English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01397/2022
Első irat érkezett: 06/14/2022
.
Az ügy tárgya: A Kúria 2/2021. számú polgári jogegységi határozata, valamint a Kúria Gfv.VI.30.140/2021/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog átruházása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/27/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján – a Kúria 2/2021. számú polgári jogegységi határozata alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. Kérte továbbá, hogy az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Kúria Gfv.VI.30.140/2021/2. számú ítéletét.
Az indítványozó pénzintézet refinanszírozási jogviszonyban állt egy lakossági hitelezési tevékenységet folytató zrt-vel, melynek keretében az indítványozó biztosította a forrást a zrt. hitelezési tevékenységéhez. A kölcsönösszegek biztosítékaként a zrt. a javára harmadik személyek által alapított önálló zálogjogot átruházta az indítványozóra. E konstrukció keretében a perbeli alperes (adós) és a zrt deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződést és annak biztosítékaként ingatlant terhelő, önálló zálogjogot alapító szerződést kötöttek. A hitelező zrt. és az indítványozó ezen zálogjogot átruházó szerződést kötöttek, melyben a hitelező zrt hozzájárult, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön az indítványozó javára a bejegyzett önálló zálogjog.
Az indítványozó keresetet terjesztet elő, melyben annak tűrésére kérte kötelezni az alperes magánszemélyt, hogy 52.087 CHF és járulékai erejéig az ingatlanból kielégítést keressen. Arra hivatkozott, hogy az önálló zálogjogot alapító szerződés annak felmondásán túl további követelményt nem tartalmaz a kielégítési jog gyakorlásának feltételeként. Nézete szerint az önálló zálogjogot alapító szerződést szabályszerűen felmondta, ahhoz csupán a felmondás írásba foglalására volt szükség, ami megtörtént, és azt az alperes átvette. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződés érvénytelensége az azt biztosító zálogjogi szerződés érvénytelenségét is maga után vonja. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria ítéletével - a 2/2021. számú PJE határozat alapján - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria a 2/2021. számú polgári jogegységi határozatában ugyanis úgy rendelkezett hogy a biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog esetén azt, ha a zálogjog közvetlen megszerzőjének jogutódja a zálogjog megszerzésekor legalább arról tudott, hogy az önálló zálogjogot egy másik jogviszonyra tekintettel, annak biztosítékaként alapították, úgy kell tekinteni, hogy az alapul szolgáló jogviszonyt ismerte.
Az Indítványozó kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban alkalmazott 2/2021. PJE határozat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel a rPtk. 269. § (3) bekezdésének tartalmát az alkotmányos értelmezési tartomány keretein kívül állapította meg. Nézete szerint a PJE olyan kötelezettséget ír elő az önálló zálogjogot megszerzővel szemben (ti. alapjogviszony részletes ismerete), melyet a banktitokra vonatkozó jogi szabályozás tilt. A 2/2021. PJE határozat sérti a tulajdonhoz való jogát is, mert annak alapján az ingatlanra bejegyzett önálló zálogjogát nem tudja érvényesíteni.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria ítélete önmagában is sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a XIII. cikk (1) bekezdés szerinti tulajdonhoz való jogát, mert a Kúria alkalmazta a - nézete szerint alaptörvény-ellenes - 2/2021. PJE határozatot, ezáltal megfosztotta az indítványozót az őt megillető önálló zálogjogból fakadó kielégítési igény érvényesítésétől..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria 2/2021. számú polgári jogegységi határozata
    Kúria Gfv.VI.30.140/2021/12. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
C) cikk (1) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
25. cikk (1) bekezdés
25. cikk (2) bekezdés
25. cikk (3) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1397_0_2022_indítvány.anonim.pdfIV_1397_0_2022_indítvány.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3356/2023. (VII. 5.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/20/2023
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2023.06.20 13:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3356_2023 AB végzés.pdf3356_2023 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t :

      Az Alkotmánybíróság a Kúria 2/2021. Polgári jogegységi határozata, illetve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VI.30.140/2021/12. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A jogi képviselővel (Kutasi és Pulay Ügyvédi Társulás, ügyintéző: dr. Pulay Gábor ügyvéd) eljáró indítványozó bank az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdésére hivatkozva elsődlegesen a Kúriának a biztosítéki céllal alapított önálló zálogjog esetén a zálogkötelezett jogainak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 269. § (3) bekezdésének alapján történő érvényesítése tárgyában hozott 2/2021. Polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: PJE hatá­rozat), míg az Abtv. 27. §-ára alapított másodlagos kérelmében a Kúria mint felülvizsgálati bíróság által hozott Gfv.VI.30.140/2021/12. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben megállapított tényállásnak az alkotmányjogi panasz szempontjából meghatározó lényege az alábbiak szerint foglalható össze. A lakossági hitelezési tevékenységet folytató gazdasági társaság (a továbbiakban: hitelező) és az alperes (adós, zálogkötelezett), valamint két további magánszemély devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződést (a továbbiakban: kölcsönszerződés), illetve a kölcsönszerződés biztosítékaként ingatlant terhelő, önálló zálogjogot alapító külön szerződést (a továbbiakban: zálogszerződés) kötöttek. Az indítványozó pénzintézet (a perben felperes, a továbbiakban: indítványozó vagy felperes) refinaszírozási jogviszonyban állt a hitelezővel, keretmegállapodásuk alapján az indítványozó forrást biztosított a hitelezőnek hitelezési tevékenységéhez, a kölcsönösszegek biztosítékaként pedig a hitelező átruházta az indítványozóra a javára a zálogkötelezettek ingatlanára alapított önálló zálogjogot (a továbbiakban: zálogjogot átruházó szerződés). A szerződő felek a kölcsönszerződést, a zálogszerződést és a zálogjogot átruházó szerződést ugyanazon a napon kötötték. Az indítványozó javára az önálló zálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. A hitelező az alperessel szemben fennálló, kölcsönszerződésből eredő követelését az indítványozóra engedményezte, ezt követően jogutód nélkül megszűnt.
      [3] Az alperesnek az indítványozóval szemben a kölcsönszerződésből nem volt lejárt tartozása, amikor a indítványozó a zálogszerződést felmondta.
      [4] A zálogjogosult indítványozó ezt követően kielégítési jogának érvényesítése céljából bírósághoz fordult. Keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az alperest, hogy megjelölt összegű CHF és járulékai erejéig az alperes tulajdonát képező ingatlanból kielégítést keressen. Keresetét a zálogszerződés felmondására alapította. Az alperes – többek között a régi Ptk. 269. § (3) bekezdés alapján őt megillető kifogásolási jogára hivatkozással – a kereset elutasítását kérte.
      [5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta, a felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletében rögzítette, hogy a felperes sem vitatta, hogy az önálló zálogjogot biztosítéki céllal alapították, ezért a jogerős ítélet meghozatalát követően hozott PJE határozat alapján az alperes a kölcsönjogviszonyból eredő kifogásait a perben érvényesíthette, így arra is hivatkozhatott, hogy a kölcsönszerződés a zálogszerződés felmondását a kölcsönszerződés felmondásához köti. A Kúria kiemelte, hogy a nem vitatott tényállás szerint a kölcsönszerződés felmondására nem került sor, ezért a felperes kielégítési joga nem nyílt meg, az abból történő kielégítést sem követelheti. A Kúria szerint a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a keresetét jogerősen elutasító ítélet elzárta az önálló zálogjog későbbi, aggálytalan felmondáson alapuló érvényesítésétől, mivel a jogerős ítélet anyagi jogereje kizárólag a per megindításának alapjául szolgáló felmondásra alapított igény érvényesítését zárja ki, ezen tényalapból származó kielégítés tűrésére irányuló jog iránt nem indítható újabb per.
      [6] Az indítványozó a felülvizsgálati eljárás befejezése után fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszának elsődleges tárgya a PJE határozat, másodlagos kérelmében a PJE határozat alkalmazásával meghozott kúriai ítéletet támadta, melyek állítása szerint az Alaptörvény a XIII. cikk (1) bekezdés, illetve a XXVIII. cikk (1) bekezdés által biztosított alapjogával ellentétesek.
      [7] Az indítványozó állítása szerint a PJE határozat sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel annak rendelkező része olyan normatartalmat állapít meg, amely az értelmezett jogszabályi rendelkezésből a jogértelmezés „valamely” módszerével szerinte nem levezethető. Álláspontja szerint a régi Ptk. 269. § (3) bekezdésében „az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte” megfogalmazás a nyelvtani, a logikai, a jogalkotó szándéka szerinti, illetve a rendszertani értelmezés módszerét alkalmazva nem azonos, nem azonosítható az önálló zálogjog biztosítéki jellegének az ismeretével, ezért vélekedése szerint a Kúria értelmezésével egy, a törvényben nem szabályozott vélelmet állított fel. A régi Ptk. 269. § (3) bekezdéséből álláspontja szerint az következik, hogy a zálogkötelezett csak abban az esetben érvényesíthet az alapul szolgáló jogviszonyból eredő kifogást a jogutód zálogjogosulttal szemben, ha a zálogjogosult nem csupán e jogviszony tényét, de annak teljes tartalmát ismeri. A Kúria értelmezése az indítványozó szerint nem logikus, és a jogalkotó feltehető szándékával is ellentétes, mivel a jogalkotó a régi Ptk. 269. § (3) bekezdés a kifogáskorlátozás fő szabálya alóli kivételt szabályozva a jogutód zálogjogosult visszaélésszerű, rosszhiszemű joggyakorlását kívánta megakadályozni, ezzel szemben a sérelmezett értelmezés a főszabály alkalmazását gyakorlatilag kizárja, hiszen szinte kizárólag biztosítéki céllal alapítanak önálló zálogjogot. A Kúria értelmezése azzal, hogy a biztosítéki jelleg ismerete esetében lényegében kötelezővé teszi az alapul fekvő jogviszony megismerését, olyan magatartás tanúsítására vonatkozó kötelezettséget is megállapít, amely a banktitokra vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes.
      [8] Az indítványozó szerint a jogalkotó szándéka az önálló zálogjog intézményének szabályozásával arra irányult, hogy legyen olyan dologi jogi biztosíték, amely a követeléshez képest nem járulékos, önállóan forgalomképes. Ehhez képest a PJE határozat megközelítésének lényege az indítványozó szerint az, hogy az önálló zálogjog további megszerzője az alapul szolgáló jogviszony tartalmát megismerje, e kötelezettség elmulasztása a régi Ptk. 4. § (4) bekezdés alapján a kifogáskorlátozásból származó előnyök elvesztésével jár. Ez az értelmezés az indítványozó szerint lerontja a jogalkotó szándékát. Kijelentette továbbá, hogy a PJE határozat a régi Ptk. rendszeréből sem következik. A Kúria értelmezésével szemben felhozott kifogásai összegzéseként állította, hogy a PJE határozat sérti a B) cikk (2) bekezdést, a C) cikk (1) bekezdést, a 25. cikk (1) bekezdést, az ezekből levezethető hatalommegosztás elvét és a 28. cikket. Állítása szerint tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogának sérelmét a PJE határozat azzal okozta, hogy a régi Ptk. 269. § (3) bekezdésének tartalmát absztrakt módon, a történeti tényállástól függetlenül, minden bírósági eljárásban kötelező erővel, az alkotmányos értelmezési tartomány keretein kívül állapította meg.
      [9] Az indítványozó szerint zálogjoga az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés védelmi körébe tartozik, a PJE határozat pedig tulajdonhoz való jogának sérelmét okozta a régi Ptk. 269. § (3) bekezdésének olyan értelmezésével, amelynek következtében zálogjogát a zálogkötelezett kifogása eredményeként nem tudta érvényesíteni.
      [10] Az indítványozó másodlagos kérelme a Kúriának a felülvizsgálati eljárásban a PJE határozat alkalmazásával meghozott ítéletére irányult. Álláspontja szerint a Kúria ítélete szükségképpen és pusztán abból az okból sérti a XXVIII. cikk (1) bekezdés által biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert a megítélése szerint alaptörvény-ellenes PJE határozatot alkalmazó eljárás nem lehet tisztességes.
      [11] A Kúria ítéletével szemben is hivatkozott az indítványozó tulajdonhoz való jogának sérelmére, állítása szerint a PJE határozatra alapított ítélet megfosztotta az őt megillető önálló zálogjogból fakadó kielégítési igény érvényesítésétől.
      [12] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadásáról kell döntenie. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek. Az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva azt állapította meg, hogy a panasz az alábbiak miatt nem felel meg ezen követelményeknek.

      [13] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt jelen ügyben is rögzíti vizsgálatának korlátait, és emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként, a (2) bekezdés c) és d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak, illetve a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja felül, hatáskörébe e rendelkezések szerint a bírósági eljárásban alkalmazott jogszabályoknak, és egyes bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. „Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]} Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz így nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak, ugyanis az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazza {lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.

      [14] 3.1. Az Abtv. 51. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, az Alkotmánybíróság hatáskörét tehát kérelemre, és – néhány kivételtől eltekintve – a kérelem keretei között gyakorolja. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)–f) pontokban foglaltakat, így – többek között – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [b) és e) pont]. Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata csak az indítványban megjelölt alkotmányossági kérdésre vonatkozhat [Abtv. 52. § (2) bekezdés], erre is figyelemmel szükséges, hogy az indítványozó bemutassa milyen sérelem érte Alaptörvényben biztosított jogát, és alkotmányjogilag értékelhető érvekkel alátámassza azt a szerinte fennálló ellentétet, amely az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott jogszabályi rendelkezés, bírói döntés között fennáll.
      [15] Az indítványozó elsődleges és másodlagos kérelmében – ugyanazon tartalommal – állította, hogy a PJE határozat, illetve a Kúria ítélete az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított jogát sértik. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó csupán megjelöli az Alaptörvény ezen rendelkezését, tulajdonhoz való alapjogának sérelmét pervesztességével azonosítja, ami megítélése szerint a Kúria jogegységi és egyedi döntésében megjelenő, az övétől eltérő jogértelmezésre vezethető vissza. Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy ”önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {lásd pl. 3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének állítása önmagában nem alapoz meg alkotmányossági vizsgálatot {lásd pl. 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [12]}, ehhez a határozott kérelemre vonatkozó követelmények szempontjából többek között az is szükséges, hogy az indítvány [14] bekezdésben is hivatkozott elvárásnak megfelelő, az alapjog alkotmányos tartalmához kapcsolódó indokolást tartalmazzon. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján „[i]ndokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}.
      [16] Az indítványozó a PJE határozat, illetve a Kúria támadott ítélete vonatkozásában tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét is állította.
      [17] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy értelmezése szerint az Alaptörvény XXVIIII. (1) bekezdésében elismert tisztességes (fair, méltányos, kiegyensúlyozott) bírósági eljáráshoz való jog védelmi körébe tartozik részben a bírósági eljárás alapjogilag egységként értékelt és védett minősége, részben pedig azok a részjogosítványok, amelyeket az Alaptörvény maga nevesít, és amelyeket az Alkotmánybíróság bontott ki gyakorlata során. A bírósági eljárással kapcsolatos jogosultságok tartalmuk mellett a jogosulti és kötelezetti, valamint a korlátozhatóság oldaláról mutatnak eltérő sajátosságokat. {lásd összefoglalóan pl. 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [49]–[51]} Az Alkotmánybíróság fenntartotta és megerősítette a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatos gyakorlatát. Eszerint a tisztességes eljárás (fair trial) „egy olyan minőséget jelent, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembe vételével lehet csak megítélni. Ebből következően az egyes részletek hiánya ellenére épp úgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.” {Lásd pl. 6/1998. (III. 11.) AB határozat, Abh 1998, 91, 95; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24]; 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [47]}. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra is, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog alkotmányos tartalmát, annak részjogosítványait illetően részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van {lásd pl. 3027/2018. (II. 6.) AB határozat, Indokolás [13]; 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [48]}. Az Alkotmánybíróság értelmezésében az „Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti” {3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [42]}.
      [18] Az indítványozó állítása szerint a Kúria jogegységi határozatba foglalt jogértelmezése azáltal sérti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, hogy a régi Ptk. 269. § (3) bekezdésének tartalmát absztrakt módon, a történeti tényállástól függetlenül, minden bírósági eljárásban kötelező erővel, az alkotmányos értelmezési tartomány keretein kívül állapította meg.
      [19] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt emlékeztet irányadó gyakorlatára, amely szerint „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti „szuperbíróság” szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]} Az Alkotmánybíróság ebből fakadóan „mindaddig tartózkodik attól, hogy törvényértelmezési és szakjogi kérdésekben állást foglaljon {7/2013. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [33], [38]}, amíg a jogalkalmazói jogértelmezés közvetlenül nem befolyásolja valamely alapjog gyakorolhatóságát és tényleges érvényesülését.” {3421/2022. (X. 21.) AB végzés, Indokolás [19]} Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint az önmagában a bírói jogértelmezés, jogalkalmazás állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben nem vizsgálja.
      [20] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a PJE határozat szerinti jogértelmezés alaptörvény-ellenességét állítva nem volt tekintettel a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjog processzuális jellegére, illetve alkotmányos tartalmára. Ebből következően az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást, érvelést arra vonatkozóan, hogy az indítványozó szerint az anyagi jogi kérdés, anyagi jogi jogszabályi rendelkezés [régi Ptk. 269. § (3) bekezdés] jogegységi határozatban történő értelmezése milyen alkotmányossági összefüggésben áll processzuális alapjogával, a Kúria normatív hatályú jogértelmezése az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának alkotmányos tartalmát mennyiben és miért sérti. Az alkotmányossági összefüggéseket csupán feltételező, és legfeljebb sejtető, de azokat a határozott kérelem követelményeinek megfelelő tartalommal meg nem jelenítő indítvány az Alkotmánybíróság kérelemhez kötött eljárásában nem felel meg a az érdemi elbírálás feltételének [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pont, 52. § (2) bekezdés].
      [21] Az indítványozó a Kúria felülvizsgálati ítéletét azért tekintette ellentétesnek tisztességes bírósági eljáráshoz való jogával, mert a Kúria a PJE határozat alkalmazásával hozta meg a keresetét jogerősen elutasító ítéletet hatályában fenntartó határozatát. Állítása szerint „az alaptörvény-ellenes PJE-t alkalmazó eljárás nem lehet tisztességes.” E sérelem megfogalmazásán túl azonban ez az indítványi elem egyebet nem tartalmaz, így a Kúria egyedi ügyben hozott határozatait sérelmezve sem fejtette ki az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való joga alkotmányos tartalmához kapcsolódóan arra vonatkozó álláspontját, hogy a bíróságokra kötelező jogegységi határozat [lásd Bszi. 24. § (1) bekezdés c) pont; 42. § (1) bekezdés] alkalmazása, a jogvitának – részben a – jogegységi határozatra figyelemmel történő eldöntése milyen összefüggésben van processzuális alapjogával, eljárási jogait a sérelmezett döntés miért és mennyiben sérti.

      [22] 3.2. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltakra – az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Salamon László s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró
          .
          Dr. Horváth Attila s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          06/14/2022
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint aimed at establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling the uniformity of civil law decision No. 2/2021 of the Curia and the judgement No. Gfv.VI.30.140/2021/12 of the Curia (transfer of an independent pledge created for collateral purposes)
          Number of the Decision:
          .
          3356/2023. (VII. 5.)
          Date of the decision:
          .
          06/20/2023
          .
          .