [7] 2.1. Az indítványozó álláspontja szerint a Vht. 217/B. §-a sérti az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdését a következők miatt.
    [8] A támadott jogszabályhely hatályba léptetésekor a jogalkotó indokolásában, az eljárások törvényességéhez, szakszerűségéhez, kiszámíthatóságához fűződő társadalmi elvárást jelölte meg, mint kiemelkedő jogpolitikai érdeket, ezzel azonban – az indítványozó álláspontja szerint – olyan általános célokat fogalmazott meg, amelyek tiszteletben tartása minden jogalkalmazótól elvárható. A jogalkotó tehát semmilyen olyan speciális okot nem határozott meg, amely indokolná a végrehajtás megkülönböztetését más hasonló jogalkalmazói tevékenységektől, így a bírói, közjegyzői, állami-, és önkormányzati hivatali, rendőri, ügyészi tevékenységektől. Ezek közül külön is kiemelendőnek tartja az indítványozó a közjegyzőket, mert a díjazás ugyanúgy rendeleti szinten szabályozott, és a közjegyző tevékenysége is ugyanúgy a felek vagyoni helyzetét befolyásolhatja, mint a végrehajtói tevékenység. Ennek ellenére, más vagyoni szankció a közjegyzővel szemben nem alkalmazható, esetleges tévedését a „rendes jogorvoslat keretében bíróság bírálja felül”. Mindez pedig a végrehajtókra vonatkozó szabályozást figyelembe véve sérti a diszkrimináció tilalmát.
    [9] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panasz kiegészítésében állította, hogy a jogalkalmazói és igazságszolgáltatási közfeladatot ellátók – a bírók, ügyészek, rendőrök, közjegyzők, valamint az önálló bírósági végrehajtók – homogén csoportot képeznek, amelyet az is bizonyít, hogy a Vht. 225. § (2) bekezdése szerint a végrehajtó eljárása a bíróság eljárásával azonos, ezért a bírósági végrehajtás során felmerülő jogsértések kiemelése más hatósági, nemperes és peres eljárások során bekövetkező jogsértések közül alkotmányos indok nélküli és diszkriminatív. Hangsúlyozta a panaszos azt is, hogy különösen a közjegyzők díjazására vonatkozó szabályozás bizonyítja az azonos alanyi körhöz tartozást, figyelembe véve azt is, hogy a közjegyzők tevékenysége során hozott döntések ugyanúgy befolyásolják a felek vagyoni helyzetét, mint az önálló bírósági végrehajtók tevékenysége.
    [10] Panasz-kiegészítésében a panaszos indítványozta továbbá, hogy az ügyet az Abtv. 50. § (2) bekezdés f) pontja alapján az Alkotmánybíróság teljes ülésen, az Abtv. 57. § (7) bekezdés alkalmazásával nyilvános meghallgatást tartva tárgyalja, és meghozott határozatának az Abtv. 66. § (4) bekezdése szerinti nyilvános kihirdetését rendelje el.

    [11] 2.2. Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXIV. cikke (2) bekezdésének azon rendelkezéséből, mely szerint a hatóságok a tevékenységük során jogellenesen okozott kárért kártérítési kötelezettséggel tartoznak, egyenesen következik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 349. §-ának alkalmazása, amely az államigazgatási jogkörben okozott károkért való felelősségről szól. A Vht. 217/B. §-a alkalmazására – kizárólag az önálló bírósági végrehajtóval szemben – nem peres eljárás keretében kerül sor, amely ellentétes a kártérítés azon jogi jellegével, miszerint a régi Ptk. felhívott rendelkezésének alkalmazása peres eljárásban zajlik. Az indítványozó hangsúlyozza, hogy a Vht. 225. § (2) bekezdése alapján a végrehajtó eljárása a bíróság eljárásával azonos, ezen „egyenjogúság” ellenére a jogalkotó különbséget tett a végrehajtók között egy új jogintézmény megalkotásával, amelynek következtében az önálló bírósági végrehajtót kettős anyagi felelősség terheli. Ráadásul – állítja a panaszos – a Vht. 217/B. §-ának bevezetése, az adós terhére megállapított vagyoni kötelezettség egy része tekintetében „kvázi” egyetemleges felelősséget hozott létre az ügyfél és az eljáró hatósági személy között, ami sérti a bírósági végrehajtó tisztességes eljáráshoz való jogát. Végül sérelmezi az indítványozó, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a végrehajtási kifogást elutasítja, de a másodfokú eljárásban a kifogásnak helyt ad a bíróság és a végrehajtót szankcióval sújtja, úgy e végzés ellen sem rendes, sem rendkívüli jogorvoslatnak nincs helye. A jogorvoslati jogtól való „totális” megfosztás összeegyeztethetetlen a tisztességes eljáráshoz való joggal azért is, mert még a büntető ügyek terheltjeinek is minimum három jogorvoslati lehetőséget biztosít a büntetőeljárási törvény, mielőtt a jogerős bírósági ítélet megszületik.

    [12] 2.3. Az indítványozó panasz-kiegészítésben ismertetett álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok sértik az Alaptörvény II. cikk szerinti emberi méltósághoz való jogát, valamint a XIII. cikkben biztosított tulajdonhoz fűződő jogát az által, hogy az eljáró bíróságok mint önálló bírósági végrehajtót kötelezték a munkadíj 20%-ának megfelelő pénzösszeg megfizetésére, holott a végrehajtási ügyben a jogi személyként bejegyzett „N. N. Végrehajtó Iroda” járt el, a bíróság határozataiban megjelölt „N. N. önálló bírósági végrehajtónak” nincs sem elkülönült munkadíja, sem letéti számlája.
    [13] Az indítványozó szerint a tulajdonjogának sérelmét, és ezáltal alkotmányellenességet eredményezett továbbá az, hogy a korlátozás – amely az elérni kívánt célhoz képest egyébként is aránytalan volt –, elkerülhető lett volna.
    [14] Végül a tulajdonjog sérelme kapcsán az indítványozó megjegyezte, hogy amennyiben egy esetleges törvénymódosítás kapcsán a „N. N. Végrehajtó Iroda” kötelezettsége kerülne ilyen módon a későbbiekben megállapításra, úgy álláspontja szerint az is alaptörvény-ellenes lenne.
    II.

    [15] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

    „II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

    „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
    (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”

    „XV. cikk (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

    „XXIV. cikk (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.”

    „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
    […]
    (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

    [16] 2. A Vht. alkotmányjogi panasszal támadott rendelkezése:

    „217/B. § (1) Lényegesen jogszabálysértő végrehajtói intézkedés vagy intézkedés elmulasztása esetén az önálló bírósági végrehajtó – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – köteles a kifogással érintett végrehajtási ügyben járó munkadíja 20%-ának, ugyanazon végrehajtási cselekmény tekintetében ismételt eljárási szabálysértés esetén pedig 50%-ának megfelelő pénzösszeg megfizetésére a (3) és (4) bekezdésben meghatározottak szerint.
    (2) Nem terheli a végrehajtót az (1) bekezdés szerinti kötelezettség akkor, ha a kifogás elbírálása keretében történik az ingatlan forgalmi értékének meghatározása, vagy ha a lényeges eljárási szabálysértéshez nem a végrehajtó érdekkörében felmerülő ok vezetett.
    (3) A bíróság a kifogásnak helyt adó végzésében kötelezi a végrehajtót az (1) bekezdésben meghatározott ösz­szegnek a végrehajtói letéti számlára 60 napon belül történő befizetésére. A befizetett összeg – a végrehajtást kérő részére történő kifizetés erejéig – a végrehajtás során befolyt összeget növeli; ezen felüli összeg pedig az államot illeti, azt a bírósági gazdasági hivatal számlájára kell befizetni.
    (4) Ha a befizetési határidőn belül sor kerül a végrehajtót megillető díjazás elszámolására, a végrehajtó a befizetési kötelezettségének az őt megillető díjigénynek a befizetendő összeggel történő csökkentésével is eleget tehet.
    (5) E § alkalmazásában a végrehajtó munkadíja
    a) pénzkövetelés végrehajtása esetén az ügyérték alapján számított munkadíja,
    b) meghatározott cselekmény esetén öt órai munkavégzésért járó munkadíja,
    c) egyéb végrehajtási ügyben a külön jogszabály szerint járó munkadíja.
    (6) A végrehajtó – az összeg megjelölésével – nyilatkozik a bíróságnak arról, ha a (3) bekezdés alapján befizetési kötelezettsége keletkezik az állam felé.”
    III.

    [17] 1. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján, az I. pontban ismertetett alkotmányjogi panasz befogadásáról már – a befogadhatóság előzetes vizsgálata során – 2014. május 19-én döntött.

    [18] 2. Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

    [19] 2.1. Az indítványozó panaszában állította a támadott törvényhely diszkriminatív voltát.
    [20] Az Alkotmánybíróság a 3157/2014. (V. 23.) AB határozatában érdemi vizsgálatot követően elutasította azt az indítványt, amely a végrehajtási eljárásban résztvevő egyes szervek és személyek vonatkozásában az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésére alapítva állította a Vht. 217/B. §-a alaptörvény-ellenességét. Az Abtv. 31. § (1) bekezdése szerint: „Ha alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással – ha a körülmények alapvetően nem változtak meg – nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, valamint bírói kezdeményezés alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló vizsgálatának.” Figyelemmel arra, hogy a hivatkozott határozat meghozatala óta az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a körülmények alapvetően nem változtak meg, továbbá a panaszos indítványa és indítvány-kiegészítése eltérően értékelhető alkotmányjogi összefüggést nem tárt fel, az Alkotmánybíróság a panaszt e vonatkozásban az Abtv. 64. § f) pontja alapján visszautasította.

    [21] 2.2. Az indítványozó panaszában – az Alaptörvény érintett rendelkezéseinek megjelölése nélkül – állította, hogy a Vht. 217/B. §-a a tisztességes eljáráshoz való jogát, továbbá részben ezzel összefüggésben a jogorvoslathoz való jogát is sérti.
    [22] Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában ugyancsak vizsgálta és elutasította a fenti 2.1. pontban említett indítvány azon részét is, amely – a jelen panaszban foglaltaknál részletesebben, de lényegét tekintve azonos érvelés mentén (is) – a Vht. 217/B. § alaptörvény-ellenességét állította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére hivatkozással. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Abtv. 64. § f) pontja alapján e részében is visszautasította.

    [23] 2.3. Az indítványozó szerint a Vht. 217/B. §-a sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésébe foglalt szabályokat, mert amíg a bíróságok vagy más, közhatalom birtokában eljáró hatóságok károkozásért való felelősségét a polgári jog szabályai szerint peres eljárásban lehet megállapítani, addig az önálló bírósági végrehajtóval szembeni felelősségről a Vht. támadott rendelkezése alapján nemperes eljárásban dönt a bíróság, adott esetben vagyoni joghátrány („kvázi kártérítés”) kötelező alkalmazása mellett.
    [24] Az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részével kapcsolatban elsőként leszögezi, hogy az Alaptörvény XXIV. cikkének (2) bekezdése nem a hatósági feladatot ellátó szervek részére nyújt alkotmányos garanciát, hanem azok számára biztosít alapvető jogot, akiknek a hatóság a feladata teljesítése során jogellenesen kárt okoz. Ennek okán a Vht. támadott rendelkezése – amely az önálló bírósági végrehajtó lényegesen jogszabálysértő intézkedése, vagy mulasztása esetén követendő eljárást szabályozza – a hivatkozott alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben nem keletkeztethet alapjogsérelmet a végrehajtó oldalán.
    [25] Megállapítja továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a Vht. 217/B. §-ában meghatározott – a mértéket illetően valóban objektív –, a bírságra vonatkozó jellemzőket is tartalmazó szankció nem vonható a kártérítés szabályozási körébe, függetlenül attól, hogy az önálló bírósági végrehajtó munkadíjának jogszabály szerinti hányada a végrehajtást kérő részére történő kifizetés erejéig a végrehajtás során befolyt összeget növeli.
    [26] Az Alaptörvény XXIV. cikkének (2) bekezdése egyrészt deklarálja a hatóság kártérítési kötelezettségét jogellenes károkozás esetén, másrészt kötelezi a jogalkotót az erre vonatkozó törvényi szabályozás megalkotására. Az Alaptörvény itt felhívott rendelkezéséből azonban – a panaszosi állítással ellentétben – semmiképpen sem következik az, hogy a jogalkotó a hatóság jogellenes cselekménye esetén – akár a kártérítésre irányadó anyagi-, és eljárás jogi szabályokkal párhuzamosan – ne rendelkezhetne egyéb, akár objektív alapú szankcióról. Erre példa az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 37. § (6) bekezdése, mely szerint ha az adóhatóság a kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni.
    [27] Mindezek alapján, az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésével összefüggésben a Vht. 217/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

    [28] 3. A panaszos indítvány-kiegészítésében kérte a PKKB és a Törvényszék hivatkozott számú döntéseinek megsemmisítését, mert álláspontja szerint az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz, valamint a XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogát sérti az, hogy az ügyében eljárt bíróságok őt mint önálló bírósági végrehajtót sújtották a Vht. 217/B. §-a szerinti szankciókkal és nem a végrehajtási ügyben eljárt végrehajtói irodát.

    [29] 3.1. Az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló elsőfokú végzés szerint a panaszos a végrehajtási kifogással kapcsolatos eljárás során kizárólag a bíróság munkadíjszámítással kapcsolatos jogszabály értelmezését vitatta. A végzés megállapítja egyébként, hogy „a végrehajtást N. N. önálló bírósági végrehajtó foganatosítja”. A panaszos – a másodfokon eljárt Törvényszék jogerős végzése szerint – fellebbezésében arra hivatkozott, hogy nem került sor a végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértésére, továbbá a vitatott intézkedése nem lehet érdemi kihatással az eljárására, mivel „az még meg sem indult”. Végül a panaszos állította, hogy a Vht. 217/B. §-a az Alaptörvény XV. cikke (2) bekezdésébe ütközik, ezért kérte, hogy a Törvényszék – eljárásának felfüggesztése mellett – kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását. A másodfokon hozott jogerős végzés nem tartalmaz arra vonatkozó információt, melyszerint az indítványozó kifogás tárgyává tette volna, hogy nem az ő végrehajtói intézkedésével kapcsolatosan folyik az eljárás. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában sem tett említést arról, hogy a végrehajtási eljárást a végrehajtói iroda folytatta volna le, erre való hivatkozást kizárólag a panasz-kiegészítés tartalmaz.
    [30] Az Alkotmánybíróság már többször, így a 3198/2013 (X. 22.) AB végzésben is kifejtette, hogy az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként alkotmányjogi panasz alapján vizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Ugyanakkor az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal már nem támadható bírói döntések által okozott valamennyi állított, vagy tényleges jogsérelem orvoslása eszközének. Ez a jogvédelem tehát nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazásának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbírósággá és hagyományos jogorvoslati fórummá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.

    [31] 3.2. Bár fentiekből következően a jogszabályok értelmezése az Alaptörvény 28. cikke értelmében a rendes bíróságok feladata, az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Vht. 254/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a végrehajtói iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére alapított szervezet, míg ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint a végrehajtói iroda tagjainak felelősségére e törvényben – azaz a Vht.-ben – foglalt eltérésekkel kell a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályokat alkalmazni.
    [32] Figyelemmel arra, hogy a végrehajtás szabályainak megsértését és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogának, vagy jogos érdekének sérelmét mérlegelő bírói döntést követően a törvényes mérték szerinti szankció sem az emberi méltósághoz, sem a tulajdonhoz való joggal összefüggésbe nem hozható, továbbá a végrehajtó személyében való – a panaszos által állított – tévedés nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdés, az Alkotmánybíróság a panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján e vonatkozásban is visszautasította.

      Dr. Kiss László s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Balsai István s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Juhász Imre s. k.,
      előadó alkotmánybíró
      Dr. Bragyova András s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Kovács Péter s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      01/09/2014
      .
      Number of the Decision:
      .
      3218/2014. (IX. 22.)
      Date of the decision:
      .
      09/15/2014
      .
      .