A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 47.Pkf.630.550/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Boóc Ádám ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó – az Abtv. 27. § alapján – a Fővárosi Törvényszék 47.Pkf.630.550/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[3] 1.1. Az indítványozó mint alperes és a végrehajtást kérő mint felperes szellemi tulajdon megsértése miatt perben állt. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy az indítványozó a végrehajtást kérő védjegyét bitorolta. Ezt követően a Fővárosi Törvényszék elrendelte a másodfokú ítélet végrehajtását. A végrehajtó 2016 augusztusában kézbesítette az indítványozó számára a végrehajtható okiratot, amely alapján az indítványozó több meghatározott cselekmény végrehajtására volt köteles. A végrehajtást kérő végrehajtási kifogásának részben helyt adva a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság ismételt teljesítésre kötelezte az indítványozót közzétételi kötelezettsége tekintetében. E végzéssel szemben a végrehajtást kérő fellebbezést terjesztett elő, amelynek eredményeképpen a Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság végzését helyben hagyta.
[4] Ezt követően az indítványozó a végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetet terjesztett elő a végrehajtást kérővel szemben. Az így megindult perben a végrehajtást kérő elismerte az indítványozó teljesítését, a végrehajtási eljárásban azonban kérelmet terjesztett elő, amelyben az indítványozó napi összeg szerinti pénzbírságolását kérte. A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság e kérelmet megalapozottnak találta, és az indítványozóval szemben 4 260 000 Ft pénzbírságot szabott ki.
[5] Az indítványozó és a végrehajtást kérő fellebbezése alapján másodfokon a Fővárosi Törvényszék járt el, amely az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, és a kiszabott pénzbírság összegét 62 420 000 Ft-ra felemelte. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a késedelem esetére megállapított pénzbírság kiszabásakor kizárólag annak van jelentősége, hogy a kötelezett mely időszakban volt késedelemben a végrehajtásban a teljesítéssel. A késedelem jogkövetkezményei alól a kötelezett nem mentesülhet akkor, ha a kötelezettséget nem teljesíti, azonban ennek ellenére a végrehajtó tévesen a teljesítést megállapítja, a végrehajtó jogsértő intézkedésével szembeni végrehajtási kifogás pedig eredményre vezet. A jogerős ítéletben meghatározott közzétételi kötelezettség végrehajtását a Fővárosi Törvényszék rendelte el, a kötelezettség önkéntes teljesítésére 3 napos határidőt szabott, amely határidő 2016. augusztus 5-én lejárt, így a kötelezett indítványozó késedelme 2016. augusztus 6-án beállt. A pénzbírság kiszabásakor figyelembe vett végidőponttal kapcsolatban a másodfokú bíróság rögzítette, hogy a teljesítési késedelem akkor szűnik meg, ha a kötelezett vagy igazolja a teljesítést vagy a végrehajtásban a kötelezettség kikényszerítésére kerül sor. A kötelezett a teljesítést 2017. március 23-án közjegyzői tanúsítvánnyal igazolta. Ennek megfelelően a Törvényszék 229 napi késedelemre szabta ki a pénzbírságot. Az indítványozó a jogerős döntést alkotmányjogi panasszal támadta, amelyet az Alkotmánybíróság visszautasította, figyelemmel arra, hogy folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásról volt tudomása. A felülvizsgálati kérelmet a Kúria hivatalból elutasította.
[6] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és a korábban benyújtott alkotmányjogi panaszának megfelelően kérte a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletének megsemmisítését, alaptörvény-ellenességének megállapítását. Alkotmányjogi panaszában előadta, hogy álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék végzése ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[7] Az indítványozó szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét jelentette, hogy alappal bízhatott abban, hogy a bíróság tájékoztatja a közzététel meg nem feleléséről, illetve a végrehajtó a közzététel megfelelőségének jegyzőkönyvben való rögzítésével kárt okozott az indítványozónak. Az indítványozó szerint a jogbiztonság sérelmét jelenti az is, hogy a Fővárosi Törvényszék részben azonos összetétellel eljáró tanácsa ugyanazon tényállásra két végzésében eltérő kezdő időponttól ítélte kiszabhatónak a pénzbírságot.
[8] A panaszban írtak szerint a Fővárosi Törvényszék végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Az indítványozó álláspontja szerint eleget tett közzétételi kötelezettségének, amit a végrehajtó jegyzőkönyvben rögzített. Ha később, a végrehajtási kifogás eredményeképpen a bíróság meg is változtatta ezt a végrehajtói intézkedést, az indítványozót ezért nem lehet felelőssé tenni. A törvényszék az indítványozó szerint bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül következtetéseket vont le az indítványozó kötelezettségei elmulasztása tekintetében, ami szintén sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[10] Az indítványozó határidőben érkezett alkotmányjogi panaszában megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozó jogosultságát megalapozó törvényi rendelkezést, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése], a támadott bírói döntést, a Fővárosi Törvényszék 47.Pkf.630.550/2019/3. számú végzését, továbbá az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, valamint jogosultsága és érintettsége egyértelmű, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[11] Az Alkotmánybíróság fenntartja korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén {3051/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [15]–[16]} – lehet alapítani. Az indítványozó sérelme viszont nem tartozik a fentiek szerint megjelölt kivételes esetek körébe, az általa előadottak nincsenek összefüggésben a visszaható hatályú jogalkotással vagy jogalkalmazással vagy a felkészülési idő hiányával.
[12] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) pontján alapuló feltételnek, így az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának nincs helye.
[13] 3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[14] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozza azt a következetes gyakorlatát, hogy az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11]}.
[15] Az indítványozó panaszában és annak kiegészítésében felvetett kérdések nem alkotmányossági, hanem törvényességi jellegűek. Az indítványozó a bírósági döntéssel szembeni kifogásait fogalmazza meg, illetve a bíróság jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott végzésben foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében. Valójában az indítványozó nem ért egyet azzal, hogy a bíróság mely időszakot határozta meg kötelezetti késedelemként.
[16] Fentiekre figyelemmel az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.
[17] 4. A fentiek alapján az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében, részben az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Czine Ágnes
alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Miklós
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Horváth Attila
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Imre s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Sulyok Tamás
alkotmánybíró helyett
. |
. |