A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.38.050/2017/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó jogi képviselője (dr. Ihász Lajos ügyvéd) útján a Kúria Pfv.IV.38.050/2017/8. számú ítéletével szemben a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a Kúria Pfv.IV.38.050/2017/8. számú ítélete sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben elismert tulajdonvédelmi garanciákat. Az indítványozó ilyen alaptörvényi hivatkozás mentén kezdeményezi a kifogásolt bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó kisajátítási ügyben az indítványozó felperesként szerepel. Az eljáró bíróságok által megállapított tényállás rövid lényege szerint a felperes kizárólagos tulajdonában állt a per tárgyát képező szántó művelési ágú ingatlan. A Magyar Állam nevében eljáró alperes a szóban forgó ingatlan egy részére kisajátítási kérelmet terjesztett elő „közlekedési infrastruktúra-fejlesztés” miatt. A kisajátítást elrendelő jogerős határozattal szemben az indítványozó nyújtott be bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet, amelyben a határozat megváltoztatását és a kártalanítás összegének felemelését kérelmezte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a kártalanítás összegének a tényleges, forgalmi értéket kell tükröznie, amelyet a szakértő elsősorban a forgalmi adatok állapít meg (erről lásd: Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.246/38/II. számú ítéletének 2–5. oldalait).
[4] Az indítványozó a jogerős bírósági döntést felülvizsgálati kérelemmel támadta, amelyben a kártalanítás összegét vitatta. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak, és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Ítéleti indokolásában a Kúria arra mutatott rá, hogy kisajátítás esetén az értékgarancia elve érvényesül, amelyhez az ingatlan forgalmi értékét szükséges alapul venni. A Kúria felülvizsgálata szerint a perbeli szakvélemény felhasználása jogszerű volt, és az elsőfokú bíróság megalapozottan támaszkodott erre a szakvéleményre (erről lásd: Kúria Pfv.IV.38.050/2017/8. számú ítéletének 5–8. oldalait).
[5] Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, amelyben az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglalt tulajdonvédelmi garancia megsértésére hivatkozott. Indítványának indokául előadja, hogy az eljáró bíróságok megsértették a kártalanítás „teljességének” elvét, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kártalanítás összegének az értékgarancia követelményével kell összhangban állnia. Az indítványozói álláspont szerint ugyanis a forgalmi érték megtérítésén túl a kártalanítás összegének alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a tulajdonos a kisajátított ingatlana helyett azonos vagy hasonló jellemzőkkel, így területnagysággal és földminőséggel rendelkező ingatlant vásárolhasson. Érvelése szerint azt, aki ellen a kisajátítást elrendelték, olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kára be sem következett volna. Az indítványozó ennek megfelelően a bíróság által megítélt kártalanítás összegét vitatta.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[7] Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeként határozza meg, hogy az indítvány bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a befogadhatóság e feltételei vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság minden esetben külön-külön vizsgálja {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[8] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság e törvényi feltételével összefüggésben elsőként arra emlékeztet, hogy az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; legutóbb megerősítette: 3198/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [10]}.
[9] Az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglalt tulajdonvédelmi garancia megsértésére lényegét tekintve azért hivatkozik, mert vitatja a bíróság által megítélt kártalanítás összegét. Az Alkotmánybíróság az előbbiekben felidézett következetes álláspontja értelmében ugyanakkor az ítélkező bíróság bizonyítékértékelési és jogértelmezési szabadságához tartozik, hogy a bizonyítékokat meggyőződése szerint mérlegelje és ezzel együtt jogági minősítésüket illetően szabadon alakíthassa ki jogi álláspontját, valamint ennek megfelelően saját maga dönthessen a tényállás megállapításáról. Az eljáró bíróság által elfogadott jogértelmezés és a bizonyítékok mérlegelésének ilyen felülvizsgálatától pedig az Alkotmánybíróság mindaddig tartózkodik, amíg a jogértelmezés pontosan körülírt, Alaptörvényben védelmezett jogot nem sért {lásd például: 3027/2017. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [15]}. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azonban pontosan körülírt alaptörvény-ellenességre nem hivatkozik, ehelyett az Alkotmánybíróság megítélése szerint a panasz valójában a bírói döntésben megítélt kártalanítási összeg ismételt felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság e körben jegyzi meg, hogy töretlen gyakorlata értelmében a kisajátítás esetén járó kártalanítás mindig az értékgarancia elvét kell hogy kövesse {legutóbb megerősítette: 3255/2018. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [21]}. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján úgy ítéli meg, hogy az alkotmányjogi panaszban előadott kifogás nem vet fel olyan alaptörvény-ellenességi kételyt, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést. Az Alkotmánybíróság emellett az alkotmányjogi panaszban felvetett kérdéseket a jelen ügyben nem értékelte olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésekként sem, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna {elsőként lásd: 3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3], legutóbb megerősítette: 3186/2018. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[10] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek.
[11] 3. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
helyettes tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |