A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.762/2020/26. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Erdei Csaba ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó – az Abtv. 27. § alapján – a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.762/2020/26. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, a Gödöllői Járásbíróság 11.P.22.195/2017/66. számú ítéletére is kiterjedően. Az indítványozó szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésével.
[3] 1.1. Az indítványozó az alapügy felperese. A felperes az alperes ellen birtokvédelem iránt indított pert a Gödöllői Járásbíróság előtt 11.P.22.195/2017. szám alatt. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes tulajdonát képezi a Veresegyház belterületi ingatlan. Az alperes tulajdonjoga bejegyzésére házastársi közös vagyon megszüntetése jogcímén került sor a felek, mint házastársak által 2008.
[4] augusztus 18. napján kelt házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés alapján. A szerződés alapján az alperes az ingatlant terhelő 18 340 000 Ft tartozás megfizetését vállalta. Az ingatlanban található, a szerződés 2. pontjában feltüntetett ingóságok az alperes tulajdonába kerültek. A felek e szerződéssel a házastársi vagyonközösségüket véglegesen megosztották, ezáltal megszűntnek tekintették. A felek a szerződés aláírását követően is fenntartották az életközösségüket, közös gyermekükkel együtt éltek a perbeli ingatlanban, melyet az életközösségük alatt tovább építettek. A felperes 2016 szeptemberében ismerkedett meg B. O.-val, akivel párkapcsolatot létesített. 2016. október 4. napján közölte az alperessel válási szándékát, életközösségük azonban csak 2017 februárjában szűnt meg. Az alperes 2017. február 3. napján elköltözött a perbeli ingatlanból, melynek során jelentős mennyiségű ingóságot vitt magával és a felperestől kapott 21 000 000 Ft-ot, melyet a házastársi közös vagyon megosztása iránti előlegnek tekintett. B. O. az ezt követő napon a perbeli ingatlanba beköltözött. Az ingatlanban maradt a peres felek közös gyermeke is. A felek között a viszony megromlott, a felperes több pert és büntetőeljárást indított az alperessel szemben és az alperes is indított büntetőeljárást a felperessel szemben. A felek házassága részítélettel felbontásra került.
[5] Az alperesnek a perbeli ingatlanból történő kiköltözését követően a felperes lecseréltette az ingatlan zárját, annak kulcsát az alperesnek nem adta át. A felperes az alperest az ingatlanba nem engedte be. A felek között egyeztetések voltak a házassági vagyonközösség megszüntetése tárgyában, melyek azonban eredményre nem vezettek.
[6] Az alperes 2017. augusztus 26. napján a felperes és gyermekük távollétében az ingatlan zárját kinyitatta, az ingatlanba visszaköltözött és az ingatlan zárját lecseréltette. Az alperes a szomszédos ingatlannal közös falán létesített átjárót befalaztatta, a felperes ingóságait az ingatlan teraszára kitette.
[7] A felperes a perbeli ingatlanba 2017. augusztus 28. napján érkezett haza, ekkor feltörte az alperes által kicserélt zárat, bement az ingatlanba és kidöntötte a befalazott átjáró falát. Rendőri intézkedésre került sor, melynek eredményeképpen az alperes az új zárhoz kulcsot kapott, azonban az ingatlanba a felperes nem engedte vissza. Az alperes 2017. augusztus 28. napján birtokvédelmi eljárást indított a felperessel szemben, melyben kérte, hogy a kizárólagos tulajdonát képező perbeli ingatlan használatától a jegyző tiltsa el a felperest, kötelezze arra, hogy az ingóságait az ingatlanból elvigye és a perbeli ingatlant a szomszédos ingatlannal összekötő átjárót a felek között költség viselése mellett megszüntesse.
[8] A felperes 2017. augusztus 28. napján kelt birtokvédelmi kérelmében kérte, hogy a jegyző „adja vissza a jogos birtokát és tiltsa el a további birtokháborító magatartástól az alperest”.
[9] Az alperes az ingatlant 2017. február elején a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, az ingóságait magával vitte és az ingatlant a felperes kizárólagos használatába és birtokába adta. 2017. augusztus 28. napján jutott a tudomására, hogy az alperes tilos önhatalommal zárcserét hajtott végre, ezáltal az alperes a jogszerű birtoklásában zavarta meg a felperest.
[10] A Veresegyházi Polgármesteri Hivatal 6087-13/2017. számú határozatával az alperes birtokvédelem iránti kérelmének helytadott és kötelezte a felperest, hogy azonnal, de legkésőbb 3 napon belül biztosítsa, hogy az alperes lakását birtokba vegye és azt továbbiakban háborítatlanul birtokolja. Kötelezte a felperest, hogy az ikerház földszintjén lévő válaszfalat eredeti állapotának megfelelően állítsa helyre. Eltiltotta a felperest az ilyen és más hasonló birtoksértő cselekmények elkövetésétől. A felperes birtokvédelem iránti kérelmét elutasította.
[11] A felperes a jegyzői határozat megváltoztatása iránt terjesztett elő keresetet.
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletében a jegyzői határozatot akként változtatta meg, hogy kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül biztosítsa az alperesnek a Veresegyház belterületi ingatlan közös használatát, míg a határozat rendelkező részének egyéb megállapításait mellőzte. A fentieket meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 150 000 Ft perköltséget.
[13] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
[14] 1.2. Az indítványozó ezt követően az Abtv. 27. § alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.762/2020/26. számú ítélete alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg a Gödöllői Járásbíróság 11.P.22.195/2017/66. számú ítéletére is kiterjedően, mivel a bírói döntések – álláspontja szerint – ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel. Főtitkári felhívásra indítványát kiegészítette. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően azért „jogsértő”, mert „az ügyben eljáró bíróságok nem biztosították az alperes (sic!) részére a tisztességes eljárást és a II. fokú bíróság ebben a tekintetben az érdemi, hatékony jogorvoslatot sem.” A sérelmezett közigazgatási határozat jogkérdésben foglal állást, ezért szerinte eleve jogsértőnek tekintendő. A döntést hozó hatóság tényállás tisztázási kötelezettségének sem tett teljes körűen eleget, mert az eredeti, tényleges birtokállapotot nem vizsgálta érdemben, ebben a körben az indítványozó által indítványozott tanúkat nem hallgatta meg. A sérelmezett bírói ítéletek az indítványozó szerint érdemben döntően valótlan, hamis és egyoldalú bizonyítékokon alapulnak. A felperes jelen esetben az alperesnek az ingatlan-nyilvántartásban jelenleg még bejegyzett tulajdonjog ellenében a felperes, mint saját kizárólagos és végleges tulajdonjoga és kizárólagos és végleges birtoka alapján kérte a birtokvédelmet és a jegyzői határozat megváltoztatását, amelyet azonban a sérelmezett ítélet nem részesít oltalomban. Az alperest a Gödöllői Járásbíróság tévesen, jog-, tény- és iratellenesen tekintette a veresegyházi ingatlan jogszerű tulajdonosának és ezáltal birtokosának, illetve erre tekintettel jogalap nélkül, jogellenes módon részesítette birtokvédelemben.
[15] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.Az alkotmányjogi panasz határidőben érkezett. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelem feltételeinek, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panaszban megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés], a támadott bírói döntést [a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.762/2020/26. számú ítélete], továbbá az alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére.
[16] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége egyértelmű, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az alkotmányjogi panaszt.
[17] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[18] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen alkotmányjogi panaszban foglalt egyik indítványelemmel összefüggésben sem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség. Az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érveket sem a tisztességes eljáráshoz való jog, sem a jogorvoslathoz való jog megsértésével összefüggésben.
[19] Az alkotmányjogi panasz a bírói döntések tartalmi kritikáját foglalja magában, és a bíróságok tényállás-megállapítási, bizonyításfelvételi, bizonyítékértékelési és jogértelmezési tevékenységét sérelmezi. A panasz tartalma szerint a tényállás felülvizsgálatára és a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás megváltoztatására, összességében egy más tartalmú, a felperes pernyertességét eredményező ítélet meghozatalára irányul; érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. Ennek okán az indítvány nem veti fel annak a lehetőségét, hogy akár a bírói döntések bármelyikét érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, akár hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó, így a panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételnek.
[20] A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, ezen belül az alkalmazandó jogszabályok értelmezése a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.
[21] 4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 3.Pf.20.762/2020/26. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |