Ügyszám: IV/03162/2015
.
Első irat érkezett: 11/02/2015
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.III.37.319/2015/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.III.37.319/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az ügy előzményeként a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által végrehajtó-helyettesként nyilvántartásba vett indítványozó, később önálló bírósági végrehajtó bírósági szolgálati viszonyát nem szüntette meg, ezért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium - megismételt eljárásban - megállapította a végrehajtói kinevezésének érvénytelenségét. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a bírósági felülvizsgálati eljárásban az indítványozó felperes keresetét elutasította, melyet a Kúria hatályában fenntartott. Azonban még a kúriai ítélet meghozatala előtt hozta meg - a jelen panasz alapjául szolgáló eljárásban - a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Elnöke azt a határozatát, mely az indítványozó álláshelyére más végrehajtót jelölt ki, melyet az indítványozó megfellebbezett azzal az indokkal, hogy a kamarai határozat meghozatalakor az álláshelye nem volt megüresedve. Fellebbezését a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Választmánya - mint másodfokú hatóság - elutasította, amit az indítványozó felperes a Fővárosi Közigazgatási Bíróságon támadott meg. A Bíróság a keresetnek helyt adva megállapította, hogy a tartós helyettes kinevezése tárgyában az eljáró hatóságoknak nem a Ket. alapján hozott határozat formájában kellett volna döntenie. A Bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, amely az indítványban sérelmezett Kfv.III.37.319/2015/4. számú végzésében a Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria végzése révén sérül az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, a Q) cikk (2)-(3) bekezdésében, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében, valamint a 28. cikkében foglalt alkotmányos joga, amennyiben a Kúria a jogerős ítéletettel megállapított tényállást újraértelmezte úgy, hogy lényeges és meggyőző körülményre nem hivatkozott. Hivatkozik még az EJEB ítélkezési gyakorlatára. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Kfv.III.37.319/2015/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
Q) cikk (2) bekezdés
Q) cikk (3) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3162_4_2015_ind_kieg_anonim.pdfIV_3162_4_2015_ind_kieg_anonim.pdfIV_3162_7_2016_ind_kieg.pdfIV_3162_7_2016_ind_kieg.pdfIV_3162_0_2015_inditvany_anonim.pdfIV_3162_0_2015_inditvany_anonim.pdf
.
A határozat száma: 3259/2017. (X. 10.) AB végzés

A határozat kelte: Budapest, 10/03/2017
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2017.10.03 16:15:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege (pdf):
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.319/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.319/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
      [2] Kérelmét az indítványozó az alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, Q) cikk (2)–(3) bekezdéseinek, XXVIII. cikkének, valamint 28. cikkének sérelmére alapította. Az Alkotmánybíróság főtitkára az indítványozót részben az állított alapjogi sérelmekkel kapcsolatos indokolás kiegészítésére hívta fel, részben pedig tájékoztatta arról, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján az Alaptörvény megjelölt rendelkezései közül néhányra [a Q) cikk (2)–(3) bekezdései, továbbá a 28. cikk] – mivel azok nem tartalmaznak az egyes indítványozókat megillető Alaptörvényben rögzített jogot – egyáltalán nem, míg a B) cikk (1) bekezdésére csak kivételesen, szűk körben alapítható alkotmányjogi panasz. Az indítványozó ezt követően, az alkotmányjogi panasza kiegészítésében már az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, XXIV. cikkét, valamint XXVIII. cikkét jelölte meg kérelme alapjául, indokolást is kizárólag ezen rendelkezések tekintetében terjesztett elő, ezért az Alkotmánybíróság is kizárólag ezen alaptörvényi rendelkezések tekintetében folytatta le a vizsgálatot.

      [3] 2. Az indítványozó 2001-től végrehajtási ügyintéző, később irodavezető volt a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróságon, majd bírósági ügyintéző lett. 2002. február 8-án a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (továbbiakban: Kamara) végrehajtó-helyettesként nyilvántartásba vette az indítványozót, aki azonban a bíróság mellett teljesített szolgálati jogviszonyát nem szüntette meg. Az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: Miniszter) az indítványozót 2006. február 1-jével a Kőszegi Városi Bíróság mellé önálló bírósági végrehajtóvá nevezte ki.
      [4] Az indítványozó önálló bírósági végrehajtói kinevezése érvénytelenségének megállapítása tárgyában a Kamara kezdeményezésére a Miniszter 2011. november 14-én hivatalból eljárást indított, amelynek végeredményeként 2013. február 20-án meghozott határozatában (továbbiakban: KIM határozat) az indítványozó kinevezésének érvénytelenségét megállapította. A határozat indokolása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (továbbiakban Vht.) 227. § (1) bekezdés, 229. § (3) bekezdés, 233. § (1) bekezdés g) pont, 239. § (4) bekezdés és 240/D. § (2) bekezdés rendelkezéseire hivatkozással megállapította, hogy az indítványozó igazságügyi alkalmazotti jogviszonya az önálló bírósági végrehajtó-helyettesi jogviszonyának teljes időtartama alatt (valamint az önálló bírósági végrehajtóvá történt kinevezése időpontjában is) fennállt, ami a Vht. vonatkozó szabályai alapján összeférhetetlen a végrehajtó-helyettesi tevékenységgel, így az ekként szerzett gyakorlat sem volt jogszerűen elfogadható a Vht. 233. § (1) bekezdés g) pontjában kógensen előírt kinevezési feltételként. Az indítványozó a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azonban a keresetet elutasította, az ítéletet a Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmére eljárva hatályában fenntartotta.
      [5] A Kamara 2013. február 27-én a KIM fentebb ismertetett határozatára tekintettel határozatot hozott, melyben az indítványozó által korábban betöltött végrehajtói helyre az álláshely betöltéséig tartós helyettest rendelt ki. Az indítványozó a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, amelyben kifejtette, hogy az abban betöltött pozíció a KIM határozat bírósági felülvizsgálatára tekintettel a határozat meghozatala időpontjában nem volt megüresedve, így az törvénysértő, ezért kérte a határozat érvénytelenségének megállapítását és megsemmisítését. A Kamara választmányának 2013. május 11-én kelt határozata a fellebbezést elutasítva az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
      [6] Az indítványozó a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságtól a Kamara ezen határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. Egyrészt továbbra is arra hivatkozott, hogy az előzményi KIM határozat bírósági felülvizsgálata még folyamatban van, ezért az álláshely nem üresedett meg, másrészt pedig arra, hogy a tartós helyettes kirendelése tárgyában nem közigazgatási eljárás zajlott, a kamara ennek ellenére rendelkezett arról a megtámadott közigazgatási határozat formájában. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyetértett a peres felek azon egybehangzó álláspontjával, hogy a tárgybani ügy nem tartozik a Vht. 254/H. § (1) bekezdésének hatálya alá, így az abban foglalt intézkedés nem a Ket. hatálya alá tartozó közigazgatási ügy, ezért a Kamara tévesen járt el, amikor a fenti intézkedést határozati formába foglalta és hatósági ügyként kezelte. Erre tekintettel a támadott határozatot a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt semmisségi okra hivatkozással az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, új eljárást azonban nem rendelt el. Az alperes Kamara felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a támadott határozatába foglalt döntését valójában nem hatósági, hanem köztestületi autonómiáján alapuló jogkörében hozta, amelynek orvoslására nem pernek, hanem egyéb eljárásnak van helye; erre tekintettel az ítélet hatályon kívül helyezését és a per a megszüntetését kérte. A Kúria egyetértett a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósággal abban, hogy a Vht. 254/H. § (1) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz, hogy melyek azok az ügyek, amelyekben a Ket. szabályait kell alkalmazni; ezek között a tartós helyettes kirendelése nincs feltüntetve, így az ez irányú döntés sem tekinthető hatósági határozatnak, ezért az közigazgatási perrel nem támadható. Álláspontja szerint mindeb­ből viszont az is következik, hogy mivel a vizsgált ügy tárgya nem hatósági ügy, arra a Ket. hatálya nem terjed ki, így a Ket. 121. §-ában foglalt semmisségi szabály sem alkalmazható; annak csak a Ket. tárgyi hatálya alá eső [a Vht. 254/H. § (1) bekezdésében megjelölt] ügyben lehetne helye. Mindezekre tekintettel megállapította, hogy a Pp.-nek a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására, illetve a per megszüntetésére vonatkozó szabályai [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja, 157. § a) pontja] alkalmazásának volt (lett volna) helye, erre tekintettel a felülvizsgált ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette.
      [7] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria végzésével szemben nyújtotta be, a döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban, illetve annak kiegészítésében alapjogai sérelmét lényegében abban jelölte meg, hogy a Kúria döntése a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően – annak ellenére, hogy az ítéletnek az alapügy jogi megítélésére vonatkozó főbb megállapításaival egyetértett – nem helyezte hatályon kívül az indítványozó által támadott határozatot, hanem a pert megszüntette. Az indítványozó érvelésének lényege, hogy a Kamara az általa eredetileg támadott határozatot – bár egyik peres fél által sem vitatottan, valamint az eljáró bíróságok által is megállapítottan tévesen, de – a Ket. szabályaira való hivatkozással, az ezen törvényben foglaltaknak megfelelő jogorvoslati jogról való tájékoztatással, hatósági határozat formájában hozta meg. Erre tekintettel álláspontja szerint az általa e határozat bírósági felülvizsgálata érdekében szintén a Ket. szabályainak megfelelően megindított eljárásban a határozatot a bíróságoknak a Ket. 121. §-ában foglalt semmisségi szabályok [Ket. 121. § (1) bekezdés b) pont] alkalmazásával (eljáró hatóság hatáskörének hiánya okán) meg kellett volna semmisíteni. Azzal, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a korábbi, a támadott határozatot ennek megfelelően elbíráló bírói döntést hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette, álláspontja szerint az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében, XXIV. cikkében, valamint XXVIII. cikkében foglaltak sérelmét idézte elő.

