Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01795/2014
Első irat érkezett: 10/30/2014
.
Az ügy tárgya: A Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú ítélete, és a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítési igény elévülése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/26/2015
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - kérte a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és kérte, hogy az Alkotmánybíróság a támadott határozatot a Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal semmisítse meg.
Az indítványozó előadja, hogy a Budapest Környéki Törvényszék 14.P.20.282/2007/35. számú ítéletével a keresetének helyt adott, azonban a Pest Megyei Bíróság 9.Pf.22.451/2009/4. számú ítéletében elutasította a keresetét elévülésre hivatkozással, érdemi döntés mellőzésével.
Ekkor a másodfokú ítélet kézbesítését követően fizetési meghagyással élt az alperes ellen, amely perré alakult. A Ráckevei Járásbíróság azonban ítélt dologra hivatkozva a pert megszüntette. Fellebbezés folytán a Budapest Környéki Törvényszék az indítványozó fellebbezésének helyt adott, és az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására és újabb határozat meghozatalára kötelezte.
A jelen alkotmányjogi panasszal érintett Ráckevei Járásbíróság ítélete kötelezte az alperest a kár megtérítésére, a Budapest Környéki Törvényszék ítélete azonban az indítványozó keresetét elutasította elévülésre hivatkozással.
Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes tárgyalás elvébe ütközött a Budapest Környéki Törvényszék kártérítési követelését elévülés okából elutasító jogerős döntése, valamint a Törvényszék azon mulasztása, miszerint az elsőfokú bíróság által ítéleti indokolásban megállapított 2005. augusztusi javítási tevékenységet nem minősíttette elévülést megszakító cselekménynek. A jogállamiság elvébe ütközött az, hogy ítélet meghozatalakor nem volt világos, hogy mely tanács hozta, illetve hirdette ki az ítéletet, és a másodfokú bíróság nem biztosította a jogszabályok érvényesülését sem.
Az indítványozó álláspontja szerint a határozat sértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát. .
.
Támadott jogi aktus:
    Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú ítélete
    Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1795_4_2014_ind_kieg anonim.pdfIV_1795_4_2014_ind_kieg anonim.pdfIV_1795_0_2014_inditvany anonim.pdfIV_1795_0_2014_inditvany anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat
    .
    Az ABH 2015 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); jogbiztonság; joghoz kötöttség elve; közokirat; tisztességes eljáráshoz való jog; törvényes bíróhoz való jog (törvényes bírótól elvonás tilalma)
    .
    A határozat kelte: Budapest, 07/13/2015
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk (1) bekezdés
    XXVIII. cikk (1) bekezdés

    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2015.07.13 8:30:00 1. öttagú tanács
    .
    A határozat szövege (pdf):
    3145_2015_határozat.pdf3145_2015_határozat.pdf
    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a törvényes bíróhoz való jog sérelme kapcsán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított, a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014./7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az indítványozó magánszemély az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, kérve a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú jogerős ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és a Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, valamint az indítványozónak a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát.
      [2] A Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú elsőfokú ítéletével kötelezte az alperest, hogy kártérítés címén fizessen meg az indítványozónak (a per felperesének) 561 711 Ft-ot és annak 2006. május 18. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre járó késedelmi kamatát, valamint 64 589 Ft perköltséget. A bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasította.
      [3] A per előzménye, hogy az indítványozó 2000 őszén megrendelte az alperestől családi háza teraszának, erkélyének és két lépcsőjének burkolását, amelyet az alperes 2000. október 14. napjáig elvégzett, azonban – az ítélet indokolása szerint – nem hagyott dilatációt és a tapadóhidat nem előírásszerűen helyezte fel. Ezt követően 2002 tavaszán a lépcsőnél a burkolólapok egy része levált az aljzatról. Az alperes ebben az évben javításokat végzett a munkaterületen, díjat a munkálatokért nem kért. 2005 tavaszán a padlólapok egy része ismét elvált az aljzattól, ezért az indítványozó 2005. április 30-án kelt levelében tájékoztatta a hibákról az alperest és felszólította őt a hibák kijavítására. Az alperes 2005. augusztus 2. napján 12 darab burkolólapot kijavított, további munkálatokat nem végzett. Ezt követően az indítványozó által az alperes ellen hibás teljesítés iránt indított perben (előzményper) a Ráckevei Városi Bíróság 14.P.20.282/2007/35. sorszámú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az indítványozónak 539 240 Ft-ot és ennek 2006. május 18. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát, valamint 129 518 Ft-ot. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a 9.Pf.22.451/2009/4. sorszámú ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta és az indítványozó keresetét – elévülésre hivatkozva – elutasította.
      [4] Az indítványozó ezen előzmények után, a jogerős ítélet kézhezvételét követően – a bírósághoz 2009. november 16-án érkezett – fizetési meghagyásban kérte kötelezni az alperest 626 270 Ft tőke és járulékai megfizetésére, a felek között létrejött vállalkozási szerződés alapján hibás teljesítés miatt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 310. §-ában foglaltak szerint, kártérítés jogcímén.
      [5] A Ráckevei Járásbíróság az előzményper valamennyi iratát a per anyagává tette, és az indítványozó többször módosított keresetét részben alaposnak ítélte. A bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes 2005. augusztus 2. napján végzett javítása a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti elismerésnek minősül, amely az elévülést megszakította, azaz az elévülés 2005. augusztus 2. napjával újból megkezdődött. Ennek okán, a bírósághoz 2009. november 16-án érkezett fizetési meghagyás miatt nem foghatott helyt azon alperesi hivatkozás, miszerint a követelés elévült. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az indítványozó 71,41%-ban, míg az alperes 28,59%-ban lett pernyertes, így erre tekintettel rendelkezett a perköltségről is.
      [6] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes fellebbezést, míg az indítványozó csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.

      [7] 2. A Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezett részt megváltoztatta és az indítványozó keresetét elutasította. A jogerős ítélet megállapítása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor akként foglalt állást, hogy a felperes kártérítési igényként előterjesztett keresete nem évült el. Az indítványozó ugyanis a régi Ptk. 310. §-ára alapított kárigénye előterjesztésekor arra hivatkozott, hogy kára az alperes által végzett hibás teljesítésből ered, márpedig az alperes a munkát 2000. október 14-én fejezte be és adta át az indítványozó részére, így a jogerős ítélet szerint az indítványozó kára is ekkor keletkezett. Az 5 éves általános elévülési határidő kezdő időpontja – figyelemmel a régi Ptk. 326. § (1) bekezdésére – az adott esetben tehát 2000. október 14. napja. Az indítványozó az ítélet megállapítása szerint – a hibák 2005 tavaszán történt észlelése után – 2005. április 30-án szólította fel az alperest a hibák kijavítására. A régi Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében tehát az indítványozó ezen időpontig menthető okokból nem tudta követelését érvényesíteni, vagyis ezen időpontig a kártérítési igény elévülésének nyugvása volt megállapítható, mondta ki a jogerős ítélet. Mivel a felismerés időpontjától kezdődően az elévülési időből már egy évnél rövidebb idő maradt hátra, ezért az indítványozó követelését a régi Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján 2005. április 30. napjától számított egy éven belül érvényesíthette volna, azonban az indítványozó fizetési meghagyás iránti kérelme 2009. november 16. napján érkezett a bírósághoz, mindezek alapján pedig – a jogerős ítélet szerint – a követelés elévült. Rámutatott a másodfokú bíróság továbbá arra is, hogy az indítványozó a 2005. április 30-án írt felszólító levelében kártérítési igényt nem érvényesített – csak az alperes burkolási munkáinak hibáit jelölte meg, s a hibáknak az alperes költségén történő kijavítására szólított fel –, ezért a felszólítás a régi Ptk. 327. § (1) bekezdésében rögzített elévülés megszakadását nem eredményezte és az elévülés – az első fokú bíróság álláspontjával ellentétben – nem kezdődött meg újra. Az alperes által 2005 augusztusában végzett kijavítási munka mint a hibás teljesítés elismerése csupán a szavatossági jogok elbírálása tekintetében vonható az értékelés körébe – mondta ki a jogerős ítélet.
      [8] Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó kártérítési igényét az elévülési időn túl terjesztette elő, ezért kártérítési igénye elévült, az bírósági úton nem érvényesíthető.

      [9] 3. Az alkotmányjogi panasz szerint a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú ítélete sérti az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdését, valamint a XXVIII. cikkének (1) bekezdését.
      [10] Az indítványozó panaszában – az előzmények kronologikus ismertetése mellett – a régi Ptk. egyes rendelkezéseire és a Legfelsőbb Bíróság I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntésére hivatkozva részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint az előzményper kapcsán a Pest Megyei Bíróság által hozott 9.Pf.22.451/2009/4. számú jogerős ítélet miért helyezkedett téves álláspontra a szavatossági igénye elévülésének megállapítását illetően, továbbá ismertette az előzménypert követően általa kezdeményezett kártérítési eljárást megelőző bírósági döntéseket. Ennek során a Ráckevei Városi Bíróság ítélt dologra hivatkozással a pert megszüntette, majd a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság helyt adott az indítványozó fellebbezésének, végzésében megállapítva, hogy a szavatossági igény elévülése miatt az indítványozó nincs elzárva attól, hogy követelését kártérítés jogcímén érvényesítse.
      [11] Ezt követően ismertette az indítványozó a Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú elsőfokú ítéletének azt a megállapítását, miszerint az alperes által 2005. augusztus 2. napján végzett javítási munka a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti elismerésnek minősül, amely az elévülést megszakította.
      [12] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ismertette a 2014. június 12-én, a Budapest Környéki Törvényszéken tartott tárgyaláson a felek jogi képviselői által előadott érveket, továbbá azt, hogy a bíróság ezen a tárgyaláson hozott végzésével a határozat kihirdetésére 2014. június hó 26. napját tűzte ki. A másodfokú bíróság ítéletének 2014. június 26. napján történt kihirdetésén mind az indítványozó, mind az alperes jogi képviselő nélkül jelent meg „a jegyzőkönyvben nevesített hallgatósággal”. A törvényszéki tanácselnök kihirdette a másodfokú bíróság ítéletét – az indítványozó keresetének elévülés okából való elutasítását –, és közölte, hogy az írásba foglalt ítélet a jogi képviselőknek postai úton kerül megküldésre. Az ítélethirdetés kapcsán az indítványozó sérelmezte, hogy az eljáró tanácsban a két bírónő helyett, az eljárásban addig soha részt nem vett két férfi bíró állt a tanácselnök asszony mellett, akik közül a „jobb oldalon álló bíró élénken, igenlően bólogatott az ítélethirdetés közben”, mindezzel azt az érzetet keltve, hogy a döntés meghozatalában részt vett és azzal egyetért. Az indítványozó megjegyezte, hogy a tanácselnök semmiféle okát vagy magyarázatát nem adta a bírósági tanács összetételében történt változásnak.
      [13] Az indítványozó szerint a Budapest Környéki Törvényszék a jogállamiság egyik legfontosabb ismérvét vette semmibe, nevezetesen azt, hogy „senki sem vonható el törvényes bírájától”. Az indítványozó hivatkozott e körben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (2) bekezdésének és 8. § (1) bekezdésének sérelmére is. Az indítványozó sérelmezte továbbá, hogy a kézbesítést követően kiderült, hogy az írásba foglalt ítéleten 2014. június hó 12. napja került feltüntetésre, holott nem ekkor hirdette ki a bíróság az ítéletét a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint sem. Ugyancsak sérelmezte alkotmányjogi panaszában az indítványozó, hogy a kézbesített ítéleten – a 2014. június 26. napján történt ítélethirdetéstől eltérően – azok a bírók kerültek feltüntetésre, akik az ítélet kihirdetésénél nem voltak jelen, csak az azt megelőző eljárásban vettek részt. Az indítványozó szerint mindez a tisztességes és nyilvános tárgyaláshoz való, az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét eredményezte.
      [14] Az indítványozó ezt követően – az előzményperben megállapított tényállásra is hivatkozva – részletesen ismertette álláspontját arra vonatkozóan, hogy a régi Ptk. és a Legfelsőbb Bíróság I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntése alapján véleménye szerint miért téves a másodfokú bíróság okfejtése a kártérítési követelésének elévülésével kapcsolatban.

      [15] 4. Az indítványozó az Alkotmánybíróság Főtitkárának azon felhívására, miszerint beadványa nem tartalmaz alkotmányossági szempontú indokolást, alkotmányjogi panaszát kiegészítette. A panasz-kiegészítésben az indítványozó – mint érintett rendelkezéseket –, ismét megjelölte az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikkének (1) bekezdését, továbbá a Bszi. 2. §-ának (2) bekezdését és 8. §-ának (1) bekezdését. Az indítványozó – visszautalva alap-beadványának egyes részeire – állította egyrészt a jogállamiság és a tisztességes tárgyalás elvének sérelmét a másodfokú bíróság jogértelmezését illetően, másrészt állította a törvényes bíróhoz való jogának sérelmét arra hivatkozva, hogy a 2014. június 26-i ítélethirdetésen a másodfokú tanács tagjai helyett az eljárásban „soha részt nem vett új bírák jelentek meg”, továbbá a másodfokú bíróság jogerős ítéletén keltezésként 2014. június 12. napja szerepelt és az aláírók – a tanácselnök kivételével – nem az ítélethirdetésen ténylegesen megjelent bírók voltak.

      II.

      [16] Az Alkotmánybíróság a panasznak a jogerős ítélet kihirdetését – annak körülményeit – sérelmező állítása miatt felszólította az indítványozót az általa hivatkozott okiratok megküldésére, továbbá kérte az elsőfokú bíróságtól az ügy teljes iratanyagának megküldését. Az elsőfokú bíróság által megküldött lefűzött iratanyagból, majd a megismételt kérésre megküldött további iratokból a panasz e része szempontjából releváns okiratok a következők.

      [17] 1. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 9.Pf.20.300/2014/7. számú, „Jegyzőkönyv nyilvánosan megtartott tárgyalásról” megnevezésű, 2014. június 12-én 11 óra 30 perckor Budapesten, a Thököly u. 172. szám alatt az I. emelet VI. tárgyalóban tartott tárgyalásról készített jegyzőkönyve.
      [18] A jegyzőkönyv szerint a bíróság részéről a tárgyaláson jelen volt dr. B. E. törvényszéki tanácselnök, a tanács elnöke, B.-né dr. B. T. törvényszéki bíró, előadó és dr. L. B. törvényszéki bíró, míg a peres felek részéről megjelent a felperes és jogi képviselője, továbbá az alperes és jogi képviselője. A jegyzőkönyv részletesen tartalmazza a jogi képviselőknek a fellebbezéssel, illetve a csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatos nyilatkozatait, majd a tanácselnök figyelmeztetését a tárgyalás berekesztésére. A jegyzőkönyv végül tartalmazza a határozat kihirdetésének elhalasztásáról és időpontjának 2014. június hó 26-án 12 órára történő kitűzéséről szóló végzést, melyre a jelenlévőket a bíróság a végzés kihirdetésével szóban értesíti azzal, hogy távolmaradásuk a határozat kihirdetésének nem akadálya. A jegyzőkönyv a tanács elnöke és a jegyzőkönyv leírója eredeti aláírásával van ellátva, a jegyzőkönyv az elsőfokú bíróságnál lefűzött iratanyagban nem szerepelt, utólag került megküldésre.

      [19] 2. A Budapest Környéki Törvényszéknek mint másodfokú bíróságnak a 2014. június 12-én kelt jegyzőkönyvvel azonos, 9.Pf.20.300/2014/7. sorszámú, „Jegyzőkönyv nyilvánosan megtartott határozat hirdetésről” megnevezésű, 2014. június hó 26-án 12 órakor Budapesten, a Thököly u. 172. szám alatti I. emelet VI. tárgyalóban tartott határozat hirdetésről készített jegyzőkönyve. A jegyzőkönyv szerint a bíróság részéről a tárgyaláson jelen volt dr. B. E. a tanács elnöke, dr. R. L. törvényszéki bíró és dr. U. A. törvényszéki bíró, míg a peres felek részéről megjelent a felperes és az alperes személyesen. A tanács elnöke a határozathirdetés megnyitása után megállapította, hogy a felek jogi képviselői értesítés ellenére nem jelentek meg. Tájékoztatta a feleket, hogy a határozat hirdetés anyagának rögzítése hangfelvevővel történik, az írásban elkészült jegyzőkönyvet 8 munkanap elteltével a Polgári Irodában megtekinthetik, illetőleg megfelelő illeték lerovása ellenében a másolatot átvehetik, erre irányuló igény és e-mail cím bejelentése esetén e-mailen történő megküldését kérhetik. Ezt követően a tanács elnöke kihirdette a külön íven szövegezett és írásba foglalt ítéletet. A jegyzőkönyv a tanács elnöke és a jegyzőkönyv leírója eredeti aláírásával van ellátva, a jegyzőkönyv a bíróság lefűzött iratanyagában nem szerepelt, utólag került megküldésre.

      [20] 3. A Budapest Környéki Törvényszéknek mint másodfokú bíróságnak a 2014. június 12-én és 2014. június 26-án készített jegyzőkönyvekkel azonos, 9.Pf.20.300/2014/7. sorszámú, a bírósági iratanyagban lefűzött, 2014. június 12-én kelt ítéletén dr. B. E. törvényszéki tanácselnök, a tanács elnöke, dr. L. B. törvényszéki bíró és B.-né dr. B. T. törvényszéki bíró, előadó neve „s. k.” jelzéssel került feltüntetésre azzal, hogy az előadó törvényszéki bíró az ítéletet eredeti aláírással látta el. A kiadmányt hitelesítő T. M.-né törvényszéki tisztviselő aláírása az ítéleten nem szerepel, csak a Budapest Környéki Törvényszék körbélyegzőjének eredeti lenyomata. Az ítélet első oldalának jobb felső sarkán lévő érkeztető bélyegző alapján az iratok 2014. augusztus 5-én érkeztek a Ráckevei Járásbíróságra. Az érkeztető bélyegző alatt lévő, eredeti bírói aláírással ellátott „Záradék” feliratú bélyegzőlenyomat szerint: „Az ítélet 2014. június 12. napján jogerős és végrehajtható. Ráckeve, 2014. augusztus 7.”

      [21] 4. Megküldte a megkeresett bíróság továbbá a 9.Pf.20.300/2014/7. számú 2014. június 12-én kelt ítélet további két – a bírósági aktába le nem fűzött – példányát, amelyen az eljáró tanács tagjainak neve kizárólag „s. k.” jelöléssel szerepel. Az ítéletek a kiadmányt hitelesítő T. M.-né törvényszéki tisztviselő eredeti aláírásával és a másodfokú bíróság körbélyegzőjének eredeti lenyomatával vannak ellátva. Ezek a példányok alakilag megegyeznek az alkotmányjogi panaszhoz az elsőfokú bíróság által eredetileg mellékelt másodfokú ítélettel.

      [22] 5. Megismételt megkeresésre az elsőfokú bíróság megküldte a 2014. június hó 12. napjára szóló, 9.Pf.20.300/2014/2. számú, 2014. március 12-én kelt idéző végzést. A végzésen „s. k.” jelzéssel aláíróként dr. L. B. törvényszéki bíró, „a tanács elnöke” megjelöléssel szerepel, a kiadmány hitelesítője T. M.-né törvényszéki tisztviselő.

      III.

      [23] Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról kellett döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

      [24] 1. Az indítványozó perbeli jogi képviselője a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú támadott ítéletét 2014. augusztus 22-én vette kézhez, a bíróság tájékoztatása szerint a jogi képviselő az indítványt 2014. október 20-án személyesen terjesztette elő az elsőfokú bíróságon, így a panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül került benyújtásra. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó alaptörvényi és törvényi rendelkezéseket, a sérelmezett bírói döntéseket, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, továbbá az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és tartalmaz az alaptörvény-ellenességre vonatkozó indokolást, valamint kifejezett kérelmet a sérelmezett ítéletek megsemmisítésére.
      [25] Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 51–52. §-aiban foglalt formai feltételeknek megfelel.

      [26] 2. Ezt követően az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése szerint mérlegelési jogkörében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételeit, így különösen az Abtv. 26–27. §-ai szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. §-ban foglalt feltételeket.
      [27] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntések alapjául szolgáló eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Az indítványozó szerint a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.20.300/2014/7. számú ítélete sérti az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdését (jogállamiság), valamint a XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát.
      [28] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó alkotmányos követelmények vizsgálata érdemi alkotmánybírósági eljárást igényelt a támadott másodfokú ítélet meghozatalának körülményeit illetően [a határozathozatal, a határozat kihirdetésének elhalasztása, a bíróság összetételében beállt változás, a határozat jogerőre emelkedésének időpontja és a határozathozatallal során készített közokiratok alakisága], ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § (6) bekezdését alkalmazva az alkotmányjogi panasz befogadásáról döntött.

      IV.

      [29] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [30] 1. Az indítványozó állította a tisztességes eljáráshoz való jogának, azon belül a törvényes bíróhoz való jogának sérelmét arra hivatkozva, hogy a másodfokú eljárás során a bíróság – a 2014. június 12-én tartott tárgyaláshoz képest – 2014. június 26-án más összetételben hirdette ki, az egyébként 2014. június 12-i keltezéssel ellátott ítéletét és az ítélethirdetés során a tanács egyik – az eljárásban addig részt nem vett – tagja ráutaló magatartással azt a látszatot keltette, hogy az ítélet meghozatalában részt vett és azzal egyetért.

      [31] 1.1. A tisztességes eljáráshoz való jog részét képező törvényes bíróhoz való jog alaptörvényi tartalmát az Alkotmánybíróság a következőképpen határozta meg: „Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és az Egyezmény 6. cikk 1. pontja értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a törvény által felállított bíróság bírálja el. A törvény által felállított bíróságra vonatkozó követelmény magában foglalja a törvényes bíróhoz való jogot, vagyis azt, hogy egy konkrét ügyben az eljárási törvényekben megállapított általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bírói fórum (bíró) járjon el. Ezt az alkotmányos elvet a Bszi. az Alapelvek között úgy fogalmazza meg, hogy senki sem vonható el törvényes bírájától [8. § (1) bekezdése]. A törvény által rendelt bíró pedig az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró [8. § (2) bekezdés]. A törvényes bíró tehát: a törvényben előre meghatározott hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró. Az ügyelosztási rendet az objektivitás és a személytelenség biztosítása, az önkényesség kizárása érdekében előző évben állapítja meg a bíróság elnöke, amely a tárgyévben kizárólag szolgálati érdekből vagy a bíróság működését érintő fontos okból módosítható [9. § (1) bekezdés]. Ebből következik, hogy a bíró és az ügy egymáshoz rendelése alkotmányosan csak előre meghatározott, általános szabályok alkalmazásával objektív alapokon történhet.” {36/2013. (XII. 5.) AB határozat Indokolás [32]}
      [32] Fentiek alapján a törvényes bíróhoz való jog alkotmányos elvéből tehát semmiképpen sem következik az, hogy a bíró személye, vagy – mint jelen esetben – az eljáró tanács összetétele az eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések betartása mellett ne változhatna az eljárás során. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 144. §-a rendelkezik azokról a garanciális szabályokról, amelyek betartása kötelező, ha a folytatólagos tárgyaláson az eljáró tanács nem ugyanazokból a bírákból áll, akik a perben már korábban eljártak. A Pp. 145. § (3) bekezdése szerint pedig újból meg kell nyitni a tárgyalást, és a 144. §-nak megfelelően kell eljárni, ha a bírák személyében a változás a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között állott be. E rendelkezésből azonban az is következik, hogyha a bíróság összetétele a határozathozatalt követően változott meg, a berekesztett tárgyalást nem kell újból megnyitni és nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a határozathirdetésre halasztott tárgyaláson a meghozott döntést a bíróság más összetételben hirdesse ki.
      [33] Az indítványozó ügyében eljáró eredeti összetételű tanács – legalábbis a jelen határozat indokolásának II. részében ismertetett iratok tanúsága szerint – 2014. június 12-én hozta meg ítéletét, amelynek kihirdetésére a Pp. ismertetett szabályainak megfelelően, megváltozott összetételű tanácsban került sor 2014. június 26-án.
      [34] Mindezekre tekintettel tehát – alappal – nem vethető fel az indítványozó törvényes bíróhoz való jogának sérelme.

      [35] 1.2. Az Alkotmánybíróság – az indítványnak a jogerős határozat keltezésére és aláírására vonatkozó kifogásai miatt – bekérte és vizsgálat tárgyává tette a másodfokú eljárásban keletkezett iratokat a következők szerint.
      [36] A jelen határozat Indokolása [17]–[18] bekezdéseiben ismertetett, a 2014. június 12-én tartott tárgyalásról készített 9.Pf.20.300/2014/7. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldalán lévő szöveg tanúsága szerint, a „tanács elnöke figyelmezteti a peres felek képviselőit a tárgyalás berekesztésére”, amelyet követően mind a felperesi jogi képviselő, mind a felperes személyesen rövid nyilatkozatot tett. A bíróság ezután kihirdette a határozat kihirdetésének – 2014. június 26. napjára történő – elhalasztásáról szóló végzést.
      [37] A Pp. 145. § (1) bekezdése szerint, ha a per vagy valamely külön eldöntésre alkalmas kérdés a határozathozatalra megérett, az elnök a tárgyalást berekeszti. A Pp. 145. § (2) bekezdése szerint pedig a tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a feleket erre figyelmeztetni és megkérdezni, hogy kívánnak-e még valamit előadni.
      [38] A tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanács elnöke a tárgyalás berekesztésére szóló figyelmeztetési kötelezettségének eleget tett, az indítványozó jogi képviselője és az indítványozó nyilatkozatát megtette, ezért az indítványozót e vonatkozásban megillető garanciális jogok annak ellenére sem sérültek, hogy a jegyzőkönyv a tárgyalás tényleges berekesztésére vonatkozó utalást expressis verbis nem tartalmazza.
      [39] A bíróság által megküldött iratok között zártan kezelendő iratként sem szerepelt a határozathozatalt megelőző zárt tanácskozásról készült jegyzőkönyv, továbbá a megkeresett bíróság sem utalt arra, hogy bár ilyen irat létezik, de annak megküldésére esetleg azért nem került sor, mert a Pp. kizárja annak az Alkotmánybíróság általi megismerhetőségét. A Pp. 214. §-a szerint: „(1) A bíróság a határozatát – ha tanácsban jár el – zárt tanácskozás után szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a határozatot szavazattöbbséggel dönti el. (2) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradó bíró jogosult írásba foglalt különvéleményét zárt borítékban az okirathoz csatolni. A tanácskozásról készült jegyzőkönyvet és a különvéleményt csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult személy, – fegyelmi eljárás során – a fegyelmi bíróság, valamint a Kúria jogegységi eljárás kezdeményezésére jogosult, illetve a jogegységi eljárást lefolytató tanácsa tekintheti meg”.
      [40] Mivel sem a Pp. fenti rendelkezése, sem a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet kifejezetten nem mondja ki, hogy a zárt tanácskozásról kötelező lenne jegyzőkönyvet felvenni, így a másodfokú bíróság eljárása e vonatkozásban sem kérdőjelezhető meg.
      [41] A jelen határozat Indokolása [20] bekezdésében ismertetett, a lefűzött iratanyagban szereplő ítéleti példányt az előadó törvényszéki bíró – az „s. k.” jelzéssel előírt neve felett – eredeti aláírásával látta el.
      [42] A Pp. 223. § (1) bekezdése szerint a bíróság által hozott határozatokat a tanács elnöke és tagjai, ha pedig a bíróság ülnökök közreműködése nélkül jár el, a bíró írja alá. Ha valamelyikük az aláírásban akadályozva van, ezt az akadály megjelölésével a határozaton fel kell tüntetni.
      [43] A Pp. hivatkozott rendelkezése alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróságnál lefűzött iratanyagban lévő eredeti ítéleti példány aláírása nem felel meg a törvény által előírtaknak, azt az eljáró tanács tagjai – az előadó bírót kivéve – nem írták alá és akadályoztatásuk sem került feltüntetésre. Ennek okán az ítélet – jelen formájában – nem felel meg a Pp. 195. § (1) bekezdésében a közokiratokkal szemben támasztott azon követelménynek, amely a „megszabott alakban” történő kiállítást, a közokirat teljes bizonyító erejének feltételéül szabja.
      [44] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az okirat e formai hibájából semmiképpen sem vezethető le az az indítványozói állítás, mely szerint az ítéletet nem az ott feltüntetett összetételű tanács hozta meg.
      [45] Az ítélet iratanyagban lefűzött példányát az elsőfokú bíróság 2014. augusztus 7-én jogerősítő záradékkal látta el, amely szerint „Az ítélet 2014. június 12. napján jogerős és végrehajtható.”
      [46] A Pp. 228. § (1) bekezdése szerint az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével emelkedik jogerőre; azok a határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől kezdődnek.
      [47] A rendelkezésre álló iratok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az indítványozó ügyében hozott másodfokú ítéletet a – megváltozott összetételű – bíróság 2014. június 26-án hirdette ki, ezért a záradékon feltüntetett, a jogerőre és a végrehajthatóságra vonatkozó időpont nyilvánvalóan téves, mert az nem előzhette meg a kihirdetés időpontját.
      [48] Ugyanakkor az indítványozó és az alperes, ítélethirdetésen meg nem jelent jogi képviselői részére – a másodfokú ítéletet az iratanyagban lévő tértivevény tanúsága szerint – 2014. augusztus 22-én, illetve az alperesi jogi képviselő részére 2014. augusztus 12-én kézbesítette a bíróság. A Pp. már hivatkozott 228. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 219. § (1) bekezdése alapján az indítványozót a fentiek okán, a tárgyi ügy mikénti kimenetelére kiható jogsérelem nem érte.
      [49] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogállam legfontosabb eleme a jogbiztonság, amelynek ki kell terjednie a jog egészére és egyes részterületeire is. A jogbiztonság megkívánja egyrészt a normavilágosságot, másrészt követelményt támaszt az egyes jogintézményekkel – így az igazságszolgáltatással – szemben is, amely szerint működésüknek törvényesnek és átláthatónak kell lenni. E törvényes és átlátható működés egyik alapvető feltétele a bíróságok eljárási cselekményeinek a jogszabályok szerinti dokumentálása, ideértve a határozatoknak az arra megszabott alakban történő kiállítását is.
      [50] Az Alkotmánybíróság azonban ezúton is hangsúlyozza: az eljárás egyes elemeinek törvénysértő volta önmagában nem eredményez szükségképpen alaptörvény-ellenességet, és – mivel eljárása során az Alkotmánybíróság előtt mércéül kizárólag az Alaptörvény áll –, csak alapos alkotmányjogi mérlegelés után dönthető el, hogy az okiratok kiállításával kapcsolatos egyes szabálysértések, akár külön-külön, akár összességükben alaptörvény-ellenességhez vezettek-e.
      [51] Jelen ügyben e mérlegelés során az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a másodfokú ítélet nem sértette az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint az annak részét képező törvényes bíróhoz való jogát, ezért az alkotmányjogi panaszt e vonatkozásban elutasította.

      [52] 2. Az indítványozó indítványában és annak kiegészítésében vitatta a másodfokú bíróság jogértelmezését és ennek kapcsán – ahogyan a határozathozatal körülményeivel összefüggésben is – állította az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének és a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét.

      [53] 2.1. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben sem látta okát annak, hogy állandó gyakorlatától – mely szerint az Alaptörvény jogállamiságra vonatkozó B) cikk (1) bekezdése nem tekinthető az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, így a visszamenőleges hatályú jogalkotás és a kellő felkészülési idő hiányának eseteit kivéve alkotmányjogi panasz e rendelkezésre nem alapítható –, eltérjen, ezért az indítványt e tekintetben az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

      [54] 2.2. Az indítványozó állította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét a másodfokú ítélet érdemi megállapításait illetően is.
      [55] Az alkotmányjogi panaszból megállapíthatóan az indítványozó valójában azt vitatta, ahogyan a másodfokú bíróság a konkrét ügyben a régi Ptk. rendelkezéseit a kártérítési igény elévülése kapcsán értelmezte. Az Alkotmánybíróság már több ügyben kimondta, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi – vélt, vagy valós – jogsérelem orvoslása eszközének, ellenkező esetben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható.
      [56] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján az indítványt e részében is viszszautasította.
      [57] 3. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntés megsemmisítése esetén megsemmisítheti a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntéseket is.
      [58] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában állította a másodfokú ítélet alaptörvény-ellenességét és indítványozta, hogy azt az Alkotmánybíróság a Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal semmisítse meg.
      [59] Az Alkotmánybíróság fentiek szerint a másodfokú ítélet megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, ezért a Ráckevei Járásbíróság 15.P.20.260/2012/12. számú ítéletének megsemmisítésére irányuló indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          Dr. Czine Ágnes s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kiss László s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          10/30/2014
          .
          Number of the Decision:
          .
          3145/2015. (VII. 24.)
          Date of the decision:
          .
          07/13/2015
          .
          .