Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.174/2021/4. számú ítélete és a Kúria Mfv.II.10.001/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók (alapeljárás felperesei) igazságügyi alkalmazottként dolgoztak törvényszéki végrehajtói, majd bírósági ügyintézői munkakörben. A peresített időszakban a munkáltató (alperes) a bírósági végrehajtási jutalomról és a végrehajtási költségátalányról szóló 13/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § - 6. §-a szerinti végrehajtási jutalmat úgy fizette meg, hogy a 9. § szerinti elkülönített végrehajtási jutalom előirányzatot nem hozta létre. A 9. § szerint "a jutalmat és a hozzá kapcsolódó juttatásokat a törvényszék költségvetésében e célra elkülönített végrehajtási jutalom-előirányzatból (a továbbiakban: előirányzat) a béralap terhére kell kifizetni. A 11. § (1) bekezdése alapján "a jutalom (juttatás) elszámolása után az előirányzatból fennmaradt összeget - az egész éves munkateljesítmény figyelembevételével - a jutalomra (juttatásra) jogosultak között évenként egy alkalommal fel kell osztani, és részükre a naptári év utolsó napjáig ki kell fizetni". Az indítványozók keresetének az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében helyt adott és megállapította, hogy a peresített időszakban a végrehajtási jutalom elszámolását követően az előirányzatból fennmaradt összeg alapján juttatásra jogosultak. A másodfokú bíróság az alperesi fellebbezés folytán az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta és az indítványozók keresetét elutasította. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a bizonyítási eljárás során egyértelmű volt, hogy a munkáltató nem tervezett előirányzatot, így nincs olyan összeg, amely felosztásáról rendelkezni lehetett volna, továbbá az indítványozók a kereseti kérelem összegszerűségét sem határozták meg jogszerűen. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozók álláspontja szerint a Rendelet 9. § és 11. § (1) bekezdése alapján egyértelmű jogalkotói szándék a juttatási rendszer kialakítása; a rendelkezések előírják a végrehajtási jutalom-előirányzat elkülönítését és az abból történő kifizetést a végrehajtó számára. Az ügyben a munkáltató vitathatatlanul mulasztott azzal, hogy a jogszabályban rögzített előirányzatot nem képezte. Az indítványozók álláspontja szerint a hatályos jog contra legem értelmezésével, a jogalkotói akarat figyelmen kívül hagyásával meghozott, a munkáltatói érvelésnek helyt adó bírói döntések sértik a a tisztességes eljáráshoz való alapjogukat, és az Alaptörvény 28. cikkét. A döntések a tulajdonhoz fűződő alapjoguk sérelmét is okozzák, mert az eredményes munkájuk után nem férnek hozzá a jogszabályban rögzített jutalomhoz..
. |