A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.219/2021/2. számú végzésével, illetve a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.034/2021/8. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó önkormányzat jogi képviselő (dr. Halasi Barbara ügyvéd) útján eljárva, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.IV.21.219/2021/2. számú végzése és a Szegedi ítélőtábla Pf.II.20.034/2021/8. számú ítélete ellen, mivel álláspontja szerint a támadott bírósági döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, valamint az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdését.
[2] 1.1. Az alapul fekvő ügyben megállapított tényállás II. rendű alperese – Apátfalva Község Önkormányzata – az indítványozó. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló döntések felperese közszolgálati jogviszonyban állt az indítványozóval, alpolgármester munkakörben. A felperes 2018 májusában keresőképtelen lett, táppénzes állományba került. Ezt követően, 2018. augusztusban az indítványozó polgármestere felszólította a felperest, hogy adja át neki a munkaeszközeit, a felperes ezt azonban csak a képviselőtestület jelenlétében volt hajlandó megtenni. A felperes elmondása szerint 2018 szeptemberében az indítványozó polgármestere ellehetetlenítette munkáját, munkahelyi telefonját letilttatta. 2018. szeptember 24-én Apátfalva képviselőtestülete megtartotta képviselői és alpolgármesteri megbízatásában a felperest, 2018. szeptember 25-én azonban a polgármester teljeskörűen megvonta a feladatköreit és havi illetményét a helyi önkormányzati képviselők tiszteletdíjára módosította. 2018. október 19-én megszűnt a felperes keresőképtelensége, ezt követően október 26-án alpolgármesteri tisztségéről, október 29-én pedig képviselői mandátumáról is lemondott. A 2019. évi helyi önkormányzati választások előtt, a Fidesz Apátfalvi Alapszervezet nem állította jelöltnek a felperest. 2019 szeptemberében megjelent egy cikk „Árulók szövetsége” címmel, amelyet az indítványozó polgármestere írt és az indítványozó jelentetett meg. A cikkben többek között olyan állítások voltak, miszerint a felperes évek óta pszichiátriai kezelés alatt áll, amit nem közölt a Fidesz helyi szervezetével, a független jelöltként indulásával hátba támadta őket, táppénze alatt másfél millió forintot vett fel, utazgatott, képviselői bér helyett inkább a rokkantnyugdíjat választotta, férjének nagyösszegű munkát biztosított, pénzéhes volt, amely abból is látszik, hogy pert indított nagy összegű végkielégítés és szabadságmegváltás jogcímén. A felperest 2019-ben helyi önkormányzati képviselővé választották.
[3] A felperes a fent említett cikkben megjelent állítások miatt bírósághoz fordult, és keresetében kérte, hogy állapítsák meg a jóhírnévhez fűződő jogának sérelmét és tiltsák el az indítványozót a további jogsértésektől. A II. rendű alperes, azaz az indítványozó és az I. rendű alperes (azaz az önkormányzat polgármestere) ellenkérelmükben kérték a kereset elutasítását. Álláspontjuk szerint a keresetlevél nem felelt meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényben (továbbiakban: Pp.) előírt tartalmi követelményeknek, továbbá a cikk kapcsán kifejtették, hogy a cikk politikai véleménynyilvánítást tartalmaz, kampányidőszakban jelent meg és mivel a felperes közszereplő, így viselnie kell az ebből fakadó nagyobb tűrési kötelezettséget is.
[4] Az elsőfokon eljáró Szegedi Törvényszék (továbbiakban: elsőfokú bíróság) megállapította, hogy az alaki védekezés alaptalan, tehát az alperesi hivatkozás a keresetlevél hiányosságára nem volt megalapozott. Az elsőfokú bíróság a jóhírnév sérelme kapcsán vizsgálta az értékítélet és a tényközlés megkülönböztetését, a tény és a vélemény közti alapvető különbségeket – hivatkozva hazai és az uniós jogszabályokra és gyakorlatra –, mely során megállapítja, hogy jelen esetben – tekintettel arra, hogy a felperes képviselő-jelölt, kampányidőszakban jelent meg a cikk és a benne állított tények valóságalapja bizonyítottá vált – véleményként kell értékelni a cikkben megjelent állításokat. Az elsőfokú bíróság szerint a felperest negatív színben feltüntető kijelentések a politikai véleménynyilvánítás körébe tartoznak, így azok nem sértették a felperes jóhírnévhez és becsületéhez fűződő személyiségi jogait, a felperes keresetét a bíróság elutasította.
[5] 1.2. A felperes fellebbezéssel élt és a másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla (továbbiakban: másodfokú bíróság) részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította, hogy az indítványozó megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, ezért őt a további jogsértéstől eltiltotta, továbbá 500 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] A másodfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy egyetért az elsőfokú bírósággal a PK 12. számú állásfoglalás II. pontjára hivatkozás tekintetében, azonban vitatja, hogy a cikket csak teljes egészében kell vizsgálni, a sérelmezett közléseket egyesével is mérlegelni kell, nem lehet mellőzni annak vizsgálatát, hogy az egyes tiltások önmagukban jogsértőek-e. Ennek megfelelően, a közlések kapcsán a másodfokú bíróság egyesével vizsgálta a sérelmezett kijelentéseket és valamennyi vonatkozásában ellenkező álláspontot képviselt az elsőfokú bíróság ítéletével szemben. Öt tényállítás tekintetében mondta ki a másodfokú bíróság, hogy megsértette a felperes jóhírnevéhez fűződő jogát, és ez alapján állapította meg a sérelemdíjat.
[7] 1.3. Az indítványozó és a perbeli másik alperes a másodfokú ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel élt a Kúriához. Az indítványozó elsősorban arra hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a Kúria választási kampány időszakára vonatkozó állásfoglalását, illetve azt a tényt, hogy az elsőfokú bíróság kimondta, hogy a felperes közszereplő, így nagyobb a tűrési kötelezettsége a véleménynyilvánítás terén. Az indítványozó hivatkozott az 5/2015. (II. 25.) AB határozatra is, melynek – álláspontja szerint – a másodfokú bíróság ítélete nem felel meg.
[8] A Kúria az alperesek felülvizsgálati kérelmét visszautasította. Indokolásában kifejtette, hogy mivel a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp. 413. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, a Pp. 415. § (1) bekezdés f) pontja szerint a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet vissza kell utasítania. A törvényi feltételeket erősíti meg az 1/2017. Polgári jogegységi határozat és az 1/2016. (II. 15) PK vélemény is. Mivel az alperesek csak kúriai és alkotmánybírósági gyakorlatra hivatkoztak, jogszabályra nem, így a felülvizsgálati kérelem nem volt alkalmas az érdemi elbírálásra.
[9] 1.4. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság egyrészt az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére, másrészt az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére hivatkozással semmisítse meg a Kúria végzését, illetőleg a Szegedi Ítélőtábla ítéletét.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában mindenekelőtt kifejtette, hogy álláspontja szerint a kúriai végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis a Kúria nem vette figyelembe azt a 2020. április 1-jétől alkalmazandó új felülvizsgálati okot, miszerint a Kúria akkor is köteles engedélyezni a felülvizsgálatot, ha az ügy érdemére kiható, a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása szükséges. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria az Alaptörvény 28. cikkét is megsértette azzal, hogy a jogszabály szövegét nem a jogalkotó céljával összhangban értelmezte; valamint az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdését is, mivel a joggyakorlat egységessége – véleménye szerint – nem tud úgy megvalósulni, hogy egy olyan jogegységi döntésre hivatkozik a Kúria, amely korábban született, mint az a jogszabály-módosítás, amit viszont nem vettek figyelembe a felülvizsgálati kérelem elbírálásakor. Az indítványozó a jogegységi panasz mint rendkívüli jogorvoslat elmaradására is hivatkozott az alkotmányjogi panaszában, mivel azzal nem volt lehetősége élni, holott a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdése lehetőséget biztosítana rá. Az indítványozó kiemelte azt is, hogy a 7/2013. (III. 1.) AB határozat szerint a tisztességes eljáráshoz való jog eleme az az alkotmányos igény (a jogi szabályozással szemben), hogy a bíróságok érdemben dönthessenek a perbe vitt jogokról. A 20/2017. (VII. 18.) AB határozatra hivatkozva az indítványozó pedig azt is kiemelte, hogy az a bírói ítélet, amely figyelmen kívül hagyja a hatályos jogot, fogalmilag nem lehet tisztességes, alaptörvény-ellenessé pedig akkor válik, ha a jogszabály céljának vizsgálatát teljes mértékben és kifejezetten kizárja. Az indítványozó szerint a Kúria önkényesen értelmezte a döntés alapját képező jogszabályokat, így az sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az indítványozó a kúriai végzés tekintetében az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére nem hivatkozott.
[11] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban a másodfokú bíróság által hozott ítélet megsemmisítését is kérte, mivel az álláspontja szerint sérti az Alaptörvény IX. cikkét. Véleménye szerint ugyanis a másodfokú bíróság által meghozott döntés az újságcikkben szereplő vélemények, illetve tények jogellenessége kapcsán sérti a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit, gátolja a sajtó szabadságának érvényesülését és ebből fakadóan a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjogot.
[12] 2. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának felté-teleit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[13] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el, és az indítványozó panaszának vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panasz az alábbi okok miatt nem fogadható be.
[14] 2.1 Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[15] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. §-a és az Ügyrend 28. § (1) bekezdése alapján határidőben a bíróságra érkezett, amelyet továbbítottak az Alkotmánybíróság részére.
[16] Jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt az alapul szolgáló eljárás egyik alperese nyújtotta be az ügyet érdemben lezáró bírói végzéssel szemben, amely tekintetében további jogorvoslatnak nincs helye.
[17] 2.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére, valamint a IX. cikk (1) és (2) bekezdésének a sérelmére hivatkozott, így ennek a feltételnek az indítvány eleget tesz.
[18] Az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdésére és a 28. cikkben foglaltak sérelmére is hivatkozik az indítványozó. Az Alaptörvény 25. cikke azonban –az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint – nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot az indítványozó vonatkozásában. Az Alaptörvény 28. cikke kapcsán pedig az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani {3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}.
[19] 2.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a másodfokú bíróság ítéletét is támadta, mivel az álláspontja szerint sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdését.
[20] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni.
[21] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy jelen ügyben a Kúria végzésében a felülvizsgálati kérelmet visszautasította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Kúriának az a döntése, amelyben megállapítja, hogy felülvizsgálati eljárásra nincs lehetőség, az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így alkotmányjogi panasszal támadható. Ezért a Kúria végzése ellen a konkrét esetben helye volt alkotmányjogi panasz előterjesztésének.
[22] Figyelemmel ugyanakkor az Alkotmánybíróság 3223/2021. (V. 28.) AB végzésben kimondottakra (Indokolás [11]) megállapítható, hogy mivel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította, a Kúria végzése nem minősül az Abtv. 27. §-a értelmében véve az ügy érdemében hozott döntésnek. A jelen alkotmányjogi panasz megítélése szempontjából ilyen, az Abtv. 27. §-a szerint az alapügy érdemében hozott döntésnek a másodfokú bíróság ítélet tekinthető.
[23] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének a kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz ezért a jogerős döntéssel szemben akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati indítvány benyújtását is lehetővé teszi, de az indítványozó ezzel a lehetőséggel nem él {3223/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[24] Ha azonban az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására is kihat. Ha ugyanis a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálásra alkalmas, azt a Kúria érdemben vizsgálja, az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott döntést a jogerős döntésre is kiterjedően vizsgálhatja. Abban az esetben azonban, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának ezen nem érdemi döntésén keresztül az ügy érdemében hozott jogerős döntést csak két esetben vizsgálhatja. Akkor (i) ha az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati indítvánnyal egyidejűleg – az Abtv. szerinti határidőben – alkotmányjogi panasszal is megtámadta, vagy (ii) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg, amely mérlegelés eredményére az indítványozónak bizonyosan nincs ráhatása [Ügyrend 32. § (4) bekezdés, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésének és 27. §-ának, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 32. §-ának egységes értelmezéséről szóló 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás I/5. pont].
[25] Jelen ügyben ezen esetek egyike sem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó jogerős ítéletre vonatkozó – az Alaptörvény IX. cikkével összefüggő – érveit nem vizsgálhatta. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát a továbbiakban csak a Kúria végzését támadó elemében értékelte {lásd hasonlóan: 3369/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [12]–[14], továbbá 3223/2021. (V. 28.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[26] 2.4. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőkén ld. 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], továbbá pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[27] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül visszautasító kúriai végzést az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jogába ütközőnek tartotta. Sérelmezte, hogy a Kúria indokolatlanul hiányosnak minősítette felülvizsgálati kérelmét, jóllehet bírósági felülvizsgálati kérelme eleget tett a Pp. 409. § szerinti követelménynek. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését azért tartotta sérelmesnek, mivel az elsőfokú bíróság nem terjesztette fel haladéktalanul a Kúriához a felülvizsgálati kérelmét, valamint a Kúria nem tartotta meg a felülvizsgálat engedélyezésére vagy megtagadására meghatározott 30 napos határidőt, továbbá az elbírálási határidőt követően született meg a visszautasító végzés és a döntést követően több mint egy hónappal később kapták csak kézhez azt.
[28] Az Alkotmánybíróság az 3268/2012. (X. 4.) AB határozatában kimondta, hogy „az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3268/2012. (X. 4.) AB határozat, Indokolás [28]}. Az Alaptörvény XXVIII. cikkében szereplő tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán az Alkotmánybíróságnak kiemelt jelentőséggel kell azt vizsgálni, hogy az adott ügyben tényleges alapjogsérelem következett-e be vagy valamilyen más jogsértés állapítható meg. Az Alkotmánybíróság a fent idézett határozatából is kitűnik, hogy csak az Alaptörvényben meghatározott alapjogok sérelmét jogosult vizsgálni, jelen esetben azonban a felülvizsgálati kérelem hiányossága, melyet a Kúria megállapított, nem vet fel alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést (a jogorvoslathoz való jog sérelmére akkor lehetne hivatkozni a vizsgált ügyben, ha a Kúria nem indokolta volna meg a döntését és nem fejtette volna ki, hogy a kérelem elbírálásának miért nincs helye). A vizsgált ügyben a felülvizsgálati eljárás visszautasítása eljárásjogi kérdés, az indítványozó panasza tehát szakjogi felülbírálatra irányult. A 3216/2022. (V. 11.) és a 3217/2022. (V. 11.) AB végzésekben kimondottakhoz hasonlóan {3216/2022. (V. 11.) AB végzés, Indokolás [23], továbbá 3217/2022. (V. 11.) AB végzés, Indokolás [23]} jelen ügyben is megállapítható tehát, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése tekintetében nem áll fenn az Abtv. 29. §-ban meghatározott befogadhatósági feltétel.
[29] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
. Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Márki Zoltán s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |