A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.1.35.625/2019/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság, csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselője (dr. Asztalos Dóra ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Kfv.1.35.625/2019/5. számú ítélete ellen, alaptörvény-ellenességének megállapítása és – a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.072/2019/12. számú ítéletére kiterjedő hatályú – megsemmisítése iránt.
[2] Az alapul szolgáló ügyben az indítványozónál adóhatósági vizsgálatot folytattak, melynek eredményeként adókülönbözetet állapítottak meg, ezért adóbírság és késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget írtak elő az indítványozó terhére. Az indítványozó fellebbezett, azonban a másodfokú adóhatóság az elsőfokúval megegyező döntést hozott, ezért az indítványozó közigazgatási pert indított. A keresetet a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította, a Kúria az ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, majd a Kúria a döntést ismét hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította. A második megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság részéről ismét elutasító döntés született, amit a Kúria harmadjára is hatályon kívül helyezett és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Végül a bíróságok átalakulása folytán az ügy átkerült a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságra, mely 8.K.27.072/2019/12. számú ítéletében a keresetet elutasította, majd a Kúria Kfv.I.35.625/2019/5. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[3] A Kúria az indítványozó által sérelmezett ítéletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróságnak nem a közigazgatási hatóság döntése elleni fellebbezésről, hanem a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértésekről kellett döntenie. A bíróságtól különböző jogorvoslati fórumnak, a perrendtől eltérő eljárásjogi normák szerinti címzett jogorvoslati kérelem nem tekinthető olyan bizonyítéknak, amelyre a felperesnek elegendő egy az egyben hivatkoznia. Ítéletében arra is kitért a Kúria, hogy a felperes nincs elzárva attól, hogy a jogerős közigazgatási határozat jogszabálysértő voltát a fellebbezésben már előadottak miatt is állítsa, azonban ez esetben neki kell a jogerős határozatot a fellebbezésre vonatkoztatnia. Nem a bíróság feladata ugyanis a felperes helyett annak meghatározása, hogy az alperes határozatától különböző döntés elleni jogorvoslati kérelem mennyiben értelmezhető a perben felülvizsgálandó jogerős határozatra. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, ezért a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal élt. Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárásához való jog elvét sérti, hogy a bíróságok nem vették figyelembe az eljárás bírósági szakában az indítványozó által az adóigazgatási szakban benyújtott irat – fellebbezés – tartalmát és annak mellékleteit, mivel arra a keresetben csak visszahivatkozott az indítványozó. Álláspontja szerint a bíróság vizsgálata nem attól függ, hogy milyen iratban, egy összefüggő iratban, vagy visszahivatkozással megjelölt iratban került a bíróság birtokába az adott információ, bizonyíték, ugyanakkor azt nem tartja vitatottnak, hogy a bírósági szak nem a közigazgatási eljárás egyik szakasza. Az indítványozó utalt arra is, hogy szerinte nincs olyan rendelkezése a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénynek (a továbbiakban: Pp.), ami szerint ne lehetne más iratra hivatkozással a kereset tartalmát meghatározni, azaz hogy a jogszabálysértést a keresetben kell meghatározni. „A más iratra hivatkozással a hivatkozás éppen ezt a más iratot kívánja és teszi a kereset részévé, azaz az maga a kereset, nem pedig az ítéleti értelmezés szerinti más irat.” Az indítványozó szerint ilyen esetben a „más” irat fogalmilag a kereset részévé váltan magát a keresetet jelenti, valójában tehát nem is más iratról van szó. Az indítványozó érvelésében előadta, hogy „[a] jelen panasszal érintett első fokú és az azt hatályában fenntartó Kúriai döntés lényegében azonos alapokon áll, azonos érveket hivatkozik meg, és éppen ezért azonos módon állnak fenn velük szemben az Alaptörvényi problémák”. Álláspontja szerint a teljes bírósági eljárást szükséges megítélni, és az eljárás egészére kiható módon kell határozni arról, hogy az elemeiben és egészében véve is kielégíti-e az a tisztességes eljárással szemben támasztott alapjogi követelményeket.
[5] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[6] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírósági döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, személyét hátrányosan érintő döntés született, tehát – az Abtv. 27. § (2) bekezdése értelmében – érintettsége fennáll, az alkotmányjogi panasz tekintetében indítványozói jogosultsággal rendelkezik. Jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[7] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria sérelmezett döntését 2020. szeptember 18. napján kézbesítették, ellene az alkotmányjogi panaszt 2020. november 17-én – a törvényben rögzített határidő utolsó napján – terjesztették elő az elsőfokú bíróságon. Az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[8] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontját, és az Abtv. 27. §-át, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, valamint a megsemmisíteni kért bírósági ítéletet, és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Beadványában előadta, hogy álláspontja szerint a bírósági ítélet miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, ezzel részben eleget tett a határozott kérelem törvényi feltételeinek.
[9] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[10] Az indítványozónak jelen alkotmányjogi panasz beadványában az alaptörvény-ellenesség tekintetében előadott érveit illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági ítéletek) alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel. Az alkotmányjogi panasz arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság azon az alapon állapítsa meg a tisztességes eljáráshoz való jog elvének sérelmét, hogy a bíróságok nem vették figyelembe az eljárás bírósági szakában az indítványozó által az adóigazgatási szakban benyújtott fellebbezése tartalmát és annak mellékleteit, mivel arra a keresetben csak visszahivatkozott. A Kúria az indítványozó által sérelmezett ítéletében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróságnak nem a közigazgatási hatóság döntése elleni fellebbezésről, hanem a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértésekről kellett döntenie. A közigazgatási határozat elleni fellebbezés, illetve a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti kereset mind címzettjében, mind tartalmában, mind a vonatkozó eljárásjogi normák tekintetében eltérő.
[11] Az indítványozó tehát valójában azt kívánta elérni, hogy a bíróságok a közigazgatási hatósági döntés elleni fellebbezésben, valamint annak mellékleteiben foglaltakat tegyék a keresetlevél részévé, és a bírósági eljárásban érdemben vizsgálják, azaz az Alkotmánybíróság a hatóságoktól és a bíróságoktól eltérő módon értékelje a tényeket, illetve a bíróság által elfoglalt jogi álláspontot vizsgálja felül.
[12] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[13] Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a Pp. 170. § (2) bekezdés d) és e) pontja szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni „az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést, és a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat”. Ugyanakkor azt is kifejezetten rögzíti, hogy „az e törvényben meghatározott módon”, tehát a Pp.-ben előírtak szerint kell ezeket a keresetlevél érdemi részében szerepeltetni.
[14] 3. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |