Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00895/2015
Első irat érkezett: 03/27/2015
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 45.Pf.638.881/2014/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (tartozás megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/27/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. § -a alapján - kérték a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.638.881/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Kérték továbbá, hogy az első- és másodfokú perköltség fizetésére vonatkozó kötelezettségük az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztésre kerüljön.
Az elsőfokú bíróság az indítványozók keresetének a 19.P.II.20354/2013/71. számú ítéletével helyt adott, azonban a másodfokú bíróság a támadott ítéletet a fellebbezett részében megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az indítványozók elsődlegesen tartozás megfizetése miatt, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás miatt indítottak keresetet.
Az indítványozók álláspontja szerint a támadott határozat megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt alapvető jogukat, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban el nem hangzott, nem bizonyított, és valótlan tényállításra alapozva hozta meg az ítéletét, és nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
A sérelmezett jogerős ítélet továbbá megsértette a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2. § (2) pontját, amely a jogszabályok érvényesítésének biztosítását írja elő a bíróságok számára a jogalkalmazási tevékenységük során. .
.
Támadott jogi aktus:
    Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 19.P.II.20354/2013/71. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 45.Pf.638.881/2014/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_895_0_2015_inditvany.anonim.pdfIV_895_0_2015_inditvany.anonim.pdfIV_895_2_2015_ind_kieg.anonim.pdfIV_895_2_2015_ind_kieg.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3182/2015. (IX. 23.) AB végzés
    .
    A határozat kelte: Budapest, 09/15/2015
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2015.09.15 15:00:00 3. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
    3182_2015_végzés.pdf3182_2015_végzés.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.638.881/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.638.881/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
      [2] Indítványukban előadták, hogy keresetet indítottak a Budapesti II-III. Kerületi Bíróság előtt az iránt, hogy az I. rendű alperest a bíróság kötelezze 547 389 Ft és kamatai megfizetésére, a II-IX. rendű alpereseket pedig kötelezze tűrésre. A perbeli tényállás szerint az indítványozók tulajdonában álló ingatlant is magában foglaló társasházba az indítványozók finanszírozásával 1997. évben gázvezetéket létesítettek, korábban az ingatlanban vezetékes gázellátás nem volt. A vezetéket a társasház közös tulajdonú földjében, illetve közös tulajdonú főfalában helyezték el oly módon, hogy az indítványozók által használt lakásba a gázvezetéket a gázórától továbbvezették. Az I. rendű alperes 2007-ben vásárolt meg a társasházban egy másik tulajdoni illetőséget, melybe be kívánta vezettetni a vezetékes gázt. Ebből a célból tárgyalásokat folytatott az indítványozókkal, akik a gázvezetékre való rácsatlakozásért ellenszolgáltatásra tartottak igényt. A felek között végül az ellenszolgáltatás tárgyában megállapodás nem született, az indítványozók az I. rendű alperesnek a gázvezetékre való rákötéséhez nem járultak hozzá. Ennek ellenére 2011-ben az I. rendű alperes rácsatlakozott a felperesek által korábban finanszírozott gázvezetékre, és lakrészébe a vezetékes gázt bevezettette. Térítést azonban az indítványozóknak nem fizetett. Az indítványozók elsődlegesen tartozás-elismerés, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén kérték kötelezni az I. rendű alperest. Az elsőfokú bíróság a tartozás-elismerésre alapított kereseti kérelmet nem tartotta megalapozottnak, jogalap nélküli gazdagodás címén azonban megítélt 458 059 Ft-ot, amellyel az I. rendű alperes lakrészének értéke – a szakértői vélemény által bizonyítottan – növekedett, s amivel így az I. rendű alperes jogalap nélkül gazdagodott.
      [3] Az elsőfokú ítélettel szemben az I. rendű alperes által benyújtott fellebbezés alapján eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de a jogalap nélküli gazdagodás szabályait tévesen értelmezte. Rögzítette, hogy nem volt vitatott, hogy a felperesek a gázvezetéket – amelyeket a társasházi közös tulajdonú részekbe építettek be – a perbeli ingatlanba 1997-ben vezették be, a gazdagodás a beruházás befejezésével megtörtént. Az I. rendű alperes az ingatlanát 10 évvel később vásárolta oly módon, hogy a gázvezeték az ingatlanban akkor már kiépítésre került. A gerincvezeték kiépítésével az arra való csatlakozás lehetősége az I. rendű alperes tulajdonszerzésekor megvolt, azt az eladónak (VIII. rendű alperes) fizetett vételárban figyelembe vették, a szerződő felek ennek ellenértékét beépítették. Az I. rendű alperes ezért a felperesek rovására nem jutott vagyoni előnyhöz.
      [4] Az indítványozók szerint a jogerős ítélet sérti a tisztességes eljáráshoz való jogukat, mert a másodfokú ítélet fent idézett megállapításai egyedül a másodfokú tárgyaláson hangzottak el az I. rendű alperes részéről, korábban nem. A bíróság semmilyen módon nem győződött meg a tényállítás valóságáról, az indítványozókat nem hívta fel e tényállítás elismerésére vagy cáfolatára. A másodfokú bíróság indokolásában tehát valótlant állított. Ennek kapcsán a polgári perrendtartás több rendelkezésének a megsértését is állították. Az I. rendű alperes tényállítása valóságtartalmának vizsgálatát a másodfokú bíróság elmulasztotta, és nem tette lehetővé az indítványozóknak, hogy perbeli jogaikat gyakorolják, ezáltal megsértette az indítványozók tisztességes eljáráshoz való jogát.
      [5] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban vizsgálta meg az alkotmányjogi panaszt. Az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
      [6] A feltételek vizsgálata alapján az Alkotmánybíróság arra az eredményre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert – az alább kifejtett indokok miatt – nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek. Az Abtv. ezen rendelkezése értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
      [7] Az indítványozók állítása szerint a másodfokú bíróság azzal sértette meg a tisztességes eljáráshoz való jogukat, hogy olyan tényállásra alapította döntését, amely az elsőfokú eljárásban nem merült fel, és amellyel kapcsolatban a bíróság nem hívta fel az indítványozókat nyilatkozataik megtételére.
      [8] A támadott ítéletből ugyanakkor megállapítható, hogy a másodfokú bíróság az első fokon felállított tényállást helyesnek találta, egyedül jogértelmezési kérdésben tartotta tévesnek az elsőfokú ítéletet. Az indítványozók által kifogásolt „nóvum” valójában az elsőfokú eljárásban megállapított tényállásból következett. A másodfokú bíróság tehát az elsőfokú bíróságtól eltérően értelmezte és alkalmazta a jogszabályt az első fokon feltárt tényekre. Arra jutott, hogy az értéknövekedés (a gazdagodás, mely a gerincvezetékre való rácsatlakozás lehetőségében állt) 1997-ben, a gázvezeték indítványozók általi kiépíttetésével megtörtént, szemben az elsőfokú bíróság következtetésével, mely szerint a gazdagodás 2011-ben következett be azzal, hogy az I. rendű alperes ténylegesen rácsatlakozott a gázvezetékre. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a gázvezeték a társasházi közös tulajdon részét képezi, és ezt a másodfokú bíróság sem találta helytelennek. Az I. rendű alperes tehát már értéknövekedett lakást vett, így az indítványozók rovására nem gazdagodott.
      [9] Az indítványozók maguk is előadták, hogy a másodfokú eljárás folyamán az I. rendű alperes hivatkozott a kifogásolt „tényállításra”. Azzal kapcsolatos indokokat azonban nem hoztak fel alkotmányjogi panaszukban, hogy miért és miként voltak elzárva attól, hogy ezt akár elismerjék, akár cáfolják, illetve arra vonatkozó nyilatkozatukat megtegyék.
      [10] Az Alkotmánybíróság már többször hangsúlyozta, hogy „a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel”. {3250/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [11]; 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [14], 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16]} A töretlen gyakorlat szerint az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]; 3060/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [25]}. A polgári perrendtartás egyes szabályainak megsértése nem vezet szükségképpen a tisztességes eljáráshoz való jog sérelméhez miként az sem, ha az anyagi jogszabályokat a bíróságok esetleg tévesen (az indítványozótól eltérően) értelmezik és alkalmazzák. Felmerülhetett volna az alaptörvény-ellenesség, ha az indítványozókat a másodfokú bíróság valóban elzárta volna nyilatkozataik megtételétől. Ezt alátámasztó érveket azonban a panaszosok nem adtak elő. A perben jogi képviselővel eljáró indítványozók nyilatkozattételre való külön bírósági felhívásának elmulasztása ilyennek nem tekinthető.
      [11] A fentiekre tekintettel az alkotmányjogi panasz sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, azért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Szalay Péter s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          03/27/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3182/2015. (IX. 23.)
          Date of the decision:
          .
          09/15/2015
          .
          .