A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Veszprémi Járásbíróság 25.Szk.2714/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Veszprémi Járásbíróság 25.Szk. 2714/2017/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panasza alapjául előadta, hogy egy áruház parkolójában tolatás közben összeütközött egy másik tolatást végző személygépkocsival.
[3] Az indítványozót, valamint a másik gépjármű vezetőjét az elsőfokú szabálysértési hatóság határozatában a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt 20 000–20 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, amely határozat ellen az indítványozó kifogást nyújtott be, a személyes meghallgatás elmaradását sérelmezve. Ennek nyomán a hatóság a határozatát visszavonta, új határozatában ismételten megállapította az indítványozó felelősségét és 20 000 Ft pénzbírságot szabott ki.
[4] Az indítványozó által kezdeményezett közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság a határozatot hatályában fenntartotta.
[5] Az indítványozó ezt követően élt alkotmányjogi panasszal, mivel álláspontja szerint a bíróság megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát azáltal, hogy nem értékelte a jogorvoslati kérelmében felajánlott védekezést, valamint a részjogerő következtében eleve kizárt volt, hogy az eset összes körülményét figyelembe vevő döntés szülessen.
[6] A bíróság tájékoztatása szerint az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[7] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[8] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Az indítványozó az alapügyben mint eljárás alá vont személy szerepelt, a sérelmezett döntés ránézve rendelkezést tartalmaz, az egyedi érintettsége tehát fennáll.
[10] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Veszprémi Járásbíróság 25.Szk.2714/2017/2. számú végzését – a tértivevény tanúsága szerint – 2017. szeptember 25. napján kézbesítették. Az alkotmányjogi panaszt 2017. november 23-án – a törvényben meghatározott határidőben – adták postára.
[11] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állította, mivel a bíróság szerinte nem értékelte a jogorvoslati kérelmében felajánlott védekezést, valamint álláspontja szerint a részjogerő révén önmagában is kizárt volt, hogy az eset összes körülményét figyelembe vevő döntés szülessen.
[12] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, mely az egyedi ügyben hozott bírósági döntés tekintetében feltételezett alaptörvény-ellenesség esetén terjeszthető elő. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan azonban a konkrét sérelmezett bírósági döntés vonatkozásában nem az alaptörvény-ellenességet állította az indítványozó, hanem azt sérelmezte, hogy az általa felajánlott bizonyítási eszközökkel nem élt a bíróság, illetve úgy vélte, hogy azáltal, hogy részjogerő megállapítására került sor, eleve kizárt volt az eset teljes körű feltárása, mivel eljárás alá vont személyből a tanú pozíciójába került. Az indítványozó szerint ez vezetett oda, hogy a hatóság, majd a bíróság a szabálysértés elkövetésében a felelősségét megállapította.
[13] A tényállás megállapítása, a bizonyítási eljárás, ezen belül is a bizonyítékok értékelése az eljáró bíróságok ítélkező tevékenységének részét képezi. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet.
[14] Az indítványozó azonban alkotmányjogi panaszában nem tárt fel olyan alaptörvény-ellenességet, mely a bírói döntés alkotmányossági szempontból történő vizsgálatát indokolná. {lásd: 3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]; 3218/2015. (XI. 10.) AB végzés Indokolás [16]}.
[15] Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását, figyelemmel az 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontjára visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |