A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.336/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.336/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] 1.1. Az indítványozó – az Alkotmánybíróság főtitkárának [az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelő] hiánypótlásra történő felhívását követően alkotmányjogi panaszát kiegészítette, mely szerint a kifogásolt felülvizsgálati döntés az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogának, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogának, valamint a (7) bekezdés szerinti jogorvoslati jogának, az Alaptörvény XIX. cikke szerinti szociális biztonsághoz való jogának, és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság klauzulájának sérelmét eredményezte, megemlítette továbbá az Alaptörvény XIII. cikkében rögzített tulajdonjogának sérelmét is.
[3] 1.2. Az alapul szolgáló, társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti per tényállása szerint az indítványozó felperesként 2012. május 11. napján öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő a Heves Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságánál, melyet a hatóság arra hivatkozással utasított el, hogy az indítványozó nem rendelkezett sem az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges húsz év, sem a résznyugdíjhoz szükséges tizenöt év szolgálati idővel (szolgálati idejét 9 év 306 napban állapítva meg). Az elsőfokú hatósági határozat nem ismerte el szolgálati időként az indítványozó 1972. december 1. napjától 1989. május 31. napjáig terjedő időben beszámítani kért megbízási jogviszonyát, mely határozatot az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Jogorvoslati Főosztálya 55-10.133/2012/10. számú határozatával hatályában fenntartotta.
[4] Az indítványozó mint felperes fentiekkel szemben előterjesztett keresete folytán az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.549/2012/8. számú ítéletével a másodfokú hatósági határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és a Heves Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságát alperesként új eljárás lefolytatására utasította. Indokolásában megállapította, hogy a felperes 1976. április 14. napja és 1989. május 31. napja közötti megbízási jogviszonyára mint szolgálati időre nézve a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 37. § (4) bekezdése alapján az 1997. december 31. napján hatályos 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 10. § (3) és (5) bekezdése, a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (1) bekezdése, valamint a Tny. 38. § (1) bekezdés e) és g) pontja alkalmazandó, mely alapján a fenti időszak szolgálati időnek minősül.
[5] Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria mint felülvizsgálati bíróság az Mfv.III.10.336/2013/6. számú ítéletével az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.549/2012/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges tényeket feltárta, azonban a felhívott jogszabályok téves jogalkalmazásával döntött; ugyanis a szolgálati idő megállapítása során a Tny. 37. § (4) bekezdésénél a T. 54. § (1) bekezdés e) pontját, az R. 126. § (1) bekezdését, a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 7. §-át és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 234. §-át kell alkalmazni. Ezek alapján, továbbá figyelemmel arra, hogy az elismerni kért időszakra a társadalombiztosítási nyilvántartásban nem volt adat, továbbá ezen jogviszony SZTK, illetve bejelentési kötelezettséggel nem járt, a felülvizsgálati ítélet megállapította, hogy felperes által beszámítani kért időszakban nem jött létre biztosítási jogviszony.
[6] 1.3. Az indítványozó kiegészített indítványában kifejtette, hogy a kúriai ítélet azzal, hogy önkényesen értelmezte a Tny. 37. § (4) bekezdését, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőség sérelmét eredményezte. Előadta – vitatva a Kúria jogértelmezését –, hogy a Kúria átlépte a jogértelmezés határát, átvette a jogalkotó szerepét, ezzel sértette a törvény előtti egyenlőséghez való jogát. Nézete szerint a jogszabály helyes értelmezése alapján a szolgálati időt megszerezte, amely a jogerős bírósági ítéletben manifesztálódott, ezért az szerzett jognak minősül, amely az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonjogi védelmet élvez és csak közérdekből volna korlátozható, ezt azonban a kúriai ítélet nem igazolta.
[7] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz fűződő jogának sérelmével összefüggésben előadta, annak egyik részjogosítványa, hogy a peres feleknek lehetőségük nyíljon a tényállás szempontjából releváns tények bizonyítására. A Kúriai ítélet azon megállapításával összefüggésben, mely szerint az indítványozó munkaidejére és keresetére vonatkozó adatok nem voltak megállapíthatóak, kifejtette, hogy a Kúria önkényes jogértelmezése vezetett a bizonyítás szükségessé válásához, amelyre azonban a felülvizsgálati eljárásban már nincs lehetőség. Érvelése szerint, mivel a felülvizsgálati eljárás során eleve el volt zárva az igényét megalapozó bizonyítékai felhasználásának lehetőségétől, sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti joga. Álláspontja szerint a felülvizsgálati ítélet az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogától is megfosztotta.
[8] Az indítványozó érvelése szerint azzal, hogy a felülvizsgálati ítélet nem számolta el jogszerző időszakként a tizenhárom év időtartamú megbízási jogviszonyát, megfosztotta az öregségi nyugdíj(ra való jogosultságá)tól, sértve ezzel az Alaptörvény XIX. cikke szerinti szociális biztonsághoz való jogát.
[9] Míg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének, a jogállamiságnak, ezen belül a jogbiztonságnak a sérelmét az indítványozó a kúriai döntés iratellenessége, valamint annak jogértelmezési összefüggése folytán állította.
[10] 2. Az Alkotmánybíróságnak – az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján – elsődlegesen (ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban) az alkotmányjogi panasz befogadásáról kell döntenie. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében megvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit, így különösen (jelen ügyben) a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Továbbá az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, mely kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
[11] 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az az alábbiak miatt nem befogadható.
[12] 3.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet abban az esetben fordulhat alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amennyiben az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Mivel az indítványozó az alapügy felpereseként társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben félként szerepelt, így érintettsége fennáll, az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekintendő. Az indítványozónak további jogorvoslati lehetősége nem volt, mivel alkotmányjogi panaszát a felülvizsgálati ítélet ellen nyújtotta be, mégpedig az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül.
[13] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó 27. §-át, továbbá kifejezett kérelmet terjesztett elő a Kúria ítéletének megsemmisítésére.
[14] Az indítványozó ezzel összefüggésben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, a XIII. cikk (1) bekezdése, a XV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmét jelölte meg. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszos indítványa az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására küldött kiegészítő indítványában foglaltak ellenére sem felel meg a határozott kérelem valamennyi feltételének; ugyanis nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés milyen alkotmányos indokok alapján ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Ezzel szemben az indítványozó által felhozott polgári eljárási, jogértelmezési aggályok nem alkotmányossági kérdések. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem rendelkezik hatáskörrel a bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése esetén a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülvizsgálatára.
[15] Az Alkotmánybíróság ismételten hangsúlyozza, hogy „[a] bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz […] nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének. Miként az Alaptörvény és az Abtv. fent idézett rendelkezéseiből is kitűnik, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. […] A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga […] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.” {Összegezve: 3123/2013. (VI. 24.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[16] Az Alkotmánybíróság – mindezekre figyelemmel – megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek, mivel sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet nem vetett fel. Ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel, visszautasította.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |