A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SzfÉ.10/2015/7. számú határozata, a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság SZÉ1/28/2015. számú határozata, valamint a Fővárosi Törvényszék elnöke 2014.El.VI.B.289/18. számú döntése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Dr. Kosza Yvette (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SzfÉ.10/2015/7. számú határozata, a Budapest területén működő ítélőtábla mellett eljáró elsőfokú szolgálati bíróság SZÉ1/28/2015. számú határozata, valamint a Fővárosi Törvényszék elnöke 2014.El.VI.B.289/18. számú döntése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Az indítványozó alkotmányjogi panasza alapjául előadta, hogy határozott időre kinevezett bíró volt, amikor a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 24. §-a alapján kérelmezte a határozatlan idejű bírói kinevezését.
[4] Az eljárással érintett bíró (az indítványozó) határozatlan idejű kinevezése céljából a Fővárosi Törvényszék elnöke 2014.El.Vl.B.289/5-II. számon elrendelte bírói vizsgálatát, amit a Bjt. 71. § (1) bekezdés, valamint a bíró és a bírósági vezető munkájának értékelési rendjéről és a vizsgálat részletes szempontjairól szóló 2011. évi 4. számú szabályzat (a továbbiakban: OIT szabályzat) és a Fővárosi Törvényszék Általános Elnökhelyettese 2013.EI.II.B.12/37. számú Tájékoztatójában, annak a közigazgatási ügyekben eljáró bírákra vonatkozó mellékletében foglalt előírások szerint folytattak le. Ezen rendelkezésekre tekintettel, a vizsgálatot végző csoportvezetők megállapodása alapján, a vizsgálat az eljárással érintett bírónak mind a közigazgatási, mind a gazdasági ügyek vonatkozásában végzett tevékenységére kiterjedt.
[5] A lefolytatott vizsgálat alapján, a Fővárosi Törvényszék elnöke 2014.El.VI.B.289/18. számú, – az indítványozó bírói munkájának értékelése tárgyában született – döntése alkalmatlan minősítést állapított meg. Ezt követően az elsőfokú szolgálati bíróság megállapította az eljárással érintett bíró alkalmatlanságát. Az indítványozó jogorvoslati kérelmet nyújtott be. A másodfokú szolgálati bíróság az elsőfokú határozatot helybenhagyta és megállapította, hogy az indítványozóval szemben a felmentési ok fennáll. A másodfokú szolgálati bíróság a határozata indokolásában többek között rámutatott, hogy a Bjt. 24. § (2) bekezdése alapján elrendelt, az indítványozó mint határozott időre kinevezett bíró munkájának értékelésével szemben a bíró (az indítványozó) által benyújtott jogorvoslati kérelem folytán indult, valamint az ahhoz egyesített, a Bjt. 81. § (1) és (2) bekezdése szerinti szakmai alkalmatlansági eljárásban az indítványozó a minősítés „alkalmas”-ra való módosítását kérte.
[6] A másodfokú szolgálati bíróság többek között vizsgálta – az indítványozó értékelésekor kiemelt kérdéskörök közül –, a vizsgált eljárások során a felek tájékoztatása elmaradásának problémáját. Továbbá kiemelte, hogy „az eljárása során áttekintett, a gazdasági ügyszakban hozott határozatok indokolásbeli hiányosságai túlmutatnak a határozatszerkesztési hibákon”. A bíró „a jogvita eldöntése során alkalmazott jogszabályt számos esetben nem jelölte meg”, és/vagy nem adott számot a bizonyítékok értékeléséről sem.
[7] Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett bírósági döntések indokolása konkrétumot nem tartalmaz, csupán olyan általánosságokat, amelyek a vizsgálat részeként elemzett, a bírói tevékenységére vonatkozó statisztikai adatokkal ellentétesek.
[8] Az indítványozó véleménye szerint a Fővárosi Törvényszék elnökének az indítványozó bírói tevékenységére vonatkozó értékélése és a szolgálati bíróságok döntései megsértették az Alaptörvény alábbi cikkeit: XII. cikk (1) bekezdés; XII. cikk (2) bekezdés; XV. cikk (1) bekezdés; XV. cikk (2) bekezdés; XXIII. cikk (8) bekezdés; XXVIII. cikk (1) bekezdés; 26. cikk (1) bekezdés.
[9] Az indítványozó nyilatkozott arról, hogy a fentebb megjelölt ügyben nincs rendkívüli jogorvoslati eljárás folyamatban.
[10] 2. Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlási felhívására határidőben benyújtott alkotmányjogi panasz kiegészítésében az indítványozó fenntartva korábbi, az eljárások lefolyására vonatkozó kronológiai és kritikai nyilatkozatait, hivatkozott arra is, hogy a Fővárosi Törvényszék elnökének az indítványozó bírói tevékenységére vonatkozó értékélése és a szolgálati bíróságok döntései megsértették az Alaptörvény alábbi cikkeit: R) cikk (1) bekezdés; R) cikk (2) bekezdés; R) cikk (3) bekezdés; T) cikk (1) bekezdés; T) cikk (2) bekezdés; T) cikk (3) bekezdés; XII. cikk (1) bekezdés; XII. cikk (2) bekezdés; XV. cikk (1) bekezdés; XV. cikk (2) bekezdés; XXIII. cikk (8) bekezdés; XXIV. cikk (1) bekezdés; XXVIII. cikk (1) bekezdés; 26. cikk (1) bekezdés.
[11] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[12] 3.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz formai követelményeinek való megfelelés körében áttekintette, hogy az indítvány határidőben érkezett-e [Abtv. 30. §-a], illetve, hogy tartalmaz-e határozott kérelmet [Abtv. 52. § (1b) bekezdése].
[13] 3.1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[14] Az elsőfokú szolgálati bíróság tájékoztatása szerint a Kúria mellett eljáró másodfokú szolgálati bíróság SzfÉ.10/2015/7. számú határozatát 2015. október 7-én vette át az indítványozó, míg alkotmányjogi panaszát 2016. január 11-én nyújtotta be – postai úton – az elsőfokú szolgálati bírósághoz. Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a törvényi határidőn túl – a 95. napon – terjesztette elő.
[15] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtásával egyidejűleg igazolási kérelmet is előterjesztett. Az igazolási kérelemben előadta, hogy 2015. december 7-én – a sérelmezett döntés kézhezvételét követő 60. napon – postára adta alkotmányjogi panasz indítványát az első fokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla postacímére. A www.birosag.hu honlap szerint a Fővárosi Ítélőtábla postacíme: 1055 Budapest, Markó utca 16. A levél a „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezett vissza az indítványozó lakcímére. Ezt követően az indítványozó ismételten benyújtotta az alkotmányjogi panaszát, ezúttal a Fővárosi Ítélőtábla 1027 Budapest, Fekete sas utca 3. szám alatti címére. Az indítványozó állítása alátámasztására mellékelte az eredeti postai borítékot, a tértivevényt és a bíróság postacímét közlő honlapot nyomtatott formában. Az igazolási kérelemben előadottakra és az azzal egyidejűleg előterjesztett indítványra tekintettel, az Alkotmánybíróság egyesbírói eljárásban, az igazolási kérelmet elfogadta.
[16] 3.1.2. Az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek csak részben felel meg.
[17] Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék elnöke 2014.El.VI.B.289/18. számú döntése, továbbá az első- és a másodfokú szolgálati bíróságok döntése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[18] A Fővárosi Törvényszék elnöke által rögzített értékelés az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja és az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal nem támadható, mert az az Abtv. 1. § a) pontja szerinti egyedi ügy fogalmának nem felel meg: a jogszabályi definíció szerinti, a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogát vagy kötelezettségét, jogos érdekét vagy jogi helyzetét érintő vagy eldöntő bírósági eljárásnak a bírói munka értékelése nem tekinthető. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék elnöke 2014.El.VI.B.289/18. számú, – az indítványozó bírói munkájának értékelése tárgyában született – döntése tekintetében az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozás vonatkozásában a kérelem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontja szerinti jogszabályi rendelkezéseknek. A Fővárosi Törvényszék elnöke 2014.El.VI.B.289/18. számú döntése alkotmányjogi panasszal nem támadható.
[19] Az első- és a másodfokú szolgálati bíróságok tekintetében az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata alapján úgy ítélte meg, hogy a bírák fegyelmi ügyében eljáró szolgálati bíróságok az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti független és pártatlan bíróságnak tekinthetőek, ezért határozatuk alkotmányjogi panasszal megtámadható {lásd: 21/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [38]}.
[20] Az indítványozó kérelmében hivatkozott – többek között – az Alaptörvény alábbi cikkeire: R) cikk (1) bekezdés; R) cikk (2) bekezdés; R) cikk (3) bekezdés; T) cikk (1) bekezdés; T) cikk (2) bekezdés; T) cikk (3) bekezdés; XII. cikk (1) bekezdés; XII. cikk (2) bekezdés; XV. cikk (1) bekezdés; XV. cikk (2) bekezdés; XXIV. cikk (1) bekezdés, azonban ezen alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben nem terjesztett elő az alapjog sérelmét alátámasztó, alkotmányjogilag megalapozott indokolást, így kérelme ezen alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya {lásd például: a 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[21] 3.2. Az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényben előírt tartalmi feltételeinek (az Abtv. 27. §-ának, illetve a 29–31. §-ainak) való megfelelés vizsgálata során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[22] Az indítványozó a szolgálati bírósági eljárásokban résztvett, így érintettsége a támadott határozatokkal összefüggésben megállapítható.
[23] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
[24] Az indítványozó által kifejtettek lényege az, hogy – megítélése szerint – sérült a közhivatal viseléséhez való joga. Hivatkozik arra, hogy az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése első mondata kimondja: „Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.”
[25] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések továbbá sértik az Alaptörvény által is védett bírói függetlenséget [26. cikk (1) bekezdés], és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is. Ez utóbbi vonatkozásában az indítványozó hivatkozik az Európa Tanács Miniszteri Bizottság R(94) 12. számú ajánlására, a jogtörténeti vívmányokra, korábbi alkotmánybírósági határozatokra, párhuzamot vonva a bírák nyugdíjazási korhatára megváltoztatásának esetével is. Értelmezi továbbá az alkalmatlan szó jelentését, az alkalmatlanság fogalmát.
[26] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó – Alaptörvényben biztosított – jogát sérti [a) pont].
[27] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, illetve ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel.
[28] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. E sérelem lényegét és az eljárás megindításának indokait az alkotmányjogi panasznak kell tartalmaznia. Rámutat az Alkotmánybíróság, hogy az Abtv. 52. § (2) bekezdés alapján az alkotmányjogi panasz tekintetében az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik – az Abtv.-ben taxatíve felsorolt kivételektől eltekintve. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
[29] 3.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése, XXVIII. cikk (1) bekezdése és 26. cikk (1) bekezdése tekintetében nem tartalmaz alkotmányjogilag releváns érvelést arra nézve, hogy a támadott határozatok miért ellentétesek az Alaptörvény fentebb megjelölt rendelkezéseivel.
[30] Az Alkotmánybíróság hatásköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
[31] Az Alkotmánybíróság arra is számos határozatában rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra sem, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28] és ezt követően is számos AB végzés}. Az a tény, hogy az eljárt bíróság az indítványozó által irányadónak tartottól eltérően értelmezte az alkalmazott jogi normát, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[32] 3.4. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint, az 56. § (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |