A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a büntetések és intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 176. §-a, a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 134/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján a büntetések és intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv.tv.) 176. §-a, valamint a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 134/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.
[2] Az indítványozó a Fővárosi Bíróság 13.B.522/1998/50. számú ítéletével és a Legfelsőbb Bíróság Bf.I.1.374/2000/9. számú ítéletével kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztését tölti a Szegedi Fegyház és Börtönben.
[3] Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, mert álláspontja szerint a Bv.tv. 176. §-a és a kapcsolódó IM rendelet 134/A. §-a, amely az elítéltek számára küldhető csomagok egyes szabályait tartalmazza, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát alaptörvény-ellenesen korlátozza. Az indítványozó a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó sérelmezte, hogy az IM rendelet alapján az elítélt birtokában kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet boltjában vásárolt, illetve a csomagban beküldhető élelmiszerek lehetnek. Ennek következtében bizonyos termékcsoportok fogyasztása elérhetetlenné vált számára (pl. lekvárok, sütemények, puding, croissant-ok). Az indítványozó nem ért egyet azzal sem, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések alapján lényegében a büntetés-végrehajtási intézet vezetője döntheti el, hogy milyen tárgy lehet a birtokában, mert ez álláspontja szerint a tulajdonhoz való alapjogát sérti.
[4] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2018. november 20-án kelt levelében felhívta az indítványozót, hogy megfelelő, alkotmányjogi érvekkel alátámasztott indokolással egészítse ki panaszát. Az indítványozó alkotmányjogi panaszának kiegészítésében korábbi indokainak megismétlése mellett hivatkozott a 3015/2019. (I. 7.) AB végzéssel visszautasított alkotmányjogi panaszában foglaltakra és a két ügy együttes elbírálását kérte.
[5] 1.2. Az igazságügyi miniszter a kérelmező alkotmányjogi panaszával kapcsolatban amicus curiae beadványt nyújtott be, amelyben kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog nem esik egybe a polgári jogi értelemben vett tulajdonnal, mert csak a megszerzett tulajdont, illetve a tulajdoni várományt védi. A miniszter álláspontja szerint az indítványozó elítélt birtokában tartható, az intézeti boltban vásárolt cikkek körének és a csomagküldésnek a korlátozása ezért nem tartozik az alkotmányos értelemben vett tulajdon védelme alá.
[6] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóságra vonatkozó kritériumoknak.
[7] 2.1. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság előtt egy másik alkotmányjogi panasza folytán eljárás van folyamatban, amelyben az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján a Bv.tv., az IM rendelet és a Szegedi Fegyház és Börtön Házrendjének azon rendelkezéseit támadja, amelyek az elítélt birtokában tartható tárgyak körét szabályozzák. Az indítványozó kérte a két ügy egyesítését.
[8] Az Abtv. 58. § (2) bekezdése alapján együttes vizsgálat és elbírálás végett az előadó alkotmánybíró elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan ügyek egyesítését, amelyeknek a tárgya egymással összefügg. Jelen esetben azonban az ügyek egyesítésére azért nincs mód, mert időközben az Alkotmánybíróság 3015/2019. (I. 7.) AB végzésével az indítványozó korábbi alkotmányjogi panaszáról már döntött, és azt visszautasította. Jelen végzésben az Alkotmánybíróság ennek következtében az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján kizárólag a Bv.tv. 176. §-a és az IM rendelet 134/A. §-a elleni alkotmányjogi panaszt vizsgálta, amely szerint a büntetés-végrehajtási intézet területén lévő üzletben vásárolható tárgyak körének és az elítéltek részére történő csomagküldésnek a szabályai az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot sértik.
[9] 2.2. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján – az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet írásban benyújtani.
[10] A Bv.tv. 176. §-át a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, egyes büntető tárgyú törvények, valamint az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények módosításáról szóló 2017. évi CXLIV. törvény 106. §-a módosította és ezek a törvényi rendelkezések 2018. július 1-jén léptek hatályba.
[11] Az IM rendelet 134/A. §-át az egyes büntető- és büntetés-végrehajtási jogi tárgyú, valamint ezzel összefüggő igazságügyi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 22/2017. (XII. 22.) IM rendelet 42. §-a iktatta be és a módosítás szintén 2018. július 1-jén lépett hatályba. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2018. november 7-én – a 130. napon – adta postára. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszt határidőben benyújtották.
[12] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Abtv. 26. § (2) bekezdés], a támadott jogszabályi rendelkezéseket (Bv. tv. 176. §, IM rendelet 134/A. §), az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XIII. cikk (1) bekezdés], az alaptörvény-ellenességre vonatkozó indokolást, valamint a támadott jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére vonatkozó kifejezett kérelmet.
[13] Az Abtv. 26. § (2) bekezdés a) pontja alapján az Alkotmánybíróság eljárása akkor kezdeményezhető, ha alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül – bírói döntés nélkül – következett be a sérelem. Az indítványozó életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetése már a támadott jogszabályi rendelkezések hatálybalépésének idején is folyamatban volt, így az elítéltek részére történő csomagküldés szabályainak változása folytán közvetlen érintettsége megállapítható.
[14] Az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint az alkotmányjogi panaszeljárás kezdeményezésének másik feltétele, hogy a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás nincs vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó kimerítette. Az ügyben más jogorvoslati lehetőség nem állt az indítványozó rendelkezésére, így az indítvány ennek a feltételnek is eleget tett.
[15] 3. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában rögzített, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta.
[16] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[17] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések korlátozzák a részére csomagban küldhető és az intézetben lévő üzletben megvásárolható tárgyak körét, és ezzel az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében szereplő tulajdonhoz való jogát sértik.
[18] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonba más és más {legutóbb pl. 3012/2017. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [46]; 3219/2012. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [6]}. Az Alkotmánybíróság az indítvány befogadása során tehát elsőként nem azt vizsgálta, hogy az indítványozó által felvetett kifogások és az azt alátámasztó indokolás a polgári jog vagy a közjog szabályai szempontjából a tulajdon sérelmére utalnak-e, hanem azt, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében szereplő alapjog tartalmát kitöltő alkotmányjogi összefüggéseket érintik-e.
[19] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alaptörvény XIII. cikke – a tulajdonhoz való alapjog – a már megszerzett tulajdont, illetve kivételes esetekben a tulajdoni várományokat védi {pl. 3209/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [64]–[65]; 3115/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [34]}. Az indítványozó panasza ezzel szemben a támadott jogszabályi rendelkezések vonatkozásában nem meglévő tulajdonának alaptörvény-ellenes korlátozását (pl. tulajdona elvonását) sérelmezi, hanem a büntetés-végrehajtási intézetben lévő boltban árult vagy csomagban számára beküldhető tárgyak körének korlátozását, vagyis a tulajdonszerzést, a birtokba vételt érintő szabályokat kifogásolja. Ennek következtében panasza a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme körébe tartozó kérdést nem vet fel.
[20] Az alkotmányos tulajdonvédelem másik aspektusa a tulajdoni várományok védelme. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján a tulajdoni váromány csak kivételes esetben részesülhet alapjogi védelemben. Az Alaptörvény XIII. cikke által biztosított jogvédelem tehát a már megszerzett tulajdonon kívül kizárólag az érdekeltek ellenszolgáltatásán, járulékfizetésén alapuló, társadalombiztosítási jogosultságokra vonatkozó közjogi várományokra terjed ki {legutóbb pl: 3105/2018. (IV. 9.), Indokolás [29], korábban 23/2016. (XII. 12.) AB határozat, Indokolás [140]; 3209/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [66]; 3088/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezések nem érintenek ebbe a körbe tartozó alkotmányos kérdéseket, így alkotmányjogi összefüggés ebben a vonatkozásban sem áll fenn.
[21] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezek alapján a panaszban foglaltak és az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésben biztosított tulajdonhoz való jog tekintetében nem állapítható meg alkotmányjogi összefüggés. A támadott jogszabályi rendelkezések tekintetében ezért az alkotmányjogi panaszban szereplő érvek nem vetik fel az alaptörvény-ellenesség kételyét, illetve nem alapoznak meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |