A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.21.184/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók jogi képviselőjük (dr. Boldizsár Balázs ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján a Kúria Pfv.II.21.184/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint összegezhetők.
[3] 2.1. Az alapügy felperese élettársi kapcsolatban élt az indítványozók (I–II. rendű alperesek) néhai édesapjával, aki 2017. október 24-én elhunyt. Végintézkedés hiányában törvényes örökösei – fejenként egyenlő arányban – az indítványozó testvérpár. A felperes keresetében a néhaival fennállott élettársi kapcsolat alatt szerzett élettársi közös vagyon megosztását kérte.
[4] Az első fokon eljáró Kecskeméti Törvényszék 2020. október 28-án kelt, 4.P.20.606/2020/13. számú közbenső- és részítéletével megállapította, hogy a felperes és a néhai 1992 őszétől kezdődően az örökhagyó haláláig élettársi életközösségben éltek. Megállapította továbbá, hogy a felperes élettársi közös szerzés címén megszerezte az ítéletben részletesen felsorolt vagyontárgyak ½ tulajdoni hányadát. A vagyontárgyak körét utóbb a törvényszék kiegészítő ítéletével pontosította.
[5] Az indítványozó alperesek fellebbezéssel, a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt. Az indítványozók vitatták az elsőfokú döntésben megállapított egyenlő arányú tulajdonszerzést, és bizonyos ingóságok tekintetében azt állították, hogy azok nem a közös vagyon körébe, hanem az örökhagyó különvagyonába tartoznak. A felperes csatlakozó fellebbezésében azt állította, hogy az élettársi jogviszony kezdete 1990. november 1-je, de legkésőbb 1991. március 15. napja. A másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla 2021. június 2-án kelt, Pf.II.20.099/2021/7. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta, a részítéletét hatályon kívül helyezte és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
[6] A jogerős ítélet ellen az indítványozók felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a szerzésben való közreműködés arányát az örökhagyó javára 80–20%-os arányban megállapító új határozat meghozatalát, másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
[7] A Kúria 2021. október 5-én kelt, Pfv.II.21.184/2021/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező jogerős ítéleti rendelkezés végzés hatályú határozat, amely nem minősül az ügy érdemében hozott végzésnek, mert a felek közötti jogvitát érdemben nem zárja le, illetve nem tartozik azon nem érdemi végzések közé sem, amelyek ellen a felülvizsgálatot a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (3) bekezdése megengedi, ezért ellene a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak. A támadott végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság az eljárást befejező jogerős határozatot kizárólag az elsőfokú közbenső ítélet, azaz az élettársi életközösség fennállásának időtartama tárgyában hozott; az elsőfokú bíróságnak – a felperes tulajdonszerzését és ennek keretében a szerzés arányát megállapító – részítéletét hatályon kívül helyezte, és e körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Kúria megállapította, hogy a jogerős döntés indokolása ugyan a közreműködés arányára vonatkozóan is tett megállapításokat, de a Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak a jogerős ítélet indokolása ellen.
[8] 2.2. Az indítványozók az Alaptörvény XIII. cikke, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, 25. cikk (3) bekezdése és 28. cikke sérelmét állítva terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt a Kúria döntésével szemben.
[9] Az indítványozók az indítványban és annak kiegészítésében előadták, hogy az első- és másodfokú bíróságok az élettársi szerzésarány meghatározásának kérdését azonos módon, a jogalap körébe tartozó kérdésnek minősítették és ezért a közbenső ítéletben eldöntötték azzal, hogy ½–½ arányú tulajdonszerzést határoztak meg. Álláspontjuk szerint a másodfokú közbenső ítélettel a szerzési arány ítélt dolognak minősül, ezért a jogerős ítéleti rész a felülvizsgálati eljáráson kívül már nem kifogásolható, tehát a perbíróságoknak a már eldöntött tulajdoni hányad alapján kell megosztani az élettársi közös vagyont.
[10] Az indítványozók érvelése szerint a Kúriának érdemben kellett volna vizsgálni és hatályon kívül kellett volna helyezni a jogerős döntést. Úgy vélik, hogy a Kúria figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a jogerős közbenső ítélet rendelkezett a szerzési arányról, ezért a felülvizsgálati kérelmet iratellenes indokolással, jogszabálysértő módon utasította el. Mivel a felülvizsgálati kérelmüket a Kúria érdemben nem bírálta el, a szerzési arány tekintetében megfosztotta őket az érdemi jogorvoslat utolsó lehetőségétől.
[11] Álláspontjuk szerint a Kúria végzése miatt nem tudott ténylegesen és hatékonyan érvényesülni a jogorvoslathoz való joguk, a Kúria önkényes, az Alaptörvény 28. cikkével ellentétes indokolása pedig a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmével jár. Kifejtették, hogy mivel a vagyontárgyak tulajdonjoga a jogerős ítéletben foglalt szerzési aránynál nagyobb részben illetné őket, a Kúria döntése szükségképpen a tulajdonhoz való alapvető joguk sérelmét is előidézi.
[12] 3. Az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[13] 3.1. Az indítványozók meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be.
[14] Az indítványozók – mint az alapügy alperesei – jogosultnak és érintettnek is tekinthetők, az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszt saját egyedi ügyükkel összefüggésben terjesztették elő. Az indítványozók megjelölték az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, azokhoz indokolást fűztek.
[15] 3.2. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[16] A rendelkezésből az következik, hogy a bírói döntések közül csak a bírósági eljárást – az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal – befejező döntések ellen van helye alkotmányjogi panasznak {lásd: 3091/2020. (IV. 23.) AB végzés (a továbbiakban: Abv.), Indokolás [42]}.
[17] Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében rögzített tárgyi hatály megállapítása során elsődlegesen tehát az vizsgálandó, hogy a támadott bírói döntés a bírósági eljárást befejező végzésnek tekinthető-e. Mivel az Abtv. nem határozza meg a bírósági eljárást – az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal – befejező bírói döntések körét, ezért az Alkotmánybíróságnak esetenként kell eldöntenie, hogy a támadott bírói döntés az Abtv. 27. § tárgyi hatálya alá tartozik-e (lásd: Abv., Indokolás [43]).
[18] Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában is rámutatott, hogy a polgári eljárásjog szabályaira figyelemmel a bírósági eljárást befejező döntésnek azok minősülnek, amelyeknek joghatásaként a bírósági eljárás (vagy annak valamely szakasza) befejeződik {3152/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [21]}.
[19] A támadott végzésben a Kúria megállapította, hogy „[a]z elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező jogerős ítéleti rendelkezés […] végzés hatályú határozat, amely azonban nem minősül az ügy érdemében hozott végzésnek, mert a felek közötti jogvitát érdemben nem zárja le, illetve nem tartozik azon nem érdemi végzések közé sem, amelyek ellen a felülvizsgálatot a Pp. 270. § (3) bekezdése megengedi, ezért ellene a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak”.
[20] A Kúria indokolása szerint eljárást befejező jogerős határozat (közbenső ítélet) kizárólag az élettársi életközösség fennállásának időtartama tárgyában született, míg – az indítványozók által kifogásolt – a felperes tulajdonszerzését és a szerzés arányát megállapító – részítélet tekintetében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította a másodfokú bíróság. Azaz az indítványozók által vitatott kérdésben – a szerzési arányok tekintetében – az eljárás folyamatban van, a felek közötti jogvita érdemben nem zárult le. A Kúria támadott végzése tehát az állított jogsérelem tekintetében nem tekinthető olyan, az ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek, amellyel szemben az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal lehetne élni.
[21] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |