A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.21.218/2021/4. számú részítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Kalló János Márk ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában – a Kúria Pfv.II.21.218/2021/4. számú részítéletének a Fővárosi Törvényszék 117.Pf.632.069/2021/7. számú részítéletére és a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 4.P.XX.22.060/2019/33/I. számú részítéletére kiterjedő hatállyal történő alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel véleménye szerint azok ellentétesek az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében, a XIII. cikk (1) bekezdésében, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, a 25. cikk (3) bekezdésében és a 28. cikkben foglaltakkal.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege a következőképpen foglalható össze.
[3] Az indítványozó természetes személy – a perbeli felperes – házassági közös vagyon megosztása és tulajdonjog megállapítása iránti keresetet terjesztett elő az alperessel szemben. Az elsőfokon eljáró Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 4.P.XX.22.060/2019/33/I. számú 2021. február 12-én kelt részítéletrészítéletével az indítványozó felperes elsődleges tulajdonjog megállapítására irányuló keresetet elutasította.
[4] Az elsőfokú bíróság – miután jogi álláspontja szerint az ingatlan családjogi közös vagyon – széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le a felperes szülei által adott juttatások alvagyoni jellegének tisztázására. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével arra a meggyőződésre jutott, hogy a pénzajándék leszármazott javára való juttatásának ítélkezésigyakorlat által kialakított vélelmével szemben az alperes sikerrel bizonyította, hogy a juttatás mindkettőjük részére szólt. Ugyanakkor rámutatott, hogy a felek közötti jogvita elbírálásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a perindítást megelőzően a felek közjegyző előtt közokiratba foglalt szerződést kötöttek. A 11052/Ü/546/2018/2. számú közokiratba foglalt szerződésben a felek megállapodtak a házastársi közös vagyon megosztásáról. A szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan egyenlő arányú közös tulajdonuk, forgalmi értékét 20 000 000 forintban határozták meg. A közös tulajdont úgy szüntették meg, hogy az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 10 000 000 forint e lenérték megfizetése mellett az indítványozó szerzi meg, amelynek megfizetését bankhitel igénybevételével és a két gyermek után fizetendő tartásdíj beszámításával vállalta. A közös tulajdon megszüntetése a szerződésbe foglalt tartalommal nem valósult meg, az indítványozó nem fizette meg a megváltási árat.
[5] A szerződésben foglalt tulajdonjogi helyzet rögzítését az elsőfokú bíróság a felperesnek a különvagyon megtérítéséről való kifejezett lemondásának értékelte. Az érvényesen létrejött szerződés jogkövetkezménye pedig az, hogy attól utóbb egyoldalúan egyik házastárs sem térhet el.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság – tárgyaláson kívül hozott – 2021. június 4-én kelt 117.Pf.632.069/2021/7. számú részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.
[7] A másodfokú bíróság részítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított döntése is helytálló. A másodfokú bíróság azonban a döntés indokolását módosította.
[8] A Fővárosi Törvényszék rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban, hogy a házastársi közös vagyon megosztásán belül az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése tárgyában érvényesen létrejött szerződés jogkövetkezménye, hogy attól utóbb egyoldalúan egyik fél sem térhet el, nem teheti vitássá a szerződésben feltüntetett vagyontárgy közös vagyonhoz vagy részben valamelyik fél különvagyonához tartozását. Ebből pedig azt következik, hogy az elsőfokú bíróságnak már vizsgálnia sem kellett volna a felek által előadott további tényállításokat és az általa lefolytatott további bizonyítási is szükségtelen volt, mert a felek az ingatlan tulajdonjogi helyzetét egymás közötti megállapodásukkal rendezték, amelyre a szerződési szabadság elvéből fakadóan lehetőségük volt.
[9] A jogerős részítélettel szemben az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság 2022. szeptember 6-án kelt Pfv.II.21.218/2021/4. számú részítéletével a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
[10] A Kúria részítélete indokolásában rámutatott, hogy az indítványozó felperes megalapozatlanul állította a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) anyagi pervezetés szabályait tartalmazó 237. § (2) bekezdése megsértését. A felek határozzák meg az eljárás kereteit, a jogvita ténybeli és jogi kereteinek meghatározása a felek feladata, nyilatkozatuk köti a bíróságot. A perbeli rendelkezés joga a tény-, jogállítás és kérelem tekintetében a feleket illeti meg, míg a bíróság folyamatosan figyelemmel kíséri a pervitelt és szükség esetén jelzi a feleknek azokat a körülményeket, helyzeteket, amelyek a jogvita eldöntésére befolyással lehetnek (Kúria Pfv.II.20.207/2022/6.).
[11] A Kúria azt állapította meg, hogy a jelen ügyben a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogvita ténybeli és jogi kerete tisztázott volt.
[12] A Kúria hangsúlyozta továbbá, hogy az anyagi pervezetés nem a fél pernyertessége érdekében adott bírói utasítás, nem használható az ügy érdemében való állásfoglalásra, nem lehet útmutatás a bíróság által helyesnek tartott jogszabályi rendelkezés felhívására. Az anyagi pervezetés nem a professzionális pervitel pótlása (Kúria Pfv.II.20.207/2022/6.).
[13] A Kúria megállapítása szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a jogerős részítélet a dologi jogi igénye elbírálása hiányában sérti a Pp. 386. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 341. § (1) bekezdését. A jogerős részítélet az elsőfokú bíróság részítéletét hatályában fenntartotta, azaz a felperes dologi jogi igényét – érdemben az elsőfokú bírósággal egyezően, de eltérő indoklással – megalapozatlannak ítélte. A részítélettel elbírált körben tehát az érvényesített igényt elbírálta.
[14] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszát, amelyet a főtitkár hiánypótlási felhívása alapján részben kiegészített, illetve nyilatkozott arról, hogy az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére csak háttérszabályként kíván hivatkozni, továbbá a XXIV. cikk (1) bekezdésével kapcsolatos hivatkozását nem tartja fenn.
[15] Az alkotmányjogi panasz – összefoglalóan – az alábbiakat tartalmazza. Az indítványozó alkotmányjogi panasza szerint a Kúria Pfv.II.21.218/2021/4. számú részítélete és az I. és II. fokú részítéletek sértik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését; a XIII. cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, a 25. cikk (3) bekezdését és a 28. cikket.
[16] Az indítványozó álláspontja szerint a részítéletek sértik a tulajdonhoz való jogát, a tisztességes eljáráshoz való jogot és a jogorvoslathoz való jogot, mert nézete szerint a perbe vitt jogai érdemi vizsgálatára nem az alapul fekvő jogszabályok alkalmazásával került sor, a bíróságok egymásnak ellentmondó pervezetése okán perbeli nyilatkozatait nem tudta megfelelően megtenni, és a bíróságok a polgári jogi alapelveket sértve hoztak döntést. Álláspontja szerint a Kúria önkényesen mellőzte a PK 281. számú állásfoglalás alkalmazását, ami sérti a fair trial követelményét.
[17] Az indítványozó az alapjogi sérelmemet a tisztességes bírósági eljáráshoz és ennek csorbulása következtében az otthon nyugalmához és tulajdonhoz való jog kapcsán abban látja, hogy a bíróságok még jogi képviselővel eljárva is előre nem látható módon, olyan a szabályok írott szövegével és céljával ellentétes jogalkalmazást folytattak, amely révén tulajdonképpen a perbe vitt jogai érdemi vizsgálatára érdemben nem is az alapul szolgáló jogszabályok alkalmazásával került sor. Bár jogi képviselő útján a perbe vitt jogai gyakorlása körében a tőle telhető gondossággal igyekezett a perbeli jogosítványait gyakorolni, mégis semmilyen formában nem volt előre látható a bíróságok ítéleti indokolása, hiszen azok nem az alapul szolgáló előírásokon alapultak.
[18] Az indítványozó szerint a másodfokú és a felülvizsgálati határozatban található egymástól eltérő indokolási szempontok attól is elzárták, hogy ténylegesen minden bírói aggályt cáfolni tudjon, a bíróságok anyagi pervezetés körébe tartozó iránymutatásai szerint előterjesszen minden olyan indítványt és nyilatkozatot, amelyet az eljárt bíróságok az addigiakban már megtett nyilatkozataihoz képest hiányolnak, vagy eltérően látnak.
[19] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.
[20] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[21] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára [Abtv. 27. § (1) bekezdés] alapította.
[22] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására – az Abtv. 27. § (1) bekezdésére hivatkozással – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljáró bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[23] A Kúria Pfv.II.21.218/2021/4. számú ítéletét 2022. október 6-án töltötte le az indítványozó ügyvédje. Az alkotmányjogi panaszt 2022. december 1. napján elektronikus úton nyújtotta be az elsőfokú bíróságon. Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a Kúria Pfv.II.21.218/2021/4. számú ítéletével szemben a törvényi határidőn belül terjesztette elő.
[24] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Pfv.II.21.218/2021/4. számú ítélete az ügy érdemében hozott döntésnek minősül, így a tárgyi hatály szempontjából megfelel az Abtv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott feltételnek.
[25] Az indítvány az 27. § (1) bekezdés b) pontjának is eleget tesz, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[26] 3.2. Az indítványozó természetes személy a bírósági eljárásban félként részt vett, így érintettsége a támadott határozatokkal összefüggésben megállapítható.
[27] 3.3. Az indítványozó jogosultnak tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben nyújtotta be az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát {lásd hasonlóan pl. 3326/2022. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [2], [9], [10], [13]; 168/2018 (V. 16.) AB végzés, Indokolás [33]}.
[28] 3.4. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont első fordulata értelmében az alkotmányjogi panasz előterjesztésének feltétele az indítványozó – Alaptörvényben biztosított – jogának sérelme.
[29] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek csak részben felel meg.
[30] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pontja szerint a kérelem határozott, ha egyértelműen megjelöli az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét.
[31] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában szereplő, megsértettnek állított alaptörvényi rendelkezések egy része – az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése, a 25. cikk (3) bekezdése és a 28. cikke – nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak.
[32] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem biztosít az indítványozó számára alapjogot az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése. „[A]z Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése az (1) bekezdéshez kapcsolódó intézményvédelmi rendelkezés, amely alapján az állam olyan jogi környezet és gyakorlat kialakítására köteles, amely az otthon védelmét ténylegesen is biztosítja. Ez a bekezdés nem formál alanyi jogot az otthon védelmére, de alapot adhat arra, hogy az állam az otthon nyugalma érdekében fellépjen. A jogalany a magánéletének színhelye (otthona) nyugalmának védelmét az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése alapján kérheti.” {3308/2020. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [24]; 3432/2020. (XII. 9.) AB határozat, Indokolás [15]; 3081/2023. (II. 16.) AB végzés, Indokolás [14]}
[33] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. E rendelkezés a Kúriának a bírósági szervezeten belül betöltött feladatáról (jogegység biztosítása), ennek érdekében pedig jogegységi határozat hozatalára való felhatalmazásról szól, az indítványozónak nem biztosít alanyi alkotmányos jogot {lásd például: 3091/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [43]–[44]; 3158/2017. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [19]}.
[34] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály szintén nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]; 3124/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[35] A jogállamiság elvét az indítványozó csak kérelme alátámasztásaként jelölte meg, az ezen elvet tartalmazó cikkre való tartalmi hivatkozást nem lehet önálló indítványi elemnek tekinteni.
[36] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pontjában írott feltételnek – az ismertetett vonatkozásokban – nem felel meg.
[37] Az indítvány a tulajdonhoz, és a jogorvoslathoz való jog sérelmét illetően önálló indokolást nem tartalmaz, ezen alapjogok megsértését alapvetően a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére alapozza. Erre tekintettel a XIII. cikk (1) bekezdésének és a XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét állító indítványi elemeket a továbbiakban a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában vizsgálja az Alkotmánybíróság.
[38] 4. Az Alkotmánybíróság tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében írott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében vizsgálta a bíróság határozatával szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeinek való megfelelést. Vizsgálata során a következőket állapította meg.
[39] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése alapján az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
[40] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a Kúria Pfv.II.21.218/2021/4. számú részítélete tekintetében az Alaptörvényben biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való joga vélt sérelmének lényegét elsődlegesen abból vezette le, hogy – az indítványozó álláspontja szerint – mind az elsőfokú, mind a másod fokú bíróság az anyagi pervezetésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megsértették, és a Kúria ezt döntése során nem vette figyelembe.
[41] A Pp. 384. § (1) bekezdése „[Döntés az anyagi pervezetéssel összefüggő felülbírálati jogkör keretében]” cím alatt rámutat: „Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére önmagában nem szolgálhat alapul, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésével nem ért egyet. Kizárólag ezen okból a felek sem kérhetik az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.”
[42] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának további állított sérelmei a támadott határozatok törvényességi szempontú felülvizsgálatára irányulnak. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva a bírói döntést törvényességi szempontból nem vizsgálhatja felül. Az a tény, hogy a bíróság az indítványozó álláspontja szerinti tartalmától eltérően értelmezte az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[43] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, vagy ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel.
[44] Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva a bírói döntést törvényességi szempontból nem vizsgálhatja felül.
[45] „Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntések alaptörvény-ellenességének alátámasztására. Ezért az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.” {3179/2016. (IX. 26.) AB végzés, Indokolás [15]}
[46] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A bírósági döntéseket – az Alaptörvény felhatalmazása alapján – az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálata során.
[47] Az Alkotmánybíróság ezúton is hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint „[a] bírósági joggyakorlat egységének biztosítása sem az Alkotmánybíróság, hanem a bíróságok, kiemelten pedig a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény III. fejezete], ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]}
[48] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozók az alkotmányjogi panaszukban nem állítottak olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné.
[49] 5. A fentiekre tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) pontjában, valamint 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |