A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.545/2014/20. számú valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.212/2015/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.545/2014/20. számú valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.212/2015/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint egy Kft-nél folytatott adóigazgatási eljárás során megállapították, hogy a Kft. folyószámlájáról az indítványozó 2008-ban összesen 1 488 450 000 forintot vett fel. A Kft. ellenőrzése nyomán az elsőfokú adóhatóság a 2008. évre személyi jövedelemadó (a továbbiakban: szja) adónemben bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le az indítványozónál. Az ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2008. évre 1 489 139 779 forint adóalap után 535 740 684 forint adóhiánynak minősülő szja adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A NAV Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztálya az elsőfokú döntést helybenhagyta. Indokolása szerint a Banktól felvett 1 488 450 000 forintnak a Kft. vagy más személy részére való átadását az indítványozó nem tudta igazolni. Az összeg a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja tv.) 28. § (1) bekezdés szerinti egyéb jövedelem, beszámít az Szja tv. 29. § (1) bekezdés szerinti összevont adóalapba. A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével elutasította az indítványozó keresetét. A jogerős ítélet szerint a kereset hivatkozásai megalapozatlanok: a NAV Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztálya a tényállást felderítette, határozatát indokolta, a bizonyítékokat egyenként és összességükben mérlegelve döntött. A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.545/2014/20. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
[4] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a Kúria az Szja tv. vonatkozó szabályait az Alaptörvény 28. cikkét megsértve értelmezte. A Kúria döntése – megítélése szerint – mindemellett sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését is, ugyanis úgy keletkeztet tulajdonjog-elvonást eredményező kötelezettséget (tehát az adófizetést) az indítványozó oldalán, hogy nem kerül kétséget kizáróan igazolásra az ezzel kapcsolatos tulajdonnövekmény (azaz a vagyoni érték megszerzése). Azzal, hogy a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét elmulasztotta, a Kúria pedig a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, részletesen megjelölt jogszabálysértés elbírálását, az arra való utalást, vagy az elbírálás mellőzésének okát nem szerepeltette ítéletében, az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikkének (1) bekezdése által az indítványozó részére biztosított jogokat is megsértette. Azáltal pedig, hogy a Kúria az 1/2009. (VI. 24.) PK véleménnyel szembehelyezkedve hozta meg a döntését, sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye is.
[5] Az Alkotmánybíróság főtitkára tájékoztatta az indítványozót arról, hogy beadványa nem tartalmaz kellő alkotmányossági szempontú indokolást arra nézve, hogy a támadott határozat az Alaptörvényben biztosított jogát mennyiben és miért sérti. Az indítványozó a felhívást követően indítvány-kiegészítést nyújtott be az alapindítvány indokolásával lényegében egyező tartalommal.
[6] 2. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.
[7] Az indítvány az Alaptörvény 28. cikkében foglalt rendelkezésekre vonatkozó részében nem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek. Mivel az Alaptörvény 28. cikkének címzettje nem az indítványozó, így az nem biztosít számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül erre az előírásra alapítani {lásd 3039/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [17] és 3272/2016. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [15]}.
[8] Ugyancsak nem alapítható alkotmányjogi panasz az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének jogállamiságra, illetve jogbiztonságra vonatkozó elemére az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata alapján, mert az önmagában nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak {lásd például 3149/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [24]; 3154/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [27]}.
[9] A benyújtott alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében, a XXIV. cikk (1) bekezdésében valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt jogok sérelmével összefüggő elemében pedig valójában az ügyben meghozott, az indítványozó számára kedvezőtlen bírósági döntések – az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések értelmezésével kapcsolatos – megállapításainak tartalmi kritikája, amely nem vet fel alkotmányossági kérdést. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a bíróság által megállapított tényállást, a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróságok által mindezekből levont következtetéseket vitatja. Az indítványozó a bírósági ítéletek vizsgálatát tehát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az indítvány nem tartalmaz olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.
[10] Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már megállapította azt, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. A bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe. Ezért fogalmaz úgy az Abtv. 27. §-a, hogy az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogalkotó ezzel a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezéssel teremtette meg a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés alkotmányossága vizsgálatának korábban nem ismert lehetőségét. A bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz azonban nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének.
[11] Miként az Alaptörvény és az Abtv. idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]} „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […].” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]–[14]} Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[a]z eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata.” {3037/2014. (III. 13.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[12] Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz és annak kiegészítése – az erre való felhívás ellenére – sem tartalmazott értékelhető indokolást az Alaptörvény felhívott rendelkezéseinek sérelmét illetően, ezért az alkotmányjogi panasz – a fentiek alapján – nem felel meg az Abtv. 27. és 29. §-okban foglalt befogadhatósági feltételeknek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázss. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró |
. |