English

Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01638/2020
Első irat érkezett: 09/28/2020
.
Az ügy tárgya: A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 135. § 4. pontja elleni alkotmányjogi panasz (nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 12/21/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Handó Tünde Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján - a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 135. § 4. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
A sérelmezett rendelkezés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny) 22/A. §-át hatályon kívül helyezte 2020. július 1-jei hatállyal. A Tny. 22/A. § (2) bekezdése értelmében az öregségi nyugellátásban részesülő személy nyugellátását a sajátjogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása vagy egyéni/társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért jövedelem egy részével növelni kellett. Az indítványozó nyugdíj mellett önálló, adóköteles tevékenységet folytatott, a fenti rendelkezés szerint nyugdíjemelést - a nyugdíjjárulék megfizetése ellenében - a Magyar Államkincstár biztosította számára.
A Tny. 22/A. §-a hatályon kívül helyezésével elvonják tőle a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát, amely a társadalom szociális biztonságát is sérti, és tulajdonjoga sérelmét is okozza. Sérelmezi továbbá, hogy a 2020. július 1-én hatályba lépett változtatással az év első felében szerzett adóköteles jövedelem elszámolásában is zavart okoz..
.
Támadott jogi aktus:
    A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról
    valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 135. § 4) pont
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XIX. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1638_2_2020_indkieg.egys.szerk_anonim.pdfIV_1638_2_2020_indkieg.egys.szerk_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3216/2021. (V. 28.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 05/11/2021
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2021.05.11 9:30:00 2. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3216_2021 AB végzés.pdf3216_2021 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 135. § 4. pontjával szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján 2020. szeptember 25-én alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszát a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 135. § 4. pontjával szemben terjesztette elő.
    [2] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó kifogásolta, hogy a támadott rendelkezés a Tbj. XI. fejezetében a Módosító rendelkezések között 2020. július 1-jével hatályon kívül helyezte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22/A. §-át. Sérelmezte, hogy a Tny. 22/A. §-ának hatályon kívül helyezésével elesett a nyugdíjnövelés lehetőségétől. A hatályon kívül helyezett rendelkezés szerint ugyanis az öregségi nyugellátásban részesülő személy sajátjogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege alapján nyugdíjnövelésre volt jogosult.
    [3] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés több vonatkozásban is alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény II. cikkét, XIII. cikk (1) bekezdését, XIX. cikk (1) bekezdését, valamint B) cikk (1) bekezdését.
    [4] Az indítványozó szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jog alapjogként az állammal szemben olyan közjogi igényt garantál, melynek alapján az állam – az Alaptörvényből következő kivételektől eltekintve – köteles tartózkodni az alapjog alanyának tulajdonosi pozíciójába történő behatolástól. Szerinte a Tny. 22/A. §-a által hosszú idő óta változatlanul fennálló helyzet hátrányos megváltoztatása a nyugdíjnövelés, mint „a későbbi időkre nézve jogosnak gondolt váromány” eltörlésével a tulajdonhoz való jogát sérti.
    [5] Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése szerint „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson”. Az indítványozó azt állította, hogy az Alaptörvényben garantált „szociális biztonságra törekvéssel szemben az állam az illetékes szervein keresztül” a Tny. 22/A. §-ának hatályon kívül helyezésével meggátolta őt, hogy hozzájáruljon az Alaptörvény által célzott „szociális biztonság megvalósításához a 10% nyugdíjjárulék megfizetése által, ami növelné az említett szociális biztonságot”.
    [6] Az indítványozó úgy vélte, hogy a Tny. 22/A. §-ának hatályon kívül helyezésével a jogalkotó a tulajdonhoz való jogába (várományába) megfelelő felkészülési idő biztosítása nélkül avatkozott be, és e sérelmét szerinte egyedül a jogalkotó tudná orvosolni. Álláspontja szerint ez azt eredményezi, hogy a jogalkotó a szabályozás útján „puszta tárgyként kezeli (kezelte) a címzetti kört, számukra semmilyen lehetőséget nem adva ahhoz, hogy jogaikat érvényesítsék”. Emiatt az Alaptörvény II. cikke sérelmét állította.
    [7] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését is sérti. A jogállamiságból levezetett jogbiztonság követelményébe ütközőnek tartotta, hogy a jogalkotó a Tny. 22/A. §-ának hatályon kívül helyezésével kellő felkészülési idő nélkül megvonta a tulajdonhoz való jogát (várományát). Sérült szerinte a jogállamiság elvének másik aspektusa, a visszaható hatályú jogalkotás tilalma is, mert úgy vélte, hogy a támadott rendelkezéssel végrehajtott módosítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (2) bekezdésébe ütközik.
    [8] Az indítványozó a fenti indokok alapján kérte a Tbj. 135. § 4. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Annak elismerésével továbbá, hogy nem jogosult indítványozni, a már kifejtett indokok alapján az Alkotmánybíróságtól azt is kérte, hogy állapítsa meg mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-­ellenesség fennállását. Az indítványozó szerint a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség a Tny. 22/A. §-ának a Tbj. támadott rendelkezése által történő hatályon kívül helyezésével jött létre, s emiatt kérte, hogy az Alkotmánybíróság határidő tűzésével kötelezze a jogalkotót az alkotmányos állapot helyreállí­tására.

    [9] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia szükséges az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26. § (2) bekezdése szerinti érintettséget, a jogorvoslati lehetőség esetleges hiányát, vagy annak kimerítését, valamint a 29. § és a 31. § szerinti ­feltételeket.
    [10] Az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt jogsérelem, illetve az indítványozó érintettsége vonatkozásában az Alkotmány­bíróság állandó gyakorlattal rendelkezik. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság abban az esetben folytathat le érdemi vizsgálatot, ha az indítványozó hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a támadott jogszabály, jogszabályi rendelkezés vele szemben közvetlenül, bírói döntés nélkül hatályosult, és ennek következtében őt jogsérelem érte (amelynek orvoslására jogorvoslati lehetőség vagy nem áll rendelkezésre, vagy azt az indítványozó már kimerítette). Az Alkotmánybíróság által az ilyen típusú alkotmányjogi panaszok esetén megkövetelt személyes, közvetlen és aktuális érintettségnek az indítvány benyújtásakor fenn kell állnia {vö. 3110/2013. (VI. 4.) AB határozat, Indokolás [27]; 3120/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [55]}. Mindig a konkrét eset kapcsán dönthető el, hogy az indítványozó személyes, közvetlen és aktuális érintettsége fennáll-e. Az Alkotmánybíróság a személyes, közvetlen és aktuális érintettség fennállását vizsgálva a 33/2012. (VII. 17.) AB határozatában úgy foglalt állást, hogy az érintettség abban az esetben is megállapítható, ha jogszabály alkalmazására, érvényesítésére szolgáló cselekmények még nem történtek, de jogszabály erejénél fogva olyan jogi helyzet keletkezett, amelyből egyértelműen következik, hogy a panaszolt jogsérelem közvetlenül belátható időn belül kényszerítően bekövetkezik (Indokolás [66]).
    [11] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozó személyes, aktuális és közvetlen érintettsége tekintetében az alábbiakat állapította meg.
    [12] Az indítványozó által támadott rendelkezés egy másik törvényhely, a Tny. 22/A. §-a 2020. július 1-jével történő hatályon kívül helyezéséről rendelkezett. A következő nap, 2020. július 2-án a Tbj. indítvánnyal érintett 135. §-a a Jat. 12. §-a alapján végrehajtottá vált rendelkezésként hatályát vesztette. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát 2020. szeptember 25-én terjesztette elő a Tbj. 2020. július 2-ától már hatályát vesztett 135. § 4. pontjával szemben. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ugyanakkor pont azt sérelmezte a Tbj. 135. § 4. pontja kapcsán, hogy a Tny. 22/A. §-ának hatályon kívül helyezése által elesett az utóbbi által korábban biztosított nyugdíjnöveléstől.
    [13] A Tny. Tbj. által hatályon kívül helyezett 22/A. §-a úgy rendelkezett, hogy az öregségi nyugellátásban részesülő személy – ideértve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel – nyugellátását a sajátjogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem összege egytizenketted részének 0,5 százalékával – a jövedelem megszerzését követő naptári év január 1-től – növelni kell. A nyugdíjnövelés kiszámítása során az a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem volt figyelembe vehető, amely után az előírt nyugdíjjárulékot megfizették.
    [14] Az öregségi nyugdíjas foglalkoztatottak nyugdíjjárulékfizetési-kötelezettsége 2007. január 1-jétől állt fenn a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 25. §-a alapján. E járulékfizetés ellentételezésére szolgált – a Tny. 22/A. §-a alapján – a nyugdíj mellett szerzett átlagos havi jövedelem 0,4%-ának, később 0,5%-ának megfelelő összegű nyugdíjnövelés. A Tbj. viszont 2020. július 1-jétől kezdődően – az adminisztrációs terhek csökkentése, a jogviszonyok utáni járulékfizetési szabályok egyszerűsítése és a nyugdíj melletti munkavégzés járulékterhének, illetve járulékmentesítésének egységesítése érdekében – valamennyi, egyébként társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező jogviszonyra vonatkozóan megszüntette a járulékfizetési kötelezettséget, ha a foglalkoztatott kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagyis elsősorban öregségi nyugdíjas (Tbj. 4. § 11. és 17. pontja). (Egyes jogviszonyokban már a Tbj. hatálybalépése előtt is mentesült a nyugdíjjárulékfizetési-kötelezettség alól a nyugdíj mellett végzett munkával szerzett jövedelem.)
    [15] A Tny. hatályon kívül helyezett 22/A. §-a tehát mindig adott évben teljesített járulékfizetéshez kapcsolta a nyugdíjnövelést, illetve nyugdíjnövelés kiszámítását. Lényeges továbbá, hogy a Tny. 22/A. § (3) bekezdése alapján a nyugdíjnövelés hatósági jogalkalmazás eredménye volt, hiszen a nyugdíjnövelést a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv hivatalból állapította meg a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem megszerzésére figyelemmel. Megállapítható tehát, hogy bár a Tbj. támadott 135. § 4. pontja formális szempontból közvetlenül hatályosult abban az értelemben, hogy e rendelkezés hatályon kívül helyezte a Tny. 22/A. §-át és ezzel szemben nem volt jogorvoslati lehetőség. Tartalmilag azonban a Tny. 22/A. §-ának a Tbj. 135. § 4. pontja által történő hatályon kívül helyezése nem értelmezhető az indítványozónak közvetlen jogsérelmet okozó rendelkezésként, mert a hatályon kívül helyezéssel nem az indítványozót alanyi jogként megillető, hanem jogszabályban megállapított feltételtől, mégpedig további járulékfizetéstől függő, hatósági jogalkalmazás útján későbbiekben ­megállapítandó jogosultságot vont el a jogalkotó a jogosultság alapját képező járulékfizetési kötelezettség egyidejű eltörlése mellett. Az alkotmányjogi panaszban támadott rendelkezés kapcsán így az indítványozó személyes, közvetlen és aktuális érintettsége nem állt fenn, ezt az indítványozó sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani. E feltétel megállapíthatósága az Abtv. vonatkozó előírásai alapján ugyanakkor olyan kógens feltételnek minősül, amelynek hiánya esetén az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz eljárásban az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatot nem folytathat, így erre a jelen ügyben sem volt lehetőség.

    [16] 3. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján, visszautasította.
    [17] Az alkotmányjogi panasz visszautasítására is figyelemmel az Abtv. 46. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezmény (mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása) alkalmazásáról nem volt indokolt döntést hozni.
        Dr. Handó Tünde s. k.,
        tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Pokol Béla

        alkotmánybíró helyett

        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Szalay Péter

        alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Schanda Balázs

        alkotmánybíró helyett

        Dr. Handó Tünde s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott

        dr. Szívós Mária

        alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        09/28/2020
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against Section 135 item 4 of the Act CXXII of 2019 on the Eligibility for Social Security Benefits and the Funding for these Benefits (gainful activity carried out in addition to receiving pension benefits)
        Number of the Decision:
        .
        3216/2021. (V. 28.)
        Date of the decision:
        .
        05/11/2021
        .
        .