English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01149/2021
Első irat érkezett: 05/11/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.IV.37.380/2020/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (hatáskör hiányában kiadott hatósági bizonyítvány semmissége)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/31/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó versenyfelügyeleti hatóság az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.IV.37.380/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletet a Kúria az indítványozó által egy összefonódás-bejelentés elintézésével kapcsolatos eljárásban kiadott hatósági bizonyítvány bírósági felülvizsgálata körében hozta. Az ügy előzményeként szolgáló versenyfelügyeleti eljárásban a bejelentőnek - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 43/J. § (1) bekezdése szerinti - összefonódás-bejelentése benyújtását követően a bejelentéssel érintett összefonódást a Kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette, amire tekintettel a versenyfelügyeleti hatóság a Tpvt. 43/N. § (1) bekezdés b) pontja szerinti hatósági bizonyítványt állított ki, amelyben igazolta, hogy hatásköre hiánya miatt az összefonódás vizsgálatára okot adó körülmény nem áll fenn. A hatósági bizonyítvány felülvizsgálata érdekében az eljárásban részt nem vevő harmadik személy keresetet terjesztett elő az indítványozó versenyfelügyeleti hatóság ellen. A közigazgatási perben eljáró Fővárosi Törvényszék megállapította a felperes perindítási jogát és - az érdekeltséget érdemben vizsgálva - kereshetőségi jogát is, ítéletében a hatósági bizonyítványt megsemmisítette, és az indítványozót új eljárásra kötelezte, megállapítva, hogy a hatóság a hatósági bizonyítványt az ügyben nem alkalmazható rendelkezés alapján adta ki. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme nyomán eljáró Kúria az alkotmányjogi panasszal támadott végzésével a közlésre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a hatósági bizonyítványt, az új eljárásra kötelező jogerős ítéleti rendelkezést azonban hatályon kívül helyezte. Indokolásában rögzítette, hogy a hatóság hatáskör hiányában nem adhatta volna ki a támadott határozatot, ami orvosolhatatlan jogsértés, olyan semmisségi ok, amelyet a közigazgatási bíróságnak adott esetben hivatalból is vizsgálnia kell, mégpedig a fél rendelkezési jogától függetlenül is. Alperesi hatáskör hiányában a felperes igényérvényesítési jogosultságának hiánya, az érdemi határozat meghozatalára vonatkozó kereseti kérelmeinek a teljesíthetetlensége magából a hatáskör hiányából fakad.
Alkotmányjogi panaszában a versenyfelügyeleti hatóság azt állítja, hogy a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény 28. cikkével együttesen értelmezett XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, a jogbiztonságot, valamint ellentétes a hatalom megosztásának elvével. Álláspontja szerint az alapul fekvő közigazgatási jog felperese számára az eljáró bíróságok által elismert kereshetőségi jog megnyitja a lehetőségét a közigazgatási határozatok jogalap nélküli, önkényes bírósági felülvizsgálatának. A konkrét ügyben hozott ítélet ellentétes a tranzakciók lezártságához fűződő magánérdekkel és a versenyképességhez kapcsolódó közérdekkel, ily módon nem szolgálja az Alaptörvény 28. cikkében rögzített gazdaságos célt. Az indítványozó szerint a Kúria eloldotta magát a törvénynek való alávetettségtől, ami a versenyfelügyeleti hatóság tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjoga sérelméhez vezetett..
.
Támadott jogi aktus:
    A Kúria Kfv.IV.37.380/2020/11. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
C) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1149_3_2021_indkieg_anonim.pdfIV_1149_3_2021_indkieg_anonim.pdfIV_1149_0_2021_Inditvany_anonim.pdfIV_1149_0_2021_Inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_1149_5_2021_amicus_curiae_IM_anonim.pdfIV_1149_5_2021_amicus_curiae_IM_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3539/2021. (XII. 22.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 11/30/2021
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2021.11.30 9:15:00 1. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3539_2021 AB végzés.pdf3539_2021 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.37.380/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) indítványozó meghatalmazott jogi képviselője (dr. Ay Zoltán Nándor kamarai jogtanácsos) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria versenyjogi ügyben hozott Kfv.IV.37.380/2020/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
    [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (a továbbiakban: bejelentő) 2018. november 28-án a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilal­máról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 24. § (1) bekezdése és a 43/J. § (1) bekezdése alapján bejelentette az alperesnél, hogy adományozási szerződés – mint tulajdonszerzési jogcím – alapján megszerzi a tranzakcióban érintett vállalkozások részesedéseinek 100%-át, amelyre tekintettel a Tpvt. 23. § (1) bekezdés b) pontja és 23. § (2) bekezdés a) pontja szerinti közvetlen egyedüli irányításszervezéssel meg­valósuló összefonódás jön létre.
    [3] A bejelentést követően lépett hatályba a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány által az ECHO HUNGÁRIA TV Televíziózási, Kommunikációs és Szolgáltató zártkörű Részvénytársaság, a Magyar Idők Kiadó Korlátolt Felelős­ségű Társaság, a New Wave Media Group Kommunikációs és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság, valamint az OPUS PRESS Zártkörűen Működő Részvénytársaság megszerzésének nemzetstratégiai jelentősé­gűvé minősítéséről szóló 229/2018. (XII. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.), amely a fúziót közérdekből nemzetstratégiai jelentőségű összefonódásnak minősítette. A bejelentő 2018. december 6-án jelezte az alperesnek, hogy az összefonódás nem bejelentésköteles és kérte hatósági bizonyítvány kiállítását arról a tényről, hogy a szóban forgó összefonódás vizsgálatának elrendelésére okot adó körülmény nem áll fenn.
    [4] Mindezekre tekintettel az indítványozó 2018. december 6-án kiadta az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló közigazgatási perben vitatott B/961-11/2018. számú hatósági bizonyítványt, amelyben az indítványozó a Tpvt. 43/N. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt igazolta, hogy hatáskörének hiánya miatt a Tpvt. 67. § (4) bekezdése szerinti vizsgálat elrendelésére okot adó körülmény nem áll fenn.
    [5] Az indítványozó mint alperes döntésével szemben egy magát a bejelentő versenytársának minősítő gazdasági társaság élt keresettel, amelynek perindítási és kereshetőségi jogát az elsőfokú bíróság elismerte. A bíróság megállapította, hogy hatáskör hiányában a hatósági bizonyítvány kiadására nem volt jogszerű lehetőség, és azt – az indokolás hiánya és az ügyben nem alkalmazható téves jogalap megjelölése miatt – megsemmisítette, az alperest pedig új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság által elrendelt megismételt eljárást az alperes időközben lefolytatta, és a 2020. január 29. napján kelt végzésével az összefonódás-bejelentést visszautasította. Megállapította, hogy a bejelentett összefonódás nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítése miatt megszűnt ­annak a lehetősége, hogy az összefonódás vizsgálatára versenyfelügyeleti eljárást indítson.
    [6] Az alperes felülvizsgálati, és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló Kfv.IV.37.380/2020/11. számú ítéletével az alperes 2018. december 6. napján kiadott B/961-11/2018. számú hatósági bizonyítványát a közlésre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette. Ítéletében megállapította, hogy az R. a perbeli összefonódást – annak nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítésével – kivette a bejelentésköteles összefonódások közül (Tpvt. 24/A. §), vagyis a fúziók vizsgálatára vonatkozó, a Tpvt. 24. §-án alapuló alperesi hatáskör, azaz érdemi határozat kiadásának jogi lehetősége nem áll fenn, ezért az alperesi határozat semmisségét állapította meg.
    [7] A Kúria kiemelte azt is, hogy a hatáskör vizsgálata és annak esetleges hiányának megállapítása túlmutat a fél rendelkezési jogán, attól függetlenül is érvényesülnie kell. Megállapította, hogy az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy önmagában a versenytársi minőségből fakadó jogos érdek, a gazdasági érintettség – a védett jogtárgy, az érintett piac és az érinett termékek részletes vizsgálata nélkül – kereshetőséget nem alapoz meg. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy mivel a perbeli fúziót az alperes – hatáskör hiányában – nem vizsgál­hatta, ezért megalapozottan azzal sem érvelhetett érdemben, hogy a szóban forgó összefonódás kiket (érinett piac) és milyen módon (tranzakció piaci hatásai) érint, az érdekeltségi szint vizsgálata ugyanis nem szakadhat el az alperesi hatáskörtől. A perbeli esetben a felperes igényérvényesítési jogosultságának hiánya, a kereseti kérelmeinek teljesíthetetlensége magából a hatáskör hiányából fakad. Hatáskör hiányában ugyanis e kérelmek érvényesítésére nincs jogi lehetőség, e körben új eljárás lefolytatásának sincs helye. Az alperes a bejelentés tekintetében pedig már eljárt, azt hatáskör hiányára hivatkozással visszautasította, ezért a kérelem nem maradt elbírálatlan.

    [8] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a Tpvt. 80/Q. §-a szerint alkalmazandó, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 114. § (1) bekezdése alapján közigazgatási pert egyértelműen az ügyfél indíthat, az összefonódás engedélyezési eljárásokban pedig az ügyfélfogalom a Tpvt. 52. § a) pontja alapján zárt. Úgy véli, mivel az összefonódás-engedélyezés tekintetében a Tpvt. 52. § a) pontjában meghatározott körön kívül másnak perindítási joga nincs, így a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 17. § (1) bekezdés a) pontja szerinti perindítási jog tartalma meg­egyezik a Tpvt. 52. § a) pontjába foglalt ügyfél kategóriákkal, ami miatt a közvetlen érintettség tartalmi vizsgálata indokolatlanná válik. Álláspontja szerint a közvetlen érintettség vizsgálatának elválasztása a perindítási jogtól zárt ügyfélfogalmú eljárásokban olyan pereket eredményez, amelyek súlyos rendszerszintű alaptörvényi problémákat vetnek fel a közigazgatási bíráskodás kapcsán. Ez a jogértelmezés a konkrét ügyben megítélése szerint ellentétes a tranzakciók lezártsághoz fűződő magánérdek és az ebből fakadó befektetői bizalomhoz és nemzetközi versenyképességhez kapcsolódó közérdek Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezésével, ezért az önkényes, fogalmilag nem lehet tisztességes, és nem fér össze a jogállamiság alapelvével sem.
    [9] Az indítványozó szerint az ilyen kúriai gyakorlat eredményeként az érdemi perbe bocsátkozás miatt a közigazgatási bíróság hivatalból észlelheti a közigazgatási döntés semmisségét, így azzal, hogy a Kúria mesterségesen szétválasztja a kereshetőséget és a perindítási jogot, végső soron a közigazgatási működésbe való önkényes beavatkozás lehetőségét nyitja meg, amely sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésébe foglalt államhatalmi ágak elválasztásának elvét.
    [10] Az indítványozó az Alaptörvény 28. cikkének – és azon keresztül a XXVIII. cikk (1) bekezdésének – sérelmére történő hivatkozása körében azt hangsúlyozta, hogy egy fúzió esetében nem közömbös, hogy a versenyhatóság által tudomásul vett összefonódást utóbb kik támadhatják meg bíróság előtt, mivel ez érinti a tranzakciók lezártságához fűződő magánérdeket, amely felől nem szabad bizonytalanságot hagyni (bizalomvédelem elve), ezért ez közvetlenül és súlyosan kihat az adott ország nemzetközi versenyképességére is. A fúziókat jóváhagyó hatósági döntéseket megtámadhatók körének világos jogszabályi körvonalazása olyan bizalmat keletkeztet, ami hozzá­járul a magyarországi befektetői környezet megfelelő működéséhez, amely nemzetgazdasági, össztársadalmi érdek, azaz közérdek is. Összefonódások esetén, ahol a versenytárs vállalkozások mind potenciálisan ellenérdekeltek lehetnek az összefonódás megvalósulásával szemben, a kiszámíthatatlanság veszélyét hor­dozza a támadott kúriai ítéletből következő korlátlan perindítási jogosultság lehetővé tétele, amely sérti a jog­biztonságot.
    [11] Az indítványozó indítványkiegészítő nyilatkozatában az Alaptörvény 28. cikke és XXVIII. cikk (1) bekezdésének fogalmi egységére hivatkozással előadta továbbá, hogy a Kúria a Tpvt. 52. § a) pontjának célját egyáltalán nem vizsgálta, pedig a bíróságnak a perindítási jog vizsgálatakor a versenyügyekben figyelemmel kell lennie arra, hogy az egyéni jog és jogos érdek érvényesítése a Tpvt. célja szerint csak közérdekvédelmi kontextusban értékelhető. A GVH közérdekvédelmi funkciót lát el, nem egyéni jogsérelmek orvoslására, hanem absztrakt közérdek (tisztességes verseny) védelmére hivatott. Mindez – álláspontja szerint – a GVH összefonódás eljárásban hozott döntésével szembeni bírói jogorvoslat tekintetében azt jelenti, hogy a Kúria nem engedheti rögtön a per érdemére a kizárólag gazdasági szereplői minőségre keresetet alapító harmadik felek jogorvoslatát, mert ezzel nemcsak kiüresíti a perindítási jogot, hanem utat enged az egyéni sérelmek orvoslásának, amely a közérdek­védelmi versenyfelügyeleti eljárásnak nem jogalkotói célja. A perindítási jog körében ezért versenyügyekben alkotmányos kötelezettsége is a bírónak annak vizsgálata, hogy az összefonódás ellenőrzés során hozott GVH döntését támadó harmadik fél különös jogsérelme (perindítási joga) fennáll-e. Azzal, hogy a Kúria el­mulasztotta a jogalkotói célok figyelembe vételét, az indítványozó szerint visszaélt a függetlenségével.
    [12] Az indítványozó szerint a Kúria azon döntése, amely bárkinek külön vizsgálat nélkül perindítási jogot enged, az absztrakt jogvédelem felől az egyéni jogvédelem felé tolja el a GVH működésének közérdekvédelemre irányuló feladatát. Mindez pedig a GVH működésének súlyos zavarát eredményezi, mivel fogalmilag ellentétes a GVH működésének Alkotmánybíróság által is elismert alkotmányos rendeltetésével.
    [13] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében a gazdasági versennyel kapcsolatban fennálló – GVH hatásköre formájában létező – állami intézményvédelmi kötelezettség súlyos sérelmét okozza, ha az összefonódás kontroll (mint hivatalbóli eljárás) közérdekvédelmi funkcióját a Kúria egyéni jog­érvényesítéssé konvertálja a perindítási jog tág értelmezése eredményeként. Azzal, hogy a Kúria különös jogi vagy jogos érdeksérelem vizsgálata nélkül perbe engedi az ilyen jogi vagy jogos érdeket nem igazoló felpereseket, a GVH nem tudja a hatáskörét gyakorolni, nem tudnak a hatáskörébe tartozó ilyen közérdekvédelmi eljárások lezárulni, amellyel a magánérdek indokolatlanul a közérdek fölé emelkedik.

    [14] 3. Az igazságügyi miniszter a konkrét jogvitában való állásfoglalás nélkül tájékoztatta az Alkotmánybíróságot a Kp. perindítási jogosultságot megalapozó szabályainak jogalkotói értelmezéséről. E körben egyértelművé ­tette, hogy a keresetlevél visszautasítását megalapozó perbeli legitimáció hiányának megállapításához jog­szabály­ban kifejezetten nevesített perindítási jogosulti kör esetén a keresetlevél érdemi vizsgálatára általában nincs szükség, míg a Kp. 17. § a) pontjára alapított kereseti kérelmek esetében a felperesi közvetlen érintettség a keresetlevél befogadhatóságának értékelése körében folytatott formális vizsgálattal jellemzően nem állapít­ható meg, mert a Kp. ezen rendelkezése nem rögzít pontosan körülhatárolt személyi kört a perindítási jog tekinteté­ben, illetve nem köti ügyféli jogálláshoz a perindítási jogot. Ez utóbbi esetben a felperes jogának, vagy jogos érdekének közvetlen érintettségéről, illetve arról, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog, vagyis van-e a felperesnek kereshetőségi joga, a kereset érdemi vizsgálatát követően tud állást foglalni a bíróság, így ez esetben a keresetlevél Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, érdemi vizsgálat nélküli vissza­utasításra nincs lehetőség. Mindezekre tekintettel hangsúlyozta, hogy a perindítási és kereshetőségi jog egymástól való elkülönítésének kiemelt jelentősége van.

    [15] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján az ügyben ­tanácsban járt el.
    [16] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ­kúriai ítéletet az indítványozó jogi képviselője 2021. február 22-én vette át elektronikus úton, az alkotmányjogi panaszt pedig 2021. április 23-án, határidőben terjesztette elő.
    [17] Az indítványozó jogi képviselője meghatalmazását csatolta.
    [18] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumainak eleget tesz.
    [19] Az Abtv. 56. § (1) és (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegeléssel állapítja meg, hogy az indítványozó teljesítette-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így különösen az Abtv. 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. § szerinti feltételeket.
    [20] A megelőző peres eljárásban az indítványozó alperesként – a bírósági felülvizsgálattal érintett határozatot hozó állami szervként – vett részt, ezért az Abtv. 2019. december 20. napjától hatályos 27. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel jogállásától függetlenül érintettsége megállapítható. A Kúria ítélete az ügy érdemében hozott döntés, amely alkotmányjogi panasszal támadható, az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket ­kimerítette.
    [21] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az alkotmányjogi panasz két okból nyújtható be: egyrészt, ha a támadott döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, másrészt, ha hatáskörét az Alap­törvénybe ütközően korlátozták.
    [22] Ami az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának első fordulatát illeti, az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az olyan alaptörvényi rendelkezés, amelynek címzettje nem az indítványozó, számára jogot nem biztosít, nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, ezért arra alkotmányjogi panasz sem alapítható. Az Alkotmánybíróság a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabályra vonatkozó Alaptörvény 28. cikke {3436/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [15]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}, a hatalom­megosztás elvére vonatkozó C) cikk (1) bekezdése {3290/2021. (VII. 7.) AB végzés, Indokolás [30]; 3458/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [8]} tekintetében korábban megállapította, hogy azok olyan rendelkezések, amelyekből Alaptörvényben biztosított jog nem vezethető le. Szintén nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak az indítványozó tekintetében a jogállamiságra vonatkozó Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése sem, ezen alaptörvényi rendelkezésre ugyanis a visszaható hatályú jogalkotás, illetve a kellő felkészülési idő hiányára való hivatkozás kivételével alkotmányjogi panaszt alapítani nem lehet {3435/2021. (X. 25.) AB végzés, Indokolás [13]; 3059/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában – figyelemmel a 3303/2020. (VII. 24.) AB határozatba foglaltakra (Indokolás [38]–[40]) – az elbírálás a közhatalmi jogkörben eljáró indítványozó esetében sem ütközik akadályba.
    [23] Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulatát illetően az Abtv. 55. § (4a) bekezdése szerint a közhatalmat gyakorló indítványozó hatásköre korlátozását kifogásoló indítványának érdemi elbírálására csak akkor kerül sor, ha a támadott döntés az indítványozó a) működésének súlyos zavarát eredményezi, vagy b) valamely, Alaptörvényben foglalt hatáskörét sérti. Amint arra az Abtv.-t módosító, az egyes törvényeknek az egyfokú ­járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény javaslatának előterjesztői indokolása is rámutat, „[ez] a feltétel akadályozza meg, hogy az érintett intézmények minden pervesztés esetén az Alkotmánybírósághoz forduljanak” {3458/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [16]}. Megállapítható, hogy jelen ügyben az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata az Abtv. 55. § (4a) bekezdésében foglalt további feltételek vizsgálatától függetlenül nem áll fenn, mivel az indítványozónak a ható­sági bizonyítványban saját maga által is elismerten és az alkotmányjogi panaszban sem vitatottan nem volt hatásköre eljárni. A vizsgált esetben hatáskör hiányában a hatásköre Alaptörvénybe ütköző módon való korlátozására az indítványozó nem hivatkozhat, alkotmányjogi panasz benyújtására e körben nincs lehetőség.

    [24] 5. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a ­bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
    [25] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérel­mére nem önállóan, hanem az Alaptörvény 28. cikkével fogalmi egységben hivatkozik, amelyet arra alapoz, hogy a Kúria a Tptv. 52. § a) pontjának célját egyáltalán nem vizsgálta, amikor a Kp. 17. § (1) bekezdés a) ­pontja szerinti perindítási jog kiterjesztő értelmezéséről döntött.
    [26] Az indítványozó tehát a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét a bíróság jogértelmezésével hozza összefüggésbe. Valójában azt kifogásolja, hogy egyrészt a Kúria a Kp. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felperesi alanyi kört nem a Tptv. 52. § a) pontjának ügyfélfogalmával azonosítja, másrészt, hogy a bírósági gyakorlat a perindítási és kereshetőségi jogot megkülönbözteti. E kifogások azonban a hatáskör hiányában eljáró indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogával nem hozhatók érdemi összefüggésbe, azok a bírósági jogértelmezés felülmérlegelésére irányulnak.
    [27] Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben el­ismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. […] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; 3458/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [12]}
    [28] A közigazgatási perben eljáró bíróság eljárására irányadó Kp. szabályait elsődlegesen a közigazgatási bíróság értelmezi, így a közigazgatási bíróság feladata annak megállapítása, hogy a keresetlevél visszautasítására a Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja alapján van-e lehetőség. Ahogy arra a jogalkotó általi tájékoztatásában az igazságügyi miniszter is kitért, a közigazgatási jogvitákban meg kell különböztetni azokat az eseteket, amikor jog­szabály kifejezetten nevesíti a perindításra jogosultak körét, azoktól az esetektől, amikor a jogszabály nem határoz meg konkrét perindításra jogosulti kört. Míg az előbbi esetben a keresetlevél visszautasítása általában érdemi vizsgálat nélkül is megállapítható, addig az utóbbi esetben a felperesi közvetlen érintettségről jellem­zően a kereset érdemi vizsgálatát követően tud állást foglalni a bíróság.
    [29] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló konkrét ügyben a hatáskör hiányában eljáró indítványozó döntésének semmisségét a Kúria hivatalból vette figyelembe, és abból adódóan a felperes igényérvényesítési jogosultságának hiányát állapította meg, valamint kitért arra is, hogy önmagában, részletes vizsgálat nélkül a versenytársi minőségből fakadó érdek kereshetőséget nem alapoz meg. Megállapítható tehát, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdések a konkrét ügytől elszakadnak, hipotetikusak, azok absztrakt jellegéből adódóan az Alkotmánybíróság által jelen alkotmányjogi panaszeljárás keretében érdemben nem vizsgálhatóak.
    [30] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a perindítási jog és a kereshetőségi jog vizsgálatakor a közigazgatási bíróságnak a szubjektív jogvédelmi igények érvényesítése mellett a jogvita jellegéhez mérten az objektív jogvédelmi szempontokra, így adott esetben a közérdekre is figyelemmel kell lennie annak érdekében, hogy jogértel­me­zése ne vezessen se valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére, se valamely állami szerv hatáskörének korlátozására.
    [31] Jelen ügyben az indítványozó által előadott jogértelmezési kifogások a közvetlen és tartalmi elbírálást lehetővé tevő alkotmányos kapcsolatot a kúriai ítélet és a tisztességes eljáráshoz való alapjog alkotmányos védelmi köre között nem alapozzák meg, azok nem vetnek fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve a ­bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, amely az indítvány érdemi vizsgálatát indokolttá tenné.

    [32] 6. Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Czine Ágnes
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Juhász Imre
        alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Horváth Attila
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Szívós Mária
        alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        05/11/2021
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the judgement No. Kfv.IV.37.380/2020/11 of the Curia (nullity of an official certificate issued in the absence of competence)
        Number of the Decision:
        .
        3539/2021. (XII. 22.)
        Date of the decision:
        .
        11/30/2021
        .
        .