English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01962/2019
Első irat érkezett: 12/10/2019
.
Az ügy tárgya: A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.125/2019/125. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (büntetőügy; kábítószer)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/15/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Gyulai Törvényszék 6.B.333/2017/125. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.125/2019/21. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozóval szemben büntetőeljárás volt folyamatban. Az indítványozó álláspontja szerint a büntetőjogi anyagi- és eljárásjogi szabályok következetes alkalmazásával és érdemi vizsgálatával a kiszabottnál enyhébb büntetést kellett volna kapnia. Sérelmezi, hogy az eljárásban a bíróságok a jogszabályokat önkényesen és okszerűtlenül értelmezték, bizoynítási indítványait mellőzték, a tényállást helytelenül állapították meg.
Mindez a tisztességes eljáráshoz való joga vezetett és a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik..
.
Támadott jogi aktus:
    a Gyulai Törvényszék 6.B.333/2017/125. számú végzése és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.125/2019/21. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1962_9_2019_Indkieg.egys.szerk_anonim.pdfIV_1962_9_2019_Indkieg.egys.szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3214/2021. (V. 28.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 05/11/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.05.11 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3214_2021 AB végzés.pdf3214_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.125/2019/21. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Karsai Dániel ügyvéd) útján az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, illetve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekez­dése szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.125/2019/21. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 6.B.333/2017/125. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalható össze.
      [3] A Gyulai Törvényszék az indítványozót mint I. rendű vádlottat kábítószer-kereskedelem bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 176. § (1) bekezdés 4. fordulata, (3) bekezdése] miatt mint különös visszaesőt 11 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 215 830 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, illetőleg azt, hogy az indítványozó feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az indítványozó által 2015. november 27. napjától 2018. október 5. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Végül az elsőfokú bíróság megszüntette az indítványozó – Békés Megyei Bíróság 13.Bk.313/2008/15. számú ítéletéhez kapcsolódó – feltételes szabadságát.
      [4] Az indítványozó tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.125/2019/21. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az indítványozó szabadságvesztés büntetését börtönben rendelte végrehajtani, valamint csökkentette az indítványozó által megfizetendő bűnügyi költség összegét.

      [5] 3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában – illetve annak hiánypótlásra történő felhívását követő kiegészítésében – a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.125/2019/21. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 6.B.333/2017/125. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert ellentétesnek tartja az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével, valamint XXVIII. cikk (1)–(2) bekezdésével.

      [6] 3.1. Az indítványozó eredeti indítványában előadta, hogy ügyében az első- és másodfokú bíróságok az irányadó jogszabályt okszerűtlenül és önkényesen értelmezték; és ennek során még saját korábbi gyakorlatukkal, valamint más bíróságok gyakorlatával is szembehelyezkedtek. Az indítványozó szerint esetében az in dubio pro reo elvet sem helytállóan alkalmazta a bíróság. Véleménye szerint a kábítószerrel visszaélés bűncselekménye megvalósulásának kritériumairól szóló 1/2007. Büntető jogegységi határozat meghozatala óta egységes a bírósági gyakorlat a tekintetben, hogy a bíróság a kábítószer-kereskedelemhez és a kábítószer birtokláshoz kap­csolódó magatartásokat külön vizsgálja; ezt a gyakorlatot pedig a jogalkotó a Btk. 176. §-ában és 178. §-ában egyértelművé tette, esetében azonban nem ez történt. Szerinte a büntetőeljárás során a Btk. 176. § (1) bekezdésében és a 178. § (1) bekezdésében foglalt magatartásokat érdemben kellett volna vizsgálni, és a halmazati büntetés szabályainak alkalmazásával kellett volna ítéletet hozni. A törvény előtti egyenlőséget is ezzel összefüggésben vélte sérülni: szerinte más bíróságok az alapul fekvő üggyel lényegileg megegyező ügyekben az ügyében születetteknél enyhébb ítéleteket hoztak. Ennek következtében hátrányosabb helyzetbe került azokhoz az elkövetőkhöz képest, akiknek ugyanilyen ügyét a Gyulai Törvényszék más tanácsa vagy más törvényszék bírálta el.

      [7] 3.2. Az indítványozó hiánypótlásra való felhívását követően alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)–(2) bekezdése tekintetében kiegészítette.
      [8] Panaszában azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság teljesen elvetette az indítványozó kábítószer-függőségének megállapítását, holott a befolyásoltság mértékét toxikológus vagy addiktológus szakértő véleménye alapján meg lehetett volna állapítani. Sérelmezte azt is, hogy első gyanúsítotti kihallgatására úgy került sor, hogy előtte kábítószert fogyasztott, ennek a rá gyakorolt hatását, vagyis azt, hogy a kihallgatására bódult állapotban került sor, a bíróság nem vizsgálta, ami az indítványozó szerint abszolút eljárási szabálysértés. Az indítványozó előadta azt is, hogy szerinte az elsőfokú bíróság nem tett eleget felderítési kötelezettségének, ítéletét megfelelő szakértői vélemény nélkül, valamint a meglévő szakértői vélemény hiányosságait figyelmen kívül hagyva hozta meg. Sérelmezte azt is, hogy a bíróság a kábítószer pontos hatóanyagtartalmát nem tisztázta, hanem a rendőrségi vizsgáló számításait kritika nélkül átvette, további (például vegyész) szakértői vizsgálatot ennek ellenőrzése érdekében nem rendelt el.
      [9] Az indítványozó szerint továbbá a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem tett eleget; az indítványozó fellebbezésének – tévesnek tartott – tartalmával mindössze három bekezdésben foglalkozott, azonban annak indokát nem fejtette ki.
      [10] Az indítványozó az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) gyakorlatának ismertetését követően kifejtette, hogy ügyében az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges eljárási garanciák nem érvényesültek. Álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljárás követelményeinek a tárgyalást megelőző eljárási szakaszokban is érvényesülniük kell, esetében azonban ez nem így történt. Szerinte a hatósági mulasztások egyébként kiküszöbölhetők lettek volna, azonban a bíróság ezeket nem orvosolta. Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság a tényállást nem tisztázta megfelelően, a szükséges bizonyítást nem végezte el, csak a vádirat megállapításait vette át; továbbá indokolási kötelezettségének sem tett eleget kellő alapossággal. Szerinte az ítélet számos kérdést hagyott megválaszolatlanul a megfelelő szakértői vizsgálatok mellőzése miatt. Az indítványozó szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érveit további vizsgálat és indokai kifejtése nélkül hagyta helyben.
      [11] Sérülni vélte az indítványozó az in dubio pro reo elvet is. Szerinte a bíróság abból az előfeltételezésből indult ki, hogy az indítványozó a kábítószerfüggőségre vonatkozóan tett vallomását azért módosította, hogy azt a ­bizonyítási eljárás eredményéhez igazítsa. Álláspontja szerint a tekintetben a bíróság a védekezését figyelmen kívül hagyta, a tényállást nem tisztázta, a kábítószer-függőségre vonatkozóan nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást. Az indítványozó szerint hibás az ítélőtáblának az az érvelése, hogy az indítványozó nem hivatkozott kihallgatásakor arra, hogy a szervezetében az amfetamin bármilyen kedvezőtlen hatást gyakorolna, ezért a vallomás bizonyítékként értékelhető volt. Az indítványozó szerint ez a bizonyítási teher megfordítását eredményezte: neki kellett volna bizonyítania, hogy bódult állapota a vallomástételre kihatott, ez viszont szakértői kérés, melyet azonban a bíróság nem végeztetett el. Az indítványozó szerint az indokolási kötelezettség és az ártatlanság vélelmének sérelme jelen esetben szorosan összefügg: a bíróság ugyanis elmulasztotta a terhelt javára szóló bizonyítékok feltárását, így sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (2) bekezdése.

      [12] 4. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
      [13] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.

      [14] 4.1. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi ­jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
      [15] Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján vizsgálta, hogy a támadott bírósági döntések a törvény előtti egyenlőséget, valamint a tisztességes bírósági eljárás részét képező indokolt bírói döntéshez való jogot, valamint ­ezzel összefüggésben az in dubio pro reo elvet sértik-e.

      [16] 4.2. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésnek állított sérelmével összefüggésben hang­súlyozza: amennyiben a bíróságok között véleményeltérés van, annak eldöntése sem az Alkotmánybíróság ­feladata. Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése értelmében a bírósági joggyakorlat egységének biztosítása ugyanis nem az Alkotmánybíróság, hanem a Kúria feladata, ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. Alkotmányjogi panasz alapján önmagában a bírósági határozatok ellentmondása miatt, alapjogi sérelem hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálja felül a bírósági döntéseket; az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz eljárás során sem vonhatja el a Kúria hatáskörébe utalt jogegységesítő feladatot. Ennek megfelelően nem alkotmányossági kérdés, hogy a bíróságok hasonló ügyekben ­hasonló vagy eltérő döntéseket hoznak-e {lásd legutóbb: 3085/2021. (III. 4.) AB végzés, Indokolás [11]; 3076/2021. (III. 4.) AB végzés, Indokolás [16]}.

      [17] 4.3. Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)–(2) bekezdését.
      [18] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Ennek megfelelően az Alkotmány­bíróság nem vizsgálja azt sem, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3237/2012. (IX. 28.) AB végzés; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}. Ahogy arra az indítványozó is hivatkozott, a bíróságok indokolási kötelezettségéből továbbá nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása {30/2014. (IX. 30.) AB határozatban, Indokolás [89]}.

      [19] 4.4. A konkrét ügyben a Szegedi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó eljárási szabálysértést nem valósított meg. Megállapította azt is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta, és a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte. Utalt arra is, hogy nem osztja az indítványozó arra vonatkozó állítását, hogy az első vallomása ne lenne értékelhető bizonyítékként azért, mert a kihallgatása előtt amfetamint fogyasztott. A másodfokú bíróság szerint ugyanis az indítványozó ennek kedvezőtlen hatására nem hivatkozott, és nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy ez befolyásolta volna a vallomástételben. Mivel azonban az indítványozó a másodfokú bíróságnak éppen a fenti állításait kifogásolta, ezért az Alkotmánybíróság rámutat a következőkre. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kifejezetten kiemelte, hogy az indítványozó a következő kihallgatásán a védője jelenlétében a korábbi vallomását fenntartotta. Az ítélőtábla az indítványozónak a fellebbezésben felhozott – és az alkotmányjogi panaszában megismételt – kifogásaira is részletes választ adott. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jogból levezetett bírói indokolási kötelezettségen keresztül a vele szemben hozott bírói döntések törvényességi és nem alkotmányossági kritikáját fogalmazta meg. Az Alkotmány­bíróság szerint az alkotmányjogi panaszban rögzített érvek nem alkalmasak arra, hogy a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét felvessék vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést megalapozzanak.

      [20] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményeknek, ezért nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szalay Péter

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Schanda Balázs

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Handó Tünde s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Szívós Mária

          előadó alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/10/2019
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Bf.I.125/2019/125 of the Szeged Regional Court of Appeal (criminal case; narcotic drugs)
          Number of the Decision:
          .
          3214/2021. (V. 28.)
          Date of the decision:
          .
          05/11/2021
          .
          .