A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.Bpk.32.804/2016/2. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 31.Bpkf.12.891/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó (dr. Csontos Endre) saját nevében eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján – az elsőfokú bíróság útján – alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.Bpk.32.804/2016/2. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 31.Bpkf.12.891/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.
[3] 2.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó rágalmazás vétsége miatt tett feljelentést, mert álláspontja szerint az ellene garázdaság vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben a tanú szándékosan hamis és valótlan tényeket állított, mellyel becsületét sértette.
[4] Az elsőfokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésében az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. A végzés indokolásában a bíróság kétséget kizáróan megállapította, hogy valamennyi vizsgált kijelentés a tanúvallomással érintett garázdaság vétsége miatti büntetőeljárással szoros összefüggésben állt. Az elsőfokú végzés szerint a kijelentések egyike sem volt sértegető, gyalázkodó jellegű, tehát öncélú, és kizárólag a gyanúsított által az elkövetéskor tanúsított magatartásra, valamint arra vonatkoztak, hogy ez a szemtanúkban milyen érzéseket keltett. A bíróság álláspontja alapján azzal, hogy a feljelentett tanúként elmondta az általa személyesen érzékelt dolgokat, állampolgári kötelességének tett eleget, tehát a becsületcsorbításra alkalmas tényállításai vonatkozásában a jogellenesség kizárt.
[5] A végzés ellen az indítványozó mint feljelentő fellebbezést terjesztett elő. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság indokai helytállóak, ezért a végzést helybenhagyta.
[6] 2.2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében fenntartotta azt – a büntetőeljárás folyamán is képviselt – álláspontját, hogy a terhelt a korábbi tanúvallomásában tett állításai valótlanok voltak, tehát a jogellenesség hiányát alaptalanul állapította meg a bíróság. Az indítványozó sérelmezi, hogy az első- és másodfokú bíróság nem vette figyelembe erre vonatkozó bizonyítékait, így a tényállást anélkül állapították meg, hogy a feljelentett állításainak valóságtartalmát feltárták volna.
[7] A panaszos mindezek alapján az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jog és a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnév védelméhez való jog sérelmét jelölte meg alapjogi sérelemként.
[8] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[9] 3.1. A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz érintettől és a benyújtásra jogosulttól, azaz a büntetőeljárást kezdeményező feljelentőtől származik [Abtv. 51. § (1) bekezdés].
[10] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeknek eleget tesz. Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §). Megjelöli a konkrét bírósági végzéseket és kifejezett kérelmet fogalmaz meg azok megsemmisítésére, valamint megjelöli az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [II. cikk, VI. cikk (1) bekezdés].
[11] 3.2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának az Abtv. 29–31. §-aiban rögzített további feltételeit.
[12] Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[13] Az eljárás során az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, panaszindítványa az első- és a másodfokú, jogerős bírói döntés ellen irányul [Abtv. 27. § b) pont].
[14] Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a támadott bírósági határozat az ügy érdemében hozott döntésnek vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek tekinthető-e. Az Alkotmánybíróság több határozatában rögzítette, hogy alkotmányjogi panasz keretében csak az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók. Alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül az Abtv. 27. § első és második fordulata alapján valamennyi ügydöntő határozat, így az ítélet és az ügydöntő végzés is {legutóbb pl. 3057/2017. (III. 20.) AB végzés [7], korábban: 3040/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [30], 3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [20]–[21]}. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján rögzíti, hogy jelen ügyben a büntetőeljárást megszüntető végzés érdemi határozatnak tekinthető, így az indítvány ennek a feltételnek is megfelel.
[15] 3.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[16] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[17] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat, hogy – következetes gyakorlatának megfelelően – a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek, a cselekmény jogellenességének vagy a jogellenesség hiányának a megállapítása, továbbá a valóságbizonyítás elrendelése vagy mellőzése olyan szakjogi kérdések, amelyekre az Alkotmánybíróság felülvizsgálata nem terjedhet ki. Az Alkotmánybíróság jogköre ugyanis nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan – vélt vagy valós – jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható {pl. 3147/2016. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [23], 3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
[18] 3.4. A bíróságok döntése azon a következetes és több évtizedes bírói gyakorlaton alapul, amely szerint a rágalmazás nem valósul meg, ha a sérelmezett becsületsértő kijelentést egy peres eljárásban, az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében teszik. Jelen ügyben az indítványozó nem vitatja ennek a bírói gyakorlatnak az alkotmányosságát, kizárólag azt kifogásolja, hogy a terhelt szerinte valótlan és becsületsértő tényeket állított.
[19] Az indítványozó alkotmányossági problémaként azt fogalmazta meg, hogy a bíróság az általa relevánsnak tartott bizonyítékokat figyelembe nem véve állapította meg a tényállást, amelynek következtében az indítványozó által tévesnek tartott jogi következtetés (jogellenesség hiánya) alapján szüntette meg az eljárást.
[20] Az Alkotmánybíróság tehát rögzíti, hogy az alkotmányjogi panaszban kifejtett aggályok valójában a bíróságok által megállapított tényállást vitatják, a bírói döntések irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt, szakjogi felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
[21] 4. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |