A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.094/2018/26-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A Gépjármű Károsultak Országos Szövetsége (rövidítve GÉKOSZ; jogi képviselő: Karkosák Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Karkosák Balázs; a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, melyben kérte a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.094/2018/26-I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az indítványozó az alapügy felperese volt. Az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletben megállapított tényállás szerint 2014. február 7. napján egy kft. tulajdonát képező Citroën C5 típusú személygépjárművel közlekedett egy magánszemély Budapesten a Szent Gellért tér irányából az Erzsébet-híd irányába. A felhajtónál a belső forgalmi sávban haladt és az ,,elsőbbségadás kötelező” táblánál a vonal előtt megállva elengedte a Hegyalja út forgalmát, majd megkezdte a jobbra kanyarodását. Vele egy időben indult szintén a hídra történő felhaladás céljából egy csuklós autóbusz, amely a hídra történő felhaladása során a jobb hátsó kerekével a járdaszegélynek ütközött. A buszvezető az ütközést követően ellenkormányzott, amelynek következtében a busz bal eleje átnyúlt a Citroën forgalmi sávjába és az ott tartózkodó gépjárművel összeütközött. A balesetben részes mindkét gépjármű megsérült, személyi sérülés azonban nem történt. A káresemény időpontjában az autóbusz az alperesnél rendelkezett érvényes kötelező gépjármű felelősségbiztosítási szerződéssel. A felperesi jogelőd a helyreállítási költségből származó kárának megtérítését kérte az alperestől. Az alperes a teljesítéstől elzárkózott. 2014. március 17. napján a Citroën gépjármű tulajdonosa a követelését egy másik kft.-re, majd 2015. szeptember 29. napján ez a másik kft. a követelésérvényesítését az indítványozóra (az alapügy felperesére) engedményezte. Az indítványozó a fizetési meghagyásból perré alakult eljárásban kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest „kártérítés” jogcímén 484.033 Ft, és ezen összeg után 2014. február 8. napjától járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamat és perköltsége megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg indítványozónak 484.033 Ft-ot, és ezen összeg után 2014. február 8. napjától a kifizetés napjáig járó az adott késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 244.846 Ft perköltséget.
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes élt fellebbezéssel. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a fellebbezést kisebb részben megalapozottnak tartotta, az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét – a keresetet a perköltség körében részben elutasító rendelkezés körében – nem érintette, egyebekben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a per elbírálásához szükséges tényállást megfelelő mértékben feltárta, a bizonyítást lefolytatta, az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazta, a bizonyítási eljárás során megállapított tényállásból a jogszabályok megfelelő alkalmazásával levont jogi következtetésével a másodfokú bíróság azonban csak részben értett egyet. A másodfokú bíróság foganatosította a szakértő személyes meghallgatására irányuló alperesi bizonyítási indítványt, és a 2018. október 16. napján tartott tárgyaláson igazságügyi szakértőt hallgatott meg a felperesi jogelőd közrehatása körében. A másodfokú bíróság a szakértő tényállításai alapján osztotta az alperesi fellebbezésben foglaltakat, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperesi jogelőd a perbeli baleset elkerülése érdekében maga sem úgy járt, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesi jogelőd által tanúsított vezetéstechnikai hiba, az, hogy nem nézett jobbra, és nem próbálta meg fékezéssel vagy balra kormányzással elkerülni a perbeli balesetet, károsulti közrehatásnak minősül, melynek mértékét a másodfokú bíróság 30 %-ban állapította meg. A másodfokú bíróság erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 394. § (1) bekezdésére utalással részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét a felperesi jogelőd 30 %-os közrehatásának megfelelően leszállította.
[4] 3. Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék ítéletével szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve annak megsemmisítését, mivel az – állítása szerint – sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését. Indokolása alapján az ítélet azért sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a másodfokú eljárásban elrendelt bizonyítás (szakértő személyes meghallgatása) vonatkozásában előterjesztett felperesi észrevéte-
leket, valamint a szakértői nyilatkozat cáfolatára csatolt bizonyítékokat a bíróság teljességgel figyelmen kívül hagyta, nem vizsgálta az indítványozó által előterjesztett bizonyítékokat és észrevételeket, mellőzésének indokát sem a tárgyaláson, sem ítéletében nem fejtette ki, abban még csak említést sem tett az indítványozó által becsatolt, perdöntő jelentőségű videó-felvételről. Indokolásának alátámasztására hivatkozott a 7/2013. (III. 1.) AB határozatra, a 3215/2014. (IX. 22.) AB határozatra, valamint a 36/2014. (XII. 18.) AB határozatra is.
[5] 4. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[6] 4.1. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz határidőn belül érkezett be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog indítványozó szerinti sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény – indítványozó szerint – megsértett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a feltételnek is, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]; az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].
[7] 4.2. Az indítvány azonban nem felel meg annak a feltételnek, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség történt volna, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről volna szó (Abtv. 29. §). A támadott ítéletben nem történt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, továbbá a bírói döntés alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, az indítványozó ugyanis csak a Törvényszék döntésével szembeni kifogásait fogalmazta meg, alkotmányossági érvelést alkotmányjogi panasza ténylegesen nem tartalmaz.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt bírói döntés felülbírálatára és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó valódi célja a bírósági döntés nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és megváltoztatása.
[9] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontjai, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A tényállás és a bíróság jogértelmezésének vizsgálatára, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a bíróság egy-egy bizonyítási indítványt, bizonyítékot milyen szempontok alapján és miként értékelt), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. „Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja azt sem, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}
[10] A tisztességes eljárás alapjoga – amelyre az indítványozó hivatkozott – nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti „szuperbíróság” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el {elsőként lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[11] A támadott bírósági döntés – a jelen ügyben feltárható összefüggések alapján – ezért nem képezhette érdemi vizsgálat tárgyát.
[12] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |