Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01598/2014
Első irat érkezett: 09/19/2014
.
Az ügy tárgya: a Szekszárdi Járásbíróság 12.Bpk.18/2014/5. számú végzése, valamint a Szekszárdi Törvényszék 5.Bpkf.72/2014/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (rágalmazás vétsége)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó magánszemély, illetve szakszervezet - az Abtv. 27. §-a alapján - a Szekszárdi Járásbíróság rágalmazás vétsége tárgyában hozott, 12.Bpk.18/2014/5. számú eljárást megszüntető végzése, valamint a Szekszárdi Törvényszék kapcsolódó 5.Bpkf.72/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók szerint a támadott végzések sértik a tisztességes hatósági, illetve tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát mert az ügyet nem bírálták el észszerű határidőn belül. Kifejtik, hogy a bíróságok megsértették a jogorvoslathoz való jogukat, illetve a törvény előtti egyenlőség, valamint a negatív diszkrimináció tilalmának alkotmányos elveit, mivel ügyében nem biztosítottak jogvédelmet. Hozzáteszik, az előbbiek tekintetében a határozatok sértik az emberi méltósághoz való jogot, valamint az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésében foglaltakat is..
.
Támadott jogi aktus:
    a Szekszárdi Járásbíróság 12.Bpk.18/2014/5. számú végzése
    a Szekszárdi Törvényszék 5.Bpkf.72/2014/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk
II. cikk
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
    .
    Egyéb mellékletek (pdf):
    IV_1598_0_2014_inditvany.anonim.pdfIV_1598_0_2014_inditvany.anonim.pdfIV_1598_4_2014_ind_kieg.pdfIV_1598_4_2014_ind_kieg.pdf
    .
    A döntés száma: 3113/2015. (VI. 23.) AB végzés
    .
    Az ABH 2015 tárgymutatója: alapjogi teszt; alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); szakszervezet érintettsége; pótmagánvád; tisztességes eljáráshoz való jog mint ésszerű határidőn belüli döntéshez való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/08/2015
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2015.06.08 12:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3113_2015_végzés.pdf3113_2015_végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Szekszárdi Törvényszék 5.Bpkf.72/2014/4. számú végzése, a Szekszárdi Járásbíróság 12.Bpk.18/2014/5. számú végzése, valamint a Szekszárdi Járási Ügyészség B.1157/2013/5-I. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszauta­sítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó Szima Judit mint magánszemély és mint a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkára, jogi képviselője útján 2014. szeptember 19-én kelt beadványában alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
      [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, de megjelölte egyben a 26. cikk (1) bekezdés a) és b) pontját is.
      [3] Az indítványozó 2013. február 19-én becsületsértés és rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett a Szekszárdi Járásbíróságnál T. E. magánszemély ellen, aki korábban az indítványozót feljelentette. Az indítványozó ellen indult büntetőeljárásban, amely a Szekszárdi Járásbíróság előtt 2.B.234/2012. szám alatt folyamatban van, az indítványozó állítása szerint T. E. a kihallgatása során tett tanúvallomásában valótlan tényeket állított róla.
      [4] A Szekszárdi Járásbíróság a feljelentést a Szekszárdi Járási Ügyészséghez továbbította a vád képviseletének átvétele céljából, mivel az több közvádas bűncselekmény alapos gyanújára utalt. Az ügyészség személyes adattal visszaélés vétsége miatt nyomozást rendelt el az ügyben, amelyet a Szekszárdi Rendőrkapitányság folytatott le és végül a nyomozást megszüntette. Az indítványozó a megszüntető határozat ellen panaszt nyújtott be a Szekszárdi Járási Ügyészséghez, amely B.1157/2013/5-I. számú határozatával – 2013. július 19. napján – a panaszt elutasította és tájékoztatást adott a pótmagánvádas eljárás lehetőségéről, de ezt az indítványozó nem vette igénybe.
      [5] 2014. január 3-án az indítványozó kérte a Szekszárdi Járásbíróságtól a magánvádas eljárás lefolytatását a feljelentésében megjelölt azon cselekmények tekintetében, amelyek esetében azt a törvény lehetővé teszi. A bíróság személyes meghallgatás kitűzése nélkül 2014. február 27. napján hozott 12.Bpk.18/2014/5. számú végzésében a feljelentett és egyben feljelentő T. E. magánszemély ellen rágalmazás vétsége [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: a régi Btk.) 179. § (1) bekezdés, és (2) bekezdés c) pontja], becsületsértés vétsége [régi Btk. 180. § (1) bekezdés a) pontja], levéltitok megsértésének vétsége [régi Btk. 178. § (1) bekezdés], magántitok megsértésének vétsége [régi Btk. 177. § (1) bekezdés] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A végzés ellen az indítványozó fellebbezett. A Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. július 10. napján kelt, 5.Bpkf.72/2014/4. számú végzésével az első fokú határozatot helyben hagyta.
      [6] Az indítványozó jogi képviselője útján 2014. szeptember 19-én kelt beadványában alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Szekszárdi Járási Ügyészség B.1157/2013/5-I. számú határozatával, a Szekszárdi Járásbíróság 12.Bpk.18/2014/5. számú, valamint Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság 5.Bpkf.72/2014/4. számú végzésével szemben, majd hiánypótlási felhívás alapján indítványát 2014. november 24-én kelt beadványában kiegészítette.

      [7] 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
      [8] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.
      [9] A befogadhatóság követelményeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány csak részben felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott formai követelményeknek.
      [10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. Az indítványozó a Szekszárdi Törvényszék végzését 2014. július 21-én vette át. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó 2014. szeptember 19-én adta postára, tehát az előírt határidőben benyújtásra került.
      [11] A panasz az alábbiak szerint felel meg az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, az indítványokkal szemben támasztott további formai követelményeknek:
      [12] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjai, valamint az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetve az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján az ügyben lefolytatott bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály vagy az ügy érdemében hozott bírói döntés, illetve a bírósági eljárást befejező egyéb döntés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja. Az Abtv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján a bírói döntés megsemmisítése esetén az Alkotmánybíróság megsemmisítheti a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntést is. A Szekszárdi Járási Ügyészség B.1157/2013/5-I. számú határozata az indítványozó által tett feljelentésben foglalt bűncselekmények közül a közvádra üldözendő, személyes adattal visszaélés vétsége miatt lefolytatott nyomozás megszüntetése elleni panasz elutasítására vonatkozik, míg a támadott bírósági döntések az ettől elkülönülő magánvádas eljárásban hozott határozatok, amelyek nem vizsgálják felül az ügyészi határozatot.
      [13] Az indítványozónak lehetősége lett volna az ügyészi határozattal érintett bűncselekmények tekintetében pótmagánvádat benyújtani és ilyen módon a bírósághoz fordulni, majd a bírósági eljárásban meghozott érdemi vagy az eljárást befejező bírói döntés ellen alkotmányjogi panaszt benyújtani. Az Alkotmánybíróság ennek következtében az indítványnak az ügyészi határozat felülvizsgálatára vonatkozó részét – hatáskör hiányában – az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének f) pontja alapján visszautasítja.
      [14] Az indítványozó az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezés vonatkozásában elsődlegesen az Abtv. 27. §-át jelölte meg, de az Abtv. 28. §-ában foglaltakra utalva az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) és b) pontjára is hivatkozott. Álláspontja szerint ugyanis a régi Btk. 177/A. §-ának (1) bekezdése (jogosulatlan adatkezelés vétsége), illetve az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 7. §-a, valamint a 3/2014. számú büntető elvi határozat és a régi Btk. 179. §-ának (2) bekezdése (rágalmazás vétsége) nincs összhangban az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való joggal és a XV. cikkben rögzített diszkrimináció tilalmával. Az indítványozó azonban ezzel kapcsolatban sem kifejezett kérelmet, sem pedig alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást nem terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság ennek következtében ennek az indítványi elemnek a vizsgálatát – formai hiányosság miatt, az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének e) és f) pontjaira tekintettel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján vissza­utasította.
      [15] Az indítvány további részei tekintetében az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján folytatta le eljárását.
      [16] Az indítványozó megjelölte a támadott bírói döntéseket – a Szekszárdi Járásbíróság 12.Bpk.18/2014/5. számú, valamint Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság 5.Bpkf.72/2014/4. számú végzéseit –, amelyek megsemmisítésére vonatkozóan határozott kérelmet terjesztett elő.
      [17] Az indítvány szerint a támadott döntések az Alaptörvény I. cikkének (1) bekezdését, II. cikkét, XV. cikkének (1) és (2) bekezdését, XXIV. cikkének (1) bekezdését, XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdését sértették meg.
      [18] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény I. cikkének (1) bekezdése, valamint XV. cikkének (1) és (2) bekezdése tekintetében a panasz alkotmányjogi szempontból értékelhető indokolást nem tartalmaz, ezért ezen cikkek vonatkozásában az indítványt – tekintettel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének e) pontjára – az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.

      [19] 3. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság tartalmi követelményeinek, így különösen az Abtv. 26–27. § és 29–31. § szerinti feltételeknek.

      [20] 3.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozta, amely szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt mint magánszemély, és mint a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkára – a szervezet nevében is – terjesztette elő. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy indítványozó az Abtv. 27. §-a, valamint az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak tekinthető, és figyelemmel arra, hogy az alapul szolgáló büntetőügyben magánvádlóként mint magánszemély és mint a jogi személy képviselője járt el, így értelemszerűen érintett is.

      [21] 3.2. Az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltak szerint a bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panaszt akkor terjeszthető elő, ha az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy a jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó jelen alkotmányjogi panaszt a Szekszárdi Törvényszék jogerős végzését követően nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az alkotmányjogi panasz ebben a tekintetben megfelel az Abtv. 27. §-ban előírt követelményeknek.

      [22] 3.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

      [23] 3.3.1. Az indítványozó azt állítja, hogy a büntetőeljárás során az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogát megsértették és ennek alátámasztására a büntetőeljárási cselekmények (a terhelő tanúvallomás, a házkutatás, az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom) és egyéb „méltánytalanság következtében” őt mint magánszemélyt, valamint a szakszervezet jó hírnevét érintő hátrányokat részletezi.
      [24] Az indítványban foglalt egyéb indokok alapján pedig nem állapítható meg a támadott bírói végzéseket érdemben befolyásoló, az Alaptörvény II. cikkében foglalt, az emberi méltósághoz való jogot sértő alaptörvény-ellenesség, illetve azzal összefüggő alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.

      [25] 3.3.2. Az indítvány az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkének (1) bekezdése tekintetében az ésszerű időn belüli eljárás követelményének sérelmét veti fel, valamint a bíróság által lefolytatott bizonyítással összefüggő kifogásokat tartalmazza.
      [26] Az indítványozó az ésszerű időn belüli eljárás követelménye tekintetében a 2013. február 13-án tett feljelentésétől a Szekszárdi Járásbíróság 2014. február 27-én, személyes meghallgatás mellőzésével hozott első fokú végzésig eltelt egy évet tartja hosszú időnek. Ezen időtartam alatt a Szekszárdi Rendőrkapitányság személyes adattal visszaélés vétsége miatt nyomozást folytatott és 2013. május 31-én a feljelentés elutasításáról szóló határozatával azt lezárta, amely ellen az indítványozó panaszt nyújtott be. A Szekszárdi Járási Ügyészség 2013. július 19-én hozott határozatával a panaszt elutasította, valamint tájékoztatta az indítványozót a pótmagánvádas eljárás lehetőségéről. 2014. január 3-án az indítványozó közölte a járásbírósággal, hogy a pótmagánvád lehetőségével nem kíván élni és kérte a feljelentésben részletezett magánvádra üldözendő bűncselekmények miatt a büntetőeljárás lefolytatását.
      [27] Az Alkotmánybíróság a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatában elvi jelentőséggel kimondta, hogy az „[e]gyes alapjogok esetében az Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg az alapjog lényegi tartalmát, mint valamely nemzetközi szerződés (például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya és az Emberi Jogok Európai Egyezménye). Ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemzően a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje” {ABH 2011, 291, 321.; legutóbb megerősítve: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [48]}.
      [28] Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése lényegében az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének 1. pontjában foglalt ésszerű határidőn belül történő eljárás követelményével tartalmilag azonos rendelkezést rögzít. A büntetőeljárások tekintetében az Emberi Jogok Európai Bírósága az eset összes körülményeinek figyelembevételével ítéli meg az eljárás ésszerű időtartamát, amelynek során tekintettel van az ügy bonyolultságára, továbbá értékeli a kérelmező és az eljáró hatóságok, bíróságok magatartását. {Lásd többek között: König kontra Németország (6232/73), 1978. június 28, 99. pont, Pélissier és Sassi kontra Franciaország [GC] (25444/94), 1999. március 25., 67. pont, Pedersen és Baadsgaard kontra Dánia, (49017/99), 2004. december 17., 45. pont.}
      [29] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – különös tekintettel arra, hogy a személyes adattal visszaélés vétsége miatt folytatott nyomozás eredménye és az ügyészi döntés ismeretében tudta a járásbíróság az ügyet elbírálni – nem tapasztalható olyan inaktivitás, amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel.
      [30] Az indítványozónak a bíróságok által lefolytatott bizonyításra vonatkozó panaszai tekintetében az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntéseket csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3195/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.

      [31] 3.3.3. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben az indítványozó jogorvoslati jogának hiányát kifogásolja a Szekszárdi Járási Ügyészség B.1157/2013/5-I. számú határozatával kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság utal jelen határozatában már kifejtett azon körülményre, amely szerint alkotmányjogi panasz csak a bírói döntések ellen nyújtható be (lásd részletesen az Indokolás [13] bekezdését), valamint arra az indítványozó által is elismert tényre, hogy az ügyészségi határozatban a pótmagánvád lehetőségéről tájékoztatást kapott, de azt nem vette igénybe.
      [32] A panasz elutasítása esetén épp a sértettnek a pótmagánvádlóként való fellépése biztosítja a bírósághoz fordulás lehetőségét akkor, ha az ügyész (a közvádló) ezt nem teszi meg. A pótmagánvád az ügyészi vádmonopólium ellenszere (vádkorrektívum), amelynek lényegét erősíti meg a 42/2005. (XI. 14.) AB határozat.
      [33] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó sem a bíróságok eljárásával, sem az ügyében hozott ítéletek érdemével összefüggésben nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merülne fel, és ezáltal az érdemi alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgálhatna, így az alkotmányjogi panasz ebben a tekintetben sem felel meg az Abtv. 29. §-ában rögzített feltételeknek.
      [34] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Stumpf István s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          09/19/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3113/2015. (VI. 23.)
          Date of the decision:
          .
          06/08/2015
          .
          .