      [8] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai és tartalmi feltételeit vizsgálja. Ezekkel kapcsolatban a következőket állapította meg.

      [9] 3.1. Az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételei [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés) a)–f) pont] közül az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételnek az alábbiak szerint nem tesz eleget.
      [10] Az Alkotmánybíróság az iratokból megállapította, hogy a Kúria a döntését arra alapította, hogy a perbeli határozatban foglalt döntés tárgyát tekintve fogalmilag nem tartozik a Ket. hatálya alá. Mivel az önálló bírósági végrehajtói helyre történő tartós helyettes kijelölés nem szerepel a Vht. 254/H. § (1) bekezdésében (a Ket. hatálya alá tartozó ügyeket tartalmazó taxatív felsorolásában), a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy az e tárgyban született döntés sem lett volna hatósági határozat formájában meghozható, az ilyen döntéssel szemben pedig más (nem a Ket. szabályai szerinti) jogorvoslatnak lenne helye; ezért az ügy tárgyát tekintve nem minősül hatósági ügynek. Erre tekintettel tehát már maga az eljárás alapjául szolgáló ügy nem esik a Ket. hatálya alá, így annak semmisségre vonatkozó szabályait sem lehetett (volna) alkalmazni. Mindezekre tekintettel a Kúria jogértelmezése szerint a Pp. keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítására vonatkozó szabályokat kellett – illetve kellett volna már a korábban eljárt bíróságnak is – alkalmazni; erre tekintettel hozta meg az indítványozó által támadott, a pert megszüntető döntést.
      [11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó arra nézve nem terjesztett elő indokolást, hogy a Kúria fenti jogértelmezése (a Ket. hatálya alá nem tartozó, hatósági ügynek nem tekinthető ügyben a Ket. szabályai nem alkalmazhatóak, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani) miért lenne alaptörvény-ellenes. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében is pusztán állította, de nem támasztotta alá alkotmányjogilag értékelhető indokolással, hogy a Kúria jogértelmezéséből adódó jogkövetkezmény alkalmazása (a per megszüntetése) a tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga (azon belül külön is nevesítetten a bírósághoz fordulás joga, a fegyverek egyenlőségének elve), továbbá a jogorvoslathoz való joga sérelmét okozta volna. Erre tekintettel az indítvány a nevezett Alaptörvényben biztosított jogok tekintetében nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt követelménynek, ezért annak befogadására és érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.

      [12] 3.2. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében az indítványozó által szintén hivatkozott Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése nem tartalmaz olyan, az indítványozó számára biztosított jogot, amelyre alkotmányjogi panasz önállóan alapítható lenne. Az indítvány ezen eleme tehát az Abtv. 27. § a) pontjában foglalt (tartalmi) feltételnek nem tesz eleget, ezért – túlmenően az alkotmányjogilag értékelhető indokolás e tekintetben is megállapítható hiányán – az indítvány ezen elemében sem volt érdemben vizsgálható.
      [13] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására, mivel az nem felel meg az Abtv. 27. §-ában, valamint 52. § (1b) bekezdés e) pontjában írott feltételeknek, nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Salamon László s. k.,
          tanácsvezető,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .