English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00890/2021
Első irat érkezett: 04/20/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.VII.20.930/2020/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (üzletrész átruházási szerződés létre nem jöttének megállapítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/23/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.287/2019/10. számú ítélete és a Kúria Pfv.VII.20.930/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
A felperesek üzletrész átruházási szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti keresetet terjesztettek elő az indítványozó mint I. rendű alperes és a II. rendű alperes ellen.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az üzletrész adásvétellel történő átruházásáról szóló megállapodás nem jött létre. A bíróság megkereste a cégbíróságot, hogy az I. és II. rendű alpereseknek az érintett társaság vonatkozásában bejegyzett tulajdonjogát törölje, az eladó tulajdonjogát jegyezze vissza. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a cégbíróság megkeresését mellőzte, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Kúria végzésével felülvizsgálatot megtagadta.
Az indítványozó álláspontja szerint a jogerős ítélet nem felel meg a jogszabályoknak, mert a bíróság nem vizsgálta meg a hatáskörét, és tévesen értelmezte a jogszabályokat, továbbá az ítélet téves ténymegállapításokat tartalmaz. Álláspontja szerint a Kúria ítélete sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert nem vizsgálata, hogy az első fokon eljáró bíróság rendelkezett-e a hatáskörrel a kereset elbírálására. Nézete szerint a Kúria döntése önkényes, sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát, mert a felülvizsgálatot téves jogértelmezés következtében tagadta meg, azt az indítványozó szerint érdemben el kellett volna bírálnia, figyelemmel a 2/2010. számú PK véleménytől való eltérésre..
.
Indítványozó:
    Kotrebai Erika
Támadott jogi aktus:
    Dunaújvárosi Járásbíróság 7.P.20.361/2018/52. számú ítélete
    Székesfehérvári Törvényszék 2.Pf.287/2019/10. számú ítélete
    Kúria Pfv.VII.20.930/2020/2. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_890_2_2021_indkieg.anonim.pdfIV_890_2_2021_indkieg.anonim.pdfIV_890_0_2021_indítvány.anonim.pdfIV_890_0_2021_indítvány.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3097/2024. (III. 1.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/20/2024
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2024.02.20 10:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3097_2024_AB_végzés.pdf3097_2024_AB_végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.930/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VII.20.930/2020/2. számú, felülvizsgálatot megtagadó végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az álláspontja szerint ellentétes az Alaptörvény II. cikkével, valamint a XXVIII. cikk (1), (2) és (7) bekezdésével.

      [2] 2. Az indítvány benyújtását megelőző bírósági eljárásnak az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következőképpen foglalhatók össze.

      [3] 2.1. Az indítványozó 1997-től élt élettársi közösségben néhai élettársával (a továbbiakban: örökhagyó); a kapcsolatból közös gyermek is született és a kapcsolat kezdetén együtt éltek az indítványozó korábbi házasságából született két gyermekével is. Az indítványozó és az örökhagyó közösen létrehozott egy gazdasági társaságot (a továbbiakban: kft.). Az örökhagyó 2001 szeptemberében akként végrendelkezett, hogy minden ingó- és ingatlan vagyonát az indítványozóra hagyta azzal, hogy a törvényes öröklésre jogosult leszármazói (négy gyermeke) kötelesrészre legyenek jogosultak. Meghagyta azt is, hogy a kötelesrészre jogosult örökösöket a kft. üzletrészének és a lakóházuknak az indítványozó részére történő kiadása után fennmaradó vagyonrészből kell kielégíteni. Ezidőben az indítványozó 10%, az örökhagyó 90% részesedéssel rendelkezett a kft.-ben., ezen túlmenően a hagyatéki leltár szerint az örökhagyó jelentős vagyonnal rendelkezett.
      [4] Az örökhagyó 2017. január 11-én elhunyt. Az indítványozó 2017. január 19-én változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő az illetékes cégbíróságnál; a benyújtott irat alapján az örökhagyó 2017. január 6-án 1 500 000 Ft ellenérték fejében átruházta a kft.-ben fennálló üzletrészét az indítványozóra, valamint annak arra a (korábban az örökhagyó által is nevelt) lányára, aki évek óta a kft. alkalmazásában állt. A cégbíróság a változás cégjegyzékbe történő bejegyzését 2017. február 1-jén elrendelte. A kötelesrészre szorított örökösök a hagyatéki eljárás során szereztek tudomást a végrendeletről, illetve az örökhagyónak a kft.-ben fennálló üzletrésze átruházásáról. Ez utóbbi körben büntetőeljárást is kezdeményeztek, melyben született olyan szakértői vélemény, amely szerint az átruházási szerződést nem az örökhagyó írta alá. Tekintettel arra, hogy a büntetőeljárást megszüntették, az eljáró közjegyző a végrendelet szerint átadta a hagyatékot (amelynek tehát ekkor már nem volt része az örökhagyó kft.-ben fennálló üzletrésze).

      [5] 2.2. A törvényes öröklésre jogosult gyermekek közül ketten (a továbbiakban: felperesek) keresetet nyújtottak be a bírósághoz, melyben annak megállapítását kérték, hogy a „Megállapodás üzletrész adásvétellel történő átruházásáról” elnevezésű szerződés nem jött létre. Kezdeményezték továbbá, hogy a bíróság rendelkezzen az eredeti állapot helyreállításáról, keresse meg a Székesfehérvári Törvényszék Cégbíróságát az örökhagyó tulajdonjogának a kft.-ben fennállott korábbi üzletrészére történő visszajegyzése, és az indítványozó és lánya (a továbbiakban együtt: alperesek) tulajdonjogának törlése érdekében. A felperesek jogi érdeküket abban jelölték meg, hogy pernyertességük esetén a hagyatéki vagyon értéke az üzletrésszel megemelkedik, és ez után is érvényesíthetnek kötelesrész iránti igényt. Kérték, hogy a bíróság küldje meg az ítéletét a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyzőnek is arra figyelemmel, hogy így az örökhagyó üzletrésze is a hagyatéki vagyon részét fogja képezni.
      [6] Az alperesek ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását arra hivatkozva, hogy a megállapítási kereset indításának törvényi feltételei nem állnak fenn, mivel a felpereseknek nincs jogi érdekeltségük a per megindítására. Álláspontjuk szerint a felpereseknek öröklési pert kellett volna indítaniuk. mivel az öröklési per lett volna az a rendelkezésre álló eszköz, amelyben a felperesek érvényesíthették volna igényüket. Kifejtették, hogy ellentmondásos a felperesek azon nyilatkozata, mely szerint 66 000 000 Ft-ot ért a kft.-ben fennálló üzletrész, de ehhez képest 1 500 000 Ft-ban tüntették fel a keresetlevélben a pertárgy értékét.
      [7] A perben – kijelölés után – első fokon eljáró Dunaújvárosi Járásbíróság a keresetnek helyt adott; megállapította, hogy a megállapodás az üzletrész átruházásról a felek között nem jött létre, megkereste továbbá a Székesfehérvári Törvényszék Cégbíróságát, hogy az örökhagyó tulajdonjogát a korábbi üzletrészére jegyezze vissza, az alperesek tulajdonjogát pedig törölje. Az alpereseknek a pertárgy értékének téves megjelölésére vonatkozó érvére az alábbiakat fejtette ki a bíróság: „A felperesek a keresetlevelükben helytállóan jelölték meg a pertárgy értékét 1 500 000 Ft-ban, figyelemmel arra, hogy azon üzletrész átruházási szerződésben is 1 500 000 Ft került feltüntetésre az átruházott üzletrész értékeként [Pp. 21. § (2) bekezdés]. A pertárgyérték alapján helyesen számították ki az illeték összegét, és azt helyes összegben fizették meg. Az üzletrész tényleges piaci értéke pertárgyérték szempontjából nem jön figyelembe.”

      [8] 2.3. Az alperesek fellebbezése alapján másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék az elsőfokú ítéletet annyiban megváltoztatta, hogy mellőzte a cégbíróság megkeresését és e körben elutasította a keresetet. Az alperesek fellebbezésükben – többek között – kifogásolták a hatásköri kifogásuk és áttétel iránti kérelmük elutasítását és azt is, hogy az elsőfokú bíróság arról olyan időpontban döntött, amikor az érdemi ellenkérelem előterjesztésére már nem volt lehetőségük, a határidő meghosszabbítása iránti kérelmüket pedig elutasította. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy az ügy elbírálása a járásbíróság hatáskörébe tartozott, mivel a per tárgyának a felperesek által 1 500 000 Ft-ban megjelölt értékét az alperesek sem vitatták, így a pertárgy értéke a járásbíróság hatáskörét alapozta meg. A per nem minősül jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos pernek, sem jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló pernek sem, tehát a törvényszék hatásköre ez alapján sem állapítható meg.
      [9] A bíróság ugyanakkor alaposnak találta az alperesek fellebbezésének a cégbíróság megkeresésére irányuló ítéleti rendelkezésre vonatkozó részét, mivel helytállóan érveltek azzal, hogy a polgári perben eljáró bíróság nem rendelkezhet a cégnyilvántartás adatainak a módosításáról, mert a cégjegyzéki adatot érintő ítélet jogkövetkezményeinek levonására a cégnyilvántartást vezető cégbíróság jogosult.

      [10] 2.4. Az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a jogerős ítélet ellen anyagi és eljárási jogszabálysértésekre [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:88. § (3) bekezdésére, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. §] hivatkozással. A Pp. 409. § (2) bekezdés d) pontjának megjelölésével felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is benyújtottak. Állították, hogy a jogerős ítélet eltér a Kúria ítélkezési gyakorlatától. E körben hivatkoztak az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény (a továbbiakban. 2/2010. PK vélemény) 4. a) és 10. a) pontjaira, az új Ptk. és a kapcsolódó jogszabályok Nagykommentárjának a Ptk. 6:88. §-ához és a 6:120. §-ához fűzött magyarázatára, a Kúria BH 2019.20. számon közzétett határozatára, illetve a megállapítási keresetre vonatkozó további jogirodalomra.
      [11] A Kúria megállapította, hogy az ügyben fennállnak azok a feltételek, amelyek alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében az; alpereseknek engedélyezés iránti kérelmet kellett előterjeszteniük. Tekintettel arra, hogy a Kúria a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból engedélyezheti [ld. a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (IX. 13.) PK vélemény 6. pontja], a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet érdemben kizárólag abból a szempontból vizsgálta, hogy az előadottakra figyelemmel a jogszabálysértés vizsgálata a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben eltérő rendelkezés miatt indokolt-e. E körben a Kúria a jogerős ítéletnek kizárólag a 2/2010. számú PK véleménybe, illetve a Kúria BH 2019.20. számon közzétett határozatába ütközését vizsgálhatta. A Kúria végzésében részletesen indokolta, hogy miért nem tartja megállapíthatónak a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben való eltérést és így miért nem engedélyezhető a felülvizsgálat. Ennek következtében a felülvizsgálatot végzésében megtagadta.

      [12] 3. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz; indítványában mind a Kúria végzése, mind a jogerős döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, az Alaptörvény XXVIII. cikke (1) és (7) bekezdésének a sérelmére hivatkozva. Az Alkotmánybíróság főtitkára tájékoztatta az indítványozót, hogy az indítvány elkésett, mivel a 61. napon került benyújtásra, azonban e körben igazolási kérelmet nyújthat be az Alkotmánybírósághoz; felhívta továbbá az indítványozó figyelmét az indítvány tartalmi hiányosságaira.
      [13] Az indítványozó által benyújtott igazolási kérelmet az Alkotmánybíróság – egyesbíróként eljárva – elfogadta, így az indítványt határidőben érkezettnek kell tekinteni.
      [14] Az indítványozó „kiegészítéssel és hiánypótlással egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panaszindítványt” terjesztett elő, amelyben már csak a Kúria döntésének a megsemmisítését kérte annak alaptörvény-ellenessége miatt.
      [15] Az indítványozó kiegészített indítványában az Alaptörvény II. cikkének, XXVIII. cikk (1), (2) és (7) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, megjelölte továbbá a 25. cikk (3) bekezdését is.

      [16] 3.1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglat, jogorvoslathoz való jogának a sérelmét abban látta az indítványozó, hogy a Kúria figyelmen kívül hagyta a hatásköri kifogását, és ennek következtében nem volt lehetősége felülvizsgálati kérelmet benyújtani az – álláspontja szerint – jogszabálysértő jogerős ítélettel szemben.

      [17] 3.2. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, a tisztességes eljáráshoz való jogának a sérelmét abban látta az indítványozó, hogy a bíróság döntését aggályos bizonyítékra alapozta, vagyis a büntető ügyben keletkezett és a nyomozó hatóság által – az indítványozó szerint – aggályosnak tartott írásszakértői véleményre alapozva állapította meg az üzletrész átruházási szerződés létre nem jöttét. „Ez ténylegesen úgy értelmezhető, hogy a polgári ügy elbírálásánál az üzletrész átruházási szerződést aláíró szerződő feleket és a tanúkat rosszhiszeműnek és »bűnösnek« tekintette”. Az indítványozó álláspontja alapján „ha a büntető ügyekben eljáró hatóság a büntető eljárást bűncselekmény hiányában megszünteti, mert az írásszakértői véleményt aggályosnak tartja, akkor a polgári ügyben eljáró bíróság az aggályos írásszakértői véleményre alapozva nem állapíthatja meg a szerződés létre nem jöttét, mert ezzel egyben a szerződést aláíró személyeket bűnösnek tekinti”.

      [18] 3.3. Az indítványozó nézete szerint a hatásköri szabályok megtartása azért is alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mert „[h]a a hierarchikus bírói szervezetben a hatásköri szabályokat figyelmen kívül hagyják ezzel mind a jogorvoslás joga és a feleket megillető rendelkezési jog sérül, így az minden, csak nem tisztességes eljárás és megkérdőjelezi a bíróság függetlenségét és pártatlanságát is”. A Kúria végzése tehát sérti az Alaptörvényt, mivel nem vizsgálta az elsőfokú bíróság hatáskörét, ha ugyanis vizsgálta volna, az indítványozó nézete szerint a bíróság hatáskörének hiányát kellett volna megállapítania. „A Kúriának azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy a II. fokú bíróság jogszabálysértő módon hagyta helyben a hatásköri kifogásom elutasításáról szóló I. fokú végzését”. Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy ő az elsőfokú döntést amiatt is megtámadta, „mert a felperesek által megjelölt pertárgy értéket fogadta el ahelyett, hogy a pertárgy értéket a keresethalmazatra vonatkozó szabályok szerint megállapította volna”. Ez kihatott a felülvizsgálati kérelemre is, mivel ez esetben pertárgy értéke meghaladta volna az 5 000 000 Ft-ot, így nem lett volna szükség a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének engedélyezésére, a Kúria nem tagadhatta volna meg a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a hatásköri szabályok megsértését nemcsak a pertárgy értékére hivatkozva állította. Álláspontja szerint: „A Kúria végzése – mivel alapos ok nélkül figyelmen kívül hagyta a hatályos jogot – önkényes jogalkalmazás ami fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével sem, így sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot.”

      [19] 3.4. Az Alaptörvény II. cikkében megfogalmazott emberi méltósághoz való joga az indítványozó nézete szerint amiatt sérült, mert a szerződés létre nem jöttének megállapítása közvetve úgy értelmezhető, hogy az alperesek bűncselekményt követtek el. Emiatt sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében meghatározott joga is.

      [20] 3.5. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét azért is állította, mert „az eljárt bíróságok téves jogértelmezésének figyelmen kívül hagyásával alaptalanul fosztott[a] meg a rendkívüli jogorvoslat igénybevételétől”. Nézete szerint a Kúria tévedett annak megítélésében, hogy a jogerős ítélet eltér-e az általa hivatkozott eseti döntésektől; ez sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében meghatározott alapjogát. Hivatkozott arra is, hogy az Alkotmánybíróság felfogásában a jogorvoslathoz való jog soha nem formai kérdés, hanem a tisztességes eljárás biztosítéka, minthogy a törvényi rendelkezések alkalmazásában alappal bízó jogalanyok a hatóságok és a bíróság mulasztása, vagy téves jogértelmezése miatt sem kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy jogaik gyakorlásában sérelmet szenvedjenek. Az indítványozó nézete szerint a Kúria végzése kiüresítette a jogorvoslathoz való jogát és ezzel egyéb garanciális jellegű eljárási jogait vonta el, tartalmilag pedig nem reparálható jogsérelmet okozott.

      [21] 4. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
      [22] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítványt határidőben érkezettnek kell tekinteni, az indítványozó érintettnek tekinthető és az ítélettel szemben további jogorvoslatra nincs lehetősége.
      [23] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése (1b) bekezdésének e) pontja szerint az indítványnak indokolnia kell, hogy a sérelmezett bírói döntés miért sérti az Alaptörvény megjelölt rendelkezését. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény II. cikkének, illetve XXVIII. cikk (2) bekezdésének vonatkozásában az indítványozó nem fogalmazott meg alkotmányjogilag értékelhető indokolást. A Kúria végzése egyébként sem foglalt állást az adásvételi megállapodás létrejöttének kérdésében, így fel sem merülhet, hogy a döntés akár közvetlen módon is kihasson az indítványozó megítélésére. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésének sérelmével kapcsolatban az indítvány semmilyen indokolást nem tartalmaz, egyébként erre alaptörvényi rendelkezésre – mivel az nem foglal magában Alaptörvényben biztosított jogot – alkotmányjogi panaszt nem lehet alapítani.
      [24] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) cikke tekintetében az Abtv. 52. § (1) bekezdésében és (1b) bekezdésében foglalt követelményeket az indítvány teljesíti.

      [25] 4.1. Az Abtv. 29. §-a szerint „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatkozott alaptörvényi rendelkezésekhez kapcsolódóan alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést az indítványozó nem fogalmazott meg. Ebből következően a testület a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az indítványban felhozott érvek következtében felmerülhet-e olyan szempont, amely alapján megkérdőjelezhető, hogy a Kúria döntése megfelel az Alaptörvénynek.
      [26] Tekintettel arra, hogy az indítványozó kiegészített indítványában csak a Kúria végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálata is csak ezen, a felülvizsgálatot megtagadó döntésre terjedhet ki.

      [27] 4.2. Az indítvány érvelése egyrészt arra irányult, hogy ha az alsóbbfokú bíróságok helyesen állapítják meg a pertárgy értékét, illetve helyt adnak a hatásköri kifogásnak, akkor a Kúriának eleve le kellett volna folytatnia a felülvizsgálatot, és nem kellett volna felülvizsgálat engedélyezését kérnie az alpereseknek.
      [28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban a kérdésben, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének”. Az Alkotmánybíróság „az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi” {elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}
      [29] Annak megítélése, hogy az adott ügyben – a pertárgy értékére, illetve az ügy tárgyára tekintettel – melyik bíróság hatáskörébe tartozik az eljárás, az eljáró bíróságok olyan feladata, amelyet az Alkotmánybíróság nem vizsgálhat felül. A jelen ügyben megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta az alperesek hatásköri kifogását és azt nem találta alaposnak, a másodfokú bíróság pedig egyetértett ezzel a döntéssel. Az indítványozó nem hivatkozott olyan jogszabályra, amely alapján a Kúriának a felülvizsgálati eljárása során a hatásköri kifogást minden egyéb felülvizsgálati indítványt megelőzően vizsgálnia kellene. Ebből következően az indítvány ezen része nem a Kúria döntésének, hanem a jogerős döntésnek az alaptörvény-ellenességét hivatott alátámasztani; az indítványozó azonban kifejezetten csak a Kúria döntésének alkotmányossági vizsgálatát kérte.

      [30] 4.3. Az Alkotmánybíróság idézett gyakorlata alapján a testület nem dönthet abban a kérdésben sem, hogy a Kúria helyesen ítélte-e meg azt, hogy a jogerős ítélet eltér-e az alperesek által hivatkozott eseti döntésektől.
      A Kúria e körben álláspontját részletesen indokolta, tehát e szempontból sem sérülhetett az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése.

      [31] 4.4. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése körében felvetett azon érv, hogy az eljáró bíróságok döntésüket nem megfelelő bizonyítékokra alapították, szintén nem vizsgálható az Alkotmánybíróság által. Egyrészt ez a kifogás az első-, illetve másodfokú bíróság döntésével hozható csak összefüggésbe, másrészt ez olyan bizonyítékértékelési kérdés, amit a testület – idézett gyakorlata alapján – nem vizsgálhat.

      [32] 4.5. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogának a sérelmét is állította amiatt, hogy az – álláspontja szerint helytelen – hatásköri döntés következtében a Kúria nem reparálhatta a számára kedvezőtlen, nézete szerint jogsértő jogerős döntést.
      [33] Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog tartalmát illetően {összefoglalóan ld. pl. 3145/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [28]}, abban a vonatkozásban, hogy „[a] jogorvoslathoz való jog nem azt jelenti, hogy mindaddig, amíg valamelyik fél elégedetlen a döntéssel, joga lenne azt magasabb bírói fórum előtt vitatni” {ld. 3145/2022. (IV. 1.) AB határozat, Indokolás [26]}. Ugyanígy következetes az álláspontja abban a tekintetben is, hogy az Alaptörvény nem tartalmaz arra vonatkozó előírást, hogy a jogorvoslati fórumrendszernek hány fokon kell biztosítania az érintett alapjog gyakorlását, „ennek megfelelően a jogorvoslati eljárás egyfokú kialakítása az Alaptörvény kívánalmainak eleget tesz” {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [95]} {lásd például: 3216/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [17]; 3226/2019. (X. 11.) AB végzés, Indokolás [21]; 3383/2021. (IX. 24.) AB végzés, Indokolás [30]}. A jogorvoslathoz való jog követelményét tehát az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [85]}. A rendkívüli jogorvoslatok szigorúbb szabályozásának igazolhatóságát pedig abban látta a testület, hogy a törvényalkotónak mérlegelnie kell az anyagi igazság biztosítása és a jogerő védelme között, vagyis figyelemmel kell lenni arra a szempontra, hogy a már eldöntött – és esetleg a fellebbviteli eljárás során másodjára is értékelt – kérdések véglegesen lezáruljanak, azokat csak különlegesen indokolt esetben lehessen megnyitni {vö. 2/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [60]}.
      [34] Túl azon, hogy a hatásköri döntés, melyre az indítványozó a jogorvoslati joga sérelmét visszavezeti, a fentiek szerint az Alkotmánybíróság által nem volt felülvizsgálható, az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog védelmi köre nem terjed ki a rendkívüli jogorvoslatnak minősülő felülvizsgálati eljárásra, így a jelen ügyben sem vizsgálható a jogorvoslathoz való jog sérelme amiatt, mert a Kúria megtagadta a felülvizsgálatot.
      [35] A fentiekből következően az indítványnak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének a sérelmét állító része nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményeknek.
      [36] Tekintettel arra, hogy a végzés indokolásának 4. pontjában (Indokolás [21] és köv.) kifejtettek szerint az indítvány alapján nem merül fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatának a szükségessége, ezért az indítvány befogadásának a feltételei nem állnak fenn. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 29. §-ára és 52. § (1) bekezdése (1b) bekezdésének e) pontjára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel – visszautasította.
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró

          .
          Dr. Lomnici Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László
          s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          .
          Dr. Patyi András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
          s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró

          az aláírásban akadályozott
          dr. Szabó Marcel
          alkotmánybíró helyett

          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/20/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Pfv.VII.20.930/2020/2 of the Curia (establishing the non-conclusion of a contract on the transfer of business share)
          Number of the Decision:
          .
          3097/2024. (III. 1.)
          Date of the decision:
          .
          02/20/2024
          .
          .