A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtába Bpkf.III.334/2022/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A dr. Papp Csaba ügyvéd által képviselt ügyvédi iroda indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Győri Ítélőtába Bpkf.III.334/2022/3. számú végzésével szemben.
[2] Az indítványozó által kifogásolt, megtámadott döntés a következő.
[3] A Győri Ítélőtába 2022. augusztus 31-én meghozott Bpkf.III.334/2022/3. számú végzésével – a csődbűntett és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőügyben – a Székesfehérvári Törvényszék 2022. június 24-én meghozott 22.B.11/2021/155/I. számú végzését megváltoztatta és elutasította a számlapénz lefoglalásának megszüntetésére, valamint annak indítványozó részére történő kiadására irányuló indítványt, a végzést egyebekben helybenhagyta.
[4] 1.1. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt ügy lényege a következő.
[5] A Székesfehérvári Törvényszék előtt 22.B.11/2021. számon büntetőeljárás indult az indítványozó egyszemélyes ügyvédi iroda ügyvédje ellen. A Fejér Megyei Főügyészség vádiratában a II. rendű vádlott ügyvédet – mint bűnszervezet tagját – bűnsegédként elkövetett csődbűntett és további bűncselekmények elkövetésével vádolja.
[6] A NAV Közép-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága a büntetőeljárás keretében 2019. május 22-én 120/2018.bü. számon lefoglalt 38 500 000 forintot az ügyvéd közeli hozzátartozójának bankszámláján, amely összeg 2019. május 10-én került átutalásra az indítványozó ügyvédi iroda vállalkozási és letéti számlájáról.
[7] A Székesfehérvári Törvényszék 2022. június 24-én meghozott 22.B.11/2021/155/I. számú végzésével a lefoglalt 38 500 000 forintból 23 500 000 forint lefoglalását megszüntette és azt kiadta az indítványozó részére. Egyebekben – a fennmaradó 15 000 000 forint vonatkozásában – a lefoglalás megszüntetésére vonatkozóan előterjesztett indítványt elutasította.
[8] A törvényszék végzésének indokolásában kifejtette, hogy a NAV Közép-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága az ügyvéddel szemben egyidejűleg – sikkasztás, valamint ügyvédi visszaélés bűntett – miatt eljárást folytatott, amelyet 2022. április 13-án meghozott 65007/256/2021. számú határozatával (bűncselekmény hiányában) megszüntetett. Ezen eljárás eredményeként megállapítható, hogy a lefoglalt 38 500 000 forintból 23 500 000 forint vonatkozásában kizárható annak bűnös eredete. A további lefoglalt számlapénz megszüntetését a törvényszék elutasította, mivel a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni azt a vagyont, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett. Az alkotmányjogi panasszal nem támadott törvényszéki végzés szerint a két vagyoni érdekelt (az ügyvéd közeli hozzátartozója és az indítványozó ügyvédi iroda) a végzés ellen fellebbezhet.
[9] A vagyoni érdekelt indítványozó fellebbezésében kérte a lefoglalással érintett teljes összeg feloldását, indokai szerint nem csak a letéti számlán, hanem a házi pénztárban lévő összegek is az indítványozót illetik meg, a legális forrásból származó ügyvédi munkadíj lefoglalása nem volt jogszerű. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában a bejelentett fellebbezést alaptalannak tartotta és a törvényszék végzésének helybenhagyását indítványozta.
[10] A Győri Ítélőtába 2022. augusztus 31-én meghozott Bpkf.III.334/2022/3. számú végzésével a Székesfehérvári Törvényszék 22.B.11/2021/155/I. számú végzését megváltoztatta és elutasította a számlapénz lefoglalásának megszüntetésére, valamint annak indítványozó részére történő kiadására irányuló indítványt, a végzést egyebekben helybenhagyta. Következésképpen a számlapénz teljes összege lefoglalás alatt áll.
[11] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének valamennyi rendelkezését felülvizsgálta, mivel álláspontja szerint a törvényszéki végzés elleni fellebbezés egységes, korlátozott fellebbezés lehetősége csak az ítélet elleni jogorvoslati rendszerben értelmezhető. Erre tekintettel a törvényszék végzésének fellebbezéssel nem támadott részére nem állt be a részjogerő, súlyosítási tilalom sincs.
[12] Az ítélőtábla szerint a fellebbezés nem alapos, továbbá a Győri Fellebbviteli Főügyészség indítványa sem helytálló. A másodfokú végzés rögzítette, hogy az ügyvéddel szemben folyamatban van a büntetőeljárás az eredeti vád alapján, amely szerint a II. rendű vádlott ügyvéd és társai a vád tárgyát képező, a gazdálkodás rendjét sértő, valamint költségvetést károsító bűncselekményt bűnszervezetben követték el.
[13] Az ítélőtábla szerint tekintettel arra, hogy az ügyészség a Btk. 74/A. § (1) bekezdés a) pontjára és a 74/A. § (2) bekezdés o) pontjára figyelemmel a Btk. 74. § (1) bekezdés a) és d) pontjai, valamint a Btk. 74. § (2) bekezdése alapján a lefoglalt 38 500 000 Ft számlapénz vagyonelkobzására tett indítványt, a lefoglalás megszüntetésére és a pénzösszegek kiadására okot adó körülmény nincs. A lefoglalás feltételei illetve indokoltsága fennáll a – végzésben tévesen Btk.-ként szereplő, de értelemszerűen – a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakba: Be.) 308. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont II. fordulata alapján. Az ítélőtábla rögzítette, hogy a II. rendű vádlott cselekvőségére, a lefoglalt vagyonelemekre a büntetőeljárás keretein belül le kell folytatni a bizonyítást és a törvényszék csak ezen bizonyítás eredményeként kerül olyan helyzetbe, hogy a lefoglalt teljes összegről megalapozott döntést hozzon.
[14] 1.2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, a XIII. cikk (1)–(2) bekezdéseinek, a XIV. cikkének, a XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a 28. cikkének sérelmére hivatkozva kérte az másodfokú döntés megsemmisítését, indokai a következőek.
[15] Az indítványozó a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenessége körében hivatkozott arra a körülményre, hogy az ügyvéddel ellentétben az indítványozó ügyvédi iroda nem vádlott és nem alanya az alkalmazott jogszabályhelyeknek, így az ítélőtábla által alkalmazott jogszabályok vonatkozásában nem értelmezhetőek, alkalmazásuk önkényes és alaptörvény-ellenes.
[16] Indokai szerint az indítványozó az ügyvédtől elkülönült vagyonnal rendelkezik, önálló jogi személy, ennélfogva a hivatkozott döntés a vádlottól független jogi személyre és vagyonára nem vonatkoztatható. A bírói jogértelmezés erre tekintettel kilépett abból a jogértelmezési keretből, amelyet számára az Alaptörvény előír. A 28. cikk szerinti értelmezési szabályok figyelmen kívül hagyásánál fogva a bírói jogértelmezés contra constitutionem és önkényes, ezáltal álláspontja szerint sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga is.
[17] Az indítványozó szerint alapjogsértő továbbá, hogy a súlyosítási tilalom csak a II. rendű vádlott ügyvéd vonatkozásában értelmezhető, ezért a támadott döntés a vagyoni érdekelt vonatkozásában nem lehetett volna szankciós jellegű
[18] Az indítványozó hivatkozott a tulajdonhoz való jogának sérelmére is, mert a zár alá vétel annak tárgya felett felfüggeszti a rendelkezési jogot (Be. 324. §), amire viszont csak bűncselekményből származó vagyon vagy az elkövető vagyona esetén kerülhetett volna sor. Továbbá előadta, hogy a tulajdonának korlátozását lehetővé tevő kényszerítő ok, közérdek illetve jogszabályi rendelkezés nincs.
[19] Az indítványozó szerint a bíróság jogértelmezése közvetlenül befolyásolta, akadályozta a jogorvoslathoz való jog hatékony és tényleges érvényesülését is. Az ügynek alaptalanul lett részese, részességét az elsőfokú bíróságon kívül más nem ismerte el, mindennemű bírósági úttól elzárásra került, a támadott döntés a jogorvoslatot ellehetetlenítette.
[20] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29–31. § szerinti követelményeknek.
[21] 2.1. Az indítványozó jogi képviselője a másodfokú bíróság végzését 2022. szeptember 1-jén vette át. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2022. november 2-án a sérelmezett bírói döntést követő 60 napon túl, a 62. napon nyújtotta be. [Abtv. 30. § (1) bekezdés] Az indítvány ugyanakkor az Ügyrend 28. § (2) bekezdése alapján határidőben került benyújtásra, mivel a határidő utolsó napja és az azt követő nap munkaszüneti napra esett.
[22] 2.2. Az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó – Alaptörvényben biztosított – jogát sérti (Abtv. 27. §).
[23] Az indítványozó vagyoni érdekelt, az ítélőtábla a lefoglalás kapcsán az indítványozó fellebbezése alapján járt el, érintettsége fennáll a támadott döntés vonatkozásában.
[24] Alkotmányjogi panasz keretében kizárólag az ügyek érdemében hozott döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-a szerinti panasz esetén nem minősülnek sem az ügy érdemében hozott, sem a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek a „kényszereszközök alkalmazását elrendelő határozatok” {3254/2012. (IX. 28). AB végzés, Indokolás [3]–[4]}. Büntetőeljárás során az ügy érdeméről szóló döntésnek elsősorban azon határozatok tekinthetők, amelyek a büntetőjogi főkérdés, a vád tartalmi elbírálásáról szólnak. Az Abtv. 27. § első fordulata szerinti érdemi döntés, így alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül a vád tartalmi elbírálásáról, illetve a büntetőjogi felelősségről szóló határozat, azaz az ügydöntő határozatok közül a bűnösséget megállapító és a felmentő ítélet {vö. 3057/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [7]}.
[25] A kényszerintézkedés kapcsán hozott döntés ugyanakkor nem bizonyosságról, nem az igazságérvényű rendelkezés kimondásáról (nem büntetőjogi főkérdésben döntésről), hanem az igazság kiderítése esélyének biztosításáról szól. A kényszerintézkedés eszköz az igazság kiderítését, a valóság megismerése alapján célzó eljárásban, ezért annak kérdése együtthalad a bizonyítással, annak fordulataival, esélyeivel, esélytelenségével.
[26] Az indítványozó szerint az Alkotmánybíróság kényszerintézkedésekkel kapcsolatos gyakorlata ellenére megállapítható, hogy a támadott döntés érdemi döntésnek minősül, mivel az ügyvédi iroda nem részese a büntetőeljárásnak és nincs jogszabályi alapja annak, hogy ilyen esetben miért kellene megvárnia egy tőle független harmadik személyeket érintő büntetőeljárásban az érdemi döntést. Ezzel összefüggésben a zár alá vétel szabályozására és ahhoz kapcsolódóan a NAV eljárásának körülményeire is utalt.
[27] Az iratokból – így a 2022. június 24-ei nyilvános tárgyalás jegyzőkönyvéből, a lefoglalás kapcsán hozott elsőfokú végzésből, valamint a támadott másodfokú végzésből is – kitűnően megállapítható, hogy az indítványozó ügyvédi iroda vagyoni érdekelt a folyamatban lévő büntetőeljárásban. A vagyoni érdekelt pedig jogosult az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre, a fellebbezés rá vonatkozó rendelkezése ellen [Be. 581. § g) pont].
[28] Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az elsőfokú és a támadott bírói végzés nem zár alá vétel, hanem lefoglalás kapcsán került meghozatalra.
[29] Ehhez képest a lefoglalás célja a bizonyítási eszköz, illetve az elkobozható dolog vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása, azaz a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében alkalmazott olyan kényszerintézkedés, amely a lefoglalás tárgya feletti tulajdonjogot időlegesen korlátozza, de nem elvonja. Következésképpen a lefoglalt számlapénz kapcsán hozott bírói döntés nem ügydöntő határozat, nem a büntetőjogi főkérdésről szól. Nem minősül emellett az Abtv. 27. §-a szerinti eljárást befejező egyéb döntésnek sem, ugyanis nem zárja le érdemben a büntetőeljárást {vö. 3090/2023. (III. 1.) AB végzés, Indokolás [21]–[23]}.
[30] Ennélfogva a támadott végzés ellen a vagyoni érdekelt részéről jelen esetben nincs helye alkotmányjogi panasz előterjesztésének.
[31] 2.3. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a kényszerintézkedések az eljárásban részt vevő, illetve a kényszerintézkedéssel érintett személy akarata ellenére foganatosított eljárási cselekmények. A büntetőeljárásban rendszerint érdek fűződik a bizonyítás szempontjából nélkülözhetetlen személyek és dolgok rendelkezésre állásának biztosításához. Ehhez azonban nemcsak a bizonyítás, hanem a végrehajtás érdeke is fűződhet. A büntetőeljárás jellegéből adódóan mindig megvan annak a lehetősége, hogy ezeknek az érdekeknek önként nem, vagy nem megfelelő módon tesznek eleget. Ennek érdekében kell fenntartani a kikényszerítés lehetőségét.
[32] Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Győri Ítélőtábla végzése szerint a lefoglalás feltételei, indokoltsága fennálltak, mivel a Be. alapján el kell rendelni a lefoglalást, ha annak tárgya vagyonelkobzás alá esik [Be. 308. § (2) bekezdés b) pont]. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy az ügyészség a lefoglalt számlapénz kapcsán a Btk. 74. § (2) bekezdésére tekintettel tett vagyonelkobzásra indítványt. A Btk. 74. § (2) bekezdése szerint pedig a vagyonelkobzást el kell rendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott. Ha gazdálkodó szervezet gazdagodott ilyen vagyonnal, a vagyonelkobzást a gazdálkodó szervezettel szemben kell elrendelni.
[33] 3. Ekként az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1) és (2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdése alapján eljárva – az Abtv. 27. §-ára, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontjára tekintettel visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |