English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00433/2019
Első irat érkezett: 03/12/2019
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.094/2018/26-I. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/20/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.094/2018/26-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy kártérítés megfizetése iránti keresetet nyújtott be a bíróságon. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmének mind a jogalapját, mind az összegszerűségét minden kétséget kizáróan bizonyította, így a kereseti követelés alapján marasztalta az alperest.
A másodfokú bíróság a szakértő személyes meghallgatására tett alperesi indítvány alapján, elrendelte az igazságügyi szakértő meghallgatását, amelyet azzal indokolt, hogy az elsőfokú bíróság eljárásjogi szabályt sértett amikor mellőzte a szakértő személyes meghallgatására tett alperesi indítványt. A szakértő a meghallgatásán a szakvéleményét megváltoztatta, és nyilatkozatával felvetette a felperes érdekkörében felmerült felelősség lehetőségét.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította az indítványozó által képviselt fél felelősségét is.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság eljárása sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel az újra megnyitott bizonyítási eljárás során megállapított új tényekre és új bizonyítékokra nem biztosított észrevétel tételi lehetőséget az indítványozónak.
          .
.
Indítványozó:
    Gépjármű Károsultak Országos Szövetsége
Támadott jogi aktus:
    Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.094/2018/26-I. számú ítélet
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_433_0_2019_indítvány_anonim.pdfIV_433_0_2019_indítvány_anonim.pdfIV_433_2_2019_indkieg_anonim.pdfIV_433_2_2019_indkieg_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3315/2019. (XI. 21.) AB végzés
.
A határozat kelte: Budapest, 11/04/2019
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2019.11.04 16:00:00 2. öttagú tanács
.
A határozat szövege (pdf):
3315_2019 AB végzés.pdf3315_2019 AB végzés.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.094/2018/26-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. A Gépjármű Károsultak Országos Szövetsége (rövidítve GÉKOSZ; jogi képviselő: Karkosák Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Karkosák Balázs; a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben kérte a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.094/2018/26-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[2] 2. Az indítványozó az alapügy felperese volt. Az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletben megállapított tényállás szerint 2014. február 7. napján egy kft. tulajdonát képező Citroën C5 típusú személygépjárművel közlekedett egy magánszemély Budapesten a Szent Gellért tér irányából az Erzsébet-híd irányába. A felhajtónál a belső forgalmi sávban haladt és az ,,elsőbbségadás kötelező” táblánál a vonal előtt megállva elengedte a Hegyalja út forgalmát, majd megkezdte a jobbra kanyarodását. Vele egy időben indult szintén a hídra történő felhaladás céljából egy csuklós autóbusz, amely a hídra történő felhaladása során a jobb hátsó kerekével a járdaszegélynek ütközött. A buszvezető az ütközést követően ellenkormányzott, amelynek következtében a busz bal eleje átnyúlt a Citroën forgalmi sávjába és az ott tartózkodó gépjárművel összeütközött. A balesetben részes mindkét gépjármű megsérült, személyi sérülés azonban nem történt. A káresemény időpontjában az autóbusz az alperesnél rendelkezett érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéssel. A felperesi jogelőd a helyreállítási költségből származó kárának megtérítését kérte az alperestől. Az alperes a teljesítéstől elzárkózott. 2014. március 17. napján a Citroën gépjármű tulajdonosa a követelését egy másik kft.-re, majd 2015. szeptember 29. napján ez a másik kft. a követelésérvényesítését az indítványozóra (az alapügy felperesére) engedményezte. Az indítványozó a fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest „kártérítés” jogcímén 484.033 Ft, és ezen összeg után 2014. február 8. napjától járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamat és perköltsége megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg indítványozónak 484.033 Ft-ot, és ezen összeg után 2014. február 8. napjától a kifizetés napjáig járó az adott késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 244.846 Ft perköltséget.
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a fellebbezést kisebb részben megalapozottnak tartotta, az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét – a keresetet a perköltség körében részben elutasító rendelkezés körében – nem érintette, egyebekben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a per elbírálásához szükséges tényállást megfelelő mértékben feltárta, a bizonyítást lefolytatta, az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazta, a bizonyítási eljárás során megállapított tényállásból a jogszabályok megfelelő alkalmazásával levont jogi következtetésével a másodfokú bíróság azonban csak részben értett egyet. A másodfokú bíróság foganatosította a szakértő személyes meghallgatására irányuló alperesi bizonyítási indítványt, és a 2018. október 16. napján tartott tárgyaláson igazságügyi szakértőt hallgatott meg a felperesi jogelőd közrehatása körében. A másodfokú bíróság a szakértő tényállításai alapján osztotta az alperesi fellebbezésben foglaltakat, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi jogelőd a perbeli baleset elkerülése érdekében maga sem úgy járt, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesi jogelőd által tanúsított vezetéstechnikai hiba, az, hogy nem nézett jobbra, és nem próbálta meg fékezéssel vagy balra kormányzással elkerülni a perbeli balesetet, károsulti közrehatásnak minősül, melynek mértékét a másodfokú bíróság 30 %-ban állapította meg. A másodfokú bíróság erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 394. § (1) bekezdésére utalással részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét a felperesi jogelőd 30 %-os közrehatásának megfelelően leszállította.

[4] 3. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék ítéletével szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve annak megsemmisítését, mivel az – állítása szerint – sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Indokolása alapján az ítélet azért sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a másodfokú eljárásban elrendelt bizonyítás (szakértő személyes meghallgatása) vonatkozásában előterjesztett felperesi észrevéte-
leket, valamint a szakértői nyilatkozat cáfolatára csatolt bizonyítékokat a bíróság teljességgel figyelmen kívül hagyta, nem vizsgálta az indítványozó által előterjesztett bizonyítékokat és észrevételeket, mellőzésének indokát sem a tárgyaláson, sem ítéletében nem fejtette ki, abban még csak említést sem tett az indítványozó által becsatolt, perdöntő jelentőségű videó-felvételről. Indokolásának alátámasztására hivatkozott a 7/2013. (III. 1.) AB határozatra, a 3215/2014. (IX. 22.) AB határozatra, valamint a 36/2014. (XII. 18.) AB határozatra is.


[5] 4. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmány­jogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[6] 4.1. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz határidőn belül érkezett be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog indítványozó szerinti sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény – indítványozó szerint – megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a feltételnek is, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]; az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].

[7] 4.2. Az indítvány azonban nem felel meg annak a feltételnek, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó (Abtv. 29. §). A támadott ítéletben nem történt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, továbbá a bírói döntés alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, az indítványozó ugyanis csak a Törvényszék döntésével szembeni kifogásait fogalmazta meg, alkotmányossági érvelést alkotmányjogi panasza ténylegesen nem tartalmaz.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt bírói döntés felülbírálatára és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó valódi célja a bírósági döntés nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása.
[9] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjai, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A tényállás és a bíróság jogértelmezésének vizsgálatára, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. „Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja azt sem, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}
[10] A tisztességes eljárás alapjoga – amelyre az indítványozó hivatkozott – nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmány­bíróság a bírósági szervezet feletti „szuperbíróság” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el {elsőként lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[11] A támadott bírósági döntés – a jelen ügyben feltárható összefüggések alapján – ezért nem képezhette érdemi vizsgálat tárgyát.

[12] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

    Dr. Varga Zs. András s. k.,
    tanácsvezető alkotmánybíró
    .
    Dr. Horváth Attila s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Schanda Balázs s. k.,
    alkotmánybíró
    .
    Dr. Pokol Béla s. k.,
    előadó alkotmánybíró

    Dr. Szívós Mária s. k.,
    alkotmánybíró
    .

    .
    English:
    English:
    .
    Petition filed:
    .
    03/12/2019
    Subject of the case:
    .
    Constitutional complaint against the judgement No. 4.Gf.75.094/2018/26-I of the Budapest-Capital Regional Court (damages)
    Number of the Decision:
    .
    3315/2019. (XI. 21.)
    Date of the decision:
    .
    11/04/2019
    .
    .