A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.433/2015/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, kérve a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.433/2015/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel azok véleménye szerint ellentétesek az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, a XIII. cikkével, a XXI. cikkével, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseivel, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseivel, a 15. cikk (1) bekezdésével, a 25. cikk (1) bekezdésével, valamint az Alaptörvény P) és Q) cikkeivel.
[2] Az ítéleti tényállások szerint három helyrajzi számon nyilvántartott osztatlan közös tulajdonban álló erdő művelési ágú ingatlanok felperes (jelen ügy indítványozója), a felperes oldalán beavatkozó és további egy tulajdonostárs közös tulajdonában állnak. Ezen erdőrészletekre az Állami Erdészeti Szolgálat Miskolci Igazgatósága 1998. május 29-én kelt 987-4/98. számú határozatával az erdőterület véghasználatára (tarvágás) adott engedélyt. A véghasználat az engedélynek megfelelően megtörtént. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága a 2013. október 17. napján kelt BOG/01/6736-1/2013. számú határozatával felperest, felperes oldalán beavatkozót és a további egy tulajdonostársat kötelezte az erdő szakszerű felújítására a Sajóhídvég 1A, 1B, 1C, 1D és 1E erdőtervi jelű erdőrészletekben 2014. május 31-ei határidővel. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága 2014. szeptember 25-én hatósági ellenőrzést foganatosított, melyről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a tulajdonosok a fenti kötelezettségüknek nem tettek eleget. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága a BOG/01/5474-1/2014. számú 2014. szeptember 30. napján kelt határozatával felperest (indítványozót) 559 880 Ft, felperes oldalán beavatkozót 480 034 Ft, míg a további tulajdonostársat 960 086 Ft erdőgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. Ezt követően a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága 2014. október 27. napján kelt BOG/01/5474-4/2014. számú határozatával a fellebbezési díj megállapítására vonatkozó részt érintően módosította. Felperes (indítványozó) a fenti határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Erdészeti Igazgatóság a 2015. január 19. napján kelt 04.4/2784-2/2014. számú határozatával a hivatal BOG/01/5474-4/2014. számú határozatát helybenhagyta.
[3] A fenti határozattal szemben felperes keresetlevelet terjesztett elő, melyben az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését kérte. A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 10.K.27.433/2015/13. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az indítványozó által az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria hivatalból elutasította, mivel az ügyben megtámadott közigazgatási határozatban a felperes vonatkozásában megállapított bírságösszeg az egymillió forintot nem haladta meg.
[4] Az indítványozó a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.433/2015/13. számú ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Abtv. 27. §-a szerint, kérve az ítélet megsemmisítését.
[5] Az indítványozó az ítélettel megsérteni állított jogaként megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, a XIII. cikkét, a XXI. cikkét, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseit, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseit, a 15. cikk (1) bekezdését, a 25. cikk (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény P) és Q) cikkeit. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság erre irányuló felhívására, majd ezt követően önmagától többször is kiegészítette. Álláspontja szerint a jogorvoslathoz való joga azáltal sérült, hogy egy korábbi, más tárgyú és tényállású határozatnak a bíróság „ítélet jogerőt tulajdonított”. A tulajdon feletti rendelkezési jogának korlátozása a kizárt körzeti erdőtervezési eljárás révén valósult meg. Mivel az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (Evt.) az erdőtulajdonos számára a közérdek körében ír elő kötelezettséget, ezért indítványozó szerint e kötelezettségek teljesítésének akadályozásával sérül az egészséges környezethez való jogot garantáló XXI. cikk. Indítványozó ugyanakkor elismeri, hogy az egészséges környezethez való jogát közvetlenül nem sértette meg a bíróság, hiszen „egyetlen erdő élővilágának elpusztításával az én egészségem nem fog károsodni.” Az elsőfokú bíróság hatáskör túllépése a jogbiztonság hiányát okozó olyan eljárás, ami az ő érdekkörébe tartozó – a XIII. cikk, a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdései, valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései által garantált – alkotmányos alapjogok közvetlen sérelmét okozza, az alaptörvény-ellenesség bekövetkeztének ténye pedig „nem igényel további bizonyítást”.
[6] 2. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendje (a továbbiakban: Ügyrend) 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.
[7] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az indítványozó alkotmányjogi panasza a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletének nem alkotmányossági, hanem törvényességi szempontú és ténykérdésekben való felülvizsgálatára irányul. Az indítvány az Alaptörvény minden sérelmesnek vélt rendelkezése tekintetében kifejezetten a jogalkalmazó jogszabály-értelmezéséből vezette le a megjelölt alapjogsérelmeket, az indítvány az Evt. értelmezésének a helyességét, a bíróság által levont következtetést vitatja. Az indítvány tehát lényegében a bíróság jogértelmezését vitatja, nem tartalmaz alapjogi okfejtést, csupán a kifogásolt ítélet és az azt megelőző eljárás törvényességi, szakjogi szempontú felülbírálatára irányul.
[8] Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[9] Az Alkotmánybíróság mint az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint a bírói döntéseket is csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, hatásköre a bírói döntésben foglalt jogértelmezés alaptörvény-ellenességének, alapjogokkal való összhangjának vizsgálatára korlátozódik {például 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
[10] Az alapul fekvő ügyben a tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és az irányadó jogszabályok alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, és mindezek önmagukban alkotmányossági kérdést nem vetnek fel {3222/2015. (XI. 10.) AB végzés, Indokolás [27]; 3250/2014. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [11]; 3239/2013. (XII. 21.) AB végzés, Indokolás [14], 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [16]}.
[11] Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy „[s]em a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14], 3020/2016. (II. 2.) AB végzés, Indokolás [17]; 3217/2016. (XI. 14.) AB végzés, Indokolás [30]}.
[12] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasszal támadott ítélettel összefüggésben nem merült fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró |
. |