A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 12.Bv.1532/2017/19. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 5.Bpkf.546/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Fahidi Gergely) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következő volt: a korábban fogvatartott indítványozó védője útján alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt 2017. június 26. napján kártalanítási kérelmet terjesztett elő 2012. szeptember 21-től a kérelem keltéig terjedő időszak vonatkozásában, hivatkozva a túlzsúfoltságra és az illemhely nem megfelelő elszeparálására.
[3] Kérelmét korábban az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (a továbbiakban: EJEB) is benyújtotta 2016. május 19-én, amelyet 2016. május 30. napján nyilvántartásba vettek.
[4] Az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az indokolásban kitért arra, hogy az elítélt 2018. február 28. napján a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 144/B. § szerinti panaszt is benyújtott, ám a kártalanítási kérelem előfeltétele ezen panasz a kérelem előtti vagy legkésőbb azzal egyidejű benyújtása a Bv. tv. 10/A. § (6) bekezdéséből fakadóan, aminek a fogvatartott nem tett eleget.
[5] A bíróság hangsúlyozta, hogy a 2017. január 1. napját követően is folyamatosan fogvatartásban lévők esetében ez a kötelező eljárás.
[6] 1.2. A kérelmező és védője fellebbezése folytán a másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék 5.Bpkf.546/2019/2. számú végzésében az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta, azt helyesnek találta, és kifejtette, hogy a fellebbezés – amelyben a védő álláspontja szerint az EJEB kérelem megfelelő benyújtása miatt a bíróságnak 2016. december 31. napjáig terjedő időszak vonatkozásában a kártalanítási kérelmet érdemben kellett volna vizsgálnia – alaptalan.
[7] A bíróság kifejtette, hogy a Bv. tv. 436. § (10)–(12) bekezdésében foglalt átmeneti szabályok azon elítéltekre vonatkoznak, akik az előtt szabadultak, illetve az előtt szűnt meg az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmény velük szemben, mielőtt a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2016. évi CX. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) rendelkezései 2017. január 1-től hatályba léptek volna.
[8] Ezek alapján a 2017. január 1. napját követően is folyamatos fogvatartásban lévő elítéltek szempontjából nem a Mód. tv. által bevezetett átmeneti rendelkezéseket kell alkalmazni.
[9] A végzés indokolásában a bíróság kitért még arra, hogy a sérelmezett időszakot – amiatt, hogy a fogvatartás és sértő körülmények szakadatlan megléte fennállt – nem lehet kettébontani 2016. december 31. előtti és 2017. január 1. utáni időszakra és az EJEB kérelemre való tekintettel a korábbi részt külön vizsgálni.
[10] Mindezekre tekintettel utasították el érdemi vizsgálat nélkül a kérelmet, ugyanis a Bv. tv. 144/B. §-ban foglalt panaszt a kérelmezőnek be kellett volna nyújtania, a Bv. tv. 436. § (11) bekezdésében foglalt EJEB-hez benyújtott kérelem ebben az esetben azt nem váltja ki.
[11] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Szegedi Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 7.Bv.1532/2017/19. számú végzése, és a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság 5.Bpkf.546/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az E) cikk (1) bekezdését, az I. cikkét, a II. cikkét és a III. cikk (1) bekezdését.
[12] 2.1. Alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében az indítványozó kifejtette, hogy a Mód. tv. által bevezetett ideiglenes rendelkezések értelmezése során az eljáró bíróságok figyelmen kívül hagyták a törvény és a jogalkotó célját, ezáltal nincs összhang az Alaptörvény és a támadott végzések között. Az indítványozó a bíróságok téves jogértelmezését vitatta a Bv. tv. és annak preambulumában foglaltak tekintetében.
[13] Előadta, hogy a másodfokon történő elutasítás méltánytalan volt az eljárás elhúzódása és a megfelelő tájékoztatás hiánya miatt. A Szegedi Törvényszék szembe ment korábbi joggyakorlatával, ugyanis 2016. december 31-ig és az azt követő 6 hónapban idáig a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasz nem volt a kártalanítás előfeltétele. A végzés nem felel meg tehát a kártalanítás jogintézményéhez fűzött céloknak, ami álláspontja szerint felveti az alaptörvény-ellenességet.
[14] Szerinte a Mód. tv. rendelkezéseinek az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésében, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen bánásmód megsértését kellene kompenzálnia a Bv. tv. adta lehetőségeknek megfelelően. Ennek ellenére az utólagosan kialakult és a jogértelmezéssel szembemenő joggyakorlat miatt a kártalanítást kérelmezők nagy része ellehetetlenül, amely gátolja az Alaptörvényben megfogalmazott jog érvényre jutását, valamint sérti az Alaptörvény E) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményét.
[15] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[16] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszát határidőben nyújtotta be.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – csak részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, illetve a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri a megsemmisítését. Ugyanakkor a főtitkári hiánypótoltatásra kiegészített alkotmányjogi panasz sem tartalmaz releváns alkotmányjogi indokolást arra nézve, hogy a megjelölt alapjogokat miért és mennyiben sértik meg a támadott végzések, az csak a bírói jogértelmezést bírálja, így nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában fogalt követelménynek.
[18] 4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |