A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pécsi Törvényszék 1.Pf.20.532/2018/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozók az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, és 43. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, melyben kérték a Pécsi Törvényszék 1.Pf.20.532/2018/13. számú ítélete, valamint a Pécsi Járásbíróság 11.P.22.460/2017/36. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontjuk szerint a sérelmezett döntések sértik az Alaptörvény a XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése által védett tisztességes eljáráshoz való jogukat, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogukat.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozók a Pécsi Járásbíróság előtt végrehajtás megszüntetése iránt indítottak peres eljárást arra hivatkozással, hogy egyrészt bizonyítottan beszámítható ellenkövetelésük van, másrészt a végrehajtás tárgyát képező tartozás egy része már maradéktalanul megfizetésre került, továbbá a végrehajtási eljárást nem előzte meg a kölcsönszerződésük jogszerű felmondása. Keresetüket a Pécsi Járásbíróság elutasította. A járásbíróság indokolásában részletesen kifejtette, hogy a döntés meghozatalára a rendelkezésére álló okiratok, nyilatkozatok figyelembevételével, mely jogszabályok alapján, mely követelmények figyelembevételével került sor.
[3] Az indítványozók a döntés ellen fellebbezéssel éltek, melyben kifejtették az elsőfokú bíróság eljárásával szembeni aggályaikat. Többek között nehezményezték, hogy az elsőfokú bíróság az általuk benyújtott tényekre alapított, és igazságügyi szakértői véleménnyel is alátámasztott bizonyítás helyett az alperes iratellenes előadására alapította ítéletét. Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet konkrét megállapításokat és indokolást nem tartalmaz a tekintetben, hogy valósnak tekintette-e a per során a bíróság a bemutatott hiteltörténeti kimutatást, és a végrehajtás megszüntetése iránti kérelmet mely jogszabályhelyre alapítottan vizsgálta. Az indítványozók szerint az ítélet semmilyen utalást nem tartalmaz arra nézve sem, hogy az alperes felróható magatartása eredményezte a végrehajtási eljárások megindítását. Álláspontjuk szerint nem került bizonyításra az sem, hogy a perbeli alperesnek indítványozókkal szemben lejárt követelése lenne, így a kölcsönszerződés felmondása csak vélelem, melyet az eljáró bíró tévesen tényként kezelt. Az ítéletnek számos valótlan és semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott része van, és az eljáró bíró indokolási kötelezettségét több ízben is megszegte.
[4] A másodfokon eljáró Pécsi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Törvényszék az elsőfokú ítélet tényállását kisebb pontosításokkal elfogadta ítélkezése alapjául, és egyetértett azzal a levont következtetéssel, hogy a kereset egyik megjelölt jogcímében sem megalapozott. Megállapította, hogy az első fokon eljáró járásbíróság nem sértette meg az eljárására vonatkozó szabályokat, minden perben csatolt bizonyítékot megfelelően értékelt, és az sem volt megállapítható, hogy lett volna olyan irat, melyet figyelmen kívül kellett volna hagynia. Az elsőfokú íróság eljárási szabálysértést nem követett el, döntése nem volt megalapozatlan, így az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését nem tartotta indokoltnak.
[5] 1.2. Az indítványozók ezt követően terjesztették elő alkotmányjogi panaszukat, melyet egy ízben kiegészítettek. Alkotmányjogi panaszukban az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése biztosított által védett tisztességes eljáráshoz való joguk, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joguk sérelmét állították.
[6] Az indítványozók érvelése hasonló az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésükben foglaltakhoz. Álláspontjuk szerint a sérelmezett bírói döntések azért alaptörvény-ellenesek, mert a bíróságok eljárásuk során nem vettek figyelembe dokumentáris bizonyítékokat, és az indítványozók által bizonyított tényeket, továbbá nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek nem. A sérelmezett bírói döntések és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezései között feloldhatatlan ellentmondás van, és az eljáró bíróságok a döntésük meghozatalánál figyelmen kívül hagyták a Kúria 1/2018. gazdasági elvi határozatát is.
[7] Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban elsősorban a sérelmezett bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Kérték továbbá azt is, hogy az Alkotmánybíróság függessze fel az indítványozókkal szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat, és erről értesítse az illetékes végrehajtót, valamint tájékoztassa eljárásáról a Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatal Agrárügyi Főosztályát is.
[8] 2. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az Abtv. 56. §-a alapján azt kellett megvizsgálnia, hogy a támadott bírói döntésekkel szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[9] 2.1. Az indítványozók a határidőben benyújtott alkotmányjogi panaszukban megjelölik az Alkotmánybíróság hatáskörét és indítványozói jogosultságukat megalapozó törvényi rendelkezéseket, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntéseket, valamint kifejezett kérelmet terjesztettek elő a bírói döntések megsemmisítésére. Az indítványozók jogorvoslati lehetőségeiket kimerítették, jogosultságuk és érintettségük egyértelmű, mivel saját egyedi ügyükkel összefüggésben terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt.
[10] 2.2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt – az egyéb feltételek megléte mellett – abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek – az alábbiak szerint – nem felel meg.
[11] Az indítványozók ugyan hivatkoznak az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára, azonban az állított alapjogi sérelmekkel összefüggésben előadott érveik valójában az ügyben hozott bírósági döntések megállapításainak tartalmi és nem alkotmányossági kritikáján alapulnak. Az indítványozók a bíróságok bizonyítékok felhasználásával és értékelésével kapcsolatos eljárását bírálják, a támadott ítéletekben foglalt döntéseket, azok hátrányos voltát tekintik alapjogi sérelemnek. Az indítványozók valamennyi általuk megjelölt alapjog sérelmét kizárólag ebből, vagyis a saját és az eljáró bíróságok álláspontjának eltéréséből, a rendelkezésre álló nyilatkozatok és bizonyítékok, illetve egyes jogszabályi rendelkezések, valamint az azokból levont következtetések értékelésének, értelmezésének különbözőségéből vezették le.
[12] Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó, és nem pedig az Alkotmánybíróság számára fenntartott feladat {elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]}, ahogyan a jogszabályok értelmezése is a bíróságok, és nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Az Alkotmánybíróság a bíróságok döntéseit csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntések alaptörvény-ellenesek lesznek {3383/2019. (XII. 19.) AB végzés, Indokolás [19]}, ennek lehetősége az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban az alkotmányjogi panasz alapját képező ügyben nem merült fel.
[13] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében nem elvárás az indítványozókkal szemben, hogy alkotmányjogi érvelésként részletesen kimunkált indokokat terjesszenek elő, azonban az indokolásnak olyan logikai kapcsolatot kell bemutatnia a megsérteni vélt, Alaptörvényben biztosított jog és a támadott bírói döntés között, mely alkotmányjogilag értékelhető. Ezen indokolás az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának előfeltétele, mert az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság vizsgálata csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódhat {3271/2019. (X. 30.) AB végzés, Indokolás [8]}.
[14] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz nem tesz eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében rögzített határozott kérelem követelményének; nem tár fel alkotmányjogilag értékelhető összefüggést a támadott döntések és az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései között.
[15] 2.3. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban kérték, hogy az Alkotmánybíróság függessze fel az indítványozókkal szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat, és erről értesítse az illetékes végrehajtót, valamint eljárásáról tájékoztassa a Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatal Agrárügyi Főosztályát is, és kérje felülvizsgálati kérelem benyújtása tényének feljegyzését a végrehajtással érintett ingatlanra.
[16] Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy a Pécsi Járásbíróság az indítványozók által hivatkozott végrehajtási eljárásokat felfüggesztette, így indítványozók ezen kérelmével az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott.
[17] Az indítványozók további kérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Baranya Megyei Kormányhivatal Pécsi Járási Hivatal Agrárügyi Főosztályát megkeresni és felülvizsgálati kérelem benyújtása tényének feljegyzését kérni a végrehajtással érintett ingatlanra az Alkotmánybíróságnak nincs sem jogosultsága sem hatásköre.
[18] 3. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálására az Alkotmánybíróságnak nem volt lehetősége, azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére – visszautasította.
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon
alkotmánybíró helyett
Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Salamon László
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
alkotmánybíró helyett
Dr. Szabó Marcel s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
előadó alkotmánybíró helyett
. |
. |