A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Kecskeméti Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 6.Bv.2549/2017/9. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.272/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Cech András ügyvéd ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következőképpen foglalható össze: az indítványozó fogvatartottként kártalanítási kérelmet nyújtott be jogi képviselője útján, alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 2017. november 9. napján.
[3] Kérelmét az indítványozó jogi képviselőjén keresztül korábban az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (a továbbiakban: EJEB) is benyújtotta 2016. március 17-i dátummal, amelyet nyilvántartásba vettek.
[4] Az első fokon eljáró Kecskeméti Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 6.Bv.2549/2017/9. számú végzésével a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, ugyanis a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 10/A. § (6) bekezdése szerint a kártalanítás előfeltétele, hogy az elítélt a Bv. tv. 144/B. § szerinti alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panaszt nyújtson be a végrehajtásért felelős szerv vezetőjéhez.
[5] A végzés ellen az indítványozó és védője jelentett be fellebbezést, amelyben az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A fellebbezésben többek között arra hivatkoztak, hogy az elítélt panaszt nyújtott be, amely nem került regisztrálásra. Ezzel kapcsolatosan előadták, hogy ez a mulasztás kizárólag a büntetés-végrehajtási intézetnek felróható. Amennyiben a hivatalos nyilvántartás alapján a panasz ténye nem került rögzítésre, úgy azt a Bv. tv. 10/A. § (6) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy az indítványozó panaszjogát rajta kívül álló okból nem tudta érvényesíteni, így a panasz hiánya okán a kérelem elutasítására nem kerülhetett volna sor. Mindezekre tekintettel a védő indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a végzést helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra.
[6] A másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért 3.Bpkf.272/2019/4. számú végzésével helybenhagyta az elsőfokú döntést. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a bíróság megkereste a Kalocsai Fegyház és Börtön Büntetés-végrehajtási Intézetet, amely tájékoztatást adott, miszerint a fogvatartott benyújtotta a Bv. tv. 144/B. § szerinti panaszt, azonban azt 2018. február 12. napján tette, így a kártalanítási kérelem vonatkozásában nem vehető figyelembe, ugyanis annak benyújtására 2017. november 9. napján került sor. Ezzel kapcsolatosan tehát hangsúlyozta az eljáró bíróság, hogy a panasz, mint preventív jogorvoslati eszköz, kötelező előfeltétele a kártalanítási kérelem benyújtásának, amely jelen kérelem esetében tehát hiányzott. Egyebekben a Kecskeméti Törvényszék az elsőfokú végzéssel egyetértett és azt helyesnek találta.
[7] 2. A fentieket követően fordult az indítványozó alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kecskeméti Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 6.Bv.2549/2017/9. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.272/2019/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált jogbiztonság elvét.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és jogbiztonság elvének sérelmével kapcsolatban kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok döntései a jogbiztonság elvének részelemét képező visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába is ütköztek. E körben kifejtette, hogy a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasz intézménye 2017. január 1. napjától lépett hatályba a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvénnyel. Az indítványozónak a panasztételi kötelezettsége és joga tehát csak ezen időpont után állt fent, így teljes kérelmének elutasítása nem lett volna lehetséges, ugyanis a panasz véleménye szerint csak a jövőre vonatkozó pro futuro joghatás kiváltására alkalmas, a kérelem korábbi tekintetében nem fűződhet hozzá joghatás. Az eljáró bíróságok mindezek ellenére a panasz elmulasztásához olyan jogkövetkezményeket fűztek, amelyek visszaható hatályú jogalkalmazásnak minősülnek, mert a jogszabály hatálybalépésének megelőző időszak tekintetében állítottak az indítványozóval szemben kötelezettséget.
[9] Az indítványozó megjegyezte panaszában azt is, hogy a helyes értelmezése alapján panaszát legfeljebb 2017. január 1. napját követő időszak vonatkozásában lehetett volna elutasítania a bíróságoknak, az azt megelőző időszakot viszont érdemben kellett volna vizsgálni.
[10] Az indítványozó szerint a végzések nem álltak összhangban sem az Alaptörvénnyel, sem a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdésében foglaltakkal, amelynek értelmében a jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat egy magatartást jogellenessé.
[11] Az indítványozó a panasz befogadhatóságának alátámasztásaként hivatkozott az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatából többek között a 13/2015. (V. 14.) AB határozatra, a 3051/2016. (III. 22.) AB határozatra, valamint a 3314/2017 (XI. 30.) AB határozatra.
[12] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[13] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[14] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést, indokolja annak Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri a megsemmisítését.
[15] 3.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-aiban foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[16] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben kártalanítási kérelmet nyújtott be. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
[17] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[18] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeket annak a kifogásolása, hogy a kártalanításos ügyekben eljáró bíróságok megkövetelik az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz előzetes (vagy legalábbis a kérelemmel egyidejűleg történő) előterjesztését a folyamatos – tehát 2017. január 1. napját megelőzően indult, de azt követően is megszakítás nélkül tartó – fogvatartásban lévő elítéltek tekintetében, ha a kártalanítás iránti kérelmet 2017. január 1. napját követően terjesztik elő {lásd például: 3360/2019. (XII. 16.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[19] 3.4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza sem a Kecskeméti Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportjának 6.Bv.2549/2017/9. számú végzésében, sem a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.272/2019/4. számú végzésében foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[20] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
alkotmánybíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |