a Győri Ítélőtábla Bf.I.2/2022/29. számú ítélete és a Tatabányai Törvényszék 17.B.402/2017/227. számú ítélete

A döntés szövege:

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

v é g z é s t:

Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Bf.I.2/2022/29. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

[11] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára hivatkozva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
[12] Alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján hatvan napon belül lehet benyújtani, az indítvány határidőben érkezett. Az indítványozó jogi képviselő útján jár el, a jogi képviselő a meghatalmazását csatolta.
[13] Az indítványozó az alapügyben, a büntetőjogi felelősségéről döntést hozó első- és másodfokú határozatot ­támadta, mely döntések az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz tárgyai lehetnek.
[14] Az alkotmányjogi panasz előterjesztését megelőzően az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Az egyedi ügyben érintettség megállapítható, mivel az indítványozó az alkotmányjogi panasszal támadott ügyben terhelt volt.

[15] 2.2. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezését, továbbá indokolja a bírósági döntések Alaptörvénybe ütközését és kifejezetten kéri azok megsemmisítését.

[16] 2.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmány­jogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[17] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[18] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésének sérelmére hivatkozott azzal összefüggésben, hogy az ügyében eljáró – majd önmagával szemben kizárási okot bejelentő – bíró és ügyész nem volt pártatlan. Továbbá az indítvánnyal támadott megismételt eljárásban a bíróság olyan bizonyítékra alapozta a terhelt bűnösségét, amelyet a kizárási okot bejelentett bíró is már korábban értékelt.
[19] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-a szerinti befogadhatósági feltétellel összefüggésben elsőként jelen ügyben is megállapítja, hogy a bírói döntésekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem hagyományos értelemben vett jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {vö. 3224/2022. (V. 11.) AB végzés, Indokolás [20]; 3507/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [10]; 3471/2021. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [21]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; 3462/2020. (XII. 14.) AB végzés, Indokolás [18]}.
[20] Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti {vö. 3529/2021. (XII. 13.) AB végzés, Indokolás [21]; 3154/2021. (IV. 22.) AB végzés, Indokolás [10]; 5/2020. (I. 29.) AB végzés, Indokolás [47]}. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a döntéseiben esetről esetre határozta meg a tisztességes bírósági eljárás konkrét ismérveit. Így nevesíteni lehet azokat a követelményeket, részjogosítványokat, amelyek ezen alapjog alkotmányos tartalmát jelentik {vö. 3294/2021. (VII. 22) AB határozat, Indokolás [55]; 3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [19]; 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [33]}.
[21] Az Alkotmánybíróság az indítványozó érvelésével kapcsolatban a következőkre mutat rá.
[22] A büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a döntését valósághű tényállásra alapozza [Be. 163. § (2) bekezdés]. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg [Be. 167. § (4) bekezdés].
[23] E két alapelvárás szerinti – vagyis a valóságigényű és a meggyőződésalapú – tevékenység, s mellette a kizárási szabályokkal övezett objektivitásra kötelezettség a záloga annak, hogy az állam büntetőigényének érvényesí­tése, illetve érvényesülése intézményesen biztosítva legyen.
[24] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítás érvényét az sem rontja le, ha a bíró személyében történt változás miatt a tárgyalást a bizonyítás anyagának ismertetésével ismétlik meg (vö. Kúria Bfv.III.12/2021/6. számú végzése, Indokolás [33]; Kúria Bfv.III.1483/2015/5. számú végzése, Indokolás [36]).
[25] Ehhez képest – amint jelen alapügy ítéletéből kitűnik – az elsőfokú bíróság ítéletében egyenként és összességében is értékelte a bizonyítékokat, vizsgálta az indítvány szerint alapjogi sérelemmel beszerzett bizonyíték törvényes­ségét is (elsőfokú ítélet, Indokolás, [18]–[26]). A másodfokú bíróság – az indítványozó védőjének fellebbezésében foglaltakkal kapcsolatban – megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok törvényességére vonatkozó szabályokat nem sértette meg. Kifejtette, hogy az alapügyben eljáró bíró kizárása nem jelenti automatikusan a bizonyítási eszközök, az azokban foglalt bizonyítékok kirekesztését, kizárólag az érintett bíró bizonyítékértékelését kell figyelmen kívül hagyni (másodfokú ítélet, Indokolás [24]–[36]).
[26] Amint az Alkotmánybíróság korábban is kifejtette: „A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmány­bíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmány­bíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}
[27] Ezzel szemben az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése sérelmének állításával valójában megismételte az elsőfokú (és az azt megelőző) eljárással és döntéssel szemben felhozott, az elsőfokú bíró­ság bizonyítékértékelő tevékenységével kapcsolatos – és a másodfokú bíróság által már megválaszolt – ­kifogásait.
[28] Az indítvány valójában és kizárólag az indítványozó számára kedvezőtlen bírói döntés tartalmi, törvényességi szempontú kritikája. Az indítványozónak a bírói döntés ellenében felhozott kifogásai törvényességi, szakjogi tárgyúak, a bírói mérlegelés támadását célozzák, illetve a bírói mérlegelést célzó támadás.
[29] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány egyik elemében sem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, következésképpen nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.

[30] 3. Ekként az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

Dr. Márki Zoltán s. k., tanácsvezető, előadó alkotmánybíró .
Dr. Handó Tünde s. k., alkotmánybíró . Dr. Schanda Balázs s. k., alkotmánybíró	Dr. Márki Zoltán s. k. tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett Dr. Szívós Mária s. k., alkotmánybíró .