English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00038/2021
Első irat érkezett: 01/11/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Gfv.VII.30.135/2020/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (használatbavételi engedély kiadásának elmulasztásából fakadó kár)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 01/29/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Gfv.VII.30.135/2020/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri a Fővárosi Törvényszék 34.G.42.212/2015/181. számú ítéletére és a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.601/2019/16. számú ítéletére kiterjedő hatállyal.
Az indítványozó vállalkozás jogelődje befektetőként vett részt az európai optikai kábel távközlési nyomvonal magyarországi szakaszának megépítésében. Az elkészült hálózatot később a távközlési szolgáltatók számára történő bérbeadással vagy a befektető társaság értékesítése útján kívánt hasznosítani. A beruházás megvalósításához a nyomvonallal érintett, állami tulajdonában álló ingatlanok vagyonkezelőjével 2000 szeptemberében megállapodást kötött a távközlési nyomvonal biztosítására, amely alapján a vagyonkezelő az optikai védőcső-hálózatból álló nyomvonal létesítése, üzemeltetése, hasznosítása, fenntartása és karbantartása céljából 26 évre bérleti jogot biztosított az indítványozó jogelődjének. A hálózat kiépítését követően az indítványozó jogelődje 2010 áprilisában használatbavételi engedély kiadása iránti eljárást kezdeményezett. A hatóság a használatbavételi engedélyt többszöri elutasítást követően, mind a hatósági, mind a bírósági felülvizsgálati szakaszban megismételt hosszas eljárás eredményeként, jelentős késedelemmel adta meg 2015 januárjában. Ilyen előzmények után az indítványozó keresetet terjesztett elő a használatbavételi engedély késedelmes kiadása miatt meghiúsult befektetésből eredő kára megtérítése érdekében. Az indítványozó keresetét az első- és másodfokú bíróság elutasította, a felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárásra utasította. A megismételt másodfokú eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.601/2019/16. számú ítéletében megerősítette az elsőfokú ítéletben megállapítottakat, amely szerint az állított kár nem minősül olyan kárnak, amely az indítványozót gazdasági tevékenységétől függetlenül érte volna, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Kúria Gfv.VII.30.135/2020/12. számú ítéletével a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
A fentiekkel összefüggésben az indítványozó elsőként az Alaptörvény XIII. cikkének megsértését állítja, mivel a használatbavételi engedély elmaradása korlátozta az őt megillető vagyoni joggal való rendelkezését. Emellett a használatbavételi engedély kiadásának elmulasztásával összefüggésben az Alaptörvény XXIV. cikk megsértésére, a bírósági eljárás során elkövetett állítólagos eljárási hibák kapcsán pedig a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, ezen belül a jogorvoslathoz való jog sérelmét is állítja. Hivatkozik továbbá a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között Budapesten, 1988. évi május hó 26. napján aláírt, a beruházások elősegítéséről és védelméről szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló 12/1990. (VII. 24.) Korm. rendeletben foglalt Befektetés-védelmi Egyezmény megsértésére, valamint arra, hogy azzal, hogy a Kúria nem kezdeményezte az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását, nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, és döntése ezért önkényes..
.
Támadott jogi aktus:
    A Fővárosi Törvényszék 34.G.42.212/2015/181. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.601/2019/16. számú ítélete, a Kúria Gfv.VII.30.135/2020/12. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk
XXIV. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_38_0_2021_indítvány_anonim.pdfIV_38_0_2021_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_38_3_2021_anonim.pdfIV_38_3_2021_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3245/2021. (VI. 4.) AB végzés
.
Az ABH 2021 tárgymutatója: előzetes döntéshozatali eljárás
.
A döntés kelte: Budapest, 05/18/2021
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2021.05.18 9:00:00 1. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3245_2021 AB végzés.pdf3245_2021 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.135/2020/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Varga István ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerint a Fővárosi Törvényszék 34.G.42.212/2015/181. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.601/2019/16. számú ítélete, valamint a Kúria Gfv.VII.30.135/2020/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő.

    [2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzményei és az indítványban foglaltak az alábbiak szerint foglalhatók össze.

    [3] 2.1. Az indítványozó gazdasági társaság (az alapügy felperese) jogelődje egy kivitelező társaság tagjaként részt vett az európai optikai kábel távközlési nyomvonal magyarországi szakaszának megépítésében az M1-M15 autópálya mentén. A kivitelező társaság 2000 szeptemberében határozott időre szóló, utóbb többször módosított megállapodást kötött az I. rendű alperes jogelődjével, a közút- és vagyonkezelői joggal rendelkező Állami Autópálya Kezelő Rt.-vel (a továbbiakban: ÁAK). A megállapodás alapján a kiépített tizenhat védőcső-hálózatból kettő az ÁAK tulajdonába került, tizennégy védőcső üzemeltetésére és hasznosítására pedig huszonhat évre szóló bérleti jogot szerzett a kivitelező társaság. Az optikai hálózat 2001 és 2003 között elkészült. 2003 decemberétől tartozásátvállalási és engedményezési szerződés alapján a kivitelező társaság a nyomvonal biztosítására kötött megállapodásból eredő valamennyi joga, kötelezettsége alanyává a projekt hasznosítására létrehozott társaság (a továbbiakban: hasznosító társaság) vált. 2010 áprilisában a hasznosító társaság kérte a használatbavételi engedély kiadását a hírközlési hatóságnál, a II. rendű alperes Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: NMHH) jogelődjénél. Az NMHH a jogerős használatbavételi engedélyt többszöri elutasítást követően, az I. rendű alperes jogelődje fellebbezései okán megismételt hatósági és bírósági eljárás eredményeként 2014. december 16-án született, 2015. január 21-én jogerőre emelkedett határozatával megadta.
    [4] Az indítványozó jogelődje a hasznosító társaság 100%-os részesedését megtestesítő üzletrészét 2014 szeptemberében az indítványozó részére eladta, s az indítványozóra engedményezte az alperesekkel szembeni kártérítési igényét is.

    [5] 2.2. Az indítványozó a használatbavételi engedély késedelmes kiadása miatt meghiúsult befektetésből eredő kára megtérítése iránt indított pert. Keresetét az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 34.G.42.212/2015/181. számú ítéletével elutasította a perbeli legitimáció hiánya miatt, a követelt kárt látszatkárnak minősítette.
    [6] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet eltérő indokolással hagyta helyben. Nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a kereshetőségi jog hiányát illetően, ugyanakkor sem a jogellenességet, sem a felróhatóságot nem találta az alperesek terhére megállapíthatónak.
    [7] A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasította az ítélőtáblát, mert tévesnek ítélte a másodfokú bíróság álláspontját a jogellenességgel és a felróhatósággal kapcsolatban. A Kúria szerint az I. rendű alperes a jogorvoslat adta cselekvési lehetőséggel nem annak társadalmi rendeltetése szerint élt, eljárásának egyedüli tényleges és előre látható eredménye az indítványozó által kezdeményezett használatbavételi eljárás elhúzódása volt. Az I. rendű alperes meg sem kísérelte a kötelemből fakadó együttműködési kötelezettsége teljesítését, a II. rendű alperes jogelődje pedig kirívóan súlyos jogértelmezési tévedésen alapuló jogalkalmazással tagadta meg a hasznosító társaság kérelmét. Iránymutatása szerint a megismételt másodfokú eljárásban érdemben állást kell foglalni „a kár bekövetkezéséről (illetve esetleges látszatkár jellegéről) és mértékéről, az okozati összefüggés fennállásáról és a károsulti közrehatás kérdéséről”.
    [8] A megismételt eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.601/2019/16. számú határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó által állított kár jogi természetét tekintve nem olyan kár, amely a felperes jogelődjét a hasznosító társaság gazdasági tevékenységétől függetlenül közvetlenül érte volna, az állított kár látszatkár. Valós kár hiánya miatt megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság a keresetet. Az ítélőtábla ettől függetlenül a kártérítési felelősség megállapításához szükséges további feltételekről is állást foglalt.
    [9] A jogerős ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérelmében vitatta az ítélőtábla kártérítési felelősséggel és látszatkárral kapcsolatos megállapításait. Hivatkozott az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49. és 63. cikkére, az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 19. cikkére, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkére, valamint a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között Budapesten, 1988. évi május hó 26. napján aláírt, a beruházások elősegítéséről és védelméről szóló megállapodás (a továbbiakban: Egyezmény) megjelölt rendelkezéseinek megsértésére. Az indítványozó kérte a Kúriától előzetes döntéshozatali eljárás, valamint jogegységi eljárás kezdeményezését is.
    [10] A Kúria 2019. október 15-én kelt ítélete a jogerős döntést hatályában fenntartotta, egyúttal a II. rendű alperes csatlakozó fellebbezését visszautasította. Megállapította, hogy az előzetes döntéshozatalra utalni kért kérdés nem tartalmaz olyan elemet, amely miatt az alapeljárás valamely uniós szabály értelmezését vagy alkalmazását érintené vagy az uniós jogot végrehajtó nemzeti szabályozásra vonatkozna, ezért mellőzte annak kezdeményezését. Álláspontja szerint sem az EUMSZ és az EUSZ, sem pedig a Charta alkalmazhatósága nem merülhet fel az adott ügyben, és nem látta indokoltnak jogegységi eljárás kezdeményezését sem.
    [11] Kiemelte a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás keretében nem vizsgálható az Egyezmény felhívott rendelkezéseinek a sérelme. Az indítványozó jogelődjére egyébként sem terjed ki az Egyezmény hatálya, mivel nem az EU tagállamában bejegyzett társaság, ezért az Egyezmény alkalmazása az adott ügyben semmilyen szempontból nem merülhet fel, ahogy a megjelölt 1. cikk (4) bekezdésében szabályozott kisajátítás sem.
    [12] A Kúria megerősítette azt a jogértelmezést, hogy az indítványozó a hasznosító társaság értékében bekövetkezett kárt önállóan nem érvényesítheti, mert az látszatkár. Az engedményezési szerződés és szakvélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy helytállóan foglalt állást a jogerős ítélet abban a kérdésben, hogy az indítványozó a jogelődje káraként valójában a hasznosító társaságot a használatbavételi engedély évekig tartó megadása miatt ért kárt (elmaradt hasznot) érvényesítette, e céget ért kárt azonosította – üzletrésze 100%-os mértéke miatt – a saját kárával. Annak nincs akadálya, hogy egy társaság a tagra engedményezze a kártérítési követelését, a perbeli esetben azonban erre nem került sor.
    [13] A Kúria szerint amennyiben a harmadik személy a hasznosító társaságnak „szerződésszegéssel vagy más magatartással […] hátrányt okoz, a társasági vagyon értékvesztése miatt a gazdasági társaság tagja nem érvényesíthet a harmadik személlyel szemben kárigényt arra hivatkozással, hogy a társaság részesedésében – amely a saját vagyonának a része – is értékvesztés (kár következett be), ha a saját kárát a társaságot ért kárral azonosítja”. A Kúria rámutatott, hogy „[ö]nmagában az a körülmény, hogy a Ptk. megteremtette a társaság és a tag külső és belső felelősségi viszonyait rendező szabályrendszert, nem jelenti azt, hogy a tag mint a társaság üzletrészeinek akár 100%-os tulajdonosa a társaság engedményező nyilatkozata nélkül a társaságot ért kárt saját jogán érvényesítheti. A másodfokú bíróság tehát helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes önálló, saját kárt nem igazolt, és jogszabálysértés nélkül állapította meg azt is, hogy a kár hiánya az alperesek kártérítésben marasztalását önmagában kizárja.”

    [14] 2.3. Az indítványozó az Alaptörvény E) cikke, M) cikke, XIII. cikke, a XXIV. cikk (1) és (2) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, valamint a 28. cikke, továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) 6. és 13. cikke, illetve az Egyezmény 1. cikk (4) bekezdésének sérelmére hivatkozással terjesztett elő alkotmányjogi panaszt a megjelölt bírói döntésekkel szemben.
    [15] Az indítványozó szerint a tulajdonhoz való joga azért sérült, mert a használatbavételi engedély késedelmes megadása korlátozta az őt tulajdoni várományként megillető vagyoni jogával való rendelkezési lehetőségét. Az alperesek évekkel húzták el az engedély kiadását, ami kirívó módon sértette meg az észszerű határidőn belüli ügyintézéshez és a tulajdonhoz való jogot, mivel ellehetetlenítették befektetése megtérülését. Álláspontja szerint az engedély kiadásának elhúzása egy állami cég és hatóság részéről kisajátítással egyenértékű intézkedésnek tekinthető, amellyel kapcsolatos kárigényét a perben nem tudta érvényesíteni. Mindezzel kapcsolatosan az Egyezmény több rendelkezésének sérelmét is állította.
    [16] Az indítványozó előadta, hogy a bírósági eljárás során elkövetett eljárásjogi és jogértelmezési hibák, illetve a támadott döntések gerincét adó „látszatkár elmélet” a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, illetve a hatékony jogorvoslathoz való jog sérelmét is okozta. Úgy véli, az eljáró bíróságok látszatkárral kapcsolatos érvelése nélkülözi a kellő indokolást, megalapozatlan, a hatályos jogszabályokból nem vezethető le, ezért ellentétes a jogalkotó szándékával, jogértelmezésük önkényes és önellentmondásos.
    [17] Az indítványozó szerint a Kúria az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozóan a tényállást nem derítette fel, lényeges körülményeket hagyott figyelmen kívül, és döntését nem indokolta kellő részletességgel. Mivel a Kúria nem tett eleget kérelmének, kérte, hogy immár az Alkotmánybíróság terjesszen elő előzetes döntéshozatali eljárásra irányuló indítványt az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdése alapján az Európai Unió Bíróságánál. Kérelmezte továbbá a Kúria ítélete végrehajtásának felfüggesztését a perköltség tekintetében.

    [18] 2.4. Az NMHH amicus curiae beadványt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, amelyben kifejtette az indítvánnyal kapcsolatos álláspontját, és kérte az alkotmányjogi panasz visszautasítását.

    [19] 3. Az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdései alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.

    [20] 3.1. Az indítványozó meghatalmazással eljáró jogi képviselője az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nyújtotta be. Megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó rendelkezést és a sérelmezett bírói ítéleteket. Az indítványozó az alapügy felperese volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.
    [21] Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz a sérelmezett bírói döntések megsemmisítésére. Ugyanakkor az Alaptörvény felhívott rendelkezéseinek egy része nem tartalmaz az indítványozó számára Alaptörvényben biztosított és védett alapjogot, így ezekre alkotmányjogi panasz nem alapítható. E körbe tartozik a megjelölt rendelkezések közül az Alaptörvény E) cikke, M) cikke, valamint a 28. cikke {lásd hasonlóan: 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]}.
    [22] Megállapította továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdése – noha a kárigény előterjesztése részben a hatósági eljárásra tekintettel történt – nem kapcsolható össze közvetlenül az alapüggyel, mivel abban bíróság és nem hatóság járt el, s az előzményi hatósági ügyben az indítványozó nem volt ügyfél.
    [23] Az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésében deklarált „alapjogi jogviszony alanyai egyrészt a hatósági jogkörben eljáró közigazgatási szervek, másrészt bárki, aki a kártérítési felelősség alapját képező közhatalmi jogviszonyban alárendelt pozícióban (ügyfélként) szerepelt, és akinek a hatósági jogkör gyakorlásával kárt okozott a szerv” {12/2021. (IV. 14.) AB határozat, Indokolás [29]}. Az Alkotmánybíróság ismételten utal rá, hogy a használatbavételi engedély megadása iránt folyt eljárásban az indítványozó ügyfélként nem szerepelt, az eljárást a hasznosító társaság indította, ezért az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésének sérelme az indítványozó tekintetében nem merülhet fel.
    [24] Az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése sérelmét csak állította, de alkotmányjogilag értékelhető módon nem indokolta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiányosságai miatt a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a sérelmezett döntéssel {3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]}.
    [25] Figyelemmel arra, hogy az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszban csupán a bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálata kérhető, nincs lehetőség sem az EJEE, sem az Egyezmény megjelölt rendelkezései sérelmére történő hivatkozás vizsgálatára. A bírói döntések nemzetközi egyezménybe ütközésének vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikke és az Abtv. alapján nincs hatásköre {lásd például: 3252/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [17]}.
    [26] A kifejtettek alapján az indítványban megjelölt alaptörvényi rendelkezések közül csak az Alaptörvény XIII. cikke és a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében felel meg a panasz a határozott kérelem valamennyi követelményének [Abtv. 52. § (1b) bekezdés].

    [27] 3.2. Az Abtv. 29. §-a alapján az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz akkor fogadható be, ha a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét támasztja alá vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
    [28] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését – különösen, ha az értelmezés a Kúria határozatában jelenik meg – el kell ismernie {lásd 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
    [29] A testület gyakorlata következetes abban, hogy „[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel” {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. „Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon […].” {3137/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9]}
    [30] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a látszatkárral és az indítványozó által támasztható kárigénnyel kapcsolatban felvetett, a tulajdonhoz való joggal és a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésbe hozott aggályok tartalmilag szakjogi jellegűek, a bíróságok jogalkalmazói tevékenységét, jogértelmezését bírálják, valójában tehát az indítvány az alapügy törvényességi felülbírálatára irányulnak.
    [31] Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy következetes gyakorlata szerint „[a] kötelmi igényből eredő kártérítéshez való jog, illetve kártérítési kötelezettség nem része az alkotmányos tulajdon fogalmának. A tulajdonhoz való jog alkotmányos szintű védelméből nem lehet levezetni a tulajdon polgári jogi sérelmének kártérítési értékgaranciáját, a polgári jogi kártérítés nem a tulajdon alkotmányos értékgaranciája és alkotmányosan nem is kell, hogy az legyen. A kártérítés feltételeinek, esettípusainak, általános és különös alakzatainak, formáinak és mértékének meghatározása a törvényhozó szabadságába tartozik, és önmagában nem alkotmányossági kérdés. A kárviselés kockázatának differenciált polgári jogi kezelését nem lehet az Alaptörvényre visszavezetni […].” {3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [28]}
    [32] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése ugyancsak szakjogi kérdés, de mint minden bírói döntésnek, meg kell felelnie az Alaptörvény követelményeinek. Az Alkotmánybíróság ezen eljárása körében sem működik szuperbíróságként, így az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének szakjogi kérdéseiben nem foglal állást a korábban kialakított gyakorlatának megfelelően {26/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [28]}.
    [33] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével összefüggésben felvetheti a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, ha az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére az uniós jog alapján kötelezett fórum az erre irányuló kérelmet indokolás nélkül utasítja el {3040/2021. (II. 19.) AB határozat, Indokolás [77]}. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy a Kúria ítélete Indokolás [49]–[55] bekezdésében részletesen vizsgálta és több szempontból mérlegelte az előzetes döntéshozatallal kapcsolatos indítványozói kezdeményezést.
    [34] Az indítványozó a támadott ítéletek látszatkárra vonatkozó okfejtéseivel kapcsolatban is hivatkozott a bírói indokolás vélt hiányosságaira. Ezek tekintetében az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítványozó érveit az eljáró bíróságok a támadott ítéletekben számba vették, azokra egyenként és részletesen reagáltak. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indokolt bírói döntéshez való jog azt a kötelezettséget támasztja az eljáró bírósággal szemben, hogy az indokolás az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre terjedjen ki {3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31]}. Az indokolási kötelezettség elmulasztásának kételye tehát nem merült fel a konkrét ügyben.
    [35] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárás elhúzódására vonatkozó aggályokat az indítványozó nem az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló kártérítési per vonatkozásában fogalmazta meg, hanem az annak alapjául szolgáló hatósági eljárással kapcsolatban. Az eljárás elhúzódásával kapcsolatos kártérítési igény alapvetően eljárási jogi szakkérdés, amelynek megítélésére az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel, az polgári peres úton érvényesíthető {3161/2021. (IV. 22.) AB végzés, Indokolás [31]}.
    [36] Az Alkotmánybíróság itt is hangsúlyozza, hogy „[ö]nmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}.

    [37] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány nem tartalmaz olyan indokot, ami alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel, vagy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét támasztaná alá, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), f) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére azt visszautasította.

    [38] 5. Mivel az alkotmányjogi panasz befogadását az Alkotmánybíróság a fentiekben visszautasította, az indítványozó azon kérelmét, miszerint az Alkotmánybíróság az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást, nem vizsgálta {lásd hasonlóan: 3072/2021. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [31]}.
    [39] Az indítvány visszautasítására tekintettel az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a kúriai ítélet perköltséget érintő része végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet sem.

        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        kijelölt tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        kijelölt tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Czine Ágnes
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        kijelölt tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Juhász Miklós
        előadó alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        kijelölt tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Horváth Attila
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        kijelölt tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Szívós Mária
        alkotmánybíró helyett
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        01/11/2021
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the judgement No. Gfv.VII.30.135/2020/12 of the Curia (damages caused by the failure to issue an occupancy permit)
        Number of the Decision:
        .
        3245/2021. (VI. 4.)
        Date of the decision:
        .
        05/18/2021
        .
        .