A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.144/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.144/2016/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az elsőfokú bíróságnál, amely az Alkotmánybírósághoz 2017. április 20-án érkezett.
[2] A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzésében rögzített tényállás szerint az indítványozó 2015. április 2-án érkezett feljelentésében magánindítványt terjesztett elő a feljelentett ellen rágalmazás vétsége miatt. A feljelentés szerint a feljelentett, aki szintén ügyvéd, fellebbezést nyújtott be az illetékes ügyvédi kamaránál az ellene indult fegyelmi eljárásban hozott határozat miatt. A fellebbezés utolsó bekezdését az interneten közzétette, amely az indítványozó higiéniáját, tisztálkodását sértő megfogalmazást tartalmazott. A youtube.com internetes videó-megosztó oldalon közzétett videofelvételen a feljelentett hasonló tartalmú véleményt nyilvánított.
[3] A Pesti Központi Kerületi Bíróság mindezek alapján 2016. november 11-én kelt 20.Bpk.11.026/2015/6. számú végzésével – bűncselekmény hiányában – a büntetőeljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság a sérelmezett kijelentéseket értékítéletnek minősítette és álláspontja szerint azok nem voltak a becsület csorbítására alkalmasak, így nem valósult meg bűncselekmény.
[4] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2017. január 6-án jogerőre emelkedett 27.Bpkf.13.144/2016/2. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta.
[5] 2. Az indítvány szerint a büntetőeljárást megszüntető végzés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütköző jogbiztonság elvével ellentétes, mert a bíróság nem minősítette büntető anyagi jogba ütközőnek a feljelentett kijelentéseit. Az Alaptörvény II. cikk és VI. cikk (1) bekezdése tekintetében indokolásként az indítványozó az Alkotmánybíróság 1/2015. (I. 15.) AB határozat indokolásának egy részét szövegszerűen idézte (Indokolás [98]).
[6] Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívása alapján az indítványozó az Alkotmánybírósághoz 2017. június 12-én érkezett indítvány-kiegészítésében az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére (a jogszabályok kötelező ereje), a II. cikkre (az élethez és az emberi méltósághoz való jog) és a VI. cikk (1) bekezdésére (a jó hírnévhez való jog), valamint a XXVIII. cikk (3) bekezdésének második mondatára (védői védett véleménynyilvánítás) hivatkozott.
[7] Az indítványozó szerint a bíróságok az Alaptörvény 28. cikkét is megsértették, mert ügyében a jogszabályokat nem rendeltetésüknek megfelelően, hanem egyik esetben kiterjesztően, máskor pedig indokolatlanul szűken értelmezték.
[8] Az indítványozó részletesen bemutatta azt, hogy álláspontja szerint a feljelentett nyilatkozatai, valamint zaklatása az indítványozó életvitelét, jó hírnevét hogyan befolyásolták. Alkotmányjogi érvelésként az 1/2015. (I. 15.) AB indokolását idézte (Indokolás [95]–[98]).
[9] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e Abtv.-ben a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú Bíróság 27.Bpkf.13.144/2016/2. számú végzésének kézbesítése a másodfokú bíróság tájékoztatása szerint nem tértivevénnyel történt. A támadott végzést az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint az indítványozó 2017. január 25-én vette át. Az alkotmányjogi panaszt 2017. március 24-én adták postára az elsőfokú bíróságnak címezve. Az Alkotmánybíróság ennek alapján rögzíti, hogy a panaszt határidőben benyújtottnak kell tekinteni.
[11] 4. Az indítvány részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek, mert tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §); az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdés, R) cikk (2) bekezdés, II. cikk, VI. cikk (1) bekezdés, valamint a XXVIII. cikk (3) bekezdés második mondat, 28. cikk]. Az indítványozó megjelölte a támadott bírósági határozatot (Fővárosi Törvényszék 27.Bpkf.13.144/2016/2. számú végzés). Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz arra nézve, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a határozat alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg.
[12] Az indítvány hivatkozik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének (jogbiztonság) sérelmére. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján erre az alaptörvényi rendelkezésre mint Alaptörvényben biztosított jogra csak két esetben alapítható alkotmányjogi panasz: a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatály tilalma miatt {3012/2017. (II. 8.) AB határozat, Indokolás [25]}. Az indítványozó ezen két Alaptörvényben biztosított jogra nézve nem adott elő indokolást, így az Alkotmánybíróság az indítvány ezen elemét nem vizsgálhatta.
[13] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésének, valamint 28. cikkének a sérelmére is. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rámutat, hogy ezek a rendelkezések nem tekinthetők az Alaptörvényben biztosított jogoknak, így az azokra alapított alkotmányjogi panasz benyújtására az indítványozónak nincs lehetősége {legutóbb pl. 3215/2017. (IX. 13.) AB végzés, Indokolás [11], 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]}.
[14] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésének második fordulata szerint „[a] védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt”. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a sérelmezett bírói döntések tárgya nem az indítványozónak a védelem körében kifejtett álláspontja miatt történő büntetőjogi felelősségre vonása, hanem a személyét sértő cselekmények miatt általa magánvádlóként tett feljelentés elbírálása, így megfelelő indítványozói indokolás hiányában nem állapítható meg az indítványban szereplő kifogások és a hivatkozott alaptörvényi rendelkezés közötti alkotmányjogi összefüggés. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az ilyen összefüggés hiányában az indítvány ezen elemét érdemben nem vizsgálja {legutóbb pl. 3193/2017. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [15]}.
[15] 5. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti.
[16] Az alapul szolgáló büntető ügyben az indítványozó magánvádlóként járt el, így a benyújtott indítvány vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében érintettnek tekinthető {pl. 1/2015. (I. 16.) AB határozat, Indokolás [9]; 3090/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [14]}.
[17] 6. Az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy a támadott bírósági határozat az ügy érdemében hozott döntésnek vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek tekinthető-e. Az Alkotmánybíróság több határozatában rögzítette, hogy az alkotmányjogi panasz keretében csak az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók. Az alkotmányjogi panasz tárgya lehet a büntetőeljárásban hozott döntések közül az Abtv. 27. § első és második fordulata alapján valamennyi ügydöntő határozat, így az ítélet és az ügydöntő végzés is {legutóbb pl. 3057/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [7], korábban: 3040/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [30], 3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [20]–[21]}.
[18] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján rögzítette, hogy a támadott határozat olyan döntésnek minősül, amely ellen alkotmányjogi panasz nyújtható be.
[19] 7. Az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltak szerint a bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette vagy a jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[20] Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az indítványozó a jogerős másodfokú bírósági határozat ellen nyújtotta be panaszát. Az indítványozó rendkívüli perorvoslatot nem vett igénybe. Az Ügyrend 32. § (1) bekezdése szerint az Abtv. 27. § b) pontjában foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Alkotmánybíróság ennek alapján megállapította, hogy az indítvány a befogadáshoz szükséges ezen feltételnek eleget tett.
[21] 8. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában rögzített, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta.
[22] Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[23] Az indítvány a feljelentett által tett kijelentések miatt az indítványozó életvitelében bekövetkezett változásokat részletezi, és nem arra irányuló alkotmányjogi indokolást tartalmaz, amelyből kitűnik, hogy a támadott határozat érdemére kiható alaptörvény-ellenesség áll fenn, amely az Alaptörvény II. cikkének és a VI. cikk (1) bekezdésének megsértéséből ered. Az indítványozó alkotmányjogi indokolásként az 1/2015. (I. 15.) AB határozat indokolását idézi szövegszerűen (Indokolás [95]–[98]). Az idézett indokolás azonban az Alkotmánybíróság által egy másik – az érdemi bírói döntés és indokolása tekintetében különböző – rágalmazási ügyben az ügyvédi tevékenységre vonatkozó sértő kifejezések miatt alkalmazott büntetőjogi felelősségre vonás indokoltságát támasztja alá.
[24] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványban foglaltak nem vetnek fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.
[25] Az indítvány a támadott másodfokú határozat érdemére kiható alaptörvény-ellenességet sem vet fel. Az elsőfokú bíróság az eljárás megszüntetését ugyanis arra alapozta, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, tekintettel arra, hogy a feljelentett által tett, a társadalmi konvencióknak és az illemnek meg nem felelő írásbeli és szóbeli közlések önmagukban, objektíve, büntetőjogi szempontból nem alkalmasak a feljelentő becsületének csorbítására (elsőfokú végzés 2. oldal 6. bekezdés).
[26] Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már rögzítette, hogy „a rágalmazás törvényi tényállása vonatkozásában annak megállapítása, hogy a konkrét ügyben a sérelmezett kijelentés értékítéletet vagy tényállítást tartalmaz-e, továbbá annak megfelelő minősítése, hogy az állított tény becsületsértő jellegű vagy sem, a bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés” {3147/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [25]}.
[27] Az Alkotmánybíróság továbbá – következetes gyakorlatának megfelelően – emlékeztet arra, hogy a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, és az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan – vélt vagy valós – jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható {pl. 3147/2016. (VII. 22.) AB határozat, Indokolás [23], 3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}.
[28] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz az ügy érdemében hozott bírósági határozatot érdemben befolyásoló alkotmányellenességet, illetve alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel.
[29] A kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |