A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.114/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenessége megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az IDOM 2000 Konzulens Szolgáltató Zrt. indítványozó (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Asztalos Dóra Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Asztalos Dóra ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.114/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével, XXVIII. cikkének (1) bekezdésével, és a 25. cikk (1) bekezdésével.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az ügyben előterjesztett beadvány és a bíróságok által hozott határozatok alapján az alábbiakban összegezhető.
[4] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben az indítványozó mint alperes ellen kártérítés megfizetése iránt nyújtott be keresetlevelet a felperes. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperest 529 209 292 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes a honlapján elhelyezett 2010. október 24-i sajtóközleménnyel valós tény hamis színben való feltüntetése, valótlan tény állítása és híresztelése folytán megsértette az alperes jóhírnévhez fűződő jogát és egyúttal kötelezte felperest a jogsértés abbahagyására, valamint a további jogsértéstől eltiltotta. Az elsőfokú bíróság kötelezte a felperest arra is, hogy 15 napon belül a sajtóközleménnyel azonos helyen és formában tegyen közzé és 30 napig tegye elérhetővé nyilatkozatát, amelyben a sajtóközleményben elkövetett jogsértésért sajnálkozását kifejezi. Ezt meghaladóan az alperes viszontkeresetét elutasította.
[5] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, a felperes marasztalását 321 187 077 Ft-ra leszállította és a jóhírnév megsértésére alapított viszontkereseti kérelmeket elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2019. február 7-én kelt Pfv.V.20.114/2019/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította.
[7] A Kúria a végzése indokolásában rámutatott, hogy a felülvizsgálati kérelem elkésett. A régi Pp. 386/A. § (1) bekezdés a) pontja értelmében kiemelt jelentőségű pernek minősülnek a régi Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontja szerinti 400 millió forintot meghaladó követelések érvényesítésére indított perek. A hivatkozott rendelkezéssel összhangban az elsőfokú bíróság az 5.G.41.582/2011/2., valamint a 2011.G.Koll.X.B.60. számú határozatában – a régi Pp. 386/B. §-a alapján – elrendelte az ügy soron kívüli intézését és tájékoztatta a feleket, hogy az ügyben a kiemelt jelentőségű perekre vonatkozó szabályok alkalmazandók. E határozatok a postai tértivevény szerint az alperes részére szabályszerűen kézbesítésre kerültek.
[8] Az elrendelt soron kívüli ügyintézés kiterjed az eljárás egész tartamára, minden szakaszára, a rendes és rendkívüli perorvoslatokra is. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének időtartamát is eszerint kell figyelembe venni (régi Pp. 386/B. §, BH.2013.7.292. ). A régi Pp. nem tartalmaz eljárási szabályokat a kiemelt üggyé való minősítés megváltoztatására, és szabályozás hiányában a minősítés mellőzésére sincs jogi lehetőség (Kúria Pfv. V. 20. 336/2016/2.).
[9] A kiemelt jelentőségű perekben a régi Pp. 386/1. §-a szerint a régi Pp. 272. § (1) bekezdése alapján benyújtott felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. A jogerős ítéletet az indítványozó alperes – összhangban a felülvizsgálati kérelemben előadott nyilatkozatával – 2018. november 29-én, az ítélet kihirdetésekor vette át, ennélfogva a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő – figyelemmel a régi Pp. 103. § (4) bekezdésére is – 2019. január 2-án telt le. Ebből következően az alperes 2019. január 11-én előterjesztett felülvizsgálati kérelme elkésett.
[10] A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg. A Kúria végzése rögzíti, hogy az indítványozó a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
[11] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 27. §-a alapján az alkotmányjogi panaszát, amelyet a Főtitkár felhívására határidőben kiegészített. Indítványában a Kúria támadott végzésének a megsemmisítését arra tekintettel kérte, hogy az megítélése szerint sérti az Alaptörvény C) cikkének (1) bekezdését, a XXVIII. cikkének (1) bekezdését, és a 25. cikkének (1) bekezdését.
[12] Kifogásolta az indítványozó, hogy a Kúria ügyében, a felülvizsgálati eljárásban nem az ő megítélése szerint értelmezte a jogszabályokat, és nem tett eleget az Alaptörvény 25. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a jogegység kialakítására vonatkozó kötelezettségének.
[13] Az indítványozó előadta, hogy felülvizsgálati kérelmét a Kúria, mint elkésettet, elutasította. A sérelmezett döntésben foglaltakkal szemben, az indítványozó jogértelmezése szerint a felülvizsgálati eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseit kellett volna alkalmazni.
[14] Sérelmezi az indítványozó, hogy a Kúria jogszabály-értelmezése szerint a felülvizsgálati kérelem benyújtása szempontjából a keresetlevél benyújtásakor irányadó régi Pp.-t kell alkalmazni, és a Pp. sem tartalmaz eljárási szabályokat a kiemelt üggyé minősítés megváltoztatására, így szabályozás hiányában e minősítés mellőzésére sincs jogi lehetőség. Álláspontja szerint amennyiben akár a kiemelt üggyé minősítés megszűnése, akár a Pp. alkalmazása tekintetében a Kúria az indítványozó álláspontját osztotta volna, akkor az elutasításnak nem lett volna helye, az indítványt érdemben el kellett volna bírálni.
[15] Az indítványozó kifejtette, hogy a – megítélése szerint – nem egyértelmű jogi normát a peres fél hátrányára nem lehet értelmezéssel, tartalommal kitölteni, illetve a szabályozás hiányát bírói döntés nem pótolhatja, másrészt ehhez kapcsolódóan nem lehet bíróság által eseti döntéssel jogot alkotni.
[16] Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, mert „[a] Kúria saját értelmezésével, döntésével egy előre nem látható, nem megismerhető szabályozási helyzetben a panaszos terhére jogot alkotott”. Az indítványozó rámutatott, hogy az átmeneti szabályozás bizonytalansága kiszámíthatatlan helyzetet teremtett számára. Nehezményezte, hogy a Kúria nem hozott jogegységi határozatot az egyedi döntés helyett. Megítélése szerint: „A felülvizsgálattal, annak benyújtásával a rendkívüli perorvoslatok körében egy új ügy indult”.
[17] Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését a támadott döntés azért sérti, mert „[a] Kúria saját értelmezésével, döntésével terhére jogot alkotott, amire csak a törvényhozásnak lett volna lehetősége”. Hangsúlyozza egy átmeneti szabály megalkotásának hiányát.
[18] A panasz rögzíti, hogy a jogszabályok mindenkire kötelezőek, a bíróságnak nem áll módjában a jogszabályok normaszövegétől és céljától önkényesen eltérni. Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapjog sérelmével összefüggésben sérült a C) cikk (1) bekezdésében foglalt Alaptörvényben biztosított joga is.
[19] Az indítványozó a Pp. 630. §-ában foglalt rendelkezést is elemzi. Az indítványozó felveti a polgári ügy fogalmának – véleménye szerint lehetséges – akár négy értelmezését is, a régi Pp. 1997. I. 1. napjától – 2003. VI. hó 30. napjáig hatályban volt 259/A. §-ával összefüggésben, és ebből is azt a következtetést vonja le, hogy Kúriának jogegységi határozattal kellett volna e fogalmat meghatároznia.
[20] Az ügyben elsőfokon eljárt bíróság tájékoztatta az Alkotmánybíróságot arról, hogy a támadott határozat tekintetében nincs folyamatban rendkívüli jogorvoslati eljárás.
[21] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.
[22] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[23] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására – az Abtv. 27. §-ára hivatkozással – a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[24] A Kúria Pfv.V.20.114/2019/2. számú végzését – az első fokon eljárt bíróság tájékoztatása szerint – 2019. február 18. napján elektronikus úton kézbesítették az indítványozó perbeli jogi képviselőjének, míg alkotmányjogi panaszát 2019. április 13-án nyújtotta be az ügyben első fokon eljárt bírósághoz.
[25] Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a Kúria Pfv.V.20.114/2019/2. számú végzésével szemben a törvényi határidőn belül terjesztette elő.
[26] Az indítványozó a bírósági eljárásban félként részt vett, így érintettsége a támadott határozattal összefüggésben megállapítható. Az indítvány az Abtv. 27. § b) pontjának is eleget tesz, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
[27] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme e feltételeknek csak részben felel meg.
[28] Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli a sérelmezett bírói döntést továbbá kifejezett kérelmet terjeszt elő annak megsemmisítésére.
[29] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában szereplő, megsértettnek állított alaptörvényi rendelkezések közül az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése és a 25. cikk (1) bekezdése nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak.
[30] 4. Az Alkotmánybíróság tehát a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt további feltételeinek való megfelelést. Vizsgálata során a következőket állapította meg.
[31] Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó – Alaptörvényben biztosított – jogát sérti [a) pont].
[32] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése alapján az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.
[33] Az indítványozó által kifejtettek lényege szerint a Kúria végzésével megfosztotta a felülvizsgálati eljárás lehetőségétől, mivel jogot alkotott, ezáltal – álláspontja szerint – a támadott döntés sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[34] A régi Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint: „A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Kúriától – jogszabálysértésre hivatkozással – a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.”
[35] A régi Pp 237. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás [235. § (2) bekezdése] ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az első fokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja.
[36] A régi Pp 270. §-ának (1) bekezdése szerint: „Ha törvény másként nem rendelkezik, a felülvizsgálati eljárás során a Kúria az általános szabályok megfelelő alkalmazásával jár el.” Ilyen eltérő rendelkezést tartalmaz a régi Pp. 386/I. §-a, amelynek értelmében a kiemelt jelentőségű perekben a 272. § (1) bekezdés alapján benyújtott felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.
[37] Az indítványozó hivatkozott a Pp. „Átmeneti rendelkezések” alcímű 630. §-ának (1) bekezdésére: „E törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni.”
[38] Mind a régi Pp. [például a 270. § (2) bekezdése] mind a Pp. rendelkezései – kiemelten: a felülvizsgálati kérelemmel támadható határozatok körének meghatározása – ezen ismertetett szabálytól eltérést nem tartalmaznak.
[39] A Pp. 406. § (1) bekezdése kimondja: „A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés (e fejezetben a továbbiakban együtt: ítélet) felülvizsgálatát a Kúriától – az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozással – a fél, valamint a rendelkezés rá vonatkozó része ellen az kérheti, akire az ítélet rendelkezést tartalmaz.”
[40] A hatályos jogszabályok alkalmazásának ismertetése vitatásán túl tehát további érveket az indítvány nem tartalmaz. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, vagy ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel.
[41] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek, mert az indítványozó egyértelműen a Kúria jogértelmezését tartotta alaptörvény-ellenesnek.
[42] Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörében eljárva a bírói döntést törvényességi szempontból nem vizsgálhatja felül. „Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntések alaptörvény-ellenességének alátámasztására. Ezért az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.” {3179/2016. (IX. 26.) AB végzés, Indokolás [15]}
[43] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A bírósági döntéseket – az Alaptörvény felhatalmazása alapján – az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálata során.
[44] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné.
[45] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) pontjában, valamint 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Balsai István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |