A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kf.VI.37.650/2018/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (Bassola Ügyvédi Iroda) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Kúria Kf.VI.37.650/2018/5. számú ítélete ellen, annak alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[2] Az indítványozó által támadott kúriai ítélet alapjául szolgáló ügy előzménye, hogy a Gazdasági Versenyhivatal VJ/78-85/2016. számú határozatában megállapította, hogy az indítványozó szolgáltatásával kapcsolatban 2016. február 1-jétől tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amikor egyes kommunikációs eszközökön a fogyasztók törvényes jogait (12 hónap szavatossági jog és jogi eredetgarancia) olyanként jelenítette meg, mintha azok az indítványozó ajánlatának sajátosságai lennének. A Gazdasági Versenyhivatal a jogsértés megállapítása mellett 29.700.000 Ft bírságot szabott ki az indítványozóval szemben.
[3] Az indítványozó keresetet nyújtott be a Gazdasági Versenyhivatal határozatával szemben, melyet az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 13.K.700.291/2018/18. számú ítéletével elutasított. Ezt követően a Kúria Kf.VI.37.650/2018/5. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét helybenhagyta.
[4] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. §-a alapján azt sérelmezte, hogy a Kúria ítélete az indítványozóra kiszabott bírság felülvizsgálata körében alaptörvény-ellenes, mert érdemben nem vizsgálta felül a jogerős ítéletet, és ezáltal a bírságot kiszabó közigazgatási határozatot sem.
[5] Az indítványozó kifogásolta, hogy a Kúria az alperesi bírságkiszabás felülvizsgálatakor nem vett tudomást az ügy alapjogi aspektusáról, ezáltal megsértette az indítványozó jogorvoslathoz való jogát és az indokolt bírói döntéshez való jogát. Az indítványozó szerint nem elegendő, ha a bíróság csak annyit rögzít az ítéletében, hogy az eljáró hatóság a mérlegelés szempontjairól megfelelő mélységig számot adott, mivel ez csak a formális jogszerűség követelményét elégíti ki.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete az alkotmányos indokolási kötelezettségnek sem tett eleget, mert formálisan ugyan tartalmaz indokolást, de csak az alapelvek rögzítésére szorítkozik anélkül, hogy az ügy érdemére vonatkozóan érveket fejtene ki. Az indítványozó szerint a Kúria azzal, hogy az alsóbb fokú bíróság és hatóság mérlegelési tevékenységét úgy hagyta jóvá, hogy azt érdemben nem vizsgálta, csak megállapította, hogy a mérlegelés szempontjairól az említett szervek számot adtak, valójában érdemben nem indokolta meg, hogy miért is tartja helyesnek a felülvizsgált döntést.
[7] Az indítványozó kifogásolta, hogy a jelen ügyben nem tudja megállapítani, hogy a részletesen kifejtett jogi érveit figyelembe vették-e vagy sem, a Kúria döntése erről ugyanis – álláspontja szerint – nem szól.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[9] Az Abtv. 27. § a) és b) pontjai értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[10] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány határidőben került benyújtásra. Az indítványozó érintettnek tekinthető, és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[11] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseként a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit.
[12] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglaltakat. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik.
[13] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha alkotmányjogi panasz esetén egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[14] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései vonatkozásában tartalmaz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti indokolást.
[15] 4. Az Abtv. 29. §-a értelmében alapvető feltétel, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[16] Az Alkotmánybíróság elöljáróban kiemeli, hogy feladata az Alaptörvényben biztosított jogok védelme, és nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazását felülbírálni, hiszen a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása a bíróságok, elsősorban a Kúria feladata {3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
[17] Az Alkotmánybíróság az indítványozó jogorvoslathoz való jogának sérelmével kapcsolatos indokolása kapcsán kiemeli, hogy az „Alkotmánybíróság értelmezésében a jogorvoslathoz való alapjog alkotmányos védelmi köre a rendes jogorvoslatokra terjed ki. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csak azt a követelményt támasztja, hogy az első fokon meghozott érdemi bírói döntésekkel szemben magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve a hatósági döntésekkel szemben biztosított legyen a bírói út {összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]}. A jogorvoslathoz való jog nem követeli meg a rendkívüli perorvoslati rendszer létét {3202/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [13]}.” {3098/2019. (V. 17.) AB határozat, Indokolás [22]} Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint önmagában – érdemi összefüggés hiányában – nem vezet a jogorvoslathoz való jog sérelmére, hogy a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elutasította.
[18] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a Kúria ítélete az alperesi bírságkiszabás körében csak annak megállapítására szorítkozott, hogy a bírságkiszabás szempontjairól az alperesi határozat a megfelelő mélységig számot adott.
[19] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a támadott ítélet szerint az elsőfokú bíróság ítéletében „kifejtett indokait a Kúria maradéktalanul osztja”. Továbbá a Kúria ítélete indokolásában rögzítette, hogy „szükségtelennek tartja az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt helyes indokolás megismétlését, hiszen azt a fentiekben részletesen ismertette”. Ezen túlmenően a Kúria ítélete a bírságkiszabás körében értékelt alperesi szempontrendszerrel összefüggésben kiemelte, hogy a „bírságkiszabás körében figyelembe vett egyes szempontok értékelését, súlyozását az alperesi határozat bemutatta, ezeket a felperesek ténybelileg nem cáfolták. Iratellenes, okszerűtlen vagy logikátlan mérlegelés hiányában felülmérlegelésnek nincs helye.”
[20] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének megsértését állító indítványi résszel összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[21] Az Alkotmánybíróság szerint a Kúria ítéletében az indítványozóval ellentétes jogi álláspontra helyezkedett a bírságkiszabás körében is, a döntését alátámasztó érveiről számot adott, továbbá a Kúria az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelésének a felülmérlegelésére nem látott jogszerű lehetőséget. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata.” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]}
[22] Az indítványozó a támadott ítélet alaptörvény-ellenességét egyebekben nem indokolta, az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal vagy a jogorvoslathoz való joggal összefüggésben, alkotmányos jelentőségű eljárási szabályok érvényesülését érintő, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[23] 5. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 29. §-ában írt befogadási feltétel teljesülése hiányában – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
helyettes tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |