A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pécsi Törvényszék 3.Pf.20.433/2013/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz a Pécsi Törvényszék 3.Pf.20.433/2013/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérve, mivel – az indítványozó álláspontja szerint – a hivatkozott bírósági határozat sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[3] Az indítványozó által gyermekelhelyezés és tartás megállapítása iránt indított perben az indítványozó 2008-ban született gyermekét az első fokú bíróság ítéletével az indítványozónál helyezte el. Kötelezte az alperesi pozícióban eljáró volt élettársat, hogy a gyermeket nyolc napon belül ruházatával és vagyontárgyaival együtt adja át a felperesnek. A gyermek átadásának helyeként az alperes, azaz az anya lakóhelyét jelölte meg. Rendelkezett továbbá a gyermektartásdíj és a kapcsolattartás tárgyában is.
[4] Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, az elsőfokú határozat részbeni megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, a viszontkereset teljesítését kérte. Az indítványozó fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult.
[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezett részben – megváltoztatta és a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a gyermeket az alperesnél (az anyánál) helyezte el. Rendelkezett továbbá a gyermektartásdíj, a kapcsolattartás és a járulékos kérdések tekintetében is.
[6] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta, kiegészítette azonban az ítélethozatalt követően történtekkel. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt, ezért az indítványozó az elsőfokú ítéletben foglaltak mielőbbi teljesítése végett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő. A Pécsi Járásbíróság 2013. május 23. napján kelt 13.P.20.240/2012/46. számú végzésével a gyermeket a per jogerős befejezéséig ideiglenes intézkedéssel a felperesnél, az apánál helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy 8 napon belül a gyermeket annak ruházatával és vagyontárgyaival adja át a felperesnek azzal, hogy a gyermek átadásának helye az anya lakóhelye. Kimondta, hogy a végzés előzetesen végrehajtható. Az alperes ideiglenes intézkedésben foglaltaknak 2013. június 3. napján eleget tett, a gyermeket a felperesnek kiadta. A Pécsi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013. július 2. napján kelt 3.Pkf.50.322/2013/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította. A gyermek ezt követően július első két hetében még a felperesi édesapánál maradt az időszakos nyári kapcsolattartás letöltése végett, majd július 14. napján a felperes a gyermeket az édesanyának kiadta.
[7] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a járásbíróság a perbeli jogvita elbírálása során releváns jogszabályi hivatkozás mellett téves jogi következtetést vont le, érdemi döntésével a másodfokú bíróság – az alábbiakban kifejtendő indokokra figyelemmel – nem értett egyet, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
[8] A Pécsi Városi Bíróság előtt 4.P.25.27112010. számon folyamatban volt perben 2011. június 28. napján érkezett (14. sorszám alatt csatolt) igazságügyi pszichológus szakértői vélemény szerint a gyermek mindkét szülőhöz való kiegyensúlyozott kötődése regisztrálható. A gyermek számára elsődleges kötődést nyújtó személy az alperesi édesanya, akitől való elválasztás, szeparáció aktuálisan szakértői szempontból nem javallott. Ha az apánál kerülne elhelyezésre a gyermek, akkor annak lehetősége is felmerül – az apa nagyfokú munkahelyi elfoglaltságából eredően –, hogy tulajdonképpen mindkét szülőt elveszíti a gyermek és ezzel szemben az apai nagyszülőkkel lenne kárpótolva, mely szintén nem javasolt szakértői szempontból.
[9] Az igazságügyi szakértő meghallgatására a 2011. november 9. napján megtartott tárgyaláson (23. számú jegyzőkönyv) került sor. A szakértő elmondta, hogy a gyermek az édesanyjával stabil, jó kapcsolatot tud fenntartani. A vizsgálat során nem merültek fel olyan jegyek, amelyek a gyermek elválasztására utaltak volna, még akkor sem, ha a felperesi édesapa személyisége strukturáltabb, harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb, mint az alperesi édesanya személyisége.
[10] A per szünetelését követően P.20.240/2012. számon folytatódott perben sor került a szakvélemény kiegészítésére, amelynek benyújtására 2012. szeptember 5. napján történt meg. Ebben a szakértő leszögezte, hogy az alapszakértői véleményében, illetve személyes meghallgatása során tett ténymegállapításait változatlan formában tartja fenn. A korábbi alapszakvéleménytől eltérő, markáns változásra utaló adat nem merült fel. A gyermeknek mindkét féllel stabil, harmonikus, kiegyensúlyozott a kapcsolata.
[11] A felperes élettársi kapcsolatára figyelemmel beszerzett újabb szakvélemény kiegészítésében a szakértő korábbi megállapításait fenntartotta, azzal azonban, hogy az apa személyiség jellemzőinek és gyermeknevelési képességeinek magasabb szintű érvényre jutásának ad teret a per elhúzódása, figyelemmel arra, hogy a gyermek időközben idősebb lett, melynek során az apai elhelyezés igen elgondolkodtató.
[12] Ezen szakértői válaszban rejlő ellentmondást a szakértő a másodfokú eljárás során feloldotta. A tárgyaláson kifejtette, hogy a gyermekelhelyezés esetében pszichológiai szempontból elsődleges az érzelmi kötődés, csak akkor merülhet fel kontraindikáció ezzel kapcsolatban, ha annál a félnél, akihez a gyermek erősebben kötődik, veszélyeztető körülmények, illetve rizikófaktorok merülnek fel. Az alperes esetében ilyen veszélyeztető körülmény, rizikófaktor nincs.
[13] A fentiek szerint tehát megállapítható, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő a perben mindvégig fenntartotta azon álláspontját, hogy a gyermek számára az elsődleges kötődést nyújtó személy az alperes.
[14] Az elsőfokú bíróság döntése során figyelembe vette az alperes életmódjában az állandó költözéseket, az egzisztenciális, érzelmi és magánéleti hullámokat. Kétségtelen, hogy az alperes a perbeli gyermekkel más városba költözött, majd élettársi kapcsolata – későbbi házassága – okán ismét más városba költözött, majd visszaköltözött és időközben házassága is felbomlott.
[15] A felperes esetében sem jelenthető azonban ki a környezet állandósága, hiszen a N.-i családi házból szüleihez N.-be költözött, az utóbbi időben pedig a N.-i lakásban tartózkodott.
[16] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, miszerint kétségtelen, hogy jelen perben mindkét szülő alkalmas a gyermeknevelésre, mindkét szülő őszintén ragaszkodik gyermekéhez, és a gyermeknek mindkét féllel szoros, meleg érzelmi kapcsolata van. Elsődleges azonban az anyai kötődés, a gyermeket születésétől kezdve az édesanya neveli, az ő személye jelenti számára azt az érzelmi biztonságot, amely a gyermek testi, értelmi, erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ehhez képest az elmúlt években történt környezetváltozás másodlagos szempont.
[17] A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a gyermeket az alperesi anyánál helyezte el. A gyermekelhelyezés tárgyában született elsőfokú döntés megváltoztatása maga után vonta a gyermektartásdíj fizetési kötelezettség, továbbá a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás módosítását is.
[18] A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban régi Ptk.) 297. § (1) bekezdése szerint beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani, továbbá – a túlfizetés esetét kivéve – tartási, életjáradéki és baleseti járadék követeléssel, úgy szintén a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben. E beszámítási tilalom tekintetében a törvény nem tesz különbséget a között, hogy lejárt, vagy folyamatos tartásdíj vagy járadék követelésről van-e szó. A felperes saját követelését a gyermektartásdíj hátralék követeléssel szemben nem számíthatja be, arra volna csupán lehetőség, hogy az alperes, azaz a gyermektartásdíj hátralék jogosultja, saját követelését – az esetleges végrehajtást elkerülendő – leszállítsa a felperes jogerős fizetési meghagyáson alapuló követelésének összegével. Erre tekintettel a másodfokú bíróság a viszontkeresettel szembeni beszámítási kifogást elutasította.
[19] 2. Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott határozat sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[20] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján az Abtv. 27. §-ára alapítja.
[21] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.
[22] 3.1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai követelményeknek.
[23] Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[24] Az indítványozó közvetlenül érintett, mivel az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben, amelyben a másodfokú ítélet ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt, félként szerepelt. Ezért e tekintetben a panasz szintén megfelel az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek.
[25] Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.
[26] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt – a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével – az ügyben első fokon eljárt bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.
[27] Az indítványozó perbeli jogi képviseletét ellátó jogi képviselő – a csatolt tértivevény tanúsága szerint – a másodfokú bíróság ítéletétét 2013. október hó 7. napján vette át, míg az alkotmányjogi panaszt 2013. december hó 5. napján adta postára, az Alkotmánybíróságnak címezve azt. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[28] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan. Megjelölte az Alaptörvény azon cikkét illetve bekezdését, amely tekintetében – álláspontja szerint – az alaptörvény-ellenesség fennáll. Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.
[29] 3.2. A továbbiakban az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálta az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírósági eljárást befejező döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].
[30] Az indítványozó álláspontja szerint az alkotmányjogi panaszban támadott határozatok sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[31] Az indítványozó a bíróságok által lefolytatott eljárások tényállási és pertörténeti elemeit részletesen ismertette. Különösen nehezményezte, hogy a Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán kitűzött tárgyaláson az ideiglenes intézkedés alperesi fellebbezés folytán történt hatályon kívül helyezésére vonatkozó határozatot írásban kézbesítette, majd a másodfokú ítéletet, szóban hirdette ki. Sérelmezi továbbá, hogy annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi szempont figyelembevételével hozta meg döntését, azt a másodfokú bíróság egyetlen szempont alapján változtatta meg azzal a szóbeli indokolással, hogy nem jogi, hanem érzelmi kérdésben döntött.
[32] Az alkotmányjogi panasz 1. pontjában az indítványozó rögzíti a másodfokú ítélet kézhezvételének időpontját is, az alkotmányjogi panasz kiegészítésben pedig a szakértői véleményben szereplő „elsődleges érzelmi kötődés” kiemelését vitatta „az elsőfokú eljárásban rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékból”.
[33] Az indítványozó jogsértőnek vélte, hogy a másodfokú bíróság hivatalból rendelt el bizonyítást, elrendelve az elsőfokú eljárás során 3 szakértői véleményt előterjesztő szakértő meghallgatását.
[34] Az indítványozó az ítélet írásba foglalását megelőzően benyújtott, az eljárás szabálytalansága miatti kifogása elutasítását, és az indokolás – megítélése szerint rövid – terjedelmét is a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmeként értékelte. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott azon jogszabályi rendelkezésekre, amelyeket az eljárások során – álláspontja szerint – az eljáró bíróságok megsértettek. Így különösen a Pp. 1. §-ára (a törvény célja), 206. §-ára (a bizonyítás eredményének mérlegelése), 221. § (1) bekezdésére (az ítélet tartalmának meghatározása az indokolás tényállás megállapítása, a bizonyítási eljárás eredményének mérlegelése, a felajánlott bizonyítás mellőzése vonatkozásában). továbbá a Pp. 253. § (2) bekezdésére hivatkozik, valamint a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelvére (a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról) is.
[35] Nyilvánvalóan téves – egyszerű szövegelemzés alapján – az alkotmányjogi panasz kiegészítésben az indítványozó alábbi hivatkozása: „ a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartás 253. § (2) bekezdése alapján változtatta meg, ugyanakkor ez a jogszabályhely arra az esetre vonatkozik, amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, mint érdemben helyes döntést helybenhagyja. Az ítélet indokolása tehát megtévesztő.”
[36] A Pp. 253. § (2) bekezdése ezzel szemben kimondja: „Ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg közbenső ítéletet vagy részítéletet hoz.”
[37] Az indítványozó álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát.
[38] Sérelmezte továbbá az indítványozó, hogy a gyermekelhelyezés körében a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nem lehet előterjeszteni, de e tekintetben az Abtv. 26. § (1) bekezdésére nem hivatkozott, e körben panaszt nem terjesztett elő.
[39] 3.3. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért, és e sérelem lényegét és az eljárás megindításának indokait az alkotmányjogi panasznak kell tartalmaznia.
[40] Rámutat az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény a XXIV. cikk (1) bekezdése kizárólag hatósági eljárásokra vonatkozik.
[41] Megállapította továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikke tekintetében – az arra való konkrét hivatkozás nélkül – sem állított az indítványozó olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet a támadott bírósági határozattal kapcsolatosan, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.
[42] A bíróságok döntéseinek vizsgálata során az Alkotmánybíróság – az Abtv. 27. §-ával kapcsolatban kialakított gyakorlatának megfelelően – tartózkodott a bíróság által megállapított tényállás, a bizonyítékok bírói értékelésének és mérlegelésének felülvizsgálatától. Az Alkotmánybíróság így, mint mérlegelést kívánó ténykérdést nem vizsgálhatta azt sem, hogy a gyermek, akinek az érdeke az elsődleges a tárgybeli perben, milyen érzelmi kötődésekkel rendelkezik. A bíróságoknak viszont ez feladata volt, a Pp. 182. §-a alapján, akár hivatalból, a szakértő írásbeli véleményének kiegészítése vagy részletesebb kifejtése végett személyes megjelenésére való kötelezése útján is.
[43] 4. Fentiekre tekintettel, mivel a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |