English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02014/2019
Első irat érkezett: 12/17/2019
.
Az ügy tárgya: A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. § (1) bekezdése elleni alkotmányjogi panasz (végrehajtási záradék törlése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/12/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó adós előadta, hogy ingatlan jelzáloggal biztosított devizában nyilvántartott jelzálog tipusú kölcsönszerződést kötött a hitelező bankkal. A szerződést a bank felmondta. Az indítványozó végrehajtás törlése iránti kérelmet terjesztett elő, melyet a közjegyző elutasított. A fellebbezés folytán eljáró Gyulai Törvényszék a közjegyző végzését helybenhagyta. A Kúria a felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította.
Az indítványozó előadta, hogy a jelenlegi bírói gyakorlat és a sérelmezett törvényi rendelkezés szerint felüvlizsgálati kérelemnek akkor van helye a végrehajtás elrendelése során, ha a másodfokon jogerőre emelkedett, a bíróság külföldi végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről rendelkező végzése ellen irányul. A felülvizsgálat tehát csak a nemzetközi kötelezettségek teljesítése céljából biztosított, így sem a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmet elutasító végzés, sem pedig a végrehajtási záradékot hatályában fenntartó végzés ellen nincsen helye felülvizsgálatnak. Az indítványozó álláspontja szerint a törvényhelyben nincsen tételes felsorolás, és a joggyakorlat bár lehet, hogy egységes, de mégis bizonytalan, ami a jogállamiság elvébe ütközik és a tisztességes eljáráshoz való jogát sérti..
.
Támadott jogi aktus:
    a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. § (1) bekezdése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2014_2_2019_indkieg.anonim.pdfIV_2014_2_2019_indkieg.anonim.pdfIV_2014_0_2019_indítvány.anonim.pdfIV_2014_0_2019_indítvány.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3409/2020. (XI. 13.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/03/2020
    .
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3409_AB végzés.pdf3409_AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 214. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére alapítva terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
      [2] A panasz alapjául szolgáló eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó ingatlan jelzálogjoggal biztosított, devizában nyilvántartott, közjegyzői okiratba foglalt lakáshitel-szerződést kötött egy bankkal. A szerződés felmondását követően a hitelező kérelmére a közjegyző végrehajtási záradékkal látta el az okiratot, ezzel elrendelte a végrehajtást az indítványozó adóssal szemben. Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 211. § (2) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be a végrehajtási záradék törlése iránt, majd kérelmének jogerős elutasítása után – részben más érvekre alapítva – újabb törlési kérelmet terjesztett elő. Az eljáró közjegyző az indítványozó kérelmét ismét elutasította, végzését a Gyulai Törvényszék végzésével helybenhagyta, mert álláspontja szerint a végrehajtási záradék kiállításának mind az általános, mind a különös feltételei fennálltak. A jogerős másodfokú végzés ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amit a Kúria Pfv.I.22.034/2018/2. számú végzésével hivatalból elutasított. Döntése indokolásában a Kúria a Vht. 9. §-ára, valamint 224. § (1) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy a végrehajtási eljárások során hozott bírósági határozatok elleni jogorvoslatokkal összefüggő olyan eljárási kérdésekre, amelyeket a Vht. külön nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha azt törvény kizárja, ideértve azt az esetet is, amikor a felülvizsgálatot törvény rendelkezései nem teszik lehetővé. A Kúria végzése indokolásában rámutatott, hogy a Vht. 214. § szerint a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban hozott határozatok közül felülvizsgálati kérelemnek csak a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen van helye, amellyel a bíróság külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal történő ellátásáról, ­illetőleg végrehajtásának elrendeléséről döntött, az indítványozó által felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú határozat azonban nem tartozik ebbe a körbe.

      [3] 2. Az indítványozó a Kúria döntésének alapjául megjelölt Vht. 214. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett, majd az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására pontosított alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére alapította. Érvelése szerint a támadott, 2001. szeptember 1-je óta hatályos rendelkezés beiktatására a nemzetközi magánjog, illetve közösségi jog miatt volt szükség, mert mindkettő megkövetelte a kétfokú jogorvoslatot. A rendelkezés hatálybalépésének ideje az indítványozó szerint azért bír jelentőséggel, mert csak ezt követően vált szükségessé – pl. az ún. devizahitelek miatt – a kialakult bírói gyakorlat megváltoztatása, kaptak szerepet a közjegyzők is a végrehajtási eljárásban. A megváltozott körülmények az indítványozó szerint indokolják, hogy azokat a végrehajtási eljárás szabályai is kövessék, az állampolgároknak pedig az adna jogbiztonságot, ha a felülvizsgálatot, mint hatékony jogorvoslatot a végrehajtási eljárásban hozott valamennyi határozattal szemben biztosítaná a törvény. Hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény a jogorvoslathoz való jogot nem korlátozza a rendes jogorvoslatokra. Hivatkozott arra, hogy bár a Kúria jogértelmezését nem tartja alaptörvény-ellenesnek, álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezésből nem vezethető le, hogy kizárólag az abban megjelölt jogerős végzések ellen van helye felülvizsgálatnak, a Kúria álláspontjával szemben megítélése szerint a rendelkezés nem tartalmaz tételes felsorolást.

      [4] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak szerint mindenekelőtt az alkotmány­jogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva azt vizsgálta, hogy az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított indítvány megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
      [5] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat. Ezen rendelkezések alapján az indítványnak – többek között – indokolást kell arra nézve tartalmaznia, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés, bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság által vizsgálható alkotmányossági kérdés [Abtv. 52. § (2) bekezdés] meghatározásához szükséges tehát, hogy az indítványozó az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott jogszabályi rendelkezés, bírói döntés között fennálló ellentétét alkotmányjogilag is értékelhető érvekkel alátámassza.
      [6] Az indítvány ennek a követelménynek nem tett eleget a következők miatt. Az indítványozó jogorvoslathoz való jogának sérelmét arra alapozta, hogy a végrehajtási záradék törlése iránti kérelmét jogerősen elutasító végzés elleni felülvizsgálatot a támadott jogszabályi rendelkezés kizárja. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmával, ezen belül a felülvizsgálat és a jogorvoslathoz való jog összefüggésével. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből nem következik a többfokú jogorvoslat szabályozásának kötelezettsége, ezért az egyfokú jogorvoslat kielégíti a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmát {22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [95]; 25/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [17]; 3213/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [18]}. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után megerősített következetes gyakorlata szerint a jogorvoslathoz való jog – mint alapvető, az Alaptörvényben biztosított jog – a rendes (még jogerőre nem emelkedett) jogorvoslatokra vonatkozik. A felülvizsgálat rendkívüli (jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető) jogorvoslat, az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, ezért nem hozható összefüggésbe a jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmával {pl. 1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1230; 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [28]; 20/2015. (VI. 16.) AB határozat, Indokolás [16]; 3226/2019. (X. 11.) AB végzés, Indokolás [20]}.
      [7] Az indítványozó figyelmen kívül hagyta a jogorvoslathoz való jog Alkotmánybíróság által kimunkált alkotmányos tartalmát, amellyel a fentiek szerint jogorvoslathoz való jogának állított sérelme nincs összefüggésben. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiányosságai miatt a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének, mert az nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a sérelmezett jogszabályi rendelkezéssel vagy bírói döntéssel {3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3102/2015. (V. 26.) AB végzés, Indokolás [24]; 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}.

      [8] 4. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában meghatározott feltételnek, Alkotmánybíróság azt – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Dienes-Oehm Egon
          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Salamon László
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Szalay Péter s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Szabó Marcel
          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/17/2019
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against Section 214 (1) of the Act LIII of 1994 on the Enforcement of Court Decisions (deletion of implementing clause)
          Number of the Decision:
          .
          3409/2020. (XI. 13.)
          Date of the decision:
          .
          11/03/2020
          .
          .