English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01768/2019
Első irat érkezett: 10/31/2019
.
Az ügy tárgya: A Szombathelyi Törvényszék Bpkf.352/2019/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/20/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a bekezdése alapján - a Szombathelyi Törvényszék Bpkf.352/2019/3. számú végzése és a Szombathelyi Törvényszék Bv.604/2018/12. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy kártalanítás iránti kérelmet terjesztett elő a bíróságon alapvető jogokat sértő fogvatartási körülmények miatt. A bíróság a 2009. június 26. és 2015. szeptember 9. napja között büntetés-végrehajtási intézetben töltött időre vonatkozóan megállapította, hogy a kérelem elévült, ugyanis az indítványozó az EJEB részére a jogsértés megszűnésétől számítva 6 hónapon túl terjesztette elő a kártalanítási kérelmét. A másodfokú bíróság döntése az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a megismételt eljárás során eljáró bíróságok a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogait sértik, ugyanis a Bv. törvény rendelkezéseit tévesen értelmezték, és törvénysértő módon állapították meg azt, hogy a kérelme elkésett. Az indítványozó álláspontja szerint a Bv. törvény 436. § (10) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeknek megfelelt, így a bíróságok nem utasíthatták volna el kérelmét. .
.
Támadott jogi aktus:
    Szombathelyi Törvényszék Bpkf.352/2019/3. számú végzése
    Szombathelyi Törvényszék Bv.604/2018/12. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1768_4_2019_ indkieg.anonim.pdfIV_1768_4_2019_ indkieg.anonim.pdfIV_1768_0_2019_inditvany.anonim.pdfIV_1768_0_2019_inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3236/2020. (VII. 1.) AB határozat
    .
    Az ABH 2020 tárgymutatója: kártalanítás; fogvatartottak elhelyezése; jogbiztonság mint visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/09/2020
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk (1) bekezdés
    XXIV. cikk (1) bekezdés
    XXVIII. cikk (1) bekezdés

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a
    Szombathelyi Törvényszék fogvatartási körülmények miatti kártalanítás tárgyában
    hozott végzését. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy
    korábban kártalanítás iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes bíróságon
    alapvető jogokat sértő fogvatartási körülményei miatt 2009-2016. közötti
    fogvatartási időszaka tekintetében. Az eljáró bíróságok megállapítása szerint
    2015-ben egy harminc napot meghaladó időszakban a jogszabály szerinti mozgástér
    az indítványozó számára biztosított volt, így a kártalanítási kérelmét, mint
    elkésettet, elutasították. Ezzel szemben az indítványozó arra hivatkozott, hogy
    rá a büntetés-végrehajtási törvény átmeneti rendelkezése irányadó, hiszen a
    vonatkozó törvénymódosítás hatálybalépését megelőző egy éven belül szűntek meg
    az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményei, és igényét a hatályba
    lépéstől számított hat hónapon belül érvényesítette. Álláspontja szerint a
    bíróságok eljárása sértette a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel a
    bíróságok olyan körülményt értékeltek a terhére, amelyet nem ismerhetett. Az
    Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a bíróságok a kifogásolt
    döntéseikben helytelenül döntöttek az indítványozó terhére, mivel a
    rendelkezés, amelyre döntésüket alapították, nyilvánvalóan az új kártalanítási
    jogintézmény hatálybalépését (2017. január 1. napját) követően előforduló
    megszakadási körülmények tekintetében alkalmazandó. Az eljáró bíróságok így a
    vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével,
    azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával
    döntöttek az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről. Ezzel
    az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvényben garantált visszaható hatályú
    jogalkalmazás tilalmát, így az Alkotmánybíróság a fennálló gyakorlatának
    megfelelően az alkotmányjogi panasszal támadott döntéseket megsemmisítette.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2020.06.09 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3236_2020 AB határozat.pdf3236_2020 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szombathelyi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja Bv.604/2018/12. számú végzése és a Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság Bpkf.352/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisíti.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] Az indítványozó jogi képviselője (dr. Visontai Csongor ügyvéd) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Szombathelyi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja Bv.604/2018/12. számú végzése és a Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság Bpkf.352/2019/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a támadott bírói döntések sértik az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdését, a XXIV. cikkének (1) bekezdését és a XXVIII. cikkének (1) bekezdését.

      [2] 1. A támadott bírósági határozatokban foglaltak alapján az alkotmányjogi panasz előzménye a következőképpen foglalható össze.

      [3] 1.1. Az indítványozó a 2009. június 26. napjától tartó fogvatartásának körülményei miatt 2016. augusztus 16. napján kártalanítási kérelmet terjesztett elő az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB), amely azonban azt 2017. december 7. napján visszautasította.
      [4] Az indítványozó 2017. június 14. napján előterjesztett kártalanítási kérelmét a Szombathelyi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 2018. április 16-án elkésettség miatt elutasította. A végzéssel szembeni indítványozói fellebbezést követően a Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2018. május 24-én kelt végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A másodfokú bíróság megállapítása szerint ugyanis az indítványozónak az alapvető jogokat sértő elhelyezésből eredő sérelme a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) módosításának hatálybalépése (2017. január 1.) előtt egy éven belül (2016. január 4. napján) szűnt meg, ezért naponkénti bontásban vizsgálni kell, hogy a fogvatartás körülményei alapvető jogokat sértettek-e, avagy sem.

      [5] 1.2. Az ezt követő eljárásban a Szombathelyi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja az indítványozó elhelyezési körülményeit 2009. június 26. napjától a kérelem keltének napjáig, azaz 2017. június 14. napjáig vizsgálta.
      [6] Ennek során megállapította, hogy a 2015. március 15. napja és 2015. szeptember 9. napja közötti, 30 napot meghaladó időszakban a jogszabály szerinti mozgástér az indítványozó számára biztosított volt, és mivel az ­indítványozó az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnése szempontjából irányadó 2015. március 15-i időponthoz képest 6 hónapon túl, 2016. augusztus 16-án nyújtotta be az EJEB-hez a kérelmét, így a bíróság – a Bv. tv. 10/A. § (1) és (4) bekezdése, valamint 436. §-a (10) bekezdésének b) pontja alkalmazásával – a kártalanítási kérelmet a 2009. június 26. napjától 2015. március 15. napjáig terjedő időszakot illetően elutasította. Ennek eredményeképpen a bíróság a Bv.604/2018/12. számú elsőfokú végzésével a 2015. szeptember 10. napja és 2016. február 28. napja közötti időszakra vonatkozóan – 106 napból 99 napot figyelembe véve – az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 158 400 Ft kártalanítást állapított meg az indítványozó részére.

      [7] 1.3. Az indítványozónak az Alkotmánybíróság „IV/1833/2017. szám alatti határozatára” [a hivatkozott döntés száma: 3154/2019. (VII. 3.) AB határozat, továbbiakban: Abh.] is hivatkozó fellebbezését követően a Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Bpkf.352/2019/3. számú, 2019. augusztus 6-án meghozott végzésével az elsőfokú döntést helyben hagyta.
      [8] A másodfokú bíróság kimondta, hogy amennyiben az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények 30 napnál hosszabb időre megszakadnak, az azt megelőző – az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között töltött – időszak utolsó napját az alapvető jogokat sértő körülmények megszűnésének kell tekinteni, amelynek azért van jelentősége, mert a Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdése erre az időpontra alapítja a kártalanítási kérelem érvényesíthetőségének 6 hónapos (jogvesztő) határidejét.
      [9] A másodfokú végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság az indítványozó ügyében a Bv. tv. 436. § (10) bekezdés b) pontja alapján – figyelembe véve az EJEB-hez történő 2016. augusztus 16-i benyújtást –, helyesen állapította meg azt, hogy az indítványozó kártalanítási kérelme a 2009. június 26. és 2015. március 15. napja közötti időszak vonatkozásában elkésett.

      [10] 2. Az indítványozó az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésére, XXIV. cikkének (1) bekezdésére és XXVIII. cikkének (1) bekezdésére hivatkozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy az ügyében eljáró elsőfokú és másodfokú bíróság – azzal, hogy az indítványozó kérelmét a 2009. június 26. és 2015. március 15. napja közötti időszakot illetően elkésettnek nyilvánította –, tévesen értelmezte a Bv. tv. rendelkezéseit, amely téves törvényértelmezés sértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, valamint a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmát is. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis a bíróságok nem kérhettek volna számon rajta olyan kötelezettséget, amelynek 2015-ben nem tehetett eleget, hiszen az igényérvényesítésre nyitva álló határidő akkor még nem is létezett, nem volt ugyanis hatályban. Az indítványozó véleménye szerint a Bv. tv. 436. § (10) bekezdésének a) pontja két feltételt támasztott az igényérvényesítéshez, egyrészt a sérelmezett körülményeknek a módosítás 2017. január 1-i hatálybalépésétől számított 1 éven belüli megszűnését, másrészt a kérelemnek a hatálybalépéstől számított 6 hónapon belüli benyújtását. Az indítványozó álláspontja szerint mindkét feltételnek megfelelt, hiszen egyrészt a sérelmezett körülmények az ő esetében 2016. január hó 4. napján szűntek meg, másrészt a kérelmét 2017. június 14-én előterjesztette. Hivatkozott az indítványozó arra is, hogy az Alkotmánybíróság a IV/1833/2017. ügyszámú ügyben az ő ügyével lényegében megegyező tényállás mellett szintén arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó kiterjesztette a kártalanítást azokra az elítéltekre is, akiknek az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő korábban bekövetkező sérelme a módosítás hatálybalépése előtt 1 éven belül szűnt meg. Az indítványozói álláspont szerint tehát az a bírói jogértelmezés, amelynek értelmében a 2015. március 15. napját követő 6 hónapon belül érvényesíthette volna a 2015. március 15. napját megelőző időszakra vonatkozó igényét –, figyelembe véve a Bv. tv. átmeneti rendelkezései módosításának 2017. január 1. napján történő hatálybalépését – a visszaható hatályú jogalkalmazás révén megalapozza a sérelmezett bírói döntések alaptörvény-ellenességét.

      II.

      [11] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

      „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

      „XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”

      „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

      [12] 2. A Bv. tv. ügyben érintett rendelkezései:

      „10/A. § (1) Kártalanítás jár az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogvatartása során a jog­szabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt. A kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár. A kártalanítás megfizetésére az állam köteles.
      (2) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen további kártérítésnek vagy sérelemdíjnak helye nincs, de az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogosult az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni.
      (3) A kártalanítás egy napra eső összege legalább ezerkettőszáz forint, de legfeljebb ezerhatszáz forint.
      (4) A kártalanítás iránti igény attól a naptól számított hat hónapon belül érvényesíthető, amelyen az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűntek. E határidő elmulasztása jogvesztő. E bekezdés alkalmazásában nem tekinthető az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének, ha e körülmény fennállása rövid időtartamra, de legfeljebb harminc napra megszakad azért, mert az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt.”

      „436. § (10) E törvénynek a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény 22. §-ával megállapított 10/A. § szerinti kártalanítási igény benyújtására az az elítélt és egyéb jogcímen fogvatartott is jogosult,
      a) akinek az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelme a módosítás hatálybalépése előtt egy éven belül szűnt meg,
      b) aki az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt az EJEB-hez nyújtott be kérelmet, ha a kérelmet az EJEB a módosítás hatálybalépésének napjáig nyilvántartásba vette, kivéve, ha a fogvatartott az EJEB-hez címzett kérelmét 2015. június 10. napját követően nyújtotta be és a kérelem benyújtásakor a jogsértés megszűnésétől számítottan több mint hat hónap telt el.
      (11) A (10) bekezdés esetén a 10/A. § (4) bekezdésben meghatározott jogvesztő határidő e rendelkezés hatálybalépésének napjával kezdődik. A (10) bekezdés alapján benyújtott kérelmek elbírálása során a 10/A. § (6) bekezdése nem alkalmazható, továbbá a büntetés-végrehajtási bíró eljárására az 50. § (1) bekezdés d) pontjában megállapított határidő harminc nappal meghosszabbodik.”
      III.

      [13] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az ­alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.
      [14] Az indítványozó a Szombathelyi Törvényszék másodfokú jogerős végzését 2019. szeptember 6-án vette át, az alkotmányjogi panaszt 2019. október 31-én – az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül – nyújtotta be. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntéseket, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, valamint az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az alkotmányjogi panasz a B) cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában tartalmazza az alaptörvény-ellenesség indokolását, továbbá kifejezett kérelmet a bírósági döntések megsemmisítésére. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntések alapjául szolgáló eljárásban – elítéltként – kártalanítás megállapítása iránti kérelme alapján vett részt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljárást illetően alkotmányjogilag releváns indokolást nem terjesztett elő.
      [15] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést ­érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
      [16] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszban a visszaható hatályú jogalkalmazás sérelmével összefüggésben állított alapjogi sérelem a bírói döntést érdemben befolyásolhatta, ami felveti a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételyét.
      [17] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a panaszt – az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva, külön befogadási eljárás mellőzésével – érdemben bírálta el.
      IV.

      [18] Az indítvány megalapozott.

      [19] 1. Az Alkotmánybíróság korábban – hasonló ügyben eljárva – megállapította, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt igénybe vehető kártalanítás lehetőségét a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) teremtette meg, a Bv. tv. szabályainak kiegészítésével. A rendelkezések 2017. január 1. napjától léptek hatályba, ezt követően lehet tehát kártalanítási igényt előterjeszteni (lásd: Abh., Indokolás [27]–[28]).
      [20] A leglényegesebb szabályok értelmében kártalanítás iránti igény attól a naptól számított hat hónapon belül érvényesíthető, amelyen az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűntek, a határidő elmulasztása jogvesztő. Nem tekinthető az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének, ha e körülmény fennállása rövid időtartamra, de legfeljebb harminc napra megszakad azért, mert az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt [Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdés]. Ebből az is következik, hogy a kártalanítási igény megállapítása szempontjából – az ismertetett rendelkezés tekintetében – az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnésének minősül, ha az több mint harminc nap időtartamra azért szakad meg, mert az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott elhelyezése során a jogszabályban előírt élettér biztosítva volt számára. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban azonban azt is hangsúlyozta, hogy a rendelkezés természetesen nem azt jelenti, hogy a kártalanítási igényt a megelőző időszakra ne érvényesíthetné az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott. Az értelmező rendelkezés csupán annyit mond, hogy amennyiben a fogvatartás során harminc napot meghaladó időszakra olyan körülmények között volt az érintett elhelyezve, hogy a jogszabályban előírt élettér biztosítása következtében nem sérültek az alapvető jogai, akkor az azt megelőző időszakra vonatkozó kártalanítási igény érvényesítésére biztosított hat hónapos jogvesztő határidő ettől az időponttól veszi kezdetét, a további fogvatartás időtartamától és az elhelyezési körülmények további alakulásától függetlenül (lásd: Abh., Indokolás [29]–[31]).
      [21] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy a jogalkotó a Bv. tv. átmeneti rendelkezéseinek Módtv. általi kiegészítésével a kártalanítási igény lehetőségét kiterjesztette – mások mellett – azokra az elítéltekre, illetve az egyéb jogcímen fogvatartottakra is, akiknek az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő korábban bekövetkező sérelme a módosítás hatálybalépése előtt egy éven belül megszűnt [lásd: Bv. tv. 436. § (10) bekezdés a) pont]. E különleges esetekre a kártalanítás általános szabályaihoz képest bizonyos körben – értelemszerűen – eltérő rendelkezések megállapítására volt szükség, így a jogalkotó egyértelművé tette, hogy utóbbi esetkörben az igény benyújtására nyitva álló jogvesztő határidő egységesen a módosítás hatálybalépésének időpontjától, azaz 2017. január 1. napjától kezdődik (lásd: Abh., Indokolás [33]).

      [22] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságoknak az alkotmányjogi panaszban támadott végzései – a XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglaltak mellett – sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, mivel a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköznek annak következtében, hogy a bíróságok olyan követelményeket állítottak az indítványozó jogainak érvényesítéséhez, amelynek megfelelni nem tudott, hiszen a bírósági döntésekben felhívott és terhére értékelt, az igényérvényesítésre előírt jogvesztő határidő a vizsgált időszakban még nem is létezett, nem volt hatályban. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság indokoltnak látja a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalmával kapcsolatos gyakorlatát a következők szerint összefoglalni.

      [23] 2.1. Az Alkotmánybíróság korábban rögzítette, hogy az ad malam partem visszaható hatály tilalma elsősorban a normaalkotással szemben megfogalmazott elvárás, hiszen a jogbiztonság elvéből vezethető le a visszaható hatályú jogalkotás tilalma is, amelynek magját a jogalkotási törvényben is megfogalmazott azon tilalom adja, mely szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [106]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [15]}. Az Alkotmánybíróság megállapította azonban azt is, hogy alaptörvény-ellenesség nemcsak a jogalkotással, hanem a visszaható hatályú szabályalkalmazással összefüggésben is felvethető, ha a jogviszony vagy a jogvita létrejöttekor még nem létező – vagy nem hatályos – előírás alapján bírálnak el egy ügyet {3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [16]; 3314/2017. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [32]}.

      [24] 2.2. Az Alkotmánybíróság korábban az Abh.-ban kifejtette, hogy a Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdés utolsó mondata nyilvánvalóan az új kártalanítási jogintézmény hatálybalépését – azaz 2017. január 1. napját – követően előforduló megszakadási körülmények tekintetében alkalmazandó. Ez a jogszabály szövegéből is egyértelműen következik, hiszen az értelmező rendelkezés alkalmazási körét egyértelműen a 10/A. § (4) bekezdés – a rendelkezés szóhasználata szerint: „E bekezdés”– vonatkozásában állapítja meg. A Bv. tv. – jelen ügy indítványozójára is – irányadó átmeneti szabályai, így a 436. § (10) és (11) bekezdései azonban nem tartalmazzák a fenti, megszakadásra vonatkozó előírást, sőt kifejezetten rögzítik, hogy a jogvesztő határidő 2017. január 1. napjától indul. Magától értetődő ugyanis, hogy a fentiekben említett időszakban még nem is létező jogintézmény vonatkozásában előírt kötelezettség (igényérvényesítési határidő) betartása fogalmilag kizárt a jogintézmény hatálybalépését megelőzően. Amennyiben tehát az eljáró bíróság a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával dönt a kérelmező számára hátrányosan a kártalanítási igényről, abban az esetben ezzel a jogértelmezéssel megsérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát (lásd: Abh., Indokolás [37]–[39]).

      [25] 3. A bíróságok megállapítása szerint a 2015. március 15. napja és 2015. szeptember 9. napja közötti, 30 napot meghaladó időszakban a jogszabály szerinti mozgástér az indítványozó számára biztosított volt, és mivel az indítványozó az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény megszűnése szempontjából irányadó 2015. március 15-i időponthoz képest 6 hónapon túl, 2016. augusztus 16-án nyújtotta be az EJEB-hez a kérelmét, így a bíróságok – a Bv. tv. 10/A. § (1) és (4) bekezdése, valamint 436. §-a (10) bekezdésének b) pontja alkalmazásával – a kártalanítási kérelmet a 2009. június 26. napjától 2015. március 15. napjáig terjedő időszakot illetően – mint elkésettet – elutasították.
      [26] Ezzel szemben az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Bv. tv. 436. § (10) bekezdés a) pontja szerinti feltételnek megfelel, hiszen a módosítás 2017. január 1-i hatálybalépését megelőző egy éven belül – 2016. január 4. napjával – szűntek meg az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményei, és igényét a hatálybalépéstől számított 6 hónapon belül – 2017. június 14. napján érvényesítette.
      [27] Az Alkotmánybíróság jelen eljárása során megállapította, hogy a bíróságok a kifogásolt döntéseikben egyértelműen a Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdésének utolsó mondatában található értelmező rendelkezést alkalmazva döntöttek az ismertetett módon, annak ellenére, hogy – amint ezt az Alkotmánybíróság korábban megállapította – a szóban forgó értelmező rendelkezés nyilvánvalóan az új kártalanítási jogintézmény hatálybalépését – azaz 2017. január 1. napját – követően előforduló megszakadási körülmények tekintetében alkalmazandó (vesd össze: Abh., Indokolás [37]).
      [28] A másodfokú bíróság – annak ellenére, hogy az indítványozó fellebbezéséhez csatolta is az Abh.-t – indokolásában nem adott magyarázatot továbbá arra, hogy az előtte alapul fekvő ügyben az Alkotmánybíróság Abh.-ban kifejtett – az Alaptörvénnyel összhangban álló – jogértelmezése miért nem volt figyelembe vehető.
      [29] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az eljáró bíróságok – az átmeneti rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva – a Bv. tv. 10. § (4) bekezdésének alkalmazásával olyan körülményt értékeltek az indítványozó terhére, amelyet 2017. január 1. napját megelőzően nem ismerhetett, annak eleget nem tehetett. Az eljáró bíróságok említett jogértelmezése tehát a vizsgált időszakban még nem létező jogszabályi kötelezettség megkövetelésével, azaz az elbírált időszakban még nem hatályos jogszabály alkalmazásával döntött az indítványozó számára hátrányosan a kártalanítási igényről és ezzel megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát.

      [30] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Szombathelyi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja Bv.604/2018/12. számú végzése és a Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság Bpkf.352/2019/3. számú végzése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét eredményező jogértelmezést fejtett ki, ezért az említett végzéseket – az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltakat is alkalmazva – megsemmisítette.
      [31] Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az ügyben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmét megállapította – állandó gyakorlatának megfelelően – a támadott bírói döntések alkotmányosságát az Alap­törvény további, sérülni vélt rendelkezéseivel összefüggésben nem vizsgálta.
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Czine Ágnes

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Juhász Miklós

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Horváth Attila

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Sulyok Tamás

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          10/31/2019
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Bpkf.352/2019/3 of the Szombathely Regional Court (compensation due to detention conditions)
          Number of the Decision:
          .
          3236/2020. (VII. 1.)
          Date of the decision:
          .
          06/09/2020
          Summary:
          The Constitutional Court declared a conflict with the Fundamental Law and annulled the ruling delivered by the Szombathely Regional Court in a case of compensation for the conditions of detention. In his constitutional complaint, the petitioner claimed that he had previously submitted an application for compensation with the competent court because of his detention conditions violating fundamental rights with regard to the period of his detention between 2009 and 2016. The proceeding courts found that in 2015, for a period of more than thirty days, the statutory room for movement was provided to the petitioner, therefore his claim for compensation was rejected as one filed in delay. However, the petitioner argued that he was subject to the transitional provision of the Act on Penal Enforcement, as his placement conditions violating fundamental rights had ceased to exist within one year before the relevant amendment of the Act came into force and he had enforced his claim within six months of its entry into force. In his view, the courts' proceedings infringed his right to a fair trial, as the courts assessed to his detriment a circumstance that he could not have been aware of. In its decision, the Constitutional Court found that the courts had wrongly ruled against the petitioner in their challenged decisions, as the provision on which their decision was based was clearly applicable to circumstances of interruption occurring after the entry into force of the new compensation institution (1 January 2017). Thus, the proceeding courts decided to the detriment of the petitioner in the context of the compensation claim by requiring compliance with a statutory obligation that had not existed in the period reviewed, i.e. by applying a law that had not been in force in the period assessed. This way the proceeding courts violated the prohibition of the retroactive application of the law guaranteed in the Fundamental Law, therefore, in accordance with its established case law, the Constitutional Court annulled the decisions challenged by the constitutional complaint.
          .
          